Hírek Vélemények/Publicisztikák Min­den­na­pi kenye­rünk: közös­ség Isten­nel és egymással

Min­den­na­pi kenye­rünk: közös­ség Isten­nel és egymással

A magyar nép hite sze­rint min­den egyes búza­szem magán vise­li Krisz­tus képét

A kenyér amel­lett, hogy a leg­ősibb és leg­fon­to­sabb táp­lá­lé­ka az embe­ri­ség­nek, iste­ni szent­ség­gel és tar­ta­lom­mal meg­töl­tött jel­kép, a bőség, a túl­élés és az élet szim­bó­lu­ma. Közös­ség egy­más­sal és Istennel.

A búza és a kenyér ősidők­től fog­va szin­te min­den kul­tú­rá­ban kiemelt jelen­tő­ség­gel bír. Ere­de­te már a mezo­po­tá­mi­ai, asszír, egyip­to­mi, görög, római mon­dák­ban, epo­szok­ban, val­lá­sos szö­ve­gek­ben is fel­lel­he­tő, a Bib­li­á­ban pedig mint ele­del és mint iste­ni jel­kép is megjelenik.

Krisz­tus meg­tört tes­te nél­kü­löz­he­tet­len táplálék

A köny­vek köny­vé­nek első lap­ja­in az egyip­to­mi éhín­ség­gel össze­füg­gés­ben talál­ko­zunk elő­ször a kenyér fogal­má­val, majd a kivo­nu­lás­kor a kovász­ta­lan kenyér elren­de­lé­sé­ről olvas­ha­tunk, de a kenyér nem hiá­nyoz­ha­tott a szent sátor­ból sem. Az Újtes­ta­men­tum­ban viszont jóval tágabb értel­me­zést nyer: Jézus mennyei kenyér­nek az élet kenye­ré­nek és élő kenyér­nek nevez­te magát, a kenye­ret bele­fog­lal­ta az úri imá­ba, az úrva­cso­rát kenyér­rel sze­rez­te, tes­te meg­tö­re­té­sét a kenyér meg­tö­ré­sé­hez hasonlítva.

– Jézus az Újszö­vet­ség­ben nagyon tuda­to­san hason­lít­ja az ő tes­tét a kenyér­hez, és vérét pedig a bor­hoz. Arra utal ezzel, hogy

ami­lyen lét­fon­tos­sá­gú táp­lá­lék a kenyér itt a Föl­dön, épp­úgy nél­kü­löz­he­tet­len lét­fel­té­tel az örök élet szem­pont­já­ból Jézus meg­tört tes­te és kion­tott vére, vagy­is a gol­go­tai keresz­ten bemu­ta­tott áldozat.

Ahogy a kenyér táp­lál­ja az ember tes­tét és erőt ad az élet­hez, úgy Krisz­tus értünk meg­tö­re­tett tes­te lel­ki­leg táp­lál min­ket és erő­sí­ti a hitün­ket – fej­ti ki a kenyér szak­rá­lis jelen­tő­sé­gét Balázs Antal bere­gar­dói refor­má­tus lelkész.

A kár­pát­al­jai lel­ki­pász­tor viszont kieme­li, hogy ne azo­no­sít­suk a jel­ké­pet a jel­zett dolog­gal. – A II. Hel­vét Hit­val­lás egy­ér­tel­mű­sí­ti, hogy míg az úrva­cso­rá­ban a kenye­ret mint jel­ké­pet fizi­ka­i­lag vesszük magunk­hoz, addig Krisz­tus meg­tört tes­tét lel­ki­leg, a Szent­lé­lek által vesszük magunk­hoz. A jel­kép tehát nem egyen­lő a jel­zett dolog­gal. Még­is fon­tos esz­kö­zök, mert ahogy a saját kezem­mel magam­hoz veszem a jel­ké­pe­ket, meg­erő­sö­dik a hitem, hogy Jézus tes­te ilyen bizo­nyo­san töre­tett meg értem, és vére értem onta­tott ki.

Imád­koz­va és dolgozva

Amel­lett, hogy a kenyér egy olyan szim­bó­lum, amely első­sor­ban az Isten­nel való közös­sé­gün­ket jel­ké­pe­zi, az ember és a föld szo­ros kap­cso­la­ta is kiraj­zo­ló­dik benne.

A magyar nép szá­má­ra kiemelt fon­tos­ság­gal bírt a a keresz­tény érték­rend sze­rin­ti élet, a hagyo­má­nyok élet­ben tar­tá­sa, az össze­tar­to­zás tuda­ta, vala­mint az anya­föld és a mun­ka tisztelete.

Őse­ink a leg­ko­ráb­bi idők­től fog­lal­koz­tak gabo­na­ter­mesz­tés­sel. A leg­ré­geb­bi nyo­mok öt gabo­na­fé­lé­re, a köles­re, az árpá­ra, a haj­di­ná­ra, a bar­na rizs­re és a búzá­ra utal­nak. Utób­bi a leg­fon­to­sabb kenyér­nö­vé­nyünk, ame­lyet nagy tisz­te­let öve­zett min­den idő­ben. A hagyo­mány sze­rint augusz­tus az ara­tás vagy az új kenyér hava is, mivel az ara­tá­si mun­ká­la­tok után az új búzá­ból Szent Ist­ván-nap­ra sütöt­ték az első kenye­ret. Ezen a napon az egész ország­ban ara­tó­ün­nep­pel köszön­töt­ték a meg­szen­telt, nem­ze­ti szí­nű sza­lag­gal átkö­tött, majd szét­osz­tott új kenye­ret, ez a szo­kás ma is él.

Fotó: MTI

Magya­rok kenye­re Tri­a­non szellemében

A kenyér szin­tén jel­ké­pe az ember – ember közöt­ti kap­cso­lat­nak, a közös­sé­gi élmény­nek, vala­mint az össze­tar­to­zás­nak is, utób­bi pedig – Tri­a­non szá­za­dik évfor­du­ló­ján – kiemelt fon­tos­ság­gal bír a magyar nép szá­má­ra. Jel­zi, hogy

a viszon­tag­sá­gos tör­té­ne­lem tük­ré­ben is meg­ma­rad­tunk, egy kenyé­ren vagyunk, és bizony közös a sorsunk.

A nem­ze­ti össze­tar­to­zá­sun­kat jel­ké­pe­zi a Magya­rok kenye­re – 15 mil­lió búza­szem prog­ram is, amely tíz évvel ezelőtt a magyar gaz­da­tár­sa­da­lom önzet­len, segí­tő szán­dé­kú össze­fo­gá­sa révén jött lét­re. A prog­ram­ban Magyar­or­szág tel­jes terü­le­té­ről és a Kár­pát-meden­ce magyar lak­ta tele­pü­lé­se­i­ről aján­la­nak fel búzát. A búza­ado­má­nyok gyűj­té­se idén júli­us ele­jén kez­dő­dött és augusz­tus 20-ig tart. Magyar­or­szá­gon 89, hatá­ron túl pedig továb­bi több tucat pon­ton gyűj­tik a fel­aján­lá­so­kat, ame­lyet húsz anya­or­szá­gi és szá­mos kül­ho­ni malom­ban őröl­nek majd meg, az így elő­ál­lí­tott liszt pedig a ked­vez­mé­nye­zett intéz­mé­nye­ken, gyer­mek­ott­ho­no­kon keresz­tül éven­te több tíz­ezer gyer­mek ellá­tá­sát biz­to­sít­ja. Tavaly 5668 ado­má­nyo­zó járult hoz­zá 790 ton­na kenyér­ga­bo­ná­val a jóté­kony­sá­gi akció sikeréhez.

Jobb kenye­ret eszünk, mint har­minc évvel ezelőtt

Pora­i­ból élesz­tet­ték újjá a szak­mát az elmúlt har­minc évben a hazai pékek – hív­ta fel a figyel­met Nagy Ist­ván agrár­mi­nisz­ter. Ez idő alatt tel­jes átala­ku­lá­son ment keresz­tül a sütő­ipar. A kilenc­ve­nes évek kíná­la­ta és a bol­tok pol­ca­in jelen­leg talál­ha­tó áruk minő­sé­ge közt hatal­mas a különb­ség, ami a pékek meg­fe­szí­tett mun­ká­já­nak köszönhető.

For­rás: Magyar Nem­zet / Elek Nikoletta