Hírek Vélemények/Publicisztikák Miért takar­ják le a kato­li­ku­sok a feszü­le­te­ket és a szob­ro­kat nagy­böjt idején?

Miért takar­ják le a kato­li­ku­sok a feszü­le­te­ket és a szob­ro­kat nagy­böjt idején?

Fur­csá­nak tűn­het, hogy az év leg­szen­tebb idő­sza­ká­ban a kato­li­ku­sok min­dent leta­kar­nak, ami szép a temp­lo­muk­ban, még a feszü­le­tet is. Nem a kál­vá­ria fáj­dal­mas jele­ne­tét kel­le­ne néz­nünk, miköz­ben a Pas­sió elbe­szé­lé­sét hall­gat­juk? A szent­ké­pek felet­ti lep­lek azon­ban a hús­vét, a fel­tá­ma­dás ígé­re­tén tart­ják a figyelmünket.

Noha a nagy­böjt utol­só hete­i­ben ellent­mon­dá­sos­nak tűn­het a szob­rok és képek leta­ka­rá­sa, a Kato­li­kus Egy­ház ezt a gya­kor­la­tot ajánl­ja, hogy erő­sít­se ben­nünk a hús­vét­va­sár­nap irán­ti vágyat.

A gya­kor­lat sze­rint nagy­böjt ötö­dik vasár­nap­já­tól az egész temp­lom­ban lefe­dik a keresz­te­ket és képe­ket. A keresz­tek nagy­pén­te­kig marad­nak lef­ta­kar­va a képek azon­ban a hús­vé­ti vir­rasz­tás kez­de­té­ig. A mai gya­kor­lat egyéb­ként jóval enge­dé­ke­nyebb ahhoz képest, ami régeb­ben volt jel­lem­ző. Német­or­szág­ban pél­dá­ul hagyo­mány volt, hogy az oltárt egész nagy­böjt­ben letakarják.

A csa­lá­do­kat arra báto­rít­ják, hogy az egy­há­zi gya­kor­lat­hoz hason­ló­an az ott­ho­nuk­ban is takar­ják el a val­lá­si képe­ket. Ez segít abban, hogy elmé­lyül­hes­sünk a hús­vé­ti fel­ké­szü­lés­ben, akkor is, ha nem a temp­lom­ban vagyunk. Ugyan­csak fon­tos, hogy mind­ezt a hagyo­mányt átad­juk a gyer­me­ke­ink­nek. Sokat készü­lünk a hús­vé­ti menü­re és arra, hogy az ott­ho­nun­kat is fel­dí­szít­sük az ünnep­re: miért ne készül­het­nénk azzal  is, hogy lefed­jük a képeket?

De miért takar­juk le azo­kat a képe­ket, ame­lyek cél­ja, hogy szí­vün­ket és elmén­ket a menny­or­szág felé emeljék?

Elő­ször is, a lep­let azért hasz­nál­juk, hogy emlé­kez­tes­sük magun­kat a külön­le­ges idő­szak­ra, amely­ben vagyunk. Ami­kor belé­pünk egy kato­li­kus temp­lom­ba, és ész­re­vesszük, hogy min­den le van takar­va, azon­nal tud­juk, hogy vala­mi más. A nagy­böjt ezen utol­só két heté­ben a hús­vé­ti szent három nap­ra való fel­ké­szü­lés ide­je van, és ezek a lep­lek erő­tel­jes emlé­kez­te­tők erre.

Másod­szor, a lepel segít­het abban is, hogy a misén az elhang­zott sza­vak­ra figyel­jünk, ne a képek­re. Ami­kor Jézus szen­ve­dés­tör­té­ne­té­ről hall­gat­juk az igét, az evan­gé­li­um sza­va­i­ra össz­pon­to­sít­ha­tunk, és szin­te az elmon­dott jele­ne­tek­ben érez­zük magunkat.

Har­mad­szor, a leta­ka­rás által foko­zot­tab­ban vár­juk a hús­vét­va­sár­na­pot. Ez még inkább igaz, ha min­den nap részt veszel a misén, és látod a lep­le­ket. Foko­zó­dik ben­ned az érzés, hogy nem aka­rod, hogy ott legye­nek, mert nagyon szép képe­ket rej­te­nek. Ugyan­így vár­juk Krisz­tus fel­tá­ma­dá­sát is.

És ebben rej­lik az egész szo­kás lényege:

a lepel nem arra való, hogy örök­ké ott legyen.

A képek­ről le kell ven­ni a lep­let; ter­mé­szet­el­le­nes, hogy leta­kar­ják őket. A hús­vé­ti vir­rasz­tás előtt a lep­lek lesze­dé­se remek emlé­kez­te­tő saját föl­di éle­tünk­re. Egy „fátyo­los”, ködös világ­ban élünk, egy­elő­re távol az iga­zi ott­ho­nunk­ból. Csak a saját halá­lun­kon keresz­tül leb­ben fel a lepel, és vég­re meg­lát­hat­juk az éle­tünk­ben minden­nek a szépségét.

For­rás: Ale­te­ia/777blog.hu

For­dí­tot­ta: Szi­lá­gyi Anna