Hírek Elszakított területi hirek Mi, szé­ke­lyek ütés­re keményedünk

Mi, szé­ke­lyek ütés­re keményedünk

Az Úz-völgy becsü­let­be­li ügy – jelen­tet­te ki Tamás Sán­dor, Kovász­na Megye Taná­csá­nak elnö­ke a Szé­kely Hír­mon­dó­ban, az Úz-völ­gyi csa­ta évfor­du­ló­ján meg­je­lent írásában.

A völgy min­dig „vágyott” terü­let volt, a határ­vo­nal nem­csak az elmúlt évek­ben „moz­dult meg”, hanem a tör­té­ne­lem során több­ször is: ha úgy tet­szik, száz­éven­te újra kel­lett raj­zol­ni azt – hív­ta fel a figyel­met a Szé­kely Hír­mon­dó­ban Tamás Sándor.

Nem­ze­ti szí­nű sza­la­got köt egy kereszt­re az úzvöl­gyi kato­na­te­me­tő­ben tar­tott meg­em­lé­ke­zés egyik részt­ve­vő­je 2019. augusz­tus 26-án. For­rás: MTI/Veres Nándor

„Volt, ami­kor erő­vel fog­lal­ták vissza, volt olyan is, hogy nem­zet­kö­zi vegyes-bizott­sá­gok jelöl­ték ki a pon­tos nyom­vo­na­lat, és Granz Adle­rek (határ­jel­ző osz­lop csá­szá­ri sas­sal) kihe­lye­zé­sét írták elő. Olyan is volt, ami­kor tör­vény­be fog­lal­ták a magyar – román határ­bi­zott­ság tér­kép­re raj­zolt egyez­sé­gét” – idéz­te fel, hoz­zá­té­ve: azok szá­má­ra, akik az elmúlt évszá­za­dok­ban lak­ták a völgyet,

nem volt mind­egy, hol húzó­dik a határ Erdély és Mold­va között.

„Gon­doz­ták és jól hasz­nál­ták terü­le­te­i­ket, de ha igaz­ság­ta­lan­ság érte őket, fel­emel­ték a hang­ju­kat, és meg­óv­ták a föld­jü­ket. A vidék­ből éltek, a völgy­nek éltek. Tény és való, hogy a meg­ál­la­pí­tott és kiiga­zí­tott határ min­dig is a Kőkert­nél volt.”

A tri­a­no­ni béke­szer­ző­dés óta újabb száz verej­té­kes év telt el, ami­nek árán meg­ta­nul­tuk: min­den­kor vigyáz­nunk kell a határt – fogal­ma­zott Tamás Sán­dor, kiemel­ve: a gyen­ge­ség kényel­mét mi nem enged­het­jük meg magunk­nak, hiszen ele­ink részé­ről is meg­annyi „tett­erő, bátor­ság, áldo­zat és vitéz­ség kel­lett ahhoz, hogy mi ma itt áll­has­sunk”. Az elnök sze­rint „a másik olda­lon lévő naci­o­na­lis­ták kenyér­adó gaz­dái is” tud­ják, hogy a szé­kely­ség szá­má­ra „sosem volt, s ma sem tér­kép e táj”, hanem szel­le­mi és érzel­mi köte­lék: „a szü­lő­föl­dünk, ilyen­ként dön­tés: aka­rás, érték­rend és felelősség.”

Antal Árpás And­rás sep­si­szent­györ­gyi pol­gár­mes­ter (jobb­ra), Tamás Sán­dor (közé­pen), Kovász­na Megye Taná­csá­nak elnö­ke és Vitéz Nagy Zol­tán sep­si­szent­györ­gyi tör­té­nész (bal­ra) az öku­me­ni­kus isten­tisz­te­le­ten Magyar­or­szág egy­ko­ri kele­ti hatá­rá­nál, az Úz-völ­gyé­ben lévő teme­tő­ben, az erdé­lyi Csík­szent­már­ton köze­lé­ben 2020. augusz­tus 26-án. Az 1944. augusz­tus 26‑i szov­jet táma­dás évfor­du­ló­ján szé­kely­föl­di és magyar­or­szá­gi zarán­do­kok rész­vé­te­lé­vel öku­me­ni­kus isten­tisz­te­le­tet és meg­em­lé­ke­zést tar­tot­tak. MTI/Kátai Edit

A mi har­cunk erről szól – fűz­te hozzá –

nem tudunk és nem aka­runk alá­ve­tett­ként, alá­ren­delt­ként élni otthonunkban!

Tamás Sán­dor írá­sá­ban rávi­lá­gít, hogy a magya­rok állam­al­ko­tó ténye­zői „ennek a száz­éves ország­nak”, ezért „nem a több­ség alá­ren­delt­je­ként, hanem társ­nem­zet­ként aka­runk élni szü­lő­föl­dün­kön”. Ez nem több­ség jogo­kat jelent, hanem – szö­gez­te le – azt, hogy „a ránk vonat­ko­zó dön­té­sek­ben vétó­jo­gunk legyen.” Mint fogal­ma­zott, a magyar­ság állam­al­ko­tó ténye­ző­je Romá­ni­á­nak, egyen­ran­gú­ak a szám­be­li több­ség­gel. „…és a szám­be­li­leg nagyobb enti­tás elis­me­ri, hogy nekem jogom van eléne­kel­ni a him­nuszt, ren­del­kez­ni zász­ló­val, szim­bó­lu­mok­kal, saját ünne­pek­kel. Tehát egyen­ran­gú vagyok vele” – olvas­ha­tó az írásban.

Ne tör­tén­hes­sen meg velünk az, amit mi nem aka­runk! Ne tehes­se­nek meg velünk, olyant, amit mi nem aka­runk! Ne tehes­se­nek azt velünk, amit ők akar­nak! – fog­lal­ta össze Tamás Sándor.

Az elmúlt ezer évben meg­ta­nul­tuk: győz­ni csak együtt tudunk! Az elmúlt száz évben meg­ta­nul­tuk: ha nem mi szer­vez­zük a saját éle­tün­ket, akkor azt mások akar­ják helyet­tünk meg­szer­vez­ni – fogalmazott.

Kifej­tet­te azt is: jövőt csak ige­nek­re lehet építeni.

„Gon­dol­ja­nak bele, mi tör­tén­ne, ha az oltár előtt álló fér­fi­nak a lány azt mon­da­ná: nem. Egé­szen biz­tos, hogy abból jövőt nem épí­te­né­nek. Az igen azon­ban elin­dít egy éle­tet, elkez­dő­dik álta­la a jövő, ami lehet sike­res és boldog”.

Kovács Ala­dár 95 éves úzvöl­gyi vete­rán az úzvöl­gyi kato­na­te­me­tő­ben tar­tott tava­lyi, augusz­tus 26-ai meg­em­lé­ke­zé­sen. MTI/Veres Nándor

„Jó dol­gok nehéz idők­ben is tör­tén­nek, és a jövő kap­csán min­den­ki ebben érde­kelt. A jövőt sosem szür­ké­nek kép­zel­jük, hanem szí­nes­nek: bele­ál­mod­juk min­den ter­vün­ket, s ez nem­csak hitet, hanem erőt is ad, hogy eze­ket meg­va­ló­sít­suk. Nehéz idő­ket élünk, de minél nagyobb raj­tunk a nyo­más, annál inkább össze­zár a közös­sé­günk – ilye­nek vol­tunk a tör­té­ne­lem során, s ennek vol­tunk tanúi az elmúlt hóna­pok­ban is” – írta, kiemelve:

Mi, szé­ke­lyek ütés­re kemé­nye­dünk: nem meg­fu­ta­mo­dunk, hanem még kono­kab­bul áll­juk a sarat!

Mint fogal­ma­zott, Romá­nia száz éve se lenyel­ni, se kiköp­ni nem tud­ja a szé­kely­sé­get, „civi­li­zá­ci­ós sza­ka­dék tátong egy­részt az erdé­lyi, szé­kely­föl­di, más­részt a töb­bi ország­ré­szek között. Ezt lát­nunk kell. És ha lát­juk, ha meg­ér­tet­tük, cse­le­ked­nünk kell, min­den­ki­nek a maga helyén! Min­den­ki­re szük­ség van!

Keres­sük a jót, az IGEN-eket, keres­sük a jövő­be muta­tót, válasszuk azt,

és ne a rossz­ra kon­cent­rál­junk – így akkor is lesz­nek sike­re­ink, ha egy-egy csa­ta remény­te­len­nek tűnik”.

„A túl­élés baj­no­ka­i­ként itt az ide­je, hogy (…) vissza­nyer­jük az önbe­csü­lé­sün­ket, és elkezd­jünk hin­ni magunk­ban, közös­sé­günk ere­jé­ben, és abban, hogy képe­sek vagyunk vala­mi léleg­zet­el­ál­lí­tót épí­te­ni: egy olyan szel­le­mi, kul­tu­rá­lis és gaz­da­sá­gi erő­te­ret, amit ele­ink­hez és magunk­hoz mér­ten is Szé­kely­föld­nek, ott­hon­nak neve­zünk” – zár­ta sora­it az Úz-völ­gyi csa­ta évfor­du­ló­ja alkal­má­ból Kovász­na Megye Taná­csá­nak elnöke.

For­rás: vasar​nap​.hu