Mi a közös „Den­o­ix” tit­kos mun­ka­társ­ban, Bar­tus Lász­ló­ban és Geor­ge Lazarban?

Nem titok, hogy a kül­föl­di lejá­ra­tás ellen a leg­ne­he­zebb véde­kez­ni: ezt mind az Antall-kor­mány, mind a Fidesz-kor­má­nyok meg­szen­ved­ték. A vád soha­sem vál­to­zott: anti­sze­mi­tiz­mus, fasiz­mus és a jól bevált bol­se­vik rágal­mak. Cik­künk­ben igyek­szünk bemu­tat­ni az ame­ri­kai magyar háló­zat régi-új tech­ni­ká­ját. Ami­hez olyan embe­rek kel­le­nek, akik Kará­csony Ger­gely­hez képest azért job­ban beszé­lik az angolt. Régen a Kuta­si „Den­o­ix” Kovács Lajos-féle rongy­em­be­rek a Kádár-dik­ta­tú­rát fényez­ték, a jobb­ol­da­li, emig­ráns értel­mi­sé­get fasisz­táz­ták a nyu­ga­ti magyar saj­tó­ban. Mind­ket­tőt az állam­biz­ton­ság anya­gi támo­ga­tá­sá­val és meg­bí­zá­sá­ból. Fel­ada­tuk volt, hogy éket ver­je­nek a magyar közös­ség­be. Ma Bar­tus Lász­ló és Geor­ge Lazar „pub­li­cis­ták” ter­jesz­tik a leg­el­ké­pesz­tőbb rágal­ma­kat. Bar­tust keve­sek­nek kell bemu­tat­ni, de az 1980-ban UNES­CO-ösz­tön­díj­jal Ame­ri­ká­ba érke­zett Lázár érde­ke­sebb figu­ra. Ere­de­ti­leg mér­nök, még­is korunk Pogány Józse­fe­ként har­sog és agi­tál, úgy fest, leg­főbb fel­ada­ta a magyar kor­mány és a jobb­ol­da­li­ság lejá­ra­tá­sa. Ha kell, az 1943-as (!) buda­pes­ti get­tó­ról ír, más­kor 1921-re helye­zi az újvi­dé­ki véreng­zést. Vala­kik támo­gat­ják őket? Vagy önszor­ga­lom­ból vég­zik a lejáratást?

Kezd­jük egy köz­hellyel: az Egye­sült Álla­mok­ban (is) nagy hagyo­má­nya van a bol­se­vik, kom­mu­nis­ta, poszt­kom­mu­nis­ta pro­pa­gan­dá­nak. Bár az ország a husza­dik szá­zad­ban összes­sé­gé­ben sike­re­sen véde­ke­zett a vörös pes­tis ellen, a kul­tú­ra és a saj­tó terü­le­tén ugyan­úgy vesz­tes hely­zet­ben állt és áll.

Csak egy régeb­bi pél­da: a Tanács­köz­tár­sa­ság hír­hedt veze­tő­je és hor­dó­szó­no­ka, Pogány József „John Pep­per” álné­ven bom­lasz­tott Ame­ri­ká­ban, a vég a bol­se­vik Menny­or­szág­ban, a Szov­jet­uni­ó­ban érte el: Sztá­lin a töb­bi egy­ko­ri komin­ter­nes­sel együtt őt is kinyíratta.

Előt­te azért tár­sa­i­val kiépí­tet­te a háló­za­tát Nyu­ga­ton, Step­hen Koch zse­ni­á­lis köny­ve (Ket­tős sze­rep­ben) bemu­tat­ja, milyen jelen­tős sze­re­pet ját­szott ő és ez a „magyar maf­fia” (Koch elne­ve­zé­se) a rák­sze­rű­en ter­je­dő és fer­tő­ző ideo­ló­gi­ai elter­jesz­té­sé­ben. [Cik­künk itt és itt.]

SACCO ÉS VANZETTI, ÉS A BLM-MOZGALOM

A két világ­há­bo­rú között a mára elfe­le­dett Wili Mün­zen­berg volt a bol­se­vik, komin­ter­nes pro­pa­gan­da leg­fon­to­sabb báb­mes­te­re [a magyar maf­fi­át is ő moz­gat­ta]. Tavaly előbb elő­adást tar­tot­tam, majd cik­ket írtam arról, hogyan épí­tet­ték fel Sac­co és Van­zet­ti vele­jé­ig hamis legen­dá­ját, már­tírt „gyárt­va” egy közön­sé­ges gyil­kos­ból. Arra is rámu­tat­va, hogy a végül Trump meg­buk­ta­tá­sá­ban is kulcs­sze­re­pet ját­szó BLM-moz­ga­lom hason­ló kam­pányt indí­tott egy másik vissza­eső bűnö­zőt a „zász­la­já­ra tűz­ve”. Ha a magyar háló­zat­ról beszé­lünk, Topo­lán­sz­ky Ádám volt ame­ri­kai köz­tiszt­vi­se­lő, pub­li­cis­ta ebben az írá­sá­ban reme­kül leír­ta ennek lénye­gét, hogyan lehet már elő­re dip­lo­ma­tá­kat kikészíteni.

Az esz­kö­zök vál­to­zat­la­nok és tulaj­don­kép­pen a cél is: régen és most is a nem­ze­ti, loja­lis­ta gon­do­la­to­kat, embe­re­ket és tár­sa­dal­ma­kat kel­lett támadni.

AZ AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA FELEMELKEDÉSE ÉS BUKÁSA

De vegyünk most egyet­len magyar nyel­vű ame­ri­kai lapot. Volt egy­szer egy pati­nás újság, az Ame­ri­kai Magyar Nép­sza­va [AMN].

Nevé­ből adó­dó­an ter­mé­sze­te­sen soha­sem volt kon­zer­va­tív, de ezzel sem­mi prob­lé­ma nem len­ne [amúgy Pogány is szo­ci­ál­de­mok­ra­ta­ként indult – a párt­ban ját­szott bom­lasz­tó sze­re­pét lát­va, már akkor is beépí­tett ember lehetett].

Az újsá­got New York‑i magyar nyom­dá­szok ala­pí­tot­ták az 1800-as évek végén, majd 1904-től Ber­kó D. Géza napi­lap­pá fej­lesz­tet­te. Az AMN 1948-ban beol­vadt az 1891-ben ala­pí­tott, cleveland‑i Sza­bad­ság című orgá­num­ba, és ezzel egy­ide­jű­leg Ame­ri­kai Magyar Nép­sza­va Sza­bad­ság cím­mel heti­lap­pá vált.

ÉS FELTŰNIK A NYILASBÓL TITKOS MUNKATÁRSSÁ LETT MEZTELENCSIGA

Jóma­gam akkor talál­koz­tam elő­ször az AMN nevé­vel, ami­kor Kuta­si Kovács Lajos addig isme­ret­len élet-tör­té­ne­tét meg­ír­tam.

A nyi­las pro­pa­gan­dis­tá­ból lett kom­mu­nis­ta tit­kos mun­ka­társ a máso­dik világ­há­bo­rú végén Dél-Ame­ri­ká­ba mene­kült, ahol ismert tag­ja lett a bra­zí­li­ai emig­rá­ci­ó­nak. Az ember­ként is egé­szen alá­va­ló Kuta­si Kovács múlt­ját sokan ismer­ték, az otta­ni magyar­ság nor­má­lis, anti­kom­mu­nis­ta, de nem szél­ső­jobb­ol­da­li része nem fogad­ta be. Siker­te­len­sé­gét a kádá­ri hír­szer­zés is ész­lel­te, így megkörnyékezték.

Kuta­si Kovács tit­kos mun­ká­já­ért cse­ré­be itt­hon meg­je­len­tet­ték a köny­ve­it és állan­dó, havi fize­tést, plusz költ­ség­té­rí­tést kapott az állam­biz­ton­ság­tól. Tet­te­i­ért leg­alább a halá­la után (rész­ben) meg­fi­ze­tett: 2015-ben éppen élet­mű-kiál­lí­tás­sal akar­tak tisz­te­leg­ni előt­te Veszp­rém­ben, ami­kor meg­je­len­tek a cik­ke­im.

Mivel nyi­las is volt, az ügy­ről még a Nép­sza­bad­ság is beszá­molt (a tit­kos mun­ka­tár­si, fize­tett besú­gá­sát, bom­lasz­tá­sát per­sze meg sem emlí­tet­ték), az össz­tűz miatt kény­te­le­nek vol­tak eltö­röl­ni a prog­ra­mot. Ha már a múl­tat ezút­tal nem sikerült.

A HÁLÓZAT CIKKEI JELENTEK MEG A ÚJSÁGBAN

Bom­lasz­tó, lejá­ra­tó mun­ká­já­ról több cikk­ben írtam – pél­dá­ul az Igno­tus Pál vagy Cs. Sza­bó Lász­ló elle­ni aljas játsz­mák­ról –, egyik kiemelt fel­ada­ta az volt, hogy cik­ke­ket helyez­zen el az Ame­ri­kai Magyar Népszavában.

Ebben part­ne­re volt az újság akko­ri tulaj­do­nos-főszer­kesz­tő­je, Gom­bos Zol­tán, aki a jelen­té­sek sze­rint tud­ta, mire megy ki a játék. Kuta­si Kovács cik­ke­i­nek témá­ját egye­ne­sen a tar­tó­tiszt­je­i­vel beszél­te meg, azok cél­ja egy­ér­tel­mű volt: fényez­ni, kiszí­nez­ni a Leg­vi­dá­mabb barak­kot, Kádár Nép­köz­tár­sa­sá­gát, lejá­rat­ni az ame­ri­kai anti­kom­mu­nis­ta emigrációt.

Ennek meg­fe­le­lő­en a het­ve­nes, nyolc­va­nas évek­ben az újság kife­je­zet­ten „szo­ci­a­lis­ta-barát volt”, PR-cik­kek jelen­tek meg az „átala­ku­ló” diktatúráról.

ÉS AKKOR MEGÉRKEZETT BARTUS LÁSZLÓ

Legyünk biza­ko­dók, rész­ben talán ennek az áru­lás­nak, a Kádár-rezsim­hez való dör­gö­lő­zés­nek is köszön­he­tő, hogy az AMN egy­re lej­jebb csú­szott (per­sze a vásár­ló­kö­zön­ség is elhalt köz­ben), a kilenc­ve­nes évek­ben Kál­no­ky Gyu­la tulaj­do­ná­ban már heti­lap­ként műkö­dött, 2004-től pedig a hír­hedt Bar­tus Lász­ló lett a (fő)szerkesztője, aki 2005-ben megvette.

Bar­tus sze­re­pé­re nem sze­ret­nék hosszab­ban kitér­ni, cik­kei és egész pálya­fu­tá­sa önma­gu­kért beszél­nek, állam­biz­ton­sá­gi múlt­tal dőre­ség len­ne meg­vá­dol­ni: iga­zo­lá­sa volt arról, hogy nem volt ügynök.

„Bar­tus Lász­ló hiva­ta­los kuta­tá­si enge­déllyel ren­del­ke­zik az ÁBTL-ben, amely kizár­ja, hogy vala­ha is ügy­nök lett vol­na. Egy­ko­ri ügy­nö­kök nem lehet­nek az ÁBTL kuta­tói” – írják róla (vagy ő maga, vagy egy tisz­te­lő­je) a Wikipédián.

Per­sze ekko­ra osto­ba­sá­got is rit­kán olvas­ni – rész­ben az irat­meg­sem­mi­sí­tés­nek köszön­he­tő­en nyil­ván szám­ta­lan egy­ko­ri szt-tiszt, ügy­nök, tit­kos meg­bí­zott, tit­kos mun­ka­társ kutat­gat­hat a levél­tár­ban. Leg­fel­jebb beazo­no­sí­tott háló­za­ti sze­mé­lyek nem.

MEGÉRKEZETT A SZOKÁSOS POSZTKOMMUNISTA TÁRSASÁG

De Bar­tus­ban nem ez az érde­kes, hanem a tevé­keny­sé­ge. Miu­tán átvet­te az AMN‑t, meg­ér­ke­zett a jól ismert tár­sa­ság: Ung­vá­ri Tamás (a BM néhai tár­sa­dal­mi kap­cso­la­ta, aki a meg­le­beg­te­tett kül­föl­di tudó­sí­tói mun­ká­ért fel­aján­lot­ta továb­bi szol­gá­la­ta­it az állam­biz­ton­ság­nak), Mol­nár Gál Péter (a szo­ci­a­liz­mus egyik, ha nem a leg­hír­hed­tebb egy­ko­ri ügy­nö­ke), Vámos Mik­lós (a szél­ba­los „geril­lá­ból” lett író), Föld S. Péter, etc., etc.

A Gyur­csány-kor­mány buká­sa után Bar­tus és lap­ja is fel­pör­gött, 2010 után az egyik iga­zi, jól lát­ha­tó cél­ja (a Hit Gyü­le­ke­ze­te ellen vívott magán­há­bo­rú­ján kívül) a Fidesz és az új kor­mány lejá­ra­tá­sa lett. A mód­sze­rek sem­mit sem vál­toz­tak a kádá­ri idők­höz képest.

A Bar­tus vezet­te AMN útszé­li, alpá­ri stí­lu­sa, meg­ala­po­zat­lan vádas­ko­dá­sai sokak­nál kiver­te a biz­to­sí­té­kot. Nem is olyan régen petí­ci­ó­ban kezd­ték köve­tel­ni Bar­tus lemon­dá­sát ame­ri­kai magya­rok. Lásd ezt a cik­ket.

MINDEN ELLENFELÜK FASISZTA, NÁCI VAGY IS-IS

Bar­tus­ék állan­dó fasisz­tá­zá­sá­ban és náci­zá­sá­ban sem­mi új nincs. A bol­se­vik, majd kom­mu­nis­ta pro­pa­gan­da örök fegy­ve­re az „ellen­fél” (egy idő után ugye min­den­ki az lett) meg­bé­lyeg­zé­se, stig­má­zá­sa volt [ez per­sze min­den pro­pa­gan­dá­ra igaz, lásd nap­ja­ink médiaháborúját].

A jól bevált fegy­ve­ren nem vál­toz­tat­tak: ellen­fe­le­ik­re min­dig „fasisz­ta”, „náci”, „szél­ső­jobb­ol­da­li” kabá­tot húz­tak, össze­mos­va a való­ban szél­ső­sé­ges ele­me­ket a kon­zer­va­tív, ese­ten­ként bal­ol­da­li és való­ban bal­ol­da­li cél­pon­tok­kal. Szám­ta­lan hason­ló játsz­má­ról olvas­tam, de a már emlí­tett Kuta­si „Den­o­ix” Kovács pálya­fu­tá­sát isme­rem a leg­job­ban. A nyi­las­ból lett tit­kos mun­ka­társ pén­zért bár­kit lejá­ra­tott, az állam­biz­ton­ság meg­bí­zá­sá­ból segí­tett éket ver­ni a meg­ha­tá­ro­zó értel­mi­sé­gi­ek közé.

Az Ame­ri­kai Magyar Nép­sza­va ma is ugyan­eze­ket az esz­kö­zö­ket hasz­nál­ja, a minisz­ter­el­nö­köt Hit­ler­hez hason­lít­ja, követ­ke­ze­te­sen dik­ta­tú­rá­ról har­sog, alap­ta­lan rágal­ma­kat ter­jeszt min­den­fé­le féle­lem vagy követ­kez­mény nél­kül. Meg­te­he­ti: Ame­ri­ká­ban van beje­gyez­ve. Azt se tud­hat­juk, miből, hogyan működik.

Tény, hogy Bar­tus a meg­fe­le­lő ember a meg­fe­le­lő helyen: Magyar­or­szág­ról írt uszí­tá­sa­it „Az Unió első fasisz­ta álla­ma” című köte­té­ben jelen­tet­te meg. Erre nem­csak Kádár, de még Ráko­si, Pogány József is csak csettintene.

NYILAS KUTYÁBÓL KOMMUNISTA SZALONNA

Kuta­si Kovács azért is jó pél­da, mert az ő pálya­fu­tá­sa is bemu­tat­ja, mennyi­re egy­lé­nye­gű a két vég­let: a nyi­las kutyá­ból lehet kom­mu­nis­ta szalonna.

De néz­zük glo­bá­li­san: a leg­újabb kuta­tá­sok­ból egy­re pon­to­sab­ban lát­ni, hogy hogyan ját­szott össze a máso­dik világ­há­bo­rú előtt és után a bol­se­vik és náci, ex-náci tár­sa­ság. Ez per­sze tovább­ra is tabu­té­ma, Bor­ven­dég Zsu­zsan­na köte­te és mun­ká­ja ezért is unikális.

De fel­hoz­hat­juk azo­kat a tit­kos ter­ro­ris­ta akci­ó­kat, ame­lyek­ben ex-náci ban­ká­rok és szél­ső­bal­ol­da­li moz­gal­má­rok is fel­buk­kan­tak. Sőt, maga Sart­re, Sztá­li­nék talán leg­is­mer­tebb társ­uta­sa. A két szél­ső­ség való­já­ban nem is külön­bö­zik egymástól.

Ját­szuk el egy pil­la­nat­ra Ezó­pus sze­re­pét és kép­zel­jünk el egy sátá­ni gonosz­sá­gú far­kast: egyik cse­csén a bol­se­vi­kok, másik cse­csén a nácik, nyi­la­sok cse­pe­red­tek. Néha össze­ma­ra­kod­tak, egy­mást és magu­kat is meg­mar­can­gol­ták, de azért nagyon hason­ló biro­dal­ma­kat építettek.

A NÁCIKNAK ÉS A „RETTEGŐKNEK” SZÜKSÉGÜK VAN EGYMÁSRA

E képet tovább­kép­zel­ve nyu­god­tan az Ame­ri­kai Magyar Nép­sza­va tej­test­vé­ré­nek nevez­het­jük a szin­tén hír­hedt „kuruc”-ot.

Mivel ez a két tár­sa­ság (és lap) nem „élhet meg” egy­más nél­kül (szük­sé­gük van az ellen­sé­gük­re, ez hatá­roz­za meg egész létü­ket), belül biz­to­san „örül­nek” a másik fenn­ma­ra­dá­sá­nak, azaz annak, hogy nem sike­rült, talán nem is lehet betil­ta­ni. A sze­ret­ve-gyű­löl­lek kap­cso­lat­ra gon­dol­va nem is meg­le­pő, hogy éppen az AMN egyik isme­ret­le­nebb szer­ző­je állt bele lát­szó­lag a kuruc elle­ni küz­de­lem­be, ter­mé­sze­te­sen a Fideszt gya­nú­sít­va a szél­ső­jobb­ol­da­li por­tál mögött.

Ket­tős siker: bele­száll­ni az örök ellen­fél­be: pipa, besá­roz­ni a magyar kor­mányt: pipa. Ugyan­ezt a mun­kát elvég­zi a kuruc is. Mind­ket­tő szá­mon kér­he­tet­len, sza­ba­don uszíthat.

TERMÉSZETESEN A FIDESZT GYANÍTJÁK A KURUC MÖGÖTT

És itt fel­tű­nik egy újabb „anti­fa­sisz­ta”, bom­lasz­tó, örök­moz­gó figu­ra: Lázár György. Vagy: Geor­ge Lazar. A Magyar­or­szá­gon nem túl ismert pub­li­cis­ta (?) pár éve kifej­tet­te az addig leg­in­kább csak az utca­sar­ko­kon, csa­tor­nák­ban és az inter­ne­ten ter­jesz­tett rágal­mat, misze­rint a magyar kor­mány szán­dé­ko­san nem tilt­ja be a szél­ső­jobb­ol­da­li por­tált. Az ok nyil­ván­va­ló: a Fidesz fasisz­ta és antiszemita.

Lázárt ebben a cikk­ben „Kali­for­ni­á­ban élő újság­író­nak” neve­zik, de való­já­ban tel­je­sen más terü­let­ről érke­zett. A saját állí­tá­sa sze­rint mér­nök­ként vég­zett fér­fi a két­ez­res évek­től kez­dett meg­je­len­ni a hazai sajtóban.

Jó kap­cso­la­to­kat épít­he­tett ki a poszt­kom­mu­nis­ta médi­á­val, sok vizet nem zava­ró írá­sai sok­szor olva­sói levél­ként jelen­tek meg. Fel­tűnt az akkor szél­ső­li­be­rá­lis Magyar Hír­lap­ban, a 168 Órá­ban, de fel­tűnt a szin­tén szél­ső­sé­ges Gala­mus­ban és az átmen­tett ÉS-ben is, amely még mos­ta­ná­ban is meg­je­len­te­ti néhány írását.

Nem is olyan régen az unor­to­dox kül­po­li­ti­ká­ról lamen­tált. Ami­vel nincs gond. Az alap­ta­lan fasisz­tá­zás­sal és dik­ta­tú­rá­zás­sal annál inkább.

MÉRNÖKBŐL LETT ÚJSÁGÍRÓ – ELVILEG

Elő­éle­té­ről min­den­hol ugyan­az a rövid­ke szö­veg talál­ha­tó: „Lázár György 1980-ban érke­zett az Egye­sült Álla­mok­ba egy UNESCO ösz­tön­díj kere­te­in belül és mint PhD kan­di­dá­tus. A Uni­ver­sity of Nor­th Carolina‑n dok­to­rált, később pedig Kali­for­ni­á­ba köl­tö­zött. Össze­sen 25 éven keresz­tül a Sili­con völ­gyi tech­no­ló­gia ipar­ban dol­go­zott tanács­adói kapa­ci­tás­ban, az utób­bi évek­ben pedig szám­ta­lan magyar és angol nyel­vű lap­nak ír”.

Az egész­ből nyil­ván az UNES­CO-ösz­tön­díj az iga­zán érde­kes, hiszen a Kádár-rezsim­ben – még annak vég­já­té­ká­ban is – egy ilyen lehe­tő­ség elnye­ré­sé­hez mini­mum nagyon meg­bíz­ha­tó­nak kel­lett len­ni. Mond­juk annyi­ra, mint Vágó György­nek, Vágó Ist­ván apjá­nak. Nem beszél­ve egy ame­ri­kai lehetőségről.

Tény, hogy az UNES­CO-ösz­tön­dí­ja­sok közül szí­ve­sen mazso­lá­zott a hír­szer­zés, akár utó­lag is meg­aka­dá­lyoz­va egy-egy kikül­de­tést [lásd koráb­bi cik­kem]. Magát a jelö­lést a rezsim szer­ve, a Magyar UNESCO Bizott­ság végez­te, a háló­zat meg rábó­lin­tott – ha akart.

Ter­mé­sze­te­sen nem állít­hat­juk és nem is akar­juk azt állí­ta­ni, hogy Lázár háló­za­ti ember lett vol­na, akit beszer­vez­ték az ame­ri­kai lehe­tő­sé­gért cse­ré­be. Ez csak egy fel­me­rü­lő lehe­tő­ség. Sze­rin­te egyéb­ként éppen for­dít­va volt: őt figyel­ték meg, ami­kor már Ame­ri­ká­ban éldegélt.

MINDENHOL ANTISZEMITÁKAT LÁT

Az tény, hogy Lázár György a Face­boo­kon és a neki még teret adó felü­le­te­ken (ÉS, Magyar Hang) min­den ere­jé­vel meg­pró­bál­ja lejá­rat­ni a magyar kor­mányt, a kül­ügyet, a jobb­ol­dalt és egész Magyar­or­szá­got. Az a típu­sú ember, aki­nek min­den­ről ugyan­az jut az eszébe.

Leg­utóbb Sze­lecz­ky Zita szí­nész­nőnk állí­tó­la­gos anti­sze­mi­tiz­mu­sá­ról írt cik­ket (egy álta­la hal­lott lejá­ra­tó anek­do­tá­ra hivat­koz­va), de való­já­ban min­den témá­ba szí­ve­sen bele­szól. Szak­ér­tő­nek nem nevez­het­jük: a Neo​kohn​.hu (amely pró­bál leszá­mol­ni a meg­él­he­té­si anti­sze­mi­tiz­mus­sal) külön cikk­ben gyűj­töt­te össze bal­lé­pé­se­it és súlyos tévedéseit.

Néhány pél­da:

„Egy 2016-os angol nyel­vű cik­ké­ben pél­dá­ul alap­ta­la­nul lerasszis­táz­ta Köves Slom­ót, az EMIH veze­tő rab­bi­ját. Egy 2017-es cik­ké­ben az 1942-es újvi­dé­ki véreng­zést 1921-re datál­ta. Egy másik 2017-es cik­ké­ben azt állí­tot­ta, hogy Buda­pes­ten 1943-ban állí­tot­ták fel a get­tót. Idén már­ci­us­ban Sík Sán­dor kato­li­kus pap­köl­tőt mél­tat­ta, aki ugyan rész­ben zsi­dó szár­ma­zá­sú volt, de 1919-ben indu­lót írt a fasiszto­id Ébre­dő Magya­rok­nak, mely­ben sze­re­pelt a „tisz­ta vér” fon­tos­sá­ga. Lázár újság­írói tevé­keny­sé­ge a Szom­bat­nál is ellent­mon­dá­sos, 2017. novem­ber 26-án arról írt cik­ket, hogy meg­rom­lott Donald Trump és Izra­el viszo­nya („a mézes­he­tek elmúl­tak”). Ez alig két hét­tel az előtt volt, hogy az Egye­sült Álla­mok beje­len­tet­te: átköl­töz­te­ti nagy­kö­vet­sé­gét Tel-Avi­ból Jeru­zsá­lem­be” – írja a Neo­kohn.

1943-ban állí­tot­ták fel a get­tót? „Apró­ság”. Az újvi­dé­ki véreng­zés 1921-ben volt? „Cse­kély téve­dés”. Nem: mind­ket­tő­vel a Hor­thy-rend­szert akar­ta besá­roz­ni. És nem érdek­lik a tények: utó­lag sem javí­tot­ták a cik­ket. Pedig elvi­leg egy tör­té­nész áll az azo­kat meg­je­len­te­tő orgá­num mögött…

Fize­tett, meg­bí­zott pro­vo­ká­tor vagy csak egy túl­moz­gá­sos ret­te­gő? Erre egy­elő­re csak ő tud­ja a választ.

LÁZÁR SZERINT RÓLA JELENTETTEK, AKIK KIMENTEK

Emlí­tet­tük, hogy a kuruc és Ame­ri­kai Magyar Nép­sza­va jel­le­gű olda­lak­nak sem­mi sem drága.

Előb­bi az „igaz­ság­ke­re­sés” nevé­ben (de való­já­ban a vírus­ta­ga­dók, kon­te­ó­sok és nácik, szél­ső­jobb­ol­da­li­ak gyűj­tő­he­lye­ként) közé­tet­te azt a rövid rész­le­tet, ame­lyet Bálint Lász­ló kuta­tó (volt kém­el­há­rí­tó) köny­vé­ből szár­ma­zik, és amely Kari­kó Kata­lin állí­tó­la­gos beszer­ve­zett­sé­gét érin­ti. Kari­kó azóta már nyi­lat­ko­za­tot adott ki az ügy­ben (ami nem szo­kás amúgy, ezért leg­alább dicsé­ren­dő), de Lázár úr rög­tön lépett a bal­li­be­rá­lis értel­mi­ség által is ked­velt Face­book-olda­lán.

Amint ter­jed­ni kez­dett az inter­ne­ten a hír, ter­mé­sze­te­sen meg­osz­tot­ta a hírt [ne feled­jük, Kari­kó Kata­lin a saját világ­ér­tel­me­zé­sük­ben „áru­ló”, hiszen szó­ba állt a „dik­tá­tor­ral”]. Volt hoz­zá­szó­ló­ja, aki elő is vet­te ezért (hogyan vehet komo­lyan egy olyan por­tált – kuruc – , amit koráb­ban annyi­ra be akart zárat­ni), de ter­mé­sze­te­sen elken­te a témát. Ennél érde­ke­sebb, amit magá­ról írt:

„Néz­ze, én ezt »a kerí­tés« másik olda­lá­ról nézem. Miu­tán huszon­éve­sen disszi­dál­tam Ame­ri­ká­ba rólam »jelen­tet­tek« volt kol­lé­gá­im innen Ame­ri­ká­ból, ami­kor tanul­mány­úton vol­tak itt…

Én annyi­ra naiv vol­tam hogy el sem tud­tam kép­zel­ni hogy »úti­je­len­té­sek­ben« írnak rólam és azt vala­kik átnyá­laz­zák… Sze­gény néhai apá­mat Deb­re­cen­ben a rend­őr­ség halál­ra rémisz­tett ezek­kel az infor­má­ci­ók­kal. Jó len­ne már egy magyar »A mások éle­te« film ame­lyik bemu­tat­ná hogy hogyan is műkö­dött a gya­kor­lat­ban a kádá­ri szoft dik­ta­tú­ra amely­nek a hatá­sai ma is érződ­nek… mert áldo­za­tai is voltak…

Ezért len­ne fon­tos hogy Kari­kó meg­szó­lal­jon… mert talán ő maga is áldo­zat ebben a történetben.”

Ezek sze­rint Lázár kikér­te a levél­tár­ból a róla készült jelen­té­se­ket, ame­lyek édes­ap­já­hoz is elju­tot­tak, akit állí­tá­sa sze­rint ezek­kel „rémiszt­get­tek”. Egy dolog viszont iga­zán érde­kes: állí­tá­sa sze­rint azok jelen­tet­tek róla, akik tanul­mány­út­ra mehet­tek Ame­ri­ká­ba. Ő meg egye­ne­sen UNES­CO-ösz­tön­dí­jat kapott. És nem vár­tak el tőle sem­mit, ami­kor kiengedték?

Foly­tat­juk. 

For­rás: pes​tis​ra​cok​.hu