Mély­sé­gek és magasságok

Exk­lu­zív inter­jú a leg­si­ke­re­sebb magyar hegy­má­szó­val, a nagy­vá­ra­di Var­ga Csabával

Mély­sé­gek és magas­sá­gok jel­le­mez­ték eddig a magyar hegy­má­szás idei esz­ten­dő­jét, hiszen egy­rész­ről két nagy­sze­rű hegy­má­szón­kat veszí­tet­tük el idén Győr­ffy Ákos és Suhaj­da Szi­lárd sze­mé­lyé­ben, aki­kért az egész nem­zet izgult és gyá­szol­ja őket, más­rész­ről pedig Var­ga Csa­ba ismét a csú­csok­ba repí­tett min­ket a nem­ze­ti lobo­gónk­kal együtt a Nan­ga Par­ba (8126m) meg­má­szá­sá­val, mely sikerré­vel immár hat nyol­cez­res csúcs­nál tart tisz­ta mászás­sal, oxi­gén­pa­lack nél­kül.

A nagy­vá­ra­di alpi­nis­tá­val haza­ér­ke­zé­se után beszél­get­tünk és kér­tük meg, hogy mesél­je el a Sporthatároknélkül.hu olva­só­in­ka a sike­res expe­dí­ci­ó­nak a részleteit.

Miért pont a Nan­ga Par­bat, mely szanszk­ri­tül Mez­te­len hegyet jelent?

Ez bel­ső érzés volt. Tavaly két­szer vol­tam Nepál­ban, illet­ve Pakisz­tán­ban már négy éve nem jár­tam, és most úgy érez­tem, hogy inkább Pakisz­tán­ba vágyom.

Var­ga Csa­ba Nan­ga Par­bat expedíciója

Mi a különb­ség Nepál és Pakisz­tán közt hegy­má­szó szem­mel nézve?

Mind­ket­tő gyö­nyö­rű ország, és mind­ket­tő­ben nagyon jó hegyet mász­ni. Szá­mom­ra nagyon sok szem­pont­ból hason­lí­ta­nak a sok külön­bö­ző­sé­gük elle­né­re is. Pakisz­tán sok­kal vadabb, míg Nepál turis­ta bará­tabb. Míg Pakisz­tán siva­ta­go­sabb, addig Nepál zöl­debb és esőerdősebb.

Bizo­nyá­ra ked­ve­sebb lehet szá­mod­ra Pakisz­tán, hiszen több sike­res csúcs­má­szá­son vagy túl, a hat darab nyol­cez­re­sé­ből már négyet megmásztál.

Nem ilyen mér­cé­vel mérem, hiszen Nepál is nagyon külön­le­ges hely. Mind­két ország­ban nagyon ked­ve­sek az emberek.

Nagyon hir­te­len indul­tál útnak, nem sokat lehe­tett tud­ni az expe­dí­ci­ód­ról. Ez szán­dé­ko­san ala­kult így?

Rég­óta terv­ben volt, de nehe­zen jött össze az expe­dí­ció, csak a tavasz folya­mán vég­le­ge­sül­tek a rész­le­tek és vált min­den biz­tos­sá, de rólam amúgy is tud­ni kell, hogy sosem sze­ret­tem rek­lá­moz­ni magam, egy­ál­ta­lán nem hiány­zik a celeb élet.

Ennek elle­né­re nagyon nagy figye­lem irá­nyult az utad­ra, és fel­té­te­le­zem azóta is égnek a vona­lak.

A hegyen sok eset­ben nem könnyű az élet

Igen, egy nagyon nagy saj­tó­fi­gye­lem köve­tett végig, hiszen Suhaj­da Szi­lárd halá­la után a hegy­má­szás a ref­lek­tor­fény­be került, így akar­va aka­rat­la­nul is nekem is jócs­kán jutott ebből a figye­lem­ből. Egy isme­rő­söm, aki a szak­má­ban dol­go­zik azt mond­ta, hogy aznap ami­kor fel­ju­tot­tam a csúcs­ra sok­kal töb­ben követ­ték a hírt, mint Szo­bosz­lai Domi­nik átiga­zo­lá­sát a Liverpoolhoz.

Én egy hét­tel a tra­gé­dia után utaz­tam, és őszin­tén szól­va pró­bál­tam is kerül­ni a fel­haj­tást, sokan keres­tek és nem akar­tam nyi­lat­koz­ni, azt mond­tam, majd ha sike­rül, akkor lesz miről beszél­ni, de fölös­le­ge­sen nem kell bor­zol­ni a kedé­lye­ket és szen­zá­ci­ót hajhászni.

A beje­len­tést is nagyon diszk­ré­ten tet­tük meg, a magyar­or­szá­gi Kár­pát Egye­sü­let meg­ala­ku­lá­sá­nak  150. évfor­du­ló­ja adta az alkalmat.

Hogyan élted meg Szi­lárd halálát?

Szi­lárd eltü­né­se engem kísér­te­ti­e­sen emlé­kez­te­tett Erőss Zsolt eltű­né­sé­re, mely tíz éve ugyan­eb­ben az idő­szak­ban tör­tént. Őszin­tén meg­döb­ben­tett, hiszen Szi­lárd egy remek mászó volt, biz­tos vol­tam abban, ami­kor elin­dult, hogy vagy siker­rel meg­mássza az Eve­res­tet, vagy nem sike­rül neki, de egy pil­la­na­tig sem hit­tem az indu­lá­sa­kor, hogy nem tér vissza. 

Mi volt az a pil­la­nat ami­kor úgy gon­dol­tad, hogy most már nagy a baj?

Már az ele­jén, ami­kor eltűnt érez­tem, hogy ennek nem lehet jó vége. Abban a magas­ság­ban oxi­gén nél­kül huza­mo­sabb ide­ig lehe­tet­len túl­él­ni. Ami­kor az első este még min­dig nem lehe­tett tud­ni felő­le sem­mit, akkor már min­den­képp úgy gon­dol­tam, hogy nagy a baj

Mek­ko­ra nyo­mást helye­zett rád Szi­lárd halá­la és az ennek követ­kez­té­ben kiala­kult médiafigyelem?

Szi­lárd halá­la meg­rá­zott, de nem nehe­ze­dett rám nyo­más­ként, ugyan­úgy a média­fi­gye­lem sem. A hegy­má­szás­ban min­dig ben­ne van a koc­ká­zat, és min­dig ezzel a tudat­tal indu­lok neki, de bízom magam­ban és az íté­lő­ké­pes­sé­gem­ben, hiszen több alka­lom­mal is bebi­zo­nyo­so­dott, hogy még ha nehéz is, képes vagyok visszafordulni.

Hogyan ala­kult az expedíció?

Sze­ren­csé­re min­den nehéz­ség nél­kül, nagyon jól sike­rül­tek az akk­li­ma­ti­zá­ci­ós körök. Az lap­tá­bor nagyon szép, hiszen jóval len­nebb van, mint a töb­bi nyol­c­ez­res­nél, egy alpe­si rét a gleccser alatt. Nem unat­koz­tam, pihen­tem, olvas­tam és vár­tam a meg­fe­le­lő idő­ab­la­kot, melyet júli­us első nap­ja­i­ra mond­tak, és végül négyen indul­tunk el egy idő­ben és értünk fel júli­us máso­di­kán a csúcsra.

Milyen volt a csúcstámadás?

Az utol­só száz méter nagyon sze­les volt, a meg­osz­tott vide­ó­mon is lát­szik. A hegy gyö­nyö­rű, de hatal­mas a szint­kü­lönb­ség, ezért nagyon hosszú és fára­dal­mas volt a csúcs­tá­ma­dás. Volt pár kisebb hóvi­har, vagy job­ban mond­va hófú­vás, és az idő is rosszabb volt, mint ami­re szá­mí­tot­tam, de még így is meg­fe­le­lő volt. Tizen­hét és fél óra alatt értem el a csúcsot.

Fel­fe­lé vagy lefe­lé volt a nehezebb?

Nyil­ván fel­fe­lé, de lefe­lé sem könnyű a fáradt­ság miatt. Erő­vel sze­ren­csé­re végig nagyon jól bír­tam, maradt bővel az eresz­ke­dés­hez is.

Volt koc­ká­zat, vagy olyan pil­la­nat ami­kor úgy érez­ted, hogy visszafordulsz?

Holt­pon­tok min­dig van­nak, eze­ket meg kell tanul­ni kezel­ni. Így utó­lag úgy tűnik nem volt egy­ál­ta­lán kockázatos.

Bár a Nan­ga Par­bat “csak” a világ kilen­ce­dik leg­ma­ga­sabb csú­csa, még­is mi teszi külön­le­ge­seb­bé a töb­bi­hez képest?

A szint­kü­lönb­ség, mely nagyobb mind­egyik­nél. Mint már emlí­tet­tem, az alap­tá­bor jóval ala­cso­nyab­ban,  csu­pán 4200 méte­ren van, így majd­nem 4000 méter a szint­kü­lönb­ség. Emel­lett tech­ni­ka­i­lag sem könnyű, hiszen nagyon mere­dek hegy­ről beszélünk.

A Nan­ga Par­bat a mere­dek­sé­ge miatt nagyon nehéz

Mi a követ­ke­ző terv? Jöhet az Everest?

Még nincs követ­ke­ző cél, majd idő­vel kiala­kul. Őszin­tén szól­va, bár pró­bál­koz­tam már az Eve­rest­tel, nem vagyok biz­tos ben­ne, hogy vissza sze­ret­nék tér­ni. Abban sem vagyok biz­tos, hogy egy­ál­ta­lán képes len­nék meg­mász­ni oxi­gén­pa­lack nél­kül, de mind­ezek­től füg­get­le­nül azt is el kell mon­da­nom, hogy szá­mom­ra nem az Eve­rest jelen­ti az Oscar díjat. Szá­mom­ra a Bihar megyei Nagy-Bihar csúcs (1849m) is lehet ugyan­olyan érté­kes, mint egy nyol­cez­res, mert nem ará­nya­i­ban mérem, hanem az érzés­ben és az elé­ge­dett­ség­ben, ami­vel eltölt.

Akkor nincs olyan vágyad, hogy első magyar­ként mind a 14 darab nyol­cez­res csú­csot elérd?

Sze­rin­tem ez a cél idő­ben és anya­gi­ak­ban sem len­ne lehet­sé­ges, mert akkor tel­jes mér­ték­ben ennek kéne alá­ren­del­jem az éle­tem.  Amíg van erőm, moti­vá­ci­óm és lehe­tő­sé­gem, addig megyek majd elő­re, ha ez 14 csú­csot is jelent­het, akkor külön öröm, de nem ez a cél. Nem vagyok meg­szál­lott­ja sem­mi­lyen hegy­nek vagy cél­nak, az se szá­mít, ha olyan csú­csot keres­sek, ahol nem járt még magyar. Egye­dül az a fon­tos, hogy jól érez­zem magam és sze­res­sem azt amit teszek.

Ha nem is kere­sed eze­ket a külön­le­ges kihí­vá­so­kat, még­is gon­do­lom büsz­ke­ség­gel tölt el, hogy a hat csú­csod­dal te vagy jelen­leg a magyar élő rekorder.

Ez a kife­je­zés a média­mun­ká­sok­nak nagyobb szó, mint nekem. Nyil­ván jól hang­zik, könnyebb szpon­zo­ro­kat talál­ni, de én nem ezért csi­ná­lom. Nem érzem magam csúcs­tar­tó­nak. Sok­kal job­ban örül­nék, ha Suhaj­da Szi­lárd vagy Győr­ffy Ákos még élné­nek, és előt­tem áll­ná­nak ezen a listán.

Ter­mé­sze­te­sen ne legyek álszent, jól eső érzés, hogy az embe­rek meg­ál­lí­ta­nak néha az utcán és gra­tu­lál­nak, sőt nem­ré­gi­ben még Orbán Vik­tor minisz­ter­el­nök úrtól is kap­tam egy leve­let mely­ben gra­tu­lált nekem.

Vála­szol­tál a minisz­ter­el­nök úrnak?

Ter­mé­sze­te­sen, meg­kö­szön­tem a meg­tisz­te­lő sora­it, és meg­ír­tam, hogy nagyon remé­lem talál­ko­zunk Tus­nád­für­dőn egy kéz­fo­gás ere­jé­ig, ugyan­is engem is meg­hív­tak, hogy tart­sak egy élmény­be­szá­mo­lót az idei Bál­vá­nyo­si Sza­bad­egye­tem és Diák­tá­bor alkalmával.

Var­ga Csa­ba eddi­gi 8000 méter felet­ti sikerei:

•  2013 Gas­her­brum II (8035 m)
•  2014 Broad Peak (8051 m)
•  2017 Manasz­lu (8163 m)
•  2019 Gas­her­brum I (8068 m)
•  2021 Dha­u­la­gi­ri (8167 m)
•  2023 Nan­ga Par­pat (8126 m)

KÉPGALÉRIA

Var­ga Csa­ba a Nan­ga Par­bat csúcsán

kép­anyag: Haza­já­ró / face­book
borí­tó­kép: Sza­lai Atti­la vaj­da­sá­gi kari­ka­tu­ris­ta rajza

Szer­ző: Tőkés Máté

For­rás: sport​ha​ta​rok​nel​kul​.hu