Hírek Morzsák Meg­kez­dő­dött az advent

Meg­kez­dő­dött az advent

Ma már meg­gyújt­hat­juk az első gyer­tyát az adven­ti koszo­rún, s bár az idei kará­csony való­szí­nű­leg más lesz, mint az eddi­gi­ek, erre az élmény­re nem hat­hat­nak ki az év ese­mé­nyei. Novem­ber 29-én lesz advent első vasár­nap­ja, a víz­ke­reszt utá­ni első vasár­na­pig tar­tó kará­cso­nyi ünnep­kör és az egy­há­zi év kezdete.

A Szent And­rás ünne­pé­hez (novem­ber 30.) leg­kö­ze­lebb eső vasár­nap­tól Jézus Krisz­tus szü­le­té­sé­nek nap­já­ig, decem­ber 25-ig tar­tó advent a keresz­tény kul­túr­kör­ben a kará­cso­nyi elő­ké­szü­let ide­je – írja össze­fog­la­ló­já­ban a hira​do​.hu.

A szó a latin adven­tus Domi­ni, az Úr eljö­ve­te­le kife­je­zés­ből szár­ma­zik, még­pe­dig az eljö­ve­tel ket­tős értel­mé­ben: Jézus Krisz­tus meg­szü­le­té­se Bet­le­hem­ben és máso­dik eljö­ve­te­le az idők végeztével.

A négy vasár­nap továb­bi jelen­tés­sel is bővült: az Úr négy eljö­ve­te­lét szim­bo­li­zál­ja elő­ször a meg­tes­te­sü­lés­ben, másod­szor a kegye­lem­ben, har­mad­szor a halá­lunk­ban, negyed­szer az íté­let­kor, amely­re készül­nünk kell. A litur­gi­á­ban az advent szí­ne a lila, kivé­ve advent har­ma­dik vasár­nap­ját (gaude­te vasár­nap), ami­kor sza­bad rózsa­színt használni.

Kez­det­ben csak egy adven­ti vasár­na­pot ünne­pel­tek, a VII. szá­zad­ban Nagy Szent Ger­gely pápa álla­pí­tot­ta meg négy­ben a szá­mu­kat, és 1570-ben V. Piusz pápa tet­te köte­le­ző­vé az adven­ti idő­sza­kot a kato­li­kus egyházban.

Régen advent kez­de­tét éjfé­li harang­zú­gás jelez­te, szi­go­rú böj­ti idő­szak volt, és az embe­rek haj­na­li misé­re (ror­áte) jártak.

A gyer­tyák a Jézus szü­le­té­sé­vel szét­ára­dó vilá­gos­sá­got, egy­ben a hitet, a reményt, a sze­re­te­tet és az örö­möt jel­ké­pe­zik
MTI/Vasvári Tamás

Advent jel­ké­pe az a koszo­rú, ame­lyet rend­sze­rint fenyő­gallyak­ból fon­nak, a ráhe­lye­zett négy gyer­tya közül min­den vasár­nap eggyel töb­bet gyúj­ta­nak meg. A gyer­tyák a Jézus szü­le­té­sé­vel szét­ára­dó vilá­gos­sá­got, egy­ben a hitet, a reményt, a sze­re­te­tet és az örö­möt jelképezik.

A szo­kás a XIX. szá­zad­ban jött divat­ba, de gyö­ke­rei még a pogány kor­ba nyúl­nak vissza. Az első, kocsi­ke­rék nagy­sá­gú adven­ti koszo­rún még 24 gyer­tya állt, és min­den hét­köz­nap egy fehé­ret, min­den vasár­nap egy piro­sat gyúj­tot­tak meg. Az adven­ti koszo­rú­kat a temp­lo­mok­ban áld­ják meg advent első vasár­nap­ján vagy az elő­ző szom­bat esti szent­mi­sén. Advent ide­jén kerül­ték a zajos mulat­sá­go­kat, tán­co­kat, lako­dal­mat sem tartottak.

Advent­hez több népi hagyo­mány kapcsolódik

Az eladó­sor­ban lévő lány a haj­na­li misé­re tör­té­nő első haran­go­zás­kor a harang köte­lé­ből három szá­lat kité­pett, ame­lyet aztán a hajá­ban hor­dott, hogy far­sang­kor sok kísé­rő­je legyen. Erdély­ben a haj­na­li mise ide­jén zár­va tar­tot­ták az ajtót és az abla­ko­kat, hogy az ilyen­kor álla­ti ala­kot öltő boszor­ká­nyok ne ront­has­sa­nak a házak­ba, ólak­ba. Az Alföl­dön a lányok a haj­na­li misé­re haran­go­zás­kor mézet vagy cuk­rot ettek, hogy édes legyen nyel­vük, és így fér­jet „édes­ges­se­nek” maguknak.

Bor­bá­la nap­ján, decem­ber 4‑én a lányok Bor­bá­la-ágat vág­tak, majd az ágat víz­be állí­tot­ták, és ha kizöl­dült, tud­ni lehe­tett, hogy a követ­ke­ző évben férj­hez mennek.

Decem­ber 13-án, Luca nap­ján (a nap­tár­re­form előtt az év leg­rö­vi­debb nap­ján) a lányok 13 papír­da­rab­ra fiú­ne­ve­ket írtak, és min­den nap tűz­be dob­tak egyet: kará­csony­kor a meg­ma­radt papír meg­mond­ta, ki lesz a fér­jük. Ekkor kezd­ték a Luca szé­két is készí­te­ni, amely­re a kará­cso­nyi misén fel­áll­va meg lehe­tett lát­ni a boszorkányokat.

Szent And­rás nap­ját tré­fá­san disz­nó­ölő Szent And­rás­nak is hív­ták, mert ekkor kez­dőd­tek a disz­nó­to­rok, de soha­sem szer­dán, pén­te­ken vagy szom­ba­ton vág­ták a disz­nó­kat, mert olyan­kor böj­töl­tek az emberek.

Az adven­ti nap­tár ere­de­ti jelen­tő­sé­ge az volt, hogy elve­zes­se a fel­nőt­te­ket és a gyer­me­ke­ket a kará­csony­hoz, az „iga­zi” nap­tár min­den egyes abla­ka mögött a kará­cso­nyi ünnep­kör­re uta­ló gon­do­lat rej­lett. Az első nyom­ta­tott adven­ti nap­tár 1908-ban készült Mün­chen­ben. A val­lá­si tar­ta­lom nap­ja­ink­ban mind­in­kább elhal­vá­nyul, az ipar és a keres­ke­de­lem egy­sze­rű­en decem­be­ri nap­tárt csi­nált belő­le, amely­nek min­den egyes nap­ját, lap­ját cso­ko­lá­dé vagy mar­ci­pán éde­sí­ti meg.

For­rás: Magyar Nemzet