Hírek Vélemények/Publicisztikák Meg­jött a selyemzsinór

Meg­jött a selyemzsinór

A múlt heti tele­ví­zi­ós vitá­ban, ahol Trump és Biden rend­ha­gyó­an nem egy­más tár­sa­sá­gá­ban, hanem két külön­bö­ző hely­szí­nen, pár­hu­za­mos beszél­ge­té­sen tel­je­sí­tett, sem­mi rend­kí­vü­li nem tör­tént. Az elem­zők nagy­já­ból egyet­ér­tet­tek abban, hogy mind­két jelölt nagy­já­ból hoz­ta a for­má­ját, aztán hogy ez mire elég, hama­ro­san kide­rül. Min­ket, magya­ro­kat azon­ban kis­sé meg­lep­he­tett, hogy egy­ál­ta­lán nem szok­vá­nyo­san hazánk is szó­ba került.

Joe Biden Len­gyel­or­szág és Belarusz tár­sa­sá­gá­ban emlí­tet­te meg hazán­kat, mond­ván, hogy mind­há­rom ország önkény­ural­mi rend­szer, veze­tői pedig gazemberek.

Miu­tán egy elnök­je­löl­ti vitá­ban nem szo­kás vélet­le­nül kife­cseg­ni vala­mit, a demen­cia jele­it muta­tó Joe Biden­nél pedig külö­nö­sen fon­tos a gon­dos fel­ké­szí­tés, biz­tos­ra vehet­jük, hogy az üze­net abszo­lút tuda­tos. Mond­hat­juk per­sze, hogy a kam­pány és a kor­mány­zás külön­bö­zik, és ha nyer­ne, Biden is meg­sze­lí­dül­ne, elnök­ként job­ban illesz­ked­ne a reál­po­li­ti­ká­hoz. Mon­dom, vigasz­tal­hat­juk magun­kat ilyes­mi­vel, csak­hogy a hely­zet még­is az, hogy ha ez a lelas­sult, beszél­ni alig képes aggas­tyán nye­ri az elnök­vá­lasz­tást, Közép- és Kelet-Euró­pa tel­je­sen más­képp fest majd a Fehér Ház­ból, mint eddig.

Washing­ton­ban vol­ta­kép­pen egyet­len téma köré szer­ve­ző­dik tér­sé­günk meg­íté­lé­se. Ez pedig nem más, mint az orosz jelen­lét, Moszk­va ható­su­ga­rá­nak aktu­á­lis állá­sa, füg­get­le­nül attól, hogy épp repub­li­ká­nu­sok vagy demok­ra­ták irányítják‑e a Sta­te Depart­men­tet. Ha vala­ki nem hiszi, hogy ame­ri­kai néző­pont­ból ez a kér­dé­sek kér­dé­se, olvas­gas­son Wiki­le­aks-táv­ira­to­kat, ame­lyek­ből az ame­ri­kai kül­kép­vi­se­le­tek való­di szán­dé­kai tárul­nak fel. Azt talál­ja majd azok­ban az ira­tok­ban, hogy a viseg­rá­di tér­ség­ből kisebb ügyek (anti­sze­mi­tiz­mus állá­sa, meleg­jo­gok, szél­ső­jobb­ol­da­li cso­por­tok hely­ze­te), az Orosz­or­szág­hoz fűző­dő viszony, a két­ol­da­lú kap­cso­la­tok ala­ku­lá­sa, az orosz beszi­vár­gás mód­ja és mér­té­ke érdek­li leg­in­kább a táviratozókat.

Trump és Biden (helye­seb­ben a mögöt­tük, mel­let­tük álló kül­po­li­ti­ku­sok) között az a dön­tő különb­ség, hogy az előb­bi barát­sá­go­sabb tónus­ban, part­ne­ri viszony­ban épít­get­te kap­cso­la­ta­it tér­sé­günk­ben. Trump a NATO‑t sze­mel­te ki az ame­ri­kai érde­kek hat­ha­tós kép­vi­se­le­té­re Euró­pá­ban, azon keresz­tül igye­ke­zett finan­szí­roz­tat­ni orosz­el­le­nes kato­nai törek­vé­se­ket, fel­fegy­ve­rez­ni szö­vet­sé­ge­se­it. Más­részt Trump ész­re­vet­te, hogy a viseg­rá­di­ak adott eset­ben éppen azért kerül­het­nek orosz befo­lyás alá, mert az Oba­ma–Biden-páros két cik­lu­sá­ban tel­jes­ség­gel elha­nya­gol­ta őket. Így Trump sor­ra talál­ko­zott a viseg­rá­di kor­mány­fők­kel, ellá­to­ga­tott a tér­ség­be, igye­ke­zett meg­ér­tést mutat­ni önál­ló törek­vé­se­ik iránt.

Hogy elnök­ként Biden hogyan tekin­te­ne ránk, egy per­cig sem két­sé­ges. A tele­ví­zi­ós vitá­ban elej­tett mon­dat alap­ján egy­ér­tel­mű a hely­zet. Ha győz, az ame­ri­kai elnök­je­lölt min­den tör­vé­nyes és tör­vény­te­len esz­közt bevet majd a neki nem tet­sző kor­má­nyok elmoz­dí­tá­sá­ra. Akkor is, ha szö­vet­sé­ges, akkor is, ha az orosz tőszom­széd­sá­gá­ban (lásd Ukraj­na, Belarusz) pus­ka­po­ros han­gu­la­tot ered­mé­nyez­het a hata­lom­vál­tá­si kísér­let­nek álcá­zott glo­bá­lis össze­csa­pás. Hogy a vár­ha­tó követ­kez­mé­nyek­kel az Oba­ma – Biden-páros nem min­dig tud jól szá­mot vet­ni, mutat­ja tel­je­sen elhi­bá­zott szí­ri­ai poli­ti­ká­juk. A közel-kele­ti rom­hal­mazt nagy rész­ben ők idéz­ték elő azzal, hogy fogal­muk sem volt, mit is kel­le­ne ten­ni­ük, majd tel­je­sen rossz dön­té­se­ket hoz­tak. Közép- és Kelet-Euró­pá­ban hason­ló „szak­ér­tést” vár­ha­tunk Biden­től. Ha győz, a szö­vet­sé­ge­sek meg­nyug­ta­tá­sa, garan­ci­ák kíná­lá­sa helyett élez­ni fog­ja a feszült­sé­get, ideo­ló­gi­ai ala­pon támad­ja majd a magyar és a len­gyel kormányt.

Annak ide­jén Tru­man Ame­ri­ka-barát kor­má­nyo­kat, pár­to­kat, moz­gal­ma­kat pén­zelt a világ­ban, rájuk ala­poz­ta a fel­tar­tóz­ta­tás poli­ti­ká­ját, amely­nek irá­nya tar­tó­san Moszk­vá­ra muta­tott. Egy maj­da­ni Biden-dokt­rí­na meleg­szer­ve­ze­te­ket, soros­is­tá­kat, min­den­fé­le álci­vi­le­ket emel­ne fel, őket finan­szí­roz­ná, és nem az orosz veszély miatt, hanem a nyílt tár­sa­da­lom és a világ fel­for­ga­tá­sa rög­esz­mé­jé­nek védel­mé­ben. Ha a demok­ra­ta admi­niszt­rá­ció hadat üzen Len­gyel­or­szág­nak és Magyar­or­szág­nak, erős szö­vet­sé­ge­se­ket üt ki a nye­reg­ből. Külö­nö­sen a len­gye­lek ese­té­ben igaz ez, hiszen a len­gyel poli­ti­kai elit, aho­gyan a len­gyel ember is, szü­le­tett atlan­tis­ta. Rög­eszmés orosz­el­le­nes­sé­ge miatt (amely­nek tör­té­nel­mi okai pon­to­san iga­zol­ha­tó­ak) a min­den­ko­ri len­gyel kor­mány Ame­ri­ka leg­jobb barát­ja a tér­ség­ben. Raké­tá­kat fogad be, bázi­so­kat épít, bevá­sá­rol ame­ri­kai fegy­ve­rek­ből, min­den módon kép­vi­se­li Washing­ton érde­ke­it. Mutas­sunk még egy olyan tag­ál­la­mot, ahol 82 szá­za­lé­kos a NATO nép­sze­rű­sé­ge! (Pew Rese­arch Cen­ter, 2019-es felmérés)

Ha Biden alá­ak­náz­za a tör­vé­nye­sen meg­vá­lasz­tott len­gyel (vala­mint magyar) kor­mányt, annak a követ­kez­mé­nyei úgy­szól­ván belát­ha­tat­la­nok. Nem­csak pat­ta­ná­sig nőne a feszült­ség a bel­po­li­ti­ká­ban, és egy mace­dó­ni­ai típu­sú patt­hely­zet, kvá­zi pol­gár­há­bo­rú ala­kul­hat­na ki nem­ze­ti­ek és glo­ba­lis­ták között, de az új fel­ál­lás kül­po­li­ti­kai akti­vi­tás­ra ser­ken­te­né Orosz­or­szá­got is. Ezt a ket­tős koc­ká­za­tot Washing­ton­nak nem sza­bad vál­lal­nia. Illet­ve ha a Black Lives Mat­ter már a White Hou­se-ban lesz, akkor per­sze min­den feke­te-fehér. Akkor az ame­ri­kai kor­mány – első ízben a tör­té­ne­lem­ben – dek­la­rál­tan fon­to­sabb­nak tart­ja majd az ideo­ló­gi­át az ame­ri­kai érdek kép­vi­se­le­té­nél. Túl­zás nél­kül állít­hat­juk, hogy egy ilyen hely­zet új világ­kor­szak nyi­tá­nya is lehet.

For­rás: Demokrata