Nyolc­van­há­rom éves korá­ban elhunyt Tina Turner, a legen­dás ame­ri­kai éne­kes­nő, akit gyak­ran nevez­tek a rock and roll király­nő­jé­nek − közöl­te a menedzsere.

Tina Turner – a zenei legen­da, a nagy túl­élő, aki fér­jé­vel, Ike Turner­rel az 1960-as és 70-es évek­ben a leg­na­gyobb slá­ger­le­me­ze­ket adta ki, majd túl­él­te bor­zal­mas házas­sá­gát, hogy már érett nőként dia­dalt aras­son a lis­ta­ve­ze­tő What’s Love Got to Do With It című szám­mal – 83 éves korá­ban meg­halt – adta hírül az AP News.

Mene­dzse­re sze­rint az éne­kes­nő szer­dán hunyt el, hosszas beteg­ség után a sváj­ci Zürich mel­let­ti Küs­nacht­ban lévő ott­ho­ná­ban. Egy évti­ze­de lett sváj­ci állampolgár.

A tizen­két­sze­res Grammy-díjas éne­kes­nő és szí­nész­nő Anna Mae Bul­lock néven jött a világ­ra 1939. novem­ber 26-án a Tenn­es­see állam­be­li Nut­bush város­ká­ban, a hely­ség nevét az önélet­raj­zi ihle­té­sű Nut­bush City Limits című dalá­ban örö­kí­tet­te meg. 

Nagy veszély­be sodor­tam magam azzal, hogy nem vol­tam haj­lan­dó szem­be­néz­ni a való­ság­gal – fogalmazott.

Az ötve­nes évek ele­jén St. Lou­is­ba köl­töz­tek, Tina itt kez­dett éne­kel­ni a helyi klu­bok­ban. Tizen­nyolc éve­sen csat­la­ko­zott voka­lis­ta­ként Ike Turner Kings of Rhythm elne­ve­zé­sű együt­te­sé­hez, ahol hama­ro­san szó­ló­éne­kes­sé lépett elő, és a gitá­ros Ike fele­sé­ge lett, 1960-ban A Fool In Love című daluk fel­ke­rült a lis­ták­ra, ettől kezd­ve Ike és Tina Turner Review néven jár­ták Ame­ri­kát, majd a világot.

Házas­sá­guk szak­ma­i­lag volt sike­re­sebb, szám­ta­lan daluk lett slá­ger (River Deep, Moun­tain High, Pro­ud Mary), 1969-ben a Rol­ling Sto­nes tur­né­ján ők vol­tak az előzenekar.

Sze­mé­lyes kap­cso­la­tuk azon­ban meg­rom­lott, a fér­fi drog­füg­gő lett, kizsák­má­nyol­ta a nőt, csal­ta és ütöt­te-ver­te a fele­sé­gét, aki sok­szor csak nap­szem­üveg­ben, fáj­da­lom­csil­la­pí­tók­kal tele­töm­ve tudott szín­pad­ra állni.

Amíg el nem hagy­ta a fér­jét, és fel nem fed­te, hogy mi rej­tő­zik a szín­fa­lak mögött, éve­kig folya­ma­to­san tur­néz­tak, rész­ben azért, mert Ike elég sűrűn kifu­tott a pén­zé­ből, és nem volt haj­lan­dó kihagy­ni egy kon­cer­tet sem. A fér­je miatt kény­te­len volt szín­pad­ra lép­ni hörg­hu­rut­tal, tüdő­gyul­la­dás­sal, sőt össze­esett jobb tüdő­vel. Más­kor a sze­ren­csét­len­ség oka maga Ike volt.

Ahogy az „Én, Tina” című emlék­ira­tá­ban írta az éne­kes­nő, Ike nem sok­kal talál­ko­zá­suk után, az 1950-es évek köze­pén kezd­te ver­ni, és egy­re több gonosz­sá­got köve­tett el ellene.

Ha úgy érez­te, vala­mi pro­vo­kál­ja, for­ró kávét öntött a nő arcá­ba, foj­to­gat­ta, vagy éppen addig ver­te, amíg a sze­me beda­gadt, majd meg is erő­sza­kol­ta. Egy elő­adás előtt eltör­te az áll­kap­csát, és véres arc­cal ment a színpadra.

A pohár végül 1976-ban telt be vég­leg. Az éne­kes­nő egy szín­pa­di vesze­ke­dés után a tur­né köze­pén hagy­ta ott fér­jét, saját beval­lá­sa sze­rint 36 cent kész­pénz­zel és egy ben­zin­kár­tyá­val a zse­bé­ben. Ike Turner­rel – aki 2007-ben drog­túl­ada­go­lás­ban halt meg – soha töb­bé nem vál­tott egy szót sem, csak a nevét tar­tot­ta meg. Még akkor sem áll­tak egy szín­pa­don, ami­kor 1991-ben együtt kerül­tek be a rock hal­ha­tat­lan­jai közé, Ike ugyan­is éppen bör­tön­ben ült kábí­tó­szer-bir­tok­lá­sért, a kitün­te­tést helyet­tük Phil Spec­tor, a River Deep, Moun­tain High című albu­muk pro­du­ce­re vet­te át.

A szó­ló­kar­ri­er­je las­san indult, Tina kísér­le­te­zett rock­kal, disz­kó­val, mind­ezt külö­nö­sebb fel­tű­nés nélkül. 

Taka­rí­tott, oly­kor segé­lyen élt, hogy el tud­ja tar­ta­ni gye­re­ke­it. A szak­ma akkor leír­ta Turnert, de 1984-ben a rock­ze­ne egyik leg­nagy­sze­rűbb vissza­té­ré­sé­nek lehe­tett tanú­ja a világ. A negy­ven­öt éves Tina Pri­vate Dan­cer című, ötö­dik szó­ló­al­bu­má­ból – a cím­adó dalt Mark Knopf­ler neki írta – 12 mil­lió pél­dány kelt el, négy Grammy-díjat söpört be érte, What’s Love Got to Do With It című dala lis­ta­ve­ze­tő lett Amerikában.

A rend­kí­vül ener­gi­kus, lobo­gó hajú éne­kes­nő világ­szer­te zsú­folt aré­nák­ban adott kon­cer­tet, albu­mai mil­li­ós pél­dány­szám­ban kel­tek el, 1988-ban ismét Grammy-díjat kapott.

Kevés sztár­nak sike­rült ekko­ra utat meg­ten­nie, ren­ge­teg dol­got kel­lett túl­él­nie. Fizi­ka­i­lag bán­tal­maz­ták, érzel­mi­leg meg­sem­mi­sült és anya­gi­lag is tönk­re­ment az Ike Turner­rel húsz évig tar­tó kapcsolatában.

A negy­ve­nes éve­i­ben vált iga­zi szu­per­sztár­rá, ami­kor a leg­több pálya­tár­sa éppen lefe­lé tar­tott, Tina Turner tovább­ra is tün­dö­költ. Véd­je­gyé­vé vált az erős kont­ra­alt­ja, a merész moso­lya, az arc­csont­ja, izmos lába és a parókapalettája.

A zenei élet­ben való sike­re film­sze­re­pe­ket is hozott neki, kezd­ve az 1975-ös Tommy című film­mel. Később Entity nagy­né­ni­ként Mel Gib­son part­ne­re­ként tűnt fel a Mad Max 3. – Az igaz­ság csar­no­kán innen és túl című film­ben, amely­nek betét­da­la, a We Don’t Need Anot­her Hero azon­nal slá­ger lett, de sze­re­pelt Az utol­só akció­hős­ben is, vala­mint ő éne­kel­te az Arany­szem című James Bond-film cím­adó dalát. 

Ter­mé­sze­te­sen róla is készí­tet­tek fil­met, de ezt nem néz­te meg, azért, mert még így sem akar­ta átél­ni a fér­je által oko­zott szenvedéseket.

A kilenc­ve­nes évek­től már rit­káb­ban lépett fel, utol­só nagy­sza­bá­sú tur­né­já­ra éne­kes­női pálya­fu­tá­sá­nak fél évszá­za­dos jubi­le­u­mán indult, és ez lett a 2009-es év leg­jö­ve­del­me­zőbb koncertkörútja.

Het­ven­há­rom éves korá­ban ő lett a Vogue maga­zin leg­idő­sebb cím­lap­lá­nya, és még abban az évben ismét házas­ság­kö­tés­re szán­ta el magát, ahhoz a nála jóval fia­ta­labb német pro­du­cer­hez ment fele­sé­gül, aki­vel már húsz éve élt együtt, és a sváj­ci állam­pol­gár­sá­got is felvette.

Tizen­két Grammy-díjat nyert, 1991-ben Ike-kal együtt bevá­lasz­tot­ták a Rock and Roll Híres­sé­gek Csar­no­ká­ba, 2005-ben Geor­ge W. Bush Ken­ne­dy-díj­jal tün­tet­te ki a Fehér Ház­ban, miköz­ben Beyon­cé és Oprah Winf­rey ódá­kat zen­gett a dívá­ról. Egy Broad­way-musi­cal, majd egy HBO-doku­men­tum­film is készült róla 2021-ben, ame­lyet nyil­vá­nos búcsú­nak nevezett.

Köz­is­mert volt ener­gi­kus szín­pa­di elő­adás­mód­já­ról, erő­tel­jes hang­já­ról, hosszan tar­tó pálya­fu­tá­sá­ról és sokoldalúságáról.

Tina Turner a világ egyik leg­nép­sze­rűbb és leg­si­ke­re­sebb éne­kes­nő­je volt, aki több mint 200 mil­lió lemezt adott el, s beke­rült a Guin­n­ess-rekor­dok Köny­vé­be is, mert több kon­cert­je­gyet adott el, mint bár­mely más szó­lis­ta a szó­ra­koz­ta­tó­ipar addi­gi történetében.

A Rol­ling Sto­ne maga­zin bevá­lo­gat­ta min­den idők száz leg­na­gyobb éne­ke­se közé.

Vissza­te­kint­ve az éle­té­re egy­szer úgy fogalmazott:

Az embe­rek azt hiszik, hogy az éle­tem nehéz volt, de én úgy hiszem, ez egy cso­dá­la­tos uta­zás volt. Minél idő­sebb leszel, annál inkább rájössz, hogy nem az szá­mít, ami tör­tént, hanem az, hogy hogyan kezelted.

For­rás: magyar​nem​zet​.hu