Hírek Külföldi hirek Meg­halt a HIV-vírus Nobel-díjas felfedezője

Meg­halt a HIV-vírus Nobel-díjas felfedezője

Meg­halt 89 éves korá­ban Luc Mon­tag­ni­er fran­cia viro­ló­gus, az AIDS-et oko­zó HIV-vírus egyik fel­fe­de­ző­je. A tudós 2008-ban meg­osz­tott Nobel-díjat kapott az AIDS-et oko­zó HIV-vírus izo­lá­lá­sá­ért. A Fran­ceSo­ir helyi lap jelen­té­se sze­rint a kuta­tó ked­den halt meg Neu­illy-sur-Sei­ne-ben, csa­lád­ja körében.

BOLOGNA, ITALY - MAY 07:  French scientist Luc Montagnier Nobel Prize for medicine in 2008 attends the opening ceremony of the Festival of Medical Sciences at Re Enzo Palace on May 7, 2015 in Bologna, Italy.  (Photo by Roberto Serra - Iguana Press/Getty Images)

Mon­tag­ni­er a Loire men­ti Chab­ris váro­sá­ban született.

Ötéves korá­ban elütöt­te egy autó, két napig kómá­ban feküdt, a bal­eset követ­kez­té­ben arca seb­he­lyes maradt.

Közép­is­ko­lás korá­tól érdek­lő­dés­sel figyel­te, ahogy köny­ve­lő­ként dol­go­zó apja vasár­na­pon­ként a csa­lá­di házuk pad­lá­sán beren­de­zett kis labo­ra­tó­ri­um­ban kísér­le­te­zett. Tizen­négy éve­sen már önál­ló­an is pró­bál­ko­zott, majd főként nagy­ap­já­nak a vas­tag­bél­rák­kal foly­ta­tott elhú­zó­dó küz­del­me ösz­tö­nöz­te arra, hogy maga is rák­ku­ta­tás­ba kezdjen.

Orvo­si dip­lo­má­ját Párizs­ban sze­rez­te 1955-ben. Huszon­há­rom éve­sen adjunk­tus lett a Sor­bonne-on, 1963 és 1965 között ösz­tön­dí­jas­ként Glas­gow-ban foly­ta­tott viro­ló­gi­ai kuta­tá­so­kat. Ian MacP­her­son mel­lett dol­goz­va fedez­te fel, hogy az aga­róz gél elne­ve­zé­sű kocso­nyás anyag kivá­ló kör­nye­ze­tet biz­to­sít a rákos sej­tek tenyész­té­sé­re. Tech­ni­ká­juk álta­lá­no­san elfo­ga­dot­tá vált az onko­gé­nek­kel (a rákos meg­be­te­ge­dés kiala­ku­lá­sát elő­se­gí­tő gén) és a sejt­transz­for­má­ci­ó­val fog­lal­ko­zó laboratóriumokban.

1965 és 1972 között az Ins­ti­tut de Radi­um (később Ins­ti­tut Curie) labo­ra­tó­ri­u­má­nak veze­tő­je lett. 1972-ben meg­ala­pí­tot­ta a Pas­teur Inté­zet onko­ló­gi­ai osz­tá­lyát, amely­nek 2000-ig volt az igaz­ga­tó­ja. Figyel­me a ret­ro­ví­ru­sok felé for­dult, ame­lyek örö­kí­tő anya­gu­kat nem DNS, hanem RNS alak­já­ban tárol­ják. Ami­kor a vírus belép a gaz­da­sejt­be, ott kisza­ba­dul belő­le az RNS, vala­mint egy enzim (for­dí­tott transzk­rip­táz), és DNS‑t állít elő, amely­hez a vírus RNS-ét hasz­nál­ja min­tá­nak. A vírus DNS‑e ezután beépül a gaz­da­sejt DNS-ébe.

Bizo­nyos körül­mé­nyek hatá­sá­ra a sej­tek­ben rep­li­ká­ló­dik a vírus, amely elsza­po­rod­va káro­sít­ja a szer­ve­zet sejt­je­it, oly­kor azok pusz­tu­lá­sát okoz­va. Azt az ame­ri­kai Robert Gal­lo bizo­nyí­tot­ta be, hogy az embe­ri szer­ve­zet­ben is létez­het­nek ret­ro­ví­ru­sok: sike­rült élet­ben tar­ta­nia az embe­ri immun­re­ak­ci­ó­ban részt vevő úgy­ne­ve­zett T‑sejteket, illet­ve azo­no­sí­ta­nia az azo­kat fer­tő­ző leu­ké­mia­ví­rust (HTLV).

1982-ben egyik kol­lé­gá­ja arra kér­te, hogy segít­sen egy új, titok­za­tos, főként homo­sze­xu­á­lis fér­fi­ak köré­ben ész­lelt szind­ró­ma kór­oko­zó­já­nak fel­de­rí­té­sé­ben. Az elő­ző évben meg­je­lent beteg­ség, ame­lyet szer­zett immun­hi­á­nyos tünet­együt­tes­nek (angol rövi­dí­tés­sel: AIDS) nevez­tek el, hama­ro­san a dro­go­sok, hete­ro­sze­xu­á­li­sok és vér­át­öm­lesz­té­sen áteset­tek köré­ben is ter­jed­ni kez­dett. Mon­tag­ni­er és csa­pa­ta azt fel­té­te­lez­te, hogy való­szí­nű­leg egy ret­ro­ví­rus fele­lős a betegségért.

Fel­fi­gyel­tek arra, hogy az AIDS kiala­ku­lá­sát meg­elő­ző stá­di­um­ban a nyi­rok­cso­mók tar­tó­san meg­duz­zad­nak, ezért 1983-ban Mon­tag­ni­er és két kollégája,

Fran­co­i­se Bar­ré-Sino­us­si és Jean-Cla­ude Cher­mann meg­vizs­gál­tak egy fer­tő­zött beteg nyi­rok­cso­mó­já­ból szár­ma­zó szö­vet­kul­tú­rát, és a vizs­gá­lat során ret­ro­ví­rus-transzk­rip­tázt talál­tak, ami bizo­nyí­tot­ta a ret­ro­ví­rus jelenlétét.

Az izo­lált vírust LAV-nak nevez­ték el, amely később nem­zet­kö­zi meg­egye­zés nyo­mán új nevet kapott: humán immun­hi­á­nyos vírus (HIV).

Mon­tag­ni­er és cso­port­ja azt is fel­fe­dez­te, hogy a HIV az embe­ri immun­re­ak­ci­ó­ban részt vevő T4 sej­te­ket támad­ja meg. Bár ekkor még nem vol­tak bizo­nyo­sak abban, hogy az AIDS kór­oko­zó­ját talál­ták meg, fel­fe­de­zé­sü­ket pub­li­kál­ták a Sci­en­ce című folyó­irat 1983. május 20‑i szá­má­ban. A Gal­lo vezet­te ame­ri­kai kuta­tók egy évvel később tet­ték köz­zé cik­kü­ket, amely tudat­ta a világ­gal, hogy izo­lál­ták az AIDS-et oko­zó, álta­luk HTLV-IIIB név­re keresz­telt retrovírust.

Mint később kide­rült, Mon­tag­ni­er és Gal­lo egy­más­tól füg­get­le­nül ugyan­azt a vírust fedez­ték fel. Ugyan­azt a vírust írták le, ami­kor 1985-ben köz­zé­tet­ték a rend­kí­vül gyor­san mutá­ló­dó kór­oko­zó gene­ti­kai min­tá­ját. A két cso­port össze­kü­lön­bö­zött az első­ség kér­dé­sén, az éles vitát végül kor­mány­szin­tű meg­ál­la­po­dás zár­ta le: az AIDS-teszt­ből szár­ma­zó bevé­te­le­ket egyen­lő­en osz­tot­ták meg, Montagnier‑t és Gal­lót társ­fel­fe­de­ző­nek minősítették.

Ma már bizo­nyos, hogy az első­ség a fran­ci­á­ké, az ame­ri­ka­i­ak tulaj­don­kép­pen egy Párizs­ból kül­dött min­tát izoláltak.

Az orvo­si Nobel-díjat 2008-ban Mon­tag­ni­er és Franço­i­se Bar­ré-Sino­us­si kap­ta a „humán immun­de­fi­ci­en­cia vírus fel­fe­de­zé­sért”, meg­oszt­va a méh­nyak­rá­kot oko­zó humán pap­il­lo­ma vírust fel­fe­de­ző német Harald zur Haus­en­nel. Gal­lo mel­lő­zé­se a díj oda­íté­lé­sé­ben hatal­mas vihart kavart, még Mon­tag­ni­er is „meg­le­pe­té­sét” fejez­te ki, a bizott­ság azon­ban arra hivat­ko­zott, hogy nem tehe­tett más­ként, mert a sza­bá­lyok sze­rint az első­sé­get kel­lett díjazniuk.

For­rás: info​start​.hu