Már­ton Áron-szob­rot avat­tak Kaposváron

Fel­avat­ták Már­ton Áron (1896−1980), Erdély min­den dik­ta­tú­ra ellen követ­ke­ze­te­sen kiál­ló római kato­li­kus püs­pö­ké­nek szob­rát Kapos­vá­ron szombaton.

Kövér Lász­ló, az Ország­gyű­lés elnö­ke a város Kos­suth terén, Pár­ká­nyi Raab Péter szob­rász­mű­vész alko­tá­sá­nál hang­sú­lyoz­ta: Már­ton Áron ember- és nem­zet­tár­sa­i­nak, híve­i­nek remény­sé­get nyúj­tott a remény­te­len­ség­ben, ember­sé­get az ember­te­len­ség­ben, hitet a hitet­len­ség­ben, magyar­sá­got a magyar­el­le­nes­ség­ben, szé­kely öntu­da­tot az árva­ság­ban, és tet­te­i­vel vissza­ad­ta a sza­vak magyar értel­mét, erköl­csi súlyát, vala­mint embe­ri hitelét.

Kövér Lász­ló, az Ország­gyű­lés elnö­ke beszé­det mond Már­ton Áron (1896−1980) erdé­lyi római kato­li­kus püs­pök szob­rá­nak ava­tá­sán Kapos­vá­ron, a Kos­suth téren­Fo­tó: MTI/Varga György

A ház­el­nök sza­vai sze­rint a szo­bor­ál­lí­tás tisz­tel­gés Erdély 20. szá­za­di lel­ki veze­tő­je és szé­kely szent­je előtt, akit „az egy­ház­jo­gi kánon még nem, de mi, az Istent, a hazát és a nem­ze­tet sze­re­tő magya­rok mil­li­ói a szí­vünk­ben már szent­té avat­tunk, és akként tisztelünk”.

„Már­ton Áron­ban nagyon bízott a Terem­tő, ezért ren­del­te őt Erdély föld­jé­re, nagy tör­té­nel­mi sza­kí­tó­pró­bák ide­jé­re” – fogal­ma­zott Kövér Lász­ló, aki fel­idéz­te: Már­ton Áron egy csík­szent­do­mo­ko­si szé­kely föld­mű­ves csa­lád har­ma­dik gyer­mek­eke­ként szü­le­tett. Az első világ­há­bo­rú­ban har­col­va három­szor is meg­se­be­sült, 1919 nya­rán két hóna­pig román kato­nai fog­ság­ba került, majd haza­tér­ve dön­tött úgy, hogy szü­lő­föld­jét és népét a lélek ere­jé­vel fog­ja tovább szolgálni.

Már­ton Áron 1920 októ­be­ré­ben jelent­ke­zett a gyu­la­fe­hér­vá­ri pap­ne­vel­dé­be, XI. Pius pápa 1938 kará­cso­nyán nevez­te ki gyu­la­fe­hér­vá­ri püs­pök­nek, amit Erdély hívő népe öröm­mel foga­dott – közölte.

Elmond­ta, Már­ton Áron 1944-ben magyar ható­sá­gok­nál kelt az észak-erdé­lyi zsi­dó­ság védel­mé­re, 1945 után a román ható­sá­gok­nál a romá­ni­ai görög­ka­to­li­ku­so­kat vet­te védel­mé­be min­den­fé­le dip­lo­má­ci­ai vagy poli­ti­kai támasz nélkül.

Az Ország­gyű­lés elnö­ke kiemel­te, a püs­pök 1948 és 1980 között a kom­mu­nis­ta román biz­ton­sá­gi szer­vek leg­in­kább meg­fi­gyelt cél­sze­mé­lye volt, 1949-ben letar­tóz­tat­ták, élet­fogy­tig­la­ni kény­szer­mun­ká­ra ítél­ték, hat évig bör­tön­ben tar­tot­ták, éve­kig kény­szer­lak­he­lyen pró­bál­ták elzár­ni a kül­vi­lág­tól – mond­ta. Rámu­ta­tott, Már­ton Áront 1971-ben VI. Pál pápa fogad­ta és szent­nek nevez­te kísé­rői előtt.Pár­ká­nyi Raab Péter szob­rász­mű­vész Már­ton Áron erdé­lyi püs­pö­köt ábrá­zo­ló szob­ra­Fo­tó: MTI/Varga György

Kövér Lász­ló úgy vél­te: Már­ton Áron püs­pök hit­bé­li igaz­sá­ga örök és elévül­he­tet­len igaz­ság, szel­le­mi, tár­sa­dal­mi és poli­ti­kai lényeg­lá­tá­sát pedig az idő nap­ja­ink­ban is igazolja.

„A bol­se­viz­mus édes gyer­me­ke a libe­ra­liz­mus­nak. Marx és Lenin a leg­kö­vet­ke­ze­te­sebb libe­rá­li­sok. Nem áll­tak meg fél­úton, a libe­rá­lis téte­lek­ből lehoz­ták a leg­vég­ső követ­kez­te­té­se­ket” – idéz­te a ház­el­nök Már­ton Áron 1933-ban írt sora­it. Kövér Lász­ló sze­rint „nap­ja­ink­ban szem­lél­het­jük, ahogy a nagy­vi­lág­ban a mai libe­ra­liz­mus las­san, de biz­to­san átfor­dul a bol­se­viz­mus­ra emlé­kez­te­tő újabb önkénybe”.

Kitért arra, hogy Már­ton Áron 1947-ben azt írta: a mai, Isten­től és az ő tör­vé­nye­i­től elfor­dult ember tra­gé­di­á­ja, hogy tom­pult a lel­ki­is­me­re­te, nem tud különb­sé­get ten­ni a jó és a rossz, az igaz és a hamis, a meg­en­ge­dett és a meg nem enge­dett, a tisz­tes­sé­ges és a tisz­tes­ség­te­len, a becsü­le­tes és a becs­te­len cse­le­ke­de­tek, az erény és a bűn között.

Kövér Lász­ló sze­rint nap­ja­ink­ra beérett Már­ton Áron jöven­dö­lé­se, fel­mor­zsol­ták az embe­ri érték­tu­da­tot azok, akik elér­ke­zett­nek lát­ják az időt arra, hogy a 21. szá­zad­ban ismét alá­ves­sék és kifosszák embertársaikat.

A ház­el­nök azt mond­ta: egy­elő­re úgy tűnik, hogy a vér­rel és mocsok­kal, bűn­nel, szen­ve­dés­sel és halál­lal ter­helt 20. szá­zad nem akar véget érni, sőt, mint­ha a gonosz – az embe­rek önma­guk által elő­idé­zett szen­ve­dé­se­i­nek tapasz­ta­la­ta­it össze­gez­ve – egy még pusz­tí­tóbb szín­já­ték­ra készülne.

„A tudat­ipar koráb­ban soha nem látott haté­kony­sá­gú esz­kö­ze­i­vel fel­fegy­ver­ke­zett, lát­ha­tat­lan, de anya­gi érte­lem­ben nagyon is léte­ző biro­da­lom tör az éle­tünk­re sza­bad­sá­gunk­ra, embe­ri mivol­tunk­ra. A 20. szá­zad tota­li­tá­ri­us rend­sze­rei a kom­mu­niz­mus és a náciz­mus még csak Isten­től akar­ta eltil­ta­ni az embert, csak a nem­zet­fo­ga­lom meg­ha­mi­sí­tá­sá­val és a leg­ben­ső­sé­ge­sebb közös­sé­get, a csa­lá­dot össze­tar­tó alap­ve­tő biza­lom alá­ásá­sá­val akar­ták a sze­mé­lyi­sé­get kiöl­ve az ember­ből lel­ki és fizi­kai rab­lánc­ra fűzött töme­get csi­nál­ni” – mondta.

Úgy vél­te: a 21. szá­zad­ban épü­lő­fél­be lévő tota­li­tá­ri­us libe­ra­liz­mus már túl van az Isten, haza, csa­lád fogal­má­nak taga­dá­sán és egy lépés­re van az ezek által meg­ha­tá­ro­zott közös­sé­gek betil­tá­sá­tól. Már nem keve­seb­bel pró­bál­ko­zik, mint az ember terem­tés álta­li, vagy bio­ló­gi­ai meg­ha­tá­ro­zott­sá­gá­nak két­ség­be voná­sá­val, azt ígé­ri, hogy meg­va­ló­sít­ja, a töké­le­tes, kor­lát­lan sza­bad­sá­got, való­já­ban a lel­künk ampu­tá­lá­sá­ra készí­ti elő a műtőt – hangsúlyozta.

A lel­künk Isten kezé­ben van, de azért adott sza­bad aka­ra­tot, hogy cse­le­ke­de­te­ink­kel magunk hatá­roz­zunk sor­sunk felől, raj­tunk is múlik, milyen élet vár a 21. szá­zad­ban gyer­me­ke­ink­re és uno­ká­ink­ra – mond­ta Kövér Lász­ló.Var­ga Lász­ló megyés­püs­pök (b2), Kövér Lász­ló, az Ország­gyű­lés elnö­ke (k) és Szi­ta Károly pol­gár­mes­ter (j) érke­zik Már­ton Áron (1896−1980) erdé­lyi római kato­li­kus püs­pök szob­rá­nak ava­tá­sá­ra Kapos­vá­ron­Fo­tó: MTI/Varga György

Szi­ta Károly (Fidesz-KDNP), a város pol­gár­mes­te­re arról szólt, hogy a szo­bor­ál­lí­tás a tri­a­no­ni béke­dik­tá­tum szá­za­dik évfor­du­ló­ján azt üze­ni az utó­kor­nak, a magyar­ság iste­ni véde­lem alatt áll, „min­dig is vol­tak és ezután is lesz­nek köz­tünk olya­nok, akik meg­nö­ve­lik ben­nünk őse­ink hitét, becsü­le­tét, szel­le­mi és lel­ki erő­it, akik csa­pá­sok ide­jén nem enge­dik, hogy letar­gi­á­ba zuhan­junk, s egész lényük­kel azon lesz­nek, az élet szent­sé­ge győ­ze­del­mes­ked­jen min­den baj felett”.

Kéki Zol­tán, Kapos­vár volt cím­ze­tes főjegy­ző­je azt közöl­te: a szob­rot a Csík­som­lyói Búcsú­já­rók kez­de­mé­nye­zé­sé­re álla­mi, önkor­mány­za­ti és egy­há­zi támo­ga­tás­nak, továb­bá magán­sze­mé­lyek és gaz­dál­ko­dó szer­ve­ze­tek ado­má­nya­i­nak köszön­he­tő­en készül­he­tett el.

Az alko­tást Kövér Lász­ló, Szi­ta Károly, Kéki Zol­tán mel­lett Solt­ész Mik­lós egy­há­zi kap­cso­la­to­kért, Potá­pi Árpád János nem­zet­po­li­ti­ká­ért fele­lős állam­tit­kár és Mát­rai Már­ta, az Ország­gyű­lés ház­na­gya lep­lez­te le.

For­rás: MTI / Magyar Hírlap