Hírek Külföldi hirek Már komoly hábo­rú­ba bonyo­ló­dott Örmény­or­szág és Azerbajdzsán

Már komoly hábo­rú­ba bonyo­ló­dott Örmény­or­szág és Azerbajdzsán

A nem­zet­kö­zi közös­ség hiá­ba “felej­tet­te el” és hagy­ta “befagy­ni” a kara­ba­hi konf­lik­tust, annak “fel­ol­vasz­tá­sa” az elmúlt bő har­minc évben vala­me­lyik fél­nek újra és újra min­dig az érde­ké­ben állt. Szo­kás sze­rint mind­egyik részt­ve­vő­nek van­nak nagyon jó tör­té­nel­mi, tör­té­ne­ti, etni­kai, nem­zet­kö­zi jogi érvei, és mind­két állam poli­ti­kai veze­té­se szá­má­ra a jelen­ben is lét­kér­dés, hogy győz­te­sen kerül­jön ki a konf­lik­tus meg­ol­dá­sá­ból. A vesz­tes állam poli­ti­kai rezsim­je pedig szin­te biz­tos bele­buk­na a kudarc­ba. A nagy­ha­tal­mak (Orosz­or­szág és az USA) és a kör­nye­ző közép­ha­tal­mak (Török­or­szág és Irán) pedig a szo­ká­sos módon saját poli­ti­kai cél­ja­ik eléré­sé­re hasz­nál­ják ezt a hábo­rút, mert sze­rin­tük nem hoz­ha­tó lét­re olyan sta­bil hely­zet, amely job­ban meg­fe­lel az érde­ke­ik­nek és amely nem vetít elő­re újabb konfliktusokat. 

Tovább foly­ta­tód­nak a súlyos har­cok Hegyi-Kara­bah­ban és kör­nyé­kén. Ilyen inten­zív, harc­ko­csik­kal, nehéz­tü­zér­ség­gel, táma­dó heli­kop­te­rek­kel, bom­bá­zó repü­lő­gé­pek­kel és dró­nok­kal foly­ta­tott küz­de­lem­re az 1994-ben alá­írt tűz­szü­net óta nem volt pél­da. Az immár majd­nem egy hete tar­tó, tulaj­don­kép­pen örmény-azeri hábo­rú­nak tekint­he­tő konf­lik­tus inten­zi­tá­sa ugyan nem csök­ken, de a front­vo­na­lak lát­ha­tó­an meg­me­re­ved­tek. A har­cok kirob­ba­ná­sa­kor az azeri had­se­reg benyo­mult az örmé­nyek által meg­szállt terü­le­tek­re, az első napon elfog­lalt több stra­té­gi­a­i­lag fon­tos magas­la­tot és azo­kat most is bir­to­kol­ja. A vesz­te­sé­gek egy­re nagyob­bak, de a szám­ada­tok meg­bíz­ha­tat­la­nok. A 2016-os „négy­na­pos hábo­rú­ból” kiin­dul­va, ami­kor a vesz­te­ség lét­szá­ma össze­sen 200 fő volt, a mos­ta­ni össze­csa­pás­ban az áldo­za­tok szá­ma akár ennek a több­szö­rö­se is lehet.

A konf­lik­tust Azer­baj­dzsán kezd­te, mert hagyo­má­nyo­san ez a fél érde­kelt a jelen­le­gi sta­tus quo meg­vál­toz­ta­tá­sá­ban, hiszen a Szov­jet­unó fel­bom­lá­sa­kor ő volt az, aki a terü­le­te­i­nek egy jó részét elveszítette

– mond­ta a PS-nek Wag­ner Péter biz­ton­ság­po­li­ti­kai szakértő

Aho­gyan már koráb­ban írtuk, Azer­baj­dzsán állam­ha­tá­ra­it nem­zet­kö­zi biz­to­sí­té­kok védik, az úgy­ne­ve­zett Hegyi-Kara­bah Köz­tár­sa­sá­got pedig egy állam sem ismer­te el önál­ló szub­jek­tum­ként, bele­ért­ve Örmény­or­szá­got sem. Az örmé­nyek által 1988 – 1994 között elfog­lalt terü­le­tek­ről pedig az ENSZ négy hatá­ro­za­tot is hozott, ame­lye­ket a magyar Ország­gyű­lés is elfo­ga­dott. Ezek­ben a nem­zet­kö­zi szer­ve­zet elíté­li az örmény agresszi­ót, és az örmény csa­pa­tok kivo­ná­sát köve­te­li a meg­szállt Auto­nóm Hegyi-Kara­bah Terü­let­ről, illet­ve a továb­bi hét azeri járásból.

For­rás: Wikipédia

Az örmény fél „tör­té­nel­mi joga­i­ra” hivat­ko­zik, ame­lyek sze­rint a terü­le­tet leg­alább 2000 éve örmé­nyek lak­ják és a cári Orosz­or­szág fel­bom­lá­sát köve­tő­en a Kara­ba­hi Kán­sá­got a szov­je­tek 1921-ben önké­nye­sen Azer­baj­dzsán­hoz csa­tol­ták. Ezzel szem­ben az azeri fél az ere­de­ti jegy­ző­könyv­re hivat­koz­va azt húz­za alá, hogy „az  Orosz­or­szá­gi Kom­mu­nis­ta (bol­se­vik) Párt Köz­pon­ti Bizott­sá­gá­nak kau­ká­zu­si iro­dá­ja csu­pán meg­hagy­ta Azer­baj­dzsán terü­le­tén az emlí­tett ország­részt” – tud­ta meg a PS Riz­van Huszej­nov történésztől.

Orosz-szov­jet doku­men­tum Hegyi-Kara­bah stá­tu­szá­nak ren­de­zé­sé­ről, 1921-ből

Olyan, mint „tör­té­nel­mi jog” fogal­ma, nem léte­zik. Van­nak nem­zet­kö­zi hatá­rok, van önren­del­ke­zé­si jog, van­nak embe­ri jogok, de az egész konf­lik­tus mögött az áll, hogy ami­kor Azer­baj­dzsán füg­get­len­né vált, a kara­ba­hi örmé­nyek azt gon­dol­ták, hogy ha ennek az ország­nak a kere­te­in belül kell élni­ük, ez akár az éle­tük­be is kerül­het. Ennek az etni­kai ellen­tét­nek a két nép között hagyo­má­nya van, amely a szov­jet idők­ben sem múlt el, és 1988 – 90-ben Azer­baj­dzsán­ban igen súlyos pog­ro­mok tör­tén­tek meg, ame­lyek nyil­ván az örmé­nyek­ből a leg­rosszabb emlé­ke­i­ket hív­ták elő, hiszen őket 1915-ban az Osz­mán Biro­da­lom­ban geno­cí­di­um érte. Ezért a friss élmé­nyek miatt nem hit­ték el, hogy az új azeri hata­lom kisebb­sé­gi jogo­kat, auto­nó­mi­át, vagy­is nyu­godt éle­tet biz­to­sít majd számukra

– magya­ráz­za Wag­ner Péter.

Itt kell meg­je­gyez­ni, hogy kevés­bé ismert az a tény, hogy 1918-ban az örmény kato­na­ság nép­ir­tást ren­de­zett az azeri Guba váro­sá­ban, majd a Szov­jet­unió fel­bom­lá­sa­kor örmény szél­ső­sé­ge­sek merény­le­te­ket haj­tot­tak vég­re pél­dá­ul két­szer a bakui met­ró­ban, miu­tán pedig az örmény had­se­reg meg­száll­ta Hegyi-Kara­ba­hot, súlyos etni­kai tisz­to­ga­tás kere­té­ben elűz­te onnan a mint­egy 750 000 azeri nem­ze­ti­sé­gű helyi lakost. Meg­jegy­zen­dő, hogy az azeri­ek gya­kor­la­ti­lag a török nyelv egyik nyelv­já­rá­sát beszé­lik, a jelen­ko­ri török állam is törö­kök­nek tekin­ti őket.

A török-örmény viszonyt meg nem kell magya­ráz­ni. Tehát igen nehéz igaz­sá­got ten­ni, hiszen mind­két nem­zet tör­té­nel­me sok­szor tra­gi­kus for­du­la­tok­kal ter­helt, ráadá­sul igen szö­ve­vé­nyes. Jelen pil­la­nat­ban Hegyi-Kara­bah­ban szin­te kizá­ró­lag örmé­nyek lak­nak, a terü­let a hét azeri járás­sal együtt de fac­to örmény fenn­ha­tó­ság alatt áll ugyan, de mint enk­lá­vé, de jure Azer­baj­dzsán részét képezi.

Nap­ja­ink­ra a hely­zet annyi­ban vál­to­zott, hogy mind­két fél jóval erő­sebb had­se­re­get hozott lét­re. Baku a 2006-ban átadott nem­zet­kö­zi kőolaj‑, illet­ve föld­gáz­ve­ze­ték­nek köszön­he­tő álta­lá­nos gaz­da­sá­gi boo­mot élt meg. A GDP kima­gas­ló növe­ke­dé­se pedig arra adott lehe­tő­sé­get, hogy modern fegy­ve­re­ket vásá­rol­jon, pél­dá­ul fel­fegy­ver­zett dró­no­kat, még­pe­dig meg­le­pő módon Izra­el­től, igaz a leg­na­gyobb beszál­lí­tó­ja még min­dig hagyo­má­nyo­san Oroszország

– tud­tuk meg a magyar biz­ton­ság­po­li­ti­kai szakértőtől.

Örmény­or­szág igyek­szik lépést tar­ta­ni az ellen­fél­lel, igaz, gaz­da­sá­gi ere­je jóval kisebb, mint az ener­gia­hor­do­zók­ban dús­ká­ló ellen­fe­lé­nek. Ezért leg­fon­to­sabb beszál­lí­tó­ja, Orosz­or­szág ked­vez­mé­nyes hitel­re, kés­lel­te­tett fize­tés mel­lett, de nem rit­kán ingyen juta­tat­ja hadi­tech­ni­ká­hoz Jere­vánt. Össze­gez­ve: bár az örmény had­se­reg gyen­gébb ugyan, mint az azeri, de a kikép­zé­se, az embe­rek moti­vá­ci­ó­ja, vala­mint a dom­bor­za­ti viszo­nyok is erő­sí­tik haderejét.

A két ország poli­ti­kai, illet­ve a kato­nai kap­cso­la­ta­it ille­tő­en Örmény­or­szág tag­ja a Füg­get­len Álla­mok Közös­sé­gé­nek, a Kol­lek­tív Biz­ton­sá­gi Szer­ző­dés Szer­ve­ze­té­nek, ráadá­sul szo­ros két­ol­da­lú kato­nai együtt­mű­kö­dés köti Moszk­vá­hoz. Ennek okán Örmény­or­szág­ban két orosz kato­nai bázis műkö­dik, mint­egy dan­dár­nyi katonával

– hív­ta fel a figyel­met Wag­ner Péter.

Azer­baj­dzsán pedig egy­re szo­ro­sabb­ra fűzi kap­cso­la­ta­it Török­or­szág­gal, akik­kel össze­kö­tik az etni­kai gyö­ke­re­ik, a nyel­vi és kul­tu­rá­lis közös­sé­gük, illet­ve az örmé­nyek­kel szem­be­ni ellenérzéseik.

Orosz­or­szág egy­elő­re nem kíván kato­nai esz­kö­zök­kel bele­avat­koz­ni a konf­lik­tus­ba, miköz­ben mind­két orszá­got fegy­ve­rek­kel lát­ja el. Tehát Moszk­va Jere­ván­nal szö­vet­sé­ge­si, míg Baku­val tisz­tán üzle­ti viszony­ban áll

– teszi hoz­zá a magyar szakértő.

Egyes meg­fi­gye­lők sze­rint ez a hábo­rú civi­li­zá­si­ós jel­leg­gel bír és az euró­pai veze­tők szá­má­ra nagyon fon­tos len­ne fel­is­mer­ni, hogy ma az örmény fegy­ve­res erők és Hegyi-Kara­bah Köz­trás­a­ság védel­mi had­se­re­ge az egész kon­ti­nens sza­bad­sá­gát és füg­get­len­sé­gét védi, hiszen itt húzó­dik a keresz­tény­ség és az isz­lám közöt­ti határ is.

Ezek az erők féke­zik azok­nak az erők­nek az elő­re­tö­ré­sét, ame­lyek szá­má­ra a sza­bad­ság és a demok­rá­cia ide­gen és ellen­sé­ges jelen­ség. Az euró­pai civi­li­zá­ció hatá­ra a hegyi-kara­ba­hi érint­ke­zé­si vonal men­tén halad, és az örmé­nyek kény­te­le­nek egye­dül ellen­áll­ni két dik­tá­tor – Erdo­gan és Ali­jev – ambí­ci­ó­i­nak. Sok múlik Orosz­or­szá­gon, amely nehéz hely­zet­be került. Nyu­god­tan mond­hat­juk, hogy Azer­baj­dzsán tel­je­sen kicsú­szik Orosz­or­szág befo­lyá­sa alól, és ez egy­ér­tel­mű­en Török­or­szág egyik cél­ja volt

– osz­tot­ta meg gon­do­lo­ta­it a PS-sel az orosz Denisz Dvor­nyi­kov, nem­zet­kö­zi jogi szakértő.

Tehát a meg­ha­tá­ro­zó nem­zet­kö­zi poli­ti­kai erők ismét kényes hely­zet­be kerül­tek, míg hazánk egy­ér­tel­mű­en áll a kér­dés­hez. „Az örmény több­sé­gű Hegyi-Kara­bah Azer­baj­dzsán nem­zet­kö­zi­leg elis­mert hatá­ra­in belül fek­szik, hazánk pedig álta­lá­nos nem­zet­kö­zi jogi alap­elv­ként támo­gat­ja az álla­mok terü­le­ti integ­ri­tá­sát és szu­ve­re­ni­tá­sát” – közöl­te a Kül­gaz­da­sá­gi és Külügyminisztérium.

Ami pedig a Hegyi-Kara­bah­ban har­co­ló örmé­nye­ket ille­ti, ők a vég­ső­kig haj­lan­dó­ak harcolni.

Ha az azeri had­se­reg el is fog­lal­ja az orszá­gun­kat, par­ti­zán­há­bo­rú­ba kez­dünk. Küz­de­ni fogunk úgy, aho­gyan az Afga­nisz­tán­ban történt

– mond­ta PS-nek Sza­ro Szar­jan kato­na­tiszt, akit most a mene­kül­tek ügye­i­vel, illet­ve az óvó­he­lyek fenn­tar­tá­sá­val fog­lal­ko­zik Susa váro­sá­ban, a fia pedig önkén­tes­ként az első vonal­ban harcol.

For­rás: pes​tis​ra​cok​.hu