Hírek Vélemények/Publicisztikák Magya­rok Nagy­asszo­nya, Oltal­ma­zó Bol­dog­asszony ünne­pe – októ­ber 8‑án

Magya­rok Nagy­asszo­nya, Oltal­ma­zó Bol­dog­asszony ünne­pe – októ­ber 8‑án

Szent Ist­ván a halá­la előtt Mária oltal­má­ba aján­lot­ta koro­ná­ját és orszá­gát. Innen ered a Reg­num Mari­a­num elne­ve­zés, mely Magyar­or­szág régi latin nyel­vű kato­li­kus neve. Jelen­té­se: Mária Király­sá­ga. Ist­ván király fel­aján­lá­sa óta a magyar nép a Magya­rok Nagy­asszo­nya­ként, régi nevén Oltal­ma­zó Bol­dog­asszony­ként is tisz­te­li a Szűzanyát.

Magya­rok Nagy­asszo­nya – Üveg­mo­za­ik a békés­csa­bai Pádu­ai Szent Antal plé­bá­nia­temp­lom bejá­ra­ta fölött Fotó: Wikipédia

Vas­zary Kolos bíbo­ros, prí­más kéré­sé­re a Szent­szék elis­mer­te a Mária-tisz­te­let nem­ze­ti jel­le­gét: XIII. Leó ezer­éves töret­len hagyo­mányt szen­te­sí­tett, ami­kor 1896-ban külön ünne­pet enge­dé­lye­zett októ­ber máso­dik vasár­nap­já­ra. Ezt Szent X. Piusz helyez­te októ­ber 8‑ra.

Az ország­fel­aján­lás 1038-ban tör­tént, Nagy­bol­dog­asszony ünnepén.

Ben­czúr Gyu­la: Szent Ist­ván Szűz Mária oltal­má­ba ajánl­ja Magyar­or­szá­got, Szent Ist­ván-bazi­li­ka Kép: Wikipedia

A Hart­vik püs­pök­től szár­ma­zó legen­dá­ban így olvas­ha­tunk erről:

„Vég­re Isten irgal­má­ból, a száz­szo­ros juta­lom díjá­ra érde­me­sen, láz vet­te le lábá­ról (a királyt), s mikor már nem volt két­sé­ges halá­lá­nak hama­ri nap­ja, elő­szó­lí­tot­ta a püs­pö­kö­ket és palo­tá­já­nak Krisz­tus nevét dicső­í­tő nagy­ja­it. Elő­ször meg­tár­gyal­ta velük, hogy kit válasz­ta­nak helyet­te király­nak. Majd atya­i­lag intet­te őket, hogy őriz­zék meg az igaz hitet, ame­lyet elnyer­tek, hogy az igaz­sá­got sze­res­sék, az égi sze­re­tet lán­ca­it ked­vel­jék, gya­ko­rol­ják a sze­re­te­tet, az alá­za­tos­ság­gal törőd­je­nek, de min­de­nek­előtt a keresz­tény­ség zsen­ge ültet­vé­nyén csősz­köd­je­nek. E sza­vak után kezét és sze­mét a csil­la­gok­ra emel­ve így kiál­tott fel: »Ég király­nő­je, e világ jeles újjá­szer­ző­je, vég­ső könyör­gé­se­im­ben a szent­egy­há­zat a püs­pö­kök­kel, papok­kal, az orszá­got a nép­pel s az urak­kal a te oltal­mad­ra bízom; nékik utol­só Isten­hoz­zá­dot mond­va lel­ke­met kezed­be ajánlom.«”

A magya­rok első­ként, de nem­csak egye­dül tisz­te­lik Nagy­asszo­nyuk­nak, nem­ze­ti pat­ró­ná­nak Szűz Mári­át, hanem sok más ország és nem­zet is. A régi ének­ben így szó­lít­ja meg a magyar nép Mári­át: „Bol­dog­asszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk!”

Köl­csey Ferenc műve előtt a kato­li­kus magyar­ság nép­him­nu­sza volt a Bol­dog­asszony Anyánk kez­de­tű ének, mely így feje­ző­dik be: „Magyar­or­szág­ról, édes hazánk­ról, ne feled­kez­zél meg sze­gény magyarokról.”

Régi képes­lap a Pat­ro­na Hun­ga­riae szo­bor­ról Kép: Wikipédia

Októ­bert a Szűz­anya hónap­já­nak neve­zik a kato­li­kus keresztények.

Októ­ber ese­té­ben tör­té­nel­mi meg­ha­tá­ro­zott­ság is fenn­áll, mivel erre a hónap­ra esik a lepan­tói ten­ge­ri csa­ta győ­zel­mé­ről meg­em­lé­ke­ző „Rózsafüzér‑, vagy Szent­ol­va­só Király­né­ja” ünnep. Ez az ünnep tet­te egész októ­bert a rózsa­fü­zér és Mária hónap­já­vá. Az ünne­pet a Magya­rok Nagy­asszo­nya előt­ti napon, októ­ber 7‑én üli az egyház.

A Pat­ro­na Hun­ga­riae sajá­tos iko­nog­rá­fi­á­ja a nap­ba öltö­zött asszony ábrá­zo­lá­sá­ból bon­ta­ko­zott ki: a Szűz­anya fejé­re a tizen­két csil­la­gú koro­na helyett a magyar Szent Koro­na került, a kar­ján ülő kis Jézus kezé­be az ország­al­ma, Mária másik kezé­be pedig az ország jogara.

„A Szent Koro­na Kár­pát-meden­cei Orszá­gá­hoz tar­toz­nak a Tri­a­non­ban elsza­kí­tott ország­ré­szek és annak népei. Mert a tri­a­no­ni dik­tá­tum ezt a „király­női bir­to­kot” raj­zol­ta át föl­di asz­ta­lon – jól­le­het – ez sem­mit sem vál­toz­ta­tott az Égi Atla­szon” – olvas­ha­tó a Haj­nal Szép Suga­ra inter­ne­tes oldalon.

Bar­to­lo­meo Altom­on­te: Pat­ro­na Hun­ga­riae 1739, Sop­ron, Szent Mihály-temp­lom. Fotó: Bokor Zsuzsa

Jézus any­ja, Szűz Mária, a magya­rok köré­ben sajá­tos meg­ne­ve­zést kapott.

A magyar nép ajkán szü­le­tett „bol­dog­sá­gos” és a „bol­dog­asszony­sá­got” őrző jel­zők kül­de­té­se meg­ha­tá­roz­za a magyar nép külö­nös és egye­di kötő­dé­sét Mári­á­hoz. Ez a kap­cso­lat hoz­zá­tar­to­zik a nem­ze­ti és keresz­tény érté­kek meg­szi­lár­dí­tá­sá­hoz, kul­tu­rá­lis és tör­té­nel­mi érte­lem­ben egyaránt.

A csán­gók és az erdé­lyi nép, Nap­ba Öltö­zött Bol­dog­asszony­ként is tisz­te­li Szűz Mári­át és Bab­ba Mári­á­nak neve­zi. A csík­som­lyói kegy­temp­lom őrzi Bab­ba Mária kegy­szob­rát, tisz­te­le­te az 1440-es évek­re nyú­lik vissza. A romá­ni­ai Csík­som­lyó külön­le­ges jel­kép a magyar­ság sze­mé­ben, aho­vá éven­te tíz­ez­rek zarán­do­kol­nak, akik nem­csak hitük mel­lett áll­nak ki, de kife­je­zik ragasz­ko­dá­su­kat nem­ze­tük­höz és anyanyelvükhöz.

Az esz­ten­dő köré­nek szá­mos Bol­dog­asszo­nya is egyet­len asszony­erő, aki a vál­to­zá­sok rend­jé­ben szük­ség­kép­pen min­dig más-más „eré­nyét” mutat­ja meg, ami­re az évszá­za­dok során a szak­rá­lis és a népi hagyo­má­nyok, hie­del­mek, szo­ká­sok is épültek.

Csík­som­lyói Bab­ba Mária, a Nap­ba Öltö­zött Bol­dog­asszony Fotó: Székelyhon

Mol­nár V. József Magyar Örök­ség Díjas nép­lé­lek- és nép­rajz­ku­ta­tó így vall erről:

 „Bol­dog­asszony a veze­tő­jük nem­csak az esz­ten­dő köré­nek ünne­pe­in, de min­den napon, a nap min­den órá­já­ban. Ő a közös­ség „kotlós”-Asszonya, de vele, az ő köz­ve­tí­té­se által visel­he­tő el a sze­mé­lyes nyo­mo­rú­ság is. Ő veze­ti öreg­je­in­ket Szent Fiá­hoz, ben­ne, álta­la ren­de­zett a lét. Hívő kato­li­kus népünk még ma is az ő oltá­rá­hoz for­dul leg­e­lőbb a temp­lom­ban, s csak utá­na a főol­tár felé, ahol a monst­ran­ci­á­ban min­dig jelen van Krisztus.

Öreg­je­ink hité­ben a magyar­ság – a Terem­tő ren­de­lé­sé­ből – Bol­dog­asszony népe. Jelen­lé­te, „ben­nünk léte” hazánk­ban a leg­köz­vet­le­nebb és a leg­sze­mé­lye­sebb, ahol is nem szent­nek, hanem szűz­nek neve­zik. Leg­fon­to­sabb ünne­pei nyu­ga­ti legen­dá­juk­ban is magyar „ere­de­tű­ek” (magyar köz­ve­tí­tés­sel kerül­tek nyu­gat­ra). Ilyen egye­bek között a szep­lő­te­len­ség, az Imma­cu­la­ta decem­ber 8‑i ünne­pe. Jel­lem­ző közép­ko­ri fran­cia hagyo­mány sze­rint ez ünnep szer­ző­je egy magyar pap, Magyar­or­szág kirá­lyá­nak fél­test­vé­re. Ennek az ünnep­nek idő­sze­rű üze­ne­te, képi beszé­de a vára­ko­zás idő­sza­ká­ban segí­tet­te a haj­dan volt embert – még ma is némely vidé­kün­kön az öre­ge­ket –, hogy böjt­jé­vel, rorá­tés ima­mal­má­val, rítu­sá­val a Szűzet vará­zsol­ja lel­ké­be; hogy a csil­lag­nyi hites óhaj­tás „a Szűz­zé” vál­toz­zon – s ekkép­pen a téli nap­for­du­la­ton, kará­csony éjfé­lén (min­den esz­ten­dő­ben újra meg újra) ben­ne szü­let­he­tett világ­ra Fény-Krisz­tus, az ele­ven Törvény”

– mond­ja a néprajzkutató.

 Ima a Magya­rok Nagyasszonyához:

„ÖRÖKÖS KIRÁLYNŐNK, NEMZETÜNK REMÉNYE!
SZENT FIADAT KÉRVE KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK,

VESZNI INDULT ISTVÁN ÖRÖKSÉGE,

NAGYASSZONYUNK, MENTSD MEG NEMZETÜNK!

TÉGED KÉRÜNK MAGYAROK NAGYASSZONYA,

MINT ANYÁNKAT!

NE HAGYD ELVESZNI MEGGYÖTÖRT HAZÁNKAT.

FORDÍTSD FELÉNK KÖNNYES TEKINTETED,

MUTASD MEG SZÁMUNKRA SZEPLŐTELEN SZÍVED!

HEVÍTSE ÁT SZÍVÜNKET SZERETETLÁNGOD,

HOGY MEGTÉRJEN NEMZETED, KÖVESSEN ORSZÁGOD! ÁMEN.”

For­rás: Magyar Kato­li­kus Lexi­kon, Magyar Kurír/ felv​idek​.ma