Magyar papok is szol­gál­ták Istent a tengerentúlon

Dudás Róbert Gyu­la majd­nem ezer élet­raj­zot állí­tott össze az ame­ri­kai pasz­to­rá­ció magyar alak­ja­i­ról, Konc­ság Fer­di­nánd volt az első pap, aki Magyar­or­szág­ról az Egye­sült Álla­mok mai terü­le­té­re érke­zett az 1730-as években

Hiány­pót­ló mun­kát tett le az asz­tal­ra Dudás Róbert Gyu­la teo­ló­gi­át vég­zett tör­té­nész­hall­ga­tó, aki össze­gyűj­töt­te és köz­zé­tet­te az Ame­ri­kai Egye­sült Álla­mok­ban és Kana­dá­ban vala­ha is szol­gá­ló magyar szár­ma­zá­sú vagy Magyar­or­szág­ról érke­zett kato­li­kus és görög­ka­to­li­kus lel­ki­pász­to­rok név­so­rát. A Magyar kato­li­kus papok Észak-Ame­ri­ká­ban című, online is elér­he­tő adat­bá­zis ezer nevet, a sze­mé­lyek­hez kap­cso­ló­dó infor­má­ci­ó­kat és fény­ké­pe­ket is tartalmaz.

.

A teo­ló­gus sze­rint a tör­té­ne­lem olyan mint a feke­te lyuk, magá­ba szív, s nem ereszt

Fotó: MH/Purger Tamás

– Nem­rég elké­szí­tet­te az Észak-Ame­ri­ká­ban szol­gá­ló magyar szár­ma­zá­sú papok, lel­ki­pász­to­rok név­tá­rát. Milyen indít­ta­tás­sal kez­dett hoz­zá az ada­tok gyűjtéséhez?

– Régi mon­dás, hogy a tör­té­ne­lem olyan, mint a feke­te lyuk. Beszip­pant­ja az embert, s nem enge­di. Min­dig is érde­kelt a tör­té­ne­lem, de azon belül első­sor­ban az embe­ri tör­té­ne­tek. Én töb­bek között teo­ló­gi­át végez­tem, kate­ké­ta-lel­ki­pász­to­ri mun­ka­társ sza­kon a váci Apor Vil­mos Kato­li­kus Főis­ko­lán, ahol köze­li kap­cso­lat­ba kerül­tem az egy­ház­tör­té­ne­lem­mel, ame­lyet jelen­leg is tovább mélyí­tek tör­té­nész sza­kos hall­ga­tó­ként a Kodo­lá­nyi János Egyetemen.

Már koráb­ban, 2014-ben, ami­kor magam is egy évet az Egye­sült Álla­mok­ban tölt­het­tem, fog­lal­koz­tam a New Jer­sey állam­ban talál­ha­tó Pas­sa­ic Szent Ist­ván-temp­lo­má­nak tör­té­ne­té­vel, ame­lyet Vas Lász­ló akko­ri magyar plé­bá­nos­sal kutat­tunk, s erről meg is jelent egy kötetünk.

Kuta­tá­som alap­ja Mik­lós­há­zy Atti­la püs­pök, a kül­föl­di magya­rok koráb­bi kato­li­kus püs­pö­ké­nek a 2000-es évek ele­jén a Magyar Egy­ház­tör­té­ne­ti Váz­la­tok­ban meg­je­lent lis­tá­ja volt, mely­ben nagy­já­ból három­száz-három­száz­öt­ven atya nevét sorol­ta fel, egy­ház­köz­sé­gi fel­bon­tás­ban. Ez alap­ján indul­tam el, s végül majd­nem ezer élet­raj­zot sike­rült össze­ál­lí­ta­nom, s több mint felé­ről az atyák­nak sike­rült fény­ké­pet is közölni.

– Hogyan zaj­lott az adat­gyűj­tés a gya­kor­lat­ban, hon­nan kap­ta a leg­na­gyobb segítséget?

– Miu­tán meg­volt a Mik­lós­há­zy-adat­bá­zis, egyen­ként kel­lett meg­vizs­gál­nom a neve­ket és a sze­mé­lye­ket. A leg­könnyebb dol­gom ter­mé­sze­te­sen a Pas­sa­ic­ban is szol­gált papok­kal volt, hiszen az ő főbb ada­ta­ik már ismer­tek vol­tak előt­tem. Viszont raj­tuk kívül min­den­kit egyen­ként, egyé­ni­leg kel­lett kikutatni.

Ebben – halá­lá­ig – segít­sé­gem­re volt Vas Lász­ló, majd – külö­nö­sen a feren­ce­sek tekin­te­té­ben – Kiss G. Bar­na­bás OFM, det­ro­i­ti magyar plé­bá­nos, püs­pö­ki dele­gá­tus, illet­ve szá­mos magán­sze­mély, de sok segít­sé­get kap­tam magyar egy­há­zi levél­tá­rak­tól is, ame­lyek – köszön­he­tő­en Cser­há­ti Ferenc püs­pök úr aján­ló sza­va­i­nak – több­nyi­re meg­nyíl­tak előttem.

Az adat­gyűj­tés első idő­sza­ká­ban kizá­ró­lag az Egye­sült Álla­mok­ra kon­cent­rál­tam, de rá kel­lett döb­ben­nem, hogy annyi átfe­dés van, hogy ki kell ter­jesz­te­nem vizs­gá­ló­dá­so­mat Kana­dá­ra is, ahol bár később indult el a magyar lel­ki­pász­tor­ko­dás, de nagy szám­ban vol­tak magyar kato­li­kus papok. Nagyon fon­tos, hogy ez a kötet szá­mos sze­mély és egy­ház­köz­ség segít­sé­ge nél­kül nem jöhe­tett vol­na létre.

– Milyen ame­ri­kai doku­men­tu­mok­ra tudott támaszkodni?

– Kuta­tá­som­ban első­sor­ban a kora­be­li magyar emig­ráns lapok­ra támasz­kod­tam, külö­nö­sen a Kato­li­kus Magya­rok Vasár­nap­já­ra, amely 1947-től 1989-ig évköny­vet jelen­te­tett meg, s ebben közöl­te az aktu­á­lis papi név­sort. Ebből ren­ge­teg új nevet sike­rült meg­ta­lál­nom, melyet ter­mé­sze­te­sen erős for­rás­kri­ti­ká­val kel­lett kezel­nem, hiszen elírá­sok, pon­tat­lan­sá­gok előfordultak.

Az össze­gyűj­tött neve­ket azután rend­sze­rez­ni kel­lett, kizár­ni az eset­le­ges dup­lán meg­je­le­nő (néha elté­rő kereszt­név­vel vagy elírt veze­ték­név­vel fel­tün­te­tett) sze­mé­lye­ket. Miu­tán ez meg­tör­tént, neki­lát­tam az élet­raj­zok kidol­go­zá­sá­nak. Ehhez már igény­be vet­tem ame­ri­kai újsá­go­kat is. Külö­nö­sen hasz­nos volt a Find a gra­ve nevű adat­bá­zis, amely több száz­ezer sze­mély sír­ját gyűj­ti össze, sok eset­ben fény­kép­pel, élet­raj­zi ada­tok­kal. Így a kiadá­sig a majd­nem ezer sze­mély kilenc­ven szá­za­lé­ká­ról sike­rült össze­rak­nom rövid élet­raj­zot, de azóta is érkez­nek be újabb és újabb ada­tok, melye­ket gyűj­tök, s egé­szí­tem ki a név­tá­rat az eset­le­ges máso­dik vagy online kiadáshoz.

– Vajon mikor jelen­he­tett meg az első magyar pap az Álla­mok­ban, hogyan érke­zett, mer­re működött?

– Az első magyar pap, aki tudo­má­sunk sze­rint, az Egye­sült Álla­mok mai terü­le­té­re érke­zett, Konc­ság Fer­di­nánd jezsu­i­ta volt. Az első Ame­ri­ká­ban szol­gá­ló egy­ház­me­gyés pap, az esz­ter­go­mi egy­ház­me­gyés Beré­nyi Antal volt, aki New York kör­nyé­kén misszi­o­ná­ri­us volt 1825 – 1852 között. Ő Kopá­csy József esz­ter­go­mi érsek meg­bí­zá­sá­ból érke­zett az Egye­sült Államokba.

Az első magyar, akit az Egye­sült Álla­mok­ban plé­bá­nos­nak nevez­tek ki Burg József esz­ter­go­mi egy­ház­me­gyés pap volt, ő Post­vil­le plé­bá­no­sa lett 1841 körül. A kor­tár­sak és az utó­kor által az ame­ri­kai magya­rok apos­to­lá­nak neve­zett Böhm Károly, aki Cleve­land­be 1892-ben érke­zett meg, épí­tet­te meg az első magyar temp­lo­mot Szent Erzsé­bet tisz­te­le­té­re. Har­minc­ki­lenc magyar temp­lom épült 1892 és 1914 között, elsőd­le­ge­sen az Egye­sült Álla­mok észak­ke­le­ti part­vi­dé­kén. Ezek közül ma már csak néhány műkö­dik magyar templomként.

Böhm alap­el­ve erő­sen hatott kor­tár­sa­i­ra: elő­ször temp­lo­mot épí­tett – lehe­tő­leg nagy közös­sé­gi terem­mel – ahol talál­koz­hat­tak a magya­rok, majd isko­lát ala­pí­tott, hogy ne felejt­sék el a magyar nyel­vet, újsá­got adott ki, mivel cél­ja volt, hogy a magyar szó eljus­son min­den­fe­lé (ez az újság később Kato­li­kus Magya­rok Vasár­nap­ja cím­mel több mint száz éven át meg­je­lent), s végül, ha mind­ezek­kel elké­szült, plé­bá­ni­át is épí­tett, hogy neki is legyen hol laknia.

– Hány pász­to­ra van az ame­ri­kai magya­rok fogyat­ko­zó nyájának?

– Jelen­leg nagy­já­ból tizen­öt pap szol­gál az Ame­ri­kai Egye­sült Álla­mok­ban és Kana­dá­ban össze­sen. Saj­nos az ismert pap­hi­ány miatt nagyon nehéz akár egy-egy kieső – nyug­díj­ba menő vagy elha­lá­lo­zó – pap helyé­re is mási­kat kap­ni. Erre lehet­ne eset­leg meg­ol­dás a vilá­gi lel­ki­pász­to­ri mun­ka­tár­sak bevo­ná­sa, de ez irány­ba még nem nagyon tör­tén­tek lépé­sek az ille­té­kes helyeken.

– Köz­ke­le­tű gon­do­lat, hogy az emig­rá­ció lét­szá­ma csök­ken, ami bizo­nyos szin­ten igaz, hiszen az idő­sebb kor­osz­tály las­san kihal.

– Viszont az elmúlt évek­ben meg­fi­gyel­he­tő, hogy egy­re több olyan fia­tal van, aki csat­la­ko­zik ezek­hez a közös­sé­gek­hez, hogy a nyel­vet megtanulja.

– Amel­lett, hogy ezen a név­tá­ron még biz­to­san soká­ig fog dol­goz­ni, mely kon­ti­nen­se­ken, orszá­gok­ban lát esélyt arra, hogy hason­ló sema­tiz­must készítsen?

– Ter­ve­im sze­rint, hama­ro­san jelent­kez­ni sze­ret­nék egy kötet­tel, ahol az ame­ri­kai magyar pasz­to­rá­ció majd­nem száz­öt­ven éves tör­té­ne­tét vizs­gá­lom majd. Ezek után külö­nö­sen érde­kes­nek tar­tom s ter­ve­zem, hogy más kon­ti­nen­sek magyar kato­li­kus lel­ki­pász­to­ra­it is – ha nem is egye­dül, hiszen ez hatal­mas, több­éves kuta­tó­mun­ka – meg­vizs­gál­jam, s ha lehe­tő­ség nyí­lik rá, akkor hason­ló for­má­tum­ban jelen­tes­sem meg az érdek­lő­dők és az egy­ház­tör­té­né­szek részére.

Táv­la­ti ter­vem­ben van ebből a könyv­ből egy online oldal készí­té­se, ahol lehe­tő­sé­get biz­to­sít­hat­nék a most még szá­mom­ra elér­he­tet­len adat­gaz­dák részé­re, hogy infor­má­ci­ó­i­kat meg­oszt­has­sák nem csak velem, hanem min­den érdeklődővel.

For­rás: Magyar Nemzet