Magyar álla­mi kitün­te­té­se­ket adtak át szé­kely­föl­di köz­éle­ti személyiségeknek

Szer­dán dél­után adták át azo­kat az álla­mi kitün­te­té­se­ket, ame­lye­ket Áder János, Magyar­or­szág köz­tár­sa­sá­gi elnö­ke a már­ci­us 15‑i nem­ze­ti ünnep alkal­má­ból ado­má­nyo­zott szé­kely­föl­di köz­éle­ti személyiségeknek.

A világ­jár­vány követ­kez­té­ben elha­lasz­tott átadó ünnep­sé­get Magyar­or­szág Csík­sze­re­dai Főkon­zu­lá­tu­sán, a Lázár-ház­ban tartották. 

A ran­gos magyar álla­mi kitün­te­té­se­ket Tóth Lász­ló főkon­zul, Magyar­or­szág Csík­sze­re­dai Főkon­zu­lá­tu­sá­nak veze­tő­je adta át. A nem­zet és a haza szol­gá­la­tá­ban vég­zett fárad­ha­tat­lan mun­ká­juk elis­me­ré­se­ként kiosz­tott jutal­mak közül ket­tőt egy­há­zi elöl­já­rók vehet­tek át. 

Port­ik-Hegyi Kele­men 1957. feb­ru­ár 4‑én szü­le­tett Gyer­gyó­szent­mik­ló­son. Csík­sze­re­dai szol­gá­la­ti helye mel­lett leg­in­kább a szór­vány­ban (Sín­fal­va, Szék, Bonc­hi­da, Magyar­szar­vas­kend, Bál­vá­nyos­vár­al­ja) tel­je­sí­tett papi szol­gá­la­tot. 450 álla­mi intéz­mény­ben lévő árva és elha­gyott gyer­me­kek­kel dol­go­zott együtt Újszé­ke­lyen, akik ott­hont talál­tak a plé­bá­ni­án, ráadá­sul fel­épí­tet­te a helyi kis kato­li­kus temp­lo­mot is.

Kato­na Ádám Mihály az erdé­lyi magyar­ság műve­lő­dé­si és köz­élet­ben betöl­tött jelen­tős sze­re­pe, több mint fél évszá­za­dos pálya­fu­tá­sa elis­me­ré­se­ként szin­tén a Magyar Érdem­rend lovag­ke­reszt­je kitün­te­tés­ben része­sült. Az 1935. októ­ber 2‑án Dicső­szent­már­ton­ban szü­le­tett iro­da­lom- és műve­lő­dés­tör­té­nész élet­út­ja során több alka­lom­mal is az állam­biz­ton­sá­gi szer­vek kereszt­tű­zé­be került az erdé­lyi magyar kisebb­ség kul­tú­rá­já­ért és jövő­jé­ért tett mun­ká­ja miatt. Így állí­tot­ták fél­re az orvos­tan és böl­csé­sze­ti kar koráb­bi hall­ga­tó­ját, ami­ért elin­dí­tot­ta Orbán Balázs sír­já­nál a szej­ke­für­dői szé­kely­ka­pu-sor és az agyag­fal­vi 1848-as emlék­mű fel­ál­lí­tá­sát. Pub­li­cisz­ti­kái és tánc­ház-talál­ko­zók szer­ve­zé­se miatt nem véd­het­te meg dok­to­ri disszer­tá­ci­ó­ját, a tan­ügy­ben is hoz­zá nem mél­tó állá­so­kat kapott meg. A 85 éves köz­író rámu­ta­tott, tör­tén­het bár­mi, magyar­sá­gunk és nem­ze­ti érté­ke­ink min­dig a sze­münk előtt kell lebeg­je­nek. „A meg­hur­co­lás­sal csak meg­erő­sí­tet­tek, hogy jó ügye­kért har­co­lok” – jelen­tet­te ki.

A gyer­gyó­al­fal­vi szü­le­té­sű Ft. Szil­vesz­ter Imre Gábor a gyi­me­si csán­gó magyar közös­sé­gek hité­nek és kul­tú­rá­já­nak meg­őr­zé­se iránt elhi­va­tott, több évti­ze­des szol­gá­la­ta elis­me­ré­se­ként a Magyar Arany Érdem­ke­resz­tet kap­ta meg. Az 1972-ben Már­ton Áron által pap­pá szen­telt elöl­já­ró a szór­vány­ban kezd­te el papi tevé­keny­sé­gét, amely során pél­dá­ul Sín­fal­ván kilenc falu lel­ki­pász­to­ri mun­ká­ját tíz és fél éven át végez­te. Gyi­mes­kö­zép­lo­ki plé­bá­nos­ként fel­újí­tot­ta a temp­lo­mot, kibő­ví­tet­te a plé­bá­ni­át, továb­bá lét­re­hoz­ta a hideg­sé­gi plé­bá­ni­át. Ezen fára­do­zá­sa­it a gyu­la­fe­hér­vá­ri egy­ház­me­gye főpász­to­ra előbb szent­szé­ki taná­cso­si tiszt­ség­gel, később cím­ze­tes espe­re­si titu­lus­sal ismer­te el. 

Végül, de nem utol­só­sor­ban Czir­ják Károly vehe­tett át Magyar Ezüst Érdem­ke­reszt kitün­te­tést a köz­tár­sa­sá­gi elnök ado­má­nya­ként. A maros­hé­ví­zi hely­tör­té­nész 1964-ben szü­le­tett, éle­te során pedig szü­lő­vá­ro­sa magyar­sá­gá­nak meg­ma­ra­dá­sát tar­tot­ta fon­tos­nak. Fel­ku­tat­ta a tele­pü­lés valós tör­té­nel­mét, köz­be­já­rá­sá­ra pedig védett terü­let­té nyil­vá­ní­tot­ták a Bán­ffy ter­mál víz­esést. Álta­la indult útjá­ra 2012-től a Maros­hé­ví­zi Magyar Napok, de az ő kuta­tói mun­ká­já­nak ered­mé­nye­ként derült fény a város Zsák­he­gyi Teme­tő­jé­nek tör­té­ne­té­re is, amely ügy­ben a Hon­vé­del­mi Minisz­té­ri­um és a Nem­zet­stra­té­gi­ai Kuta­tó­in­té­zet is part­ne­re volt. A hely­tör­té­nész kiemel­te, örven­de­tes, hogy nem­zet­ként gon­dol­nak ránk, kül­ho­ni­ak­ra az anya­or­szá­gi­ak és segí­te­nek meg­tar­ta­ni örökségünket.

Fotó: Pin­ti Attila

For­rás: sze​kely​hon​.ro