Levon­ták Gyer­gyó­re­me­tén a szé­kely, a magyar és a községzászlót

Népes, de nem ünne­pi zász­ló­le­vo­nás­ra gyűl­tek össze Gyergyóremetén

A gyer­gyó­re­me­tei köz­ség­há­za előtt öt osz­lo­pon öt zász­ló lobo­gott tizen­öt éven át. Vasár­nap dél­től három osz­lop azon­ban üre­sen maradt: a magyar és a szé­kely zász­ló, vala­mint a köz­ség lobo­gó­já­nak levé­te­lé­re vég­le­ges bíró­sá­gi íté­let köte­lez­te az önkormányzatot. 

A buka­res­ti íté­lő­táb­la vég­le­ges és vissza­von­ha­tat­lan íté­le­te ugyan­is kimond­ta, hogy a köz­ség főte­rén a köz­ség­há­za meg­épü­lé­se óta ott lobo­gó öt zász­ló közül hár­mat el kell távolítani. 

Amint Lacz­kó Albert Ele­mér pol­gár­mes­ter beszé­dé­ben rámu­ta­tott, sor­rend­ben elől volt a román zász­ló, jelez­ve, hogy tisz­te­lik az orszá­got, majd az Euró­pai Unió zász­ló­ja, azé a gaz­da­sá­gi és poli­ti­kai közös­sé­gé, ami­hez az ország tar­to­zik, har­ma­dik a piros-fehér-zöld, vagy­is a magyar nem­ze­ti és egy­ben Magyar­or­szág hiva­ta­los zász­ló­ja, negye­dik a szé­kely zász­ló és ötö­dik a közös­ség, Gyer­gyó­re­me­te zászlója.

Úgy gon­dol­ták, a lobo­gók kitű­zé­se szép, kife­je­ző gon­do­lat, ami sen­kit nem zavar­hat. Kide­rült azon­ban, hogy ezzel nem min­den­ki volt így: Dan Tan­asă akkor még blog­ger (ma már par­la­men­ti kép­vi­se­lő) más­fél évvel ezelőtt indí­tott pert elle­nük, az ügy végig­ment a romá­ni­ai igaz­ság­szol­gál­ta­tás külön­bö­ző szín­te­re­in, hogy végül a buka­res­ti íté­lő­táb­la mond­ja ki: a magyar, a szé­kely és a reme­tei zász­lót el kell távolítani.

„Nem értünk egyet az íté­let­tel és diszk­ri­mi­na­tív­nak érez­zük a közös­sé­günk­kel szem­ben, de az íté­le­tet vég­re kell haj­ta­ni. Fel­ké­szül­tünk arra is, hogy az épü­let­ről a Köz­ség­há­za fel­ira­tot is el kell hama­ro­san távo­lí­ta­ni, hogy a helyi Képes vagyok című lapot romá­nul is ki kell adni, és a köz­ség hon­lap­ját is romá­no­sí­ta­ni kell”

– sorol­ta Lacz­kó Albert Elemér,

aki ezzel utalt arra is, hogy a fel­so­rol­tak is zavar­ják a fel­je­len­tőt, és perek zaj­la­nak ezek kap­csán is. Nem sze­ret­nénk ezt csend­ben, suttyom­ban lenyel­ni, mint­ha mi sem tör­tént vol­na. Igen­is tör­tént: ez egy jog­sé­re­lem – fogal­ma­zott a községvezető.

Az eset­ről tájé­koz­tat­ják a hazai és nem­zet­kö­zi érdek­vé­del­mi fóru­mo­kat, jog­or­vos­la­tot keresve.

A pol­gár­mes­ter kér­te azo­kat, akik az ese­mény­ről majd jelen­tést írnak a külön­bö­ző „szol­gá­la­tok­nak”, hogy írják meg, Gyer­gyó­re­me­tén az ország tör­vé­nye­it tisz­te­lő, nyu­godt, dol­gos, össze­tar­tó, bátor közös­ség él, élni akar iden­ti­tá­sá­ban, magyar­ként és székelyként.

A reme­tei zász­ló­le­vo­ná­son elhang­zott: „A zász­ló­kat most össze­fog­juk és eltesszük jó hely­re. Ez nem marad örök­re így” 

Három zász­lót vet­tek le a tar­tó­rúd­ról, köz­ben pedig három­szor mond­ták el a jelen­lé­vők a Mi atyánk és az Üdvöz­légy Mária imád­sá­got. A több mint száz részt­ve­vő közül töb­ben könnyes szem­mel néz­ték a tör­tén­te­ket. A szo­mo­rú ese­mény a magyar és a szé­kely him­nusz elének­lé­sé­vel zárult, sokan gyer­tyá­kat helyez­tek el az üre­sen maradt zász­ló­ru­dak tövé­ben. Hason­ló ese­mény zaj­lott ezzel egy­idő­ben a magyar­or­szá­gi test­vér­te­le­pü­lé­sen, Bia­tor­bá­gyon is, ahol fél­ár­boc­ra enged­ték Gyer­gyó­re­me­te zászlaját.

For­rás: sze​kely​hon​.ro