Lesz‑e magyar kul­tú­ra 2222-ben?

A magyar kul­tu­rá­lis élet­ben vár­ha­tó vál­to­zá­sok kere­te­i­ről adott tájé­koz­ta­tást Deme­ter Szi­lárd, a Pető­fi Iro­dal­mi Múze­um főigaz­ga­tó­ja, a könyv­kul­tú­ra és a könnyű­ze­nei élet meg­újí­tá­sá­ért fele­lős minisz­te­ri biz­tos. A Man­di­ne­ren meg­je­lent Jövőt kell nyer­nünk című cik­ké­ben arra hív­ja fel a figyel­met, hogy vál­to­zé­kony és vál­sá­gok­kal ter­hes vilá­gunk­ban erős kul­tu­rá­lis támasz­ra lesz szükségünk.

Az újra­in­dí­tás­ról és a magyar kul­tú­ra jövőjéről

Deme­ter Szi­lárd a beve­ze­tő­jé­ben arra hív­ja fel a figyel­met, hogy a jár­vány meg­mu­tat­ta, mennyi­re kiszol­gál­ta­tot­tak vagyunk. Így fogal­maz: „Az újra­in­dí­tás tehát egy­ben fel­ké­szü­lést is kell, hogy jelent­sen a lehet­sé­ges elkö­vet­ke­ző vál­sá­gok­ra… Ezért kezd­tünk el gon­dol­kod­ni azon, hogy ami­kor újra­in­dít­juk a kul­tu­rá­lis éle­tet, akkor ne csak a romo­kat taka­rít­suk el. Már az is hatal­mas mun­ká­nak ígér­ke­zik, hogy meg­erő­sít­sük a jót, kija­vít­suk a rosszat – de mind­ez nem lesz ele­gen­dő ahhoz, hogy vál­ság­ál­ló kul­tu­rá­lis éle­tet ala­kít­sunk ki.”

Vál­ság­ál­ló pedig attól lesz kul­tú­ránk – foly­tat­ja a szer­ző –, hogy nem kiszol­gál­ta­tott olyan erők­nek, ame­lyek fölött nincs befo­lyá­sunk. Azt java­sol­ja: keres­sük meg azo­kat a bel­ső erő­for­rá­so­kat, ame­lyek­kel mi ren­del­ke­zünk. „Olyan köze­get kell épí­te­nünk, ahol a keres­let és a kíná­lat nem­csak talál­ko­zik, hanem köl­csön­ha­tás­ba lép egy­más­sal, amely­ben tehát az anya­nyel­vi kul­tú­ra fogyasz­tó­ja leg­alább annyi­ra fon­tos, mint a lét­re­ho­zó­ja. Ehhez viszont vissza kell talál­nunk a magyar valósághoz.”

A minisz­te­ri biz­tos sze­rint ez azt jelen­ti, hogy „hét­köz­na­pi vála­szo­kat kell adnunk a glo­bá­lis­nak tekint­he­tő prob­lé­mák­ra is, és első­sor­ban a hazánk, nem­ze­tünk, anya­nyel­vünk olda­lá­ról kell vizs­gál­nunk a világ jelen­sé­ge­it, mert ha fej­ben elsők­ként gon­dol­ko­dunk, és magya­rul nézünk a világ­ra, akkor képe­sek vagyunk világ­szín­vo­na­lú teljesítményre”.

A part­ta­lan „jóem­ber­ség” helyett a reform­kor nem­ze­dé­ké­nek pél­dá­ját kell követ­nünk, akik olyan magyar kul­tú­rát terem­tet­tek, amely meg­tar­tott „ben­nün­ket a vér­zi­va­ta­ros XX. szá­zad­ban”. Hoz­zá­te­szi: „Két­száz év alatt sem vál­toz­tak a cél­ja­ink: nem­csak sza­ba­dok, hanem sza­bad magya­rok aka­runk len­ni, aho­gyan azt Kos­suth meg­fo­gal­maz­ta. És ma sok­kal job­bak a körül­mé­nyek. Nem adhat­juk alább, mint Pető­fi­ék nemzedéke.”

Deme­ter Szi­lárd, a Pető­fi Iro­dal­mi Múze­um (PIM) főigaz­ga­tó­ja, minisz­te­ri biz­tos
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Jövőt kell nyernünk

Deme­ter Szi­lárd ugyan­ak­kor kitér arra is, hogy a nem­ze­ti öntu­dat ma már nem kell, hogy azt jelent­se, amit évszá­zad­dal ezelőtt jelen­tett. A kör­nye­ző népek­kel kap­cso­lat­ban elmond­ja, hogy „a mos­ta­ni glo­bá­lis hely­zet arra ébreszt­het rá ben­nün­ket, hogy a köl­csö­nös tisz­te­let tala­ján, egy­más­sal pár­be­széd­ben nekünk együtt kell működ­nünk, hogy meg­erő­sít­sük azt az euró­pai vagy nyu­ga­ti élet­for­mát, ame­lyet élünk, amely­ben jó élni, és ame­lyet el is veszíthetünk”.

Hogy meg­vé­del­mez­zük szel­le­mi létün­ket, három szem­pon­tot kell érvé­nye­sí­te­nünk a minisz­te­ri biz­tos szerint.

„Egy: nem fogad­juk el a véle­mény­mo­no­pó­li­u­mo­kat. Sen­ki­nél nincs ott a böl­csek köve, vagy­is nem lehet az abszo­lút igaz­ság bir­to­ko­sa­ként kinyi­lat­koz­tat­ni. Keresz­tény ember­ként tud­juk, hogy nem a töké­le­tes vilá­got épít­jük, de azt is tud­juk, hogy az, hogy nem vagyunk töké­le­te­sek, annak a lehe­tő­sé­gét tart­ja nyit­va, hogy job­bá tegyük a világot.

Ket­tő: véle­mé­nyünk sze­rint a támo­ga­tás, ösz­tön­díj nem ala­nyi jogon jár. Nem az a dol­gunk, hogy az adó­fo­rin­to­kat ilyen- vagy olyan olda­li kon­junk­tú­ra­lo­va­gok­nak adjuk, hanem a tehet­sé­ges magya­rok szá­má­ra kell lehe­tő­sé­ge­ket biztosítani.

Három: a sze­kér­tá­bo­rok logi­ká­ját meg kell tud­nunk halad­ni, […] a magyar iro­dal­mi élet­nek egy sze­kér­tá­bor­rá kell válnia.”

Közép távú célunk a tágab­ban értel­me­zett Kelet-Közép-Euró­pa egy­faj­ta regi­o­ná­lis köz­pont­ja­ként a közép-euró­pa­i­ság gon­do­la­tá­nak tar­ta­lom­mal való feltöltése.

Az erőt tet­tek­ben mérik

Mind­eze­ket meg­fon­tol­va Deme­ter beszá­mol arról, hogy „olyan ügy­nök­ség lét­re­ho­zá­sá­ra tet­tünk javas­la­tot, amely egy­ség­be szer­ve­zi a Kár­pát-meden­cei magyar kul­tu­rá­lis teret. A kor­mány ezt elfo­gad­ta, és dön­tést hozott arról, hogy a Pető­fi Iro­dal­mi Ügy­nök­ség több­let­fel­ada­to­kat és ehhez mért több­let­for­rá­so­kat kapjon”.

A dön­tés­cso­mag része az iro­dal­mi ügy­nök­ség mel­lett fel­ál­lí­tan­dó könnyű­ze­nei köz­pont, amely a tavaly nap­vi­lá­got látott könnyű­ze­nei stra­té­gia meg­va­ló­sí­tá­sá­ért felel, s ennek kere­tei között „a követ­ke­ző öt évben több mint 23 mil­li­árd forint­ból újra­han­gol­juk a tágab­ban értel­me­zett magyar popkultúrát”.

Emel­lett az Orszá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár­ral (OSZK) szo­ros együtt­mű­kö­dés­ben lét­re­jön egy könyv­köz­pont, amely a magyar könyv­kul­tú­ra meg­újí­tá­sát céloz­za, egye­bek mel­lett könyv­szak­mai kép­zé­se­ket támo­gat, figyel­met for­dít a non-fic­ti­on könyv­ki­adás­ra és kiemelt lehe­tő­sé­ge­ket kínál főként fia­tal tudó­sok­nak tudo­má­nyos isme­ret­ter­jesz­tő művek meg­írá­sá­ra. Ugyan­ak­kor a könyv­köz­pont tovább erő­sí­ti a magyar gye­rek- és ifjú­sá­gi iro­dal­mat, „hiszen olva­só­nak az embert kis­ko­rá­ban nyer­jük meg”, támo­gat­ja a han­gos­köny­vek gyár­tá­sát. A ter­ve­zet része az is, hogy „újra­gon­dol­juk a köz­könyv­tá­rak funk­ci­ó­it”, illet­ve folyó­ira­ta­ink mint szel­le­mi műhe­lyek újabb pályá­za­ti lehe­tő­sé­gek­hez jussanak.

Deme­ter Szi­lárd arra is rámu­tat, hogy a pan­dé­mi­ás idő­szak leg­na­gyobb tanul­sá­ga az online kul­tu­rá­lis tar­ta­lom­gyár­tás jelen­tő­sé­gé­nek fel­is­me­ré­se. „Elvi­ek­ben már sike­rült össze­fé­sül­ni a tar­ta­lom­ipa­ri fej­lesz­té­se­ket a köz­gyűj­te­mé­nyi digi­ta­li­zá­lá­si stra­té­gi­á­val. Az OSZK-ban közel vagyunk egy olyan keret­rend­szer vég­le­ge­sí­té­sé­hez, amely lehe­tő­vé teszi a kul­tu­rá­lis adat­va­gyon­ra épü­lő gyors, fel­hasz­ná­ló­ba­rát fej­lesz­té­se­ket. A nem­ze­ti név­tér éle­sí­tés­re kész, […] elkez­dő­dött a magyar pop­kul­tu­rá­lis érték­tár fej­lesz­té­se és fel­töl­té­se is annak érde­ké­ben, hogy a tömeg­kul­tú­rát össze­kap­csol­juk a magas­kul­tú­rá­val – mert vég­ső soron a ket­tő ugyan­azt szol­gál­ja: meg­tar­ta­ni a magya­ro­kat a saját életükben.”

Befe­je­zé­sül arra hív­ja fel a figyel­met a minisz­te­ri biz­tos, hogy „a kul­tú­ra egy­ben közös­ség­épí­tést is jelent. Ezért Buda­pes­ten, a nem­zet fővá­ro­sá­ban a követ­ke­ző öt évben egy világ­ra­szó­ló pop­kul­tu­rá­lis és társ­mű­vé­sze­ti köz­pon­tot hozunk lét­re a Hajó­gyár és a Zichy-kas­tély együt­te­sé­ben. Mind­emel­lett elkezd­tük össze­néz­ni a Kár­pát-meden­cei kul­tu­rá­lis inf­ra­struk­tú­rát, szám­ta­lan egyez­te­té­sen vagyunk túl. Olyan együtt­mű­kö­dé­se­ket segí­tünk elő, ami­nek ered­mé­nye­kép­pen minél több, minél minő­sé­gibb kul­tu­rá­lis tar­tal­mat jut­tat­ha­tunk el lehe­tő­leg min­den magyar­lak­ta településre”.

For­rás: Magyar Nemzet