Hírek Vélemények/Publicisztikák Lesújtott a jobboldalra a hosszú kések éjszakája – Niall Ferguson sztártörténész gondolatai

Lesújtott a jobboldalra a hosszú kések éjszakája – Niall Ferguson sztártörténész gondolatai

Niall Ferguson (Glasgow, 1964) skót történész, a Stanford Egyetem Hoover Intézetének vezető kutatója. Az Oxfordi Egyetemen diplomázott történészként, ugyanitt doktorált; a Cambridge Egyetemen tanított, majd professzorként dolgozott alma materében, 2002-ben pedig a New York University pénzügytörténet-professzora lett. 2004-től 2016-ig a Harvard Egyetem professzora. John McCain 2008-as elnökjelölti kampányának tanácsadója volt, az USA legelismertebb konzervatív stratégáinak egyike. Rendszeres szerzője volt a Newsweeknek, a Financial Timesnak, a Boston Globe-nak és a Los Angeles Times-nak. Tizenöt könyv és számos cikk szerzője. Felesége Ayaan Hirsi Ali, szomáliai származású nőjogi aktivista.

***

Niall Ferguson

„Látni azt, ami az ember orra előtt van, folyamatos küzdelem” – kezdi esszéjét George Orwell gondolatával Niall Ferguson. Orwell egy 1946-os esszéjére hivatkozva megjegyzi: „a háború előtt évekig szinte minden felvilágosult ember támogatta a Németország elleni kiállást; többségük ugyanakkor ellenezte azt a fegyverkezést, ami egy ilyen kiállást hatékonnyá tehetett volna”.

Ugyanígy látja Ferguson az amerikai konzervatívok és a big tech viszonyát: a 2020-as választás előtt szerinte „szinte minden amerikai konzervatív támogatta a nagy techcégek elleni kiállást; többségük ugyanakkor ellenezte azon törvények és szabályozások megváltoztatását, amik egy ilyen kiállást hatékonnyá tehettek volna”. A történészemlékeztet: már 2017-ben megírta a Spectatorban, hogy „a közösségi média segített Donald Trumpnak bevenni a Fehér Házat, és a Szilícium-völgy ezt még egyszer nem fogja hagyni”. Úgy fogalmaz, közben a Facebook, az Amazon, a Twitter, a Google és az Apple ötösfogata (amit ő csak FATGA-nak nevez)„olyan uralmat építettek ki a közélet felett, amilyet a reformáció előtti katolikus egyház fénykora óta nem láttunk”.

Niall Ferguson visszautal a 2017-es charlottesville-i szélsőjobboldali tüntetés utóéletére. A tüntetések után Matthew Prince, a Cloudflare internetes tárhelyszolgáltató vezetője másnap letiltotta az internetről a Daily Stormer nevű szélsőjobbos magazint. „Szó szerint bal lábbal keltem, és úgy döntöttem, hogy valakinek nem kéne fent lennie az interneten”, vallott erről egy interjúban, hozzátéve: „Ezzel a hatalommal senkinek nem kellene rendelkeznie. Beszélgetnünk kell erről, tiszta szabályokkal, tiszta keretrendszerrel. Az én szeszélyeim, meg Jefféi, Larryéi és Markéi nem határozhatják meg azt, hogy mi van a neten” – fogalmazott Prince Jeff Bezos Amazon-vezérre, Larry Page Google-főnökre és Mark Zuckerberg Facebook-alapítóra célozva.

Ferguson úgy látja, „akkoriban sok republikánus úgy hitte, hogy a FATGA a szabad piac bajnokai, akiknek csak a legenyhébb mértékben kell szabályozni”. „Most már máshogy gondolják” – fogalmaz arra utalva, hogya Capitolium január 6-i ostroma után valóságos hosszú kések éjszakája találta telibe a jobboldali nyilvánosságot

– Donald Trump akkori elnököt örökre letiltotta felületéről kedvenc platformja, a Twitter, és amikor a jobboldal a szólásszabadságot képviselő Parlerre költözött volna, a Google és az Apple koordináltan levették az alkalmazást az applikációboltjukból, az Amazon pedig elvette a felhőtárhelyüket, „gyakorlatilag kitörölve őket az internetről” – John Matze vezérigazgatónak sok tárgyalásába került, hogy a felhasználók személyes adatait (!) ne törölje az Amazon.

„Egészen kis túlzással úgy írható le a helyzet, hogy míg a csőcselék puccsa a Kongresszus ellen szánalmas kudarccal végződött, a big tech puccsa Trump ellen diadalmaskodott. Nem csak az történt, hogy Trump hirtelen elvesztette a hozzáférést azokhoz a csatornákhoz, amelyeket elnöksége alatt a szavazókkal való kommunikációra használt. Az is megtörtént, hogy egy olyan területről zárták ki, amelyre a bíróságok jó ideje közösségi fórumként tekintenek” – figyelmeztet Ferguson.

A történész úgy látja, a nagy techcégeket övező jogi környezet ágyazott meg az amerikai jobboldal elleni támadásoknak.„Az évek során számos per biztosított a big technek egy szokatlan státuszt: a közjóét, ami magánkezekben van”

– fogalmaz Ferguson. Két emlékezetes eljárást külön is említ: 2018-ban New York állam déli kerületi bírósága úgy döntött, hogy a Donald Trump tweetjeire való válasz joga a Legfelsőbb Bíróság közösségi fórum-doktrínája szerint védendő, azaz az elnök nem tilthat le Twitteréről felhasználókat. A 2017-es Packingham vs. North Carolina perben pedig Anthony Kennedy legfelsőbb bírósági bíró nyilvánította ki, hogy szexuális bűnözőknek is alkotmányellenes volna megtiltani az internet „modern közteréhez” való hozzáférést. A történész így összegez: „az Egyesült Államok elnökeként Trump nem akadályozhatta meg a Twitter felhasználóit abban, hogy a tweetjeit lássák, de úgy tűnik, a Twitternek szabad szőrőstül-bőrőstül letörölni az elnök fiókját. A szexuális bűnözőknek van joguk az online közösségi hálókhoz való hozzáférésre, de az elnöknek nincs.”

Ferguson az 1996-os telekommunikációs törvény 230. fejezetét tartja a probléma gyökerének. Ez a fejezet egyrészt azt mondja ki, hogy az internetes szolgáltatók nem tekintendők a platformjukon megjelenő információk szerzőinek; másrészt pedig azt, hogy jó hiszemben meghozott moderációs döntéseikért, tartalmaik elérhetőségének korlátozásáért sem vonhatók felelősségre, ha a korlátozott tartalom a szolgáltató vagy felhasználói szerint obszcén, fajtalan, sikamlós, mocskos, túlzottan erőszakos, zaklató vagy egyéb okból aggályos. Azaz „a 230. fejezet immunitást ad a weboldalaknak mindazért, amit a felhasználóik posztolnak, ha az bármilyen okból veszélyes, viszont feljogosítja a weboldalakat arra, hogy ugyanezen immunitással leszedhessenek minden olyan tartalmat, ami nem tetszik nekik” – összegez a szerző.

„Próbáld meg őket kiadókként felelősségre vonni, azt fogják mondani, hogy ők platformok. Követelj hozzáférést a platformjaikhoz, és váltig állítani fogják, hogy ők kiadók” – teszi hozzá. Ferguson problémaként említi, hogy az internetes platformokra nem vonatkozik egyfajta méltányossági doktrína – az 1980-as évekig a három nagy kábeltévéreélt egy olyan szabályozás, amely előírta a számukra, hogy mindkét politikai oldal pozícióit mutassák be.

„Ezt azonban az 1980-as években kinyírta a Republikánus Párt, mert potenciált látott abban, ha a kábeltévéken engedélyezi a sarkosabb hírközlést. Kölcsönkenyér visszajár. A kábeltévé-platformok már régóta nem is álcázzák magukat semlegesnek” – világít rá Ferguson, aki szerint a 230. fejezet „gumikategóriáját” az egyéb okból aggályos tartalmakról egyre több helyen értelmezik „liberálisok számára aggályosként”.

Ferguson rámutat a kettős mérce problémájára is. Trump elnök internetről való letörlésének apropóját köztudottan az adta, hogy állítólag „felbujtotta” híveit a Capitolium január 6-i ostromára. Az elemző összehasonlította Trump január 6-i beszédét Kamala Harris azon BLM-párti gondolataival, amelyeket június 18-án a CBS Late Show-jában, Stephen Colbert műsorában adott elő. Harris alelnök – akkor még kaliforniai szenátorként – a BLM-tüntetésekkel kapcsolatban úgy fogalmazott, „nem fognak megállni, és mindenki vigyázzon”, ugyanakkor elítélte a fosztogatást és az erőszakos cselekedeteket. Hasonlóan fogalmazott Trump is, aki arra szólította fel híveit, hogy „békésen és hazafiasan hallassák a hangjukat”. Ferguson szerint „egyik sem támogatta kifejezetten az erőszakot”, a két szöveg nagyjából ugyanolyan súlyú. Mindemellett felhívja a figyelmet arra is, hogy Harris a Twitteren gyűjtött adományokat az erőszak miatt őrizetbe vett BLM-lázongók egyik óvadékalapjának, Nikole Hannah-Jones, a New York Times újságírója pedig szintén a Twitteren úgy fogalmazott, hogy „a pótolható ingóságok megsemmisítése nem erőszak” – és egyikőjük fiókjával kapcsolatban sincsenek a Twitternek aggályai.

Ferguson szerint„nem kell Trump-pártinak lenni ahhoz, hogy az ember ezt riasztónak találja”.

Úgy gondolja, ha Alekszej Navalnij és Angela Merkel is hangot ad ellenérzéseinek azzal szemben, hogy a FATGA kiadta a fatvát Donald Trumpra, akkor a nagy techcégek tényleg átléptek egy vörös vonalat. Azonban „az amerikai liberálisok megdöbbentő arányban üdvözölték (és néhány esetben bátorították is) a cenzúra térnyerését – tisztelet a kivételnek, az American Civil Liberties Unionnak”.

Ferguson szerint azonban nem elég azt hangoztatni, hogy a demokraták álszentek, hogy „kék gyilkosságot visítanának, ha fordulna a kocka, és Kamala Harris lenne az, akinek felfüggesztik a Twitter-fiókját” – ugyanis ebben az esetben nem valószínű, hogy különösebben sok republikánus panaszkodna.

A történész végül arról ír cikkében: „A helyes következtetés az, hogy a republikánusoknak megvolt az esélyük arra, hogy kezdjenek valamit a big tech túlhatalmának problémájával, és ezt teljes mértékben elbaltázták. Túl későn jöttek rá, hogy a 230. fejezet a Szilícium-völgy Achilles-sarka. Túl későn kezdtek el törvényt szövegezni annak visszavonására vagy módosítására. Túl későn került be a 230. fejezet Trump beszédeibe. És a mai napig úgy látom, nagyon kevés republikánus érti, hogy a 230. fejezet visszavonása önmagában nem lett volna elég” – summáz Ferguson. „Ott volt az orruk előtt, hogy Trump a vereségbe fogja a pártot vezetni, és a lehető legszánalmasabb módon fog viselkedni, ha legyőzik. Ezek a dolgok előre láthatóak voltak. De az is látható volt, hogy a FATGA – az »új kormányzók«, ahogy egy 2018-as Harvard Law Review-cikk hívja őket – lesznek majd a 2020-as választás valódi győztesei.”

Forrás: Mandiner.hu