Lesúj­tott a jobb­ol­dal­ra a hosszú kések éjsza­ká­ja – Niall Fer­gu­son sztár­tör­té­nész gondolatai

Niall Fer­gu­son (Glas­gow, 1964) skót tör­té­nész, a Stan­ford Egye­tem Hoo­ver Inté­ze­té­nek veze­tő kuta­tó­ja. Az Oxfor­di Egye­te­men dip­lo­má­zott tör­té­nész­ként, ugyan­itt dok­to­rált; a Camb­ridge Egye­te­men taní­tott, majd pro­fesszor­ként dol­go­zott alma mate­ré­ben, 2002-ben pedig a New York Uni­ver­sity pénz­ügy­tör­té­net-pro­fesszo­ra lett. 2004-től 2016-ig a Har­vard Egye­tem pro­fesszo­ra. John McCa­in 2008-as elnök­je­löl­ti kam­pá­nyá­nak tanács­adó­ja volt, az USA leg­el­is­mer­tebb kon­zer­va­tív stra­té­gá­i­nak egyi­ke. Rend­sze­res szer­ző­je volt a News­week­nek, a Finan­cial Times­nak, a Bos­ton Globe-nak és a Los Ange­les Times-nak. Tizen­öt könyv és szá­mos cikk szer­ző­je. Fele­sé­ge Aya­an Hir­si Ali, szo­má­li­ai szár­ma­zá­sú nőjo­gi aktivista.

***

Niall Fer­gu­son

„Lát­ni azt, ami az ember orra előtt van, folya­ma­tos küz­de­lem” – kez­di esszé­jét Geor­ge Orwell gon­do­la­tá­val Niall Fer­gu­son. Orwell egy 1946-os esszé­jé­re hivat­koz­va meg­jegy­zi: „a hábo­rú előtt éve­kig szin­te min­den fel­vi­lá­go­sult ember támo­gat­ta a Német­or­szág elle­ni kiál­lást; több­sé­gük ugyan­ak­kor elle­nez­te azt a fegy­ver­ke­zést, ami egy ilyen kiál­lást haté­konnyá tehe­tett volna”.

Ugyan­így lát­ja Fer­gu­son az ame­ri­kai kon­zer­va­tí­vok és a big tech viszo­nyát: a 2020-as válasz­tás előtt sze­rin­te „szin­te min­den ame­ri­kai kon­zer­va­tív támo­gat­ta a nagy tech­cé­gek elle­ni kiál­lást; több­sé­gük ugyan­ak­kor elle­nez­te azon tör­vé­nyek és sza­bá­lyo­zá­sok meg­vál­toz­ta­tá­sát, amik egy ilyen kiál­lást haté­konnyá tehet­tek vol­na”. A tör­té­né­szem­lé­kez­tet: már 2017-ben meg­ír­ta a Spec­ta­tor­ban, hogy „a közös­sé­gi média segí­tett Donald Trump­nak beven­ni a Fehér Házat, és a Szi­lí­ci­um-völgy ezt még egy­szer nem fog­ja hagy­ni”. Úgy fogal­maz, köz­ben a Face­book, az Ama­zon, a Twit­ter, a Goog­le és az App­le ötös­fo­ga­ta (amit ő csak FATGA-nak nevez)„olyan ural­mat épí­tet­tek ki a köz­élet felett, ami­lyet a refor­má­ció előt­ti kato­li­kus egy­ház fény­ko­ra óta nem láttunk”.

Niall Fer­gu­son vissza­utal a 2017-es charlottesville‑i szél­ső­jobb­ol­da­li tün­te­tés utó­éle­té­re. A tün­te­té­sek után Matt­hew Prin­ce, a Clo­udf­la­re inter­ne­tes tár­hely­szol­gál­ta­tó veze­tő­je más­nap letil­tot­ta az inter­net­ről a Daily Stor­mer nevű szél­ső­job­bos maga­zint. „Szó sze­rint bal láb­bal kel­tem, és úgy dön­töt­tem, hogy vala­ki­nek nem kéne fent len­nie az inter­ne­ten”, val­lott erről egy inter­jú­ban, hoz­zá­té­ve: „Ezzel a hata­lom­mal sen­ki­nek nem kel­le­ne ren­del­kez­nie. Beszél­get­nünk kell erről, tisz­ta sza­bá­lyok­kal, tisz­ta keret­rend­szer­rel. Az én sze­szé­lye­im, meg Jef­féi, Lar­ryéi és Mar­kéi nem hatá­roz­hat­ják meg azt, hogy mi van a neten” – fogal­ma­zott Prin­ce Jeff Bezos Ama­zon-vezér­re, Lar­ry Page Goog­le-főnök­re és Mark Zuc­ker­berg Face­book-ala­pí­tó­ra célozva.

Fer­gu­son úgy lát­ja, „akko­ri­ban sok repub­li­ká­nus úgy hit­te, hogy a FATGA a sza­bad piac baj­no­kai, akik­nek csak a leg­eny­hébb mér­ték­ben kell sza­bá­lyoz­ni”. „Most már más­hogy gon­dol­ják” – fogal­maz arra utal­va, hogya Capi­to­li­um janu­ár 6‑i ost­ro­ma után való­sá­gos hosszú kések éjsza­ká­ja talál­ta teli­be a jobb­ol­da­li nyilvánosságot

– Donald Trump akko­ri elnö­köt örök­re letil­tot­ta felü­le­té­ről ked­venc plat­form­ja, a Twit­ter, és ami­kor a jobb­ol­dal a szó­lás­sza­bad­sá­got kép­vi­se­lő Par­ler­re köl­tö­zött vol­na, a Goog­le és az App­le koor­di­nál­tan levet­ték az alkal­ma­zást az app­li­ká­ció­bolt­juk­ból, az Ama­zon pedig elvet­te a fel­hő­tár­he­lyü­ket, „gya­kor­la­ti­lag kitö­röl­ve őket az inter­net­ről” – John Mat­ze vezér­igaz­ga­tó­nak sok tár­gya­lá­sá­ba került, hogy a fel­hasz­ná­lók sze­mé­lyes ada­ta­it (!) ne töröl­je az Amazon.

„Egé­szen kis túl­zás­sal úgy írha­tó le a hely­zet, hogy míg a cső­cse­lék puccsa a Kong­resszus ellen szá­nal­mas kudarc­cal vég­ző­dött, a big tech puccsa Trump ellen dia­dal­mas­ko­dott. Nem csak az tör­tént, hogy Trump hir­te­len elvesz­tet­te a hoz­zá­fé­rést azok­hoz a csa­tor­nák­hoz, ame­lye­ket elnök­sé­ge alatt a sza­va­zók­kal való kom­mu­ni­ká­ci­ó­ra hasz­nált. Az is meg­tör­tént, hogy egy olyan terü­let­ről zár­ták ki, amely­re a bíró­sá­gok jó ide­je közös­sé­gi fórum­ként tekin­te­nek” – figyel­mez­tet Ferguson.

A tör­té­nész úgy lát­ja, a nagy tech­cé­ge­ket öve­ző jogi kör­nye­zet ágya­zott meg az ame­ri­kai jobb­ol­dal elle­ni támadásoknak.„Az évek során szá­mos per biz­to­sí­tott a big tech­nek egy szo­kat­lan stá­tuszt: a köz­jó­ét, ami magán­ke­zek­ben van”

– fogal­maz Fer­gu­son. Két emlé­ke­ze­tes eljá­rást külön is említ: 2018-ban New York állam déli kerü­le­ti bíró­sá­ga úgy dön­tött, hogy a Donald Trump twe­et­je­i­re való válasz joga a Leg­fel­sőbb Bíró­ság közös­sé­gi fórum-dokt­rí­ná­ja sze­rint véden­dő, azaz az elnök nem tilt­hat le Twit­te­ré­ről fel­hasz­ná­ló­kat. A 2017-es Pac­kingham vs. Nor­th Caro­li­na per­ben pedig Antho­ny Ken­ne­dy leg­fel­sőbb bíró­sá­gi bíró nyil­vá­ní­tot­ta ki, hogy sze­xu­á­lis bűnö­zők­nek is alkot­mány­el­le­nes vol­na meg­til­ta­ni az inter­net „modern köz­te­ré­hez” való hoz­zá­fé­rést. A tör­té­nész így össze­gez: „az Egye­sült Álla­mok elnö­ke­ként Trump nem aka­dá­lyoz­hat­ta meg a Twit­ter fel­hasz­ná­ló­it abban, hogy a twe­et­je­it lás­sák, de úgy tűnik, a Twit­ter­nek sza­bad szőr­ős­tül-bőr­ős­tül letö­röl­ni az elnök fiók­ját. A sze­xu­á­lis bűnö­zők­nek van joguk az online közös­sé­gi hálók­hoz való hoz­zá­fé­rés­re, de az elnök­nek nincs.”

Fer­gu­son az 1996-os tele­kom­mu­ni­ká­ci­ós tör­vény 230. feje­ze­tét tart­ja a prob­lé­ma gyö­ke­ré­nek. Ez a feje­zet egy­részt azt mond­ja ki, hogy az inter­ne­tes szol­gál­ta­tók nem tekin­ten­dők a plat­form­ju­kon meg­je­le­nő infor­má­ci­ók szer­ző­i­nek; más­részt pedig azt, hogy jó hiszem­ben meg­ho­zott mode­rá­ci­ós dön­té­se­i­kért, tar­tal­ma­ik elér­he­tő­sé­gé­nek kor­lá­to­zá­sá­ért sem von­ha­tók fele­lős­ség­re, ha a kor­lá­to­zott tar­ta­lom a szol­gál­ta­tó vagy fel­hasz­ná­lói sze­rint obsz­cén, faj­ta­lan, sikam­lós, mocs­kos, túl­zot­tan erő­sza­kos, zak­la­tó vagy egyéb okból aggá­lyos. Azaz „a 230. feje­zet immu­ni­tást ad a web­ol­da­lak­nak mind­azért, amit a fel­hasz­ná­ló­ik posz­tol­nak, ha az bár­mi­lyen okból veszé­lyes, viszont fel­jo­go­sít­ja a web­ol­da­la­kat arra, hogy ugyan­ezen immu­ni­tás­sal leszed­hes­se­nek min­den olyan tar­tal­mat, ami nem tet­szik nekik” – össze­gez a szerző.

„Pró­báld meg őket kiadók­ként fele­lős­ség­re von­ni, azt fog­ják mon­da­ni, hogy ők plat­for­mok. Köve­telj hoz­zá­fé­rést a plat­form­ja­ik­hoz, és vál­tig állí­ta­ni fog­ják, hogy ők kiadók” – teszi hoz­zá. Fer­gu­son prob­lé­ma­ként emlí­ti, hogy az inter­ne­tes plat­for­mok­ra nem vonat­ko­zik egy­faj­ta mél­tá­nyos­sá­gi dokt­rí­na – az 1980-as éve­kig a három nagy kábel­té­vé­re­élt egy olyan sza­bá­lyo­zás, amely elő­ír­ta a szá­muk­ra, hogy mind­két poli­ti­kai oldal pozí­ci­ó­it mutas­sák be.

„Ezt azon­ban az 1980-as évek­ben kinyír­ta a Repub­li­ká­nus Párt, mert poten­ci­ált látott abban, ha a kábel­té­vé­ken enge­dé­lye­zi a sar­ko­sabb hír­köz­lést. Köl­csön­ke­nyér vissza­jár. A kábel­té­vé-plat­for­mok már rég­óta nem is álcáz­zák magu­kat sem­le­ges­nek” – vilá­gít rá Fer­gu­son, aki sze­rint a 230. feje­zet „gumi­ka­te­gó­ri­á­ját” az egyéb okból aggá­lyos tar­tal­mak­ról egy­re több helyen értel­me­zik „libe­rá­li­sok szá­má­ra aggá­lyos­ként”.

Fer­gu­son rámu­tat a ket­tős mér­ce prob­lé­má­já­ra is. Trump elnök inter­net­ről való letör­lé­sé­nek apro­pó­ját köz­tu­dot­tan az adta, hogy állí­tó­lag „fel­buj­tot­ta” híve­it a Capi­to­li­um janu­ár 6‑i ost­ro­má­ra. Az elem­ző össze­ha­son­lí­tot­ta Trump janu­ár 6‑i beszé­dét Kama­la Har­ris azon BLM-pár­ti gon­do­la­ta­i­val, ame­lye­ket júni­us 18-án a CBS Late Show-jában, Step­hen Col­bert műso­rá­ban adott elő. Har­ris alel­nök – akkor még kali­for­ni­ai sze­ná­tor­ként – a BLM-tün­te­té­sek­kel kap­cso­lat­ban úgy fogal­ma­zott, „nem fog­nak meg­áll­ni, és min­den­ki vigyáz­zon”, ugyan­ak­kor elítél­te a fosz­to­ga­tást és az erő­sza­kos cse­le­ke­de­te­ket. Hason­ló­an fogal­ma­zott Trump is, aki arra szó­lí­tot­ta fel híve­it, hogy „béké­sen és haza­fi­a­san hal­las­sák a hang­ju­kat”. Fer­gu­son sze­rint „egyik sem támo­gat­ta kife­je­zet­ten az erő­sza­kot”, a két szö­veg nagy­já­ból ugyan­olyan súlyú. Mind­emel­lett fel­hív­ja a figyel­met arra is, hogy Har­ris a Twit­te­ren gyűj­tött ado­má­nyo­kat az erő­szak miatt őri­zet­be vett BLM-lázon­gók egyik óva­dék­alap­já­nak, Niko­le Han­nah-Jones, a New York Times újság­író­ja pedig szin­tén a Twit­te­ren úgy fogal­ma­zott, hogy „a pótol­ha­tó ingó­sá­gok meg­sem­mi­sí­té­se nem erő­szak” – és egyi­kő­jük fiók­já­val kap­cso­lat­ban sin­cse­nek a Twit­ter­nek aggályai.

Fer­gu­son szerint„nem kell Trump-pár­ti­nak len­ni ahhoz, hogy az ember ezt riasz­tó­nak találja”.

Úgy gon­dol­ja, ha Alek­szej Naval­nij és Ang­e­la Mer­kel is han­got ad ellen­ér­zé­se­i­nek azzal szem­ben, hogy a FATGA kiad­ta a fatvát Donald Trum­pra, akkor a nagy tech­cé­gek tény­leg átlép­tek egy vörös vona­lat. Azon­ban „az ame­ri­kai libe­rá­li­sok meg­döb­ben­tő arány­ban üdvö­zöl­ték (és néhány eset­ben báto­rí­tot­ták is) a cen­zú­ra tér­nye­ré­sét – tisz­te­let a kivé­tel­nek, az Ame­ri­can Civil Liber­ti­es Unionnak”.

Fer­gu­son sze­rint azon­ban nem elég azt han­goz­tat­ni, hogy a demok­ra­ták álszen­tek, hogy „kék gyil­kos­sá­got visí­ta­ná­nak, ha for­dul­na a koc­ka, és Kama­la Har­ris len­ne az, aki­nek fel­füg­gesz­tik a Twit­ter-fiók­ját” – ugyan­is ebben az eset­ben nem való­szí­nű, hogy külö­nö­seb­ben sok repub­li­ká­nus panaszkodna.

A tör­té­nész végül arról ír cik­ké­ben: „A helyes követ­kez­te­tés az, hogy a repub­li­ká­nu­sok­nak meg­volt az esé­lyük arra, hogy kezd­je­nek vala­mit a big tech túl­ha­tal­má­nak prob­lé­má­já­val, és ezt tel­jes mér­ték­ben elbal­táz­ták. Túl későn jöt­tek rá, hogy a 230. feje­zet a Szi­lí­ci­um-völgy Achil­les-sar­ka. Túl későn kezd­tek el tör­vényt szö­ve­gez­ni annak vissza­vo­ná­sá­ra vagy módo­sí­tá­sá­ra. Túl későn került be a 230. feje­zet Trump beszé­de­i­be. És a mai napig úgy látom, nagyon kevés repub­li­ká­nus érti, hogy a 230. feje­zet vissza­vo­ná­sa önma­gá­ban nem lett vol­na elég” – sum­máz Fer­gu­son. „Ott volt az orruk előtt, hogy Trump a vere­ség­be fog­ja a pár­tot vezet­ni, és a lehe­tő leg­szá­nal­ma­sabb módon fog visel­ked­ni, ha legyő­zik. Ezek a dol­gok elő­re lát­ha­tó­ak vol­tak. De az is lát­ha­tó volt, hogy a FATGA – az »új kor­mány­zók«, ahogy egy 2018-as Har­vard Law Review-cikk hív­ja őket – lesz­nek majd a 2020-as válasz­tás való­di győztesei.”

For­rás: Man​di​ner​.hu