Hírek Vélemények/Publicisztikák Lenin, avagy egy bér­gyil­kos­ság mélyszerkezete

Lenin, avagy egy bér­gyil­kos­ság mélyszerkezete

Hogy a mai úgy­ne­ve­zett nyu­ga­ti bal­ol­dal miért véli úgy, hogy Lenin most is köve­ten­dő pél­da, az min­den­nél vilá­go­sab­bá teszi, hogy mire is törek­sze­nek való­já­ban ezek az erők – írta Bogár Lász­ló. A Kár­pát-meden­ce egyik leg­is­mer­tebb köz­gaz­dá­sza az Erdély.ma por­tá­lon meg­je­lent írás­ra rea­gált.

bogár lászló
Bogár Lász­ló

A hét­köz­na­pok során min­dig jelen­sé­gek­kel talál­ko­zunk, de a lénye­get keres­sük, mert azt remél­jük, hogy a lényeg meg­ra­ga­dá­sa segít­het a min­ket körül­ve­vő lét megértésben.

 Ám a világ, amely­ben élünk a „lát­vá­nyo­sí­tás” („spek­ta­ku­la­ri­zá­ció”) vilá­ga, így „fel­tur­bó­zott” jelen­sé­gek olyan bru­tá­lis erő­vel örvény­le­nek, hogy szin­te tel­je­sen elfe­dik a lénye­get, és sok­szor esé­lyünk sincs annak meg­ta­lá­lá­sá­ra. Az a „vala­mi”, ami önma­gát bol­se­viz­mus­nak, kom­mu­niz­mus­nak, szo­ci­a­liz­mus­nak nevez­te, jel­leg­ze­te­sen ilyen jelen­ség-hal­maz. Ha tanul­má­nyoz­ni kezd­jük, előbb vagy utóbb a lényeg fel­tá­rá­sa helyett a jelen­sé­gek körül kavar­gó indu­la­tok zava­ros örvé­nyei sodor­nak maguk­kal min­den lénye­get meg­is­mer­ni aka­ró szán­dé­kot. Mind­ez még inkább érvé­nyes azok­ra a sze­mé­lyek­re, akik, leg­alább­is a leját­szás-tech­ni­kai fel­szí­nen meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pet ját­szot­tak ebben a máig is fel­tá­rat­lan komp­le­xum­ban. Ilyen sze­mély Vla­gyi­mir Iljics Ulj­anov is, aki az ille­ga­li­tás­ban a Lenin álne­vet vet­te fel, így máig ezen a néven isme­ri a világ. 

Nem tagad­va a konk­rét sze­mé­lyek sze­re­pét a tár­sa­dal­mi folya­ma­tok­ban, az ese­tek nagy részé­ben a sze­mély csak jelen­ték­te­len báb­fi­gu­ra, akit a tör­té­ne­lem tek­to­ni­kus ener­gi­ái egy rövid pil­la­nat­ra a fel­szín­re lök­nek, de aztán ugyan­ilyen gyor­san el is tűnik a semmiben.

 Mind­ez ter­mé­sze­te­sen a leg­cse­ké­lyebb mér­ték­ben sem lehet ment­ség a konk­rét sze­mély szá­má­ra, de az egyén sze­re­pé­nek túl­ér­té­ke­lé­se pon­to­san azt a lénye­get fedi el, amely­nek meg­ér­té­se nél­kül esé­lyünk sincs e tör­té­nel­mi lemez-tek­to­ni­ka megértésére. 

Az egyes sze­mé­lyek, köz­tük Lenin sze­re­pé­nek a meg­ér­té­se csak akkor lehet­sé­ges, ha előbb ezt a lemez-tek­to­ni­kát pró­bál­juk meg­ér­te­ni, vagy­is azt a tör­té­nel­mi mély­szer­ke­ze­tet, ami ezt a magát bol­se­viz­mus­nak, kom­mu­niz­mus­nak, szo­ci­a­liz­mus­nak neve­ző komp­le­xu­mot „kiter­mel­te”.

Nagyon fon­tos hang­sú­lyoz­ni, hogy noha ez a szer­ve­ző­dé­si mód önma­gát a kapi­ta­liz­mus tör­té­nel­mi alter­na­tí­vá­ja­ként igye­ke­zett fel­tün­tet­ni, nem­csak hogy alter­na­tí­va nem volt (nem is lehe­tett) hanem a glo­bá­lis kapi­ta­liz­mus nél­kü­löz­he­tet­len „kel­lé­ke” volt, és lét­re­ho­zá­sa ugyan­an­nak a glo­bá­lis szu­per­struk­tú­rá­nak a műve, amely a magát a XIX. szá­zad óta kapi­ta­liz­mus­nak neve­ző pusz­tí­tó lét­mó­dot létrehozta. 

Ez a főkonst­ruk­tőr, vagy inkább fődest­ruk­tőr évez­re­dek óta ural­ja a vilá­got úgy, hogy maga a léte is tabu, auto­ma­ti­ku­san össze­es­kü­vés elmé­let­gyár­tó és/vagy gyű­lölelt­be­szé­lő­ként bélyeg­zik meg azt, aki akár­csak utal is léte­zé­sé­re. Sőt az elmúlt évti­ze­dek során azt is elér­te, hogy bün­te­tő­jo­gi­lag is szank­ci­o­nál­ha­tó az, aki ennél is tovább merészkedik. 

Pedig kel­le­ne merész­ke­dünk, mert Lenin, akár­csak Cor­tez és Pizar­ro, Crom­well és Robe­spier­re, Lev Davi­dovics Bron­stein és Sza­mu­ely Tibor, de akár Hit­ler és Sztá­lin is piti kis bér­gyil­ko­sok csupán.

Ők tehát csak a leját­szás-tech­ni­kai fel­szín báb­fi­gu­rái, akik­re hiá­ba zúdít­juk amúgy jogos indu­la­tun­kat, a világ iga­zi urai ezen leg­fel­jebb csak jókat kun­cog­nak majd.

A tör­té­né­sek máso­dik szint­je már némi­leg érde­ke­sebb vol­na, bár itt még min­dig csak a Lenin féle bér­gyil­ko­sok „tar­tó­tiszt­je­it” talál­juk, ez a glo­bá­lis pénz­ha­tal­mi rend­szer. Crom­well, Bron­stein (ali­as Troc­kíj) és Lenin, de Hit­ler is Sztá­lin is ugyan­at­tól a glo­bá­lis pénz­ha­tal­mi struk­tú­rá­tól kap­ta a for­rá­so­kat, amely nél­kül az elmúlt ötszáz év során sem­mi nem történhetett. 

Már Fug­ger is vilá­gos­sá tet­te V. Károly csá­szár szá­má­ra, hogy lát­szó­la­gos hatal­ma addig tart, amíg ő ezt meg­fi­nan­szí­roz­za. És Medi­ci is „kéz­zel­fog­ha­tó­an” adta a bíbo­ro­si konk­lá­vé tag­ja­i­nak tud­tá­ra, hogy kit is kell „sza­bad válasz­tá­so­kon” a pápai trón­ra segí­te­ni. De még ez is csak a Lenin féle bér­gyil­ko­sok meg­bí­zó­i­nak, tar­tó­tiszt­je­i­nek a szint­je, akik tech­ni­ka­i­lag nyit­ják meg az utat a lét-erő­szak vég­re­haj­tá­sa előtt. 

Az iga­zi meg­bí­zó, a har­ma­dik szint, az a bizo­nyos „nem léte­ző” erő, amely­ről nincs tudá­sunk és  bátor­sá­gunk sem ahhoz, hogy szól­junk róla. Pedig enél­kül Lenin sze­re­pé­ről sem­mi értel­me­set nem igen mondhatunk. 

Mint bér­gyil­kos egy­sze­rű­en tet­te a dol­gát, igye­ke­zett meg­szol­gál­ni a meg­bí­zói bizal­mát, igaz más válasz­tá­sa nem is igen lehe­tett. Ez a három­ezer éve a vilá­got ura­ló „nem léte­ző”, az álta­la uni­ver­zá­lis­sá tett lét­mód segít­sé­gé­vel folya­ma­to­san pusz­tít­ja el az embe­ri léte­zés kül­ső ter­mé­sze­tét (öko­ló­gi­ai rend­szer) és bel­ső ter­mé­sze­tét (lel­ki, erköl­csi, szel­le­mi talapzatát).

A nor­mál üzem­mód­ban pusz­tí­tó kapi­ta­liz­mus mel­lé azért kel­lett még a magát szo­ci­a­liz­mus­nak neve­ző bru­tá­lis poli­ti­kai kapi­ta­liz­must is „meg­konst­ru­ál­nia”, mert a kelet és közép euró­pai parasz­ti tár­sa­dal­mak gyors és haté­kony fel­szá­mo­lá­sá­ra ez lát­szott a leg­al­kal­ma­sabb­nak. És mikor a het­ve­nes évek­re mind­ezt vég­hez vit­te, akkor még cél­ta­la­nul tén­fer­gett egy kicsit, aztán a glo­bá­lis SZDSZ loká­lis kom­man­dó­in keresz­tül szé­pen vissza­ke­rült az „ere­de­ti tulajdonoshoz”.

 A kelet és közép euró­pai benn­szü­löt­tek bónusz­ként még úgy­ne­ve­zett demok­rá­ci­át is kap­tak hoz­zá aján­dék­ba, ami mind­össze annyit jelen­tett szá­muk­ra, hogy most már lázad­ni sincs értel­me, hisz ő, a nép ural­ko­dik, így ugyan ki ellen lázad­na őfel­sé­ge a nép.

 Igaz, Vla­dis­lav Gomul­ka len­gyel párt­ve­ze­tő is azzal az indok­lás­sal adta ki a tűz­pa­ran­csot 1970 kará­cso­nyán, hogy a „dol­go­zó nép hatal­mát min­den­ki­vel szem­ben meg­véd­jük, ha kell, magá­val a dol­go­zó nép­pel szem­ben is”. 

Hogy a mai úgy­ne­ve­zett nyu­ga­ti bal­ol­dal miért véli úgy, hogy Lenin ma is köve­ten­dő pél­da, az min­den­nél vilá­go­sab­bá teszi, hogy mire is törek­sze­nek való­já­ban ezek az erők. 

A jako­bi­nu­sok, bol­se­vi­kok bér­gyil­ko­sa­in keresz­tül vég­re­haj­tott tömeg­gyil­kos lét­pusz­tí­tás ugyan­is zavar­ta­la­nul zaj­lik, csak most sok­kal kifi­no­mul­tabb mód­sze­rek­kel. Ma már az embe­ri önazo­nos­ság leg­mé­lyebb szint­je­i­nek a totá­lis fel­szá­mo­lá­sa zaj­lik, és most kap csak iga­zán értel­met az Inter­na­ci­o­ná­lé­nak az a sora, hogy a „múl­tat vég­képp eltörölni”. 

És a múlt vég­képp eltör­lé­sé­hez Lenin és a hoz­zá hason­ló „elő­dök” tapasz­ta­la­tai mód­fe­lett hasz­no­sak lehet­nek a mai bér­gyil­ko­sok szá­má­ra is. Nem két­sé­ges: ők is leg­alább olyan sike­re­sek lesz­nek, mint elődeik.a szer­ző köz­gaz­dász, volt ország­gyű­lé­si kép­vi­se­lő, egye­te­mi oktató.

For­rás: erdely​.ma

%d bloggers like this: