Lenin, avagy egy bérgyilkosság mélyszerkezete
Hogy a mai úgynevezett nyugati baloldal miért véli úgy, hogy Lenin most is követendő példa, az mindennél világosabbá teszi, hogy mire is törekszenek valójában ezek az erők – írta Bogár László. A Kárpát-medence egyik legismertebb közgazdásza az Erdély.ma portálon megjelent írásra reagált.
A hétköznapok során mindig jelenségekkel találkozunk, de a lényeget keressük, mert azt reméljük, hogy a lényeg megragadása segíthet a minket körülvevő lét megértésben.
Ám a világ, amelyben élünk a „látványosítás” („spektakularizáció”) világa, így „felturbózott” jelenségek olyan brutális erővel örvénylenek, hogy szinte teljesen elfedik a lényeget, és sokszor esélyünk sincs annak megtalálására. Az a „valami”, ami önmagát bolsevizmusnak, kommunizmusnak, szocializmusnak nevezte, jellegzetesen ilyen jelenség-halmaz. Ha tanulmányozni kezdjük, előbb vagy utóbb a lényeg feltárása helyett a jelenségek körül kavargó indulatok zavaros örvényei sodornak magukkal minden lényeget megismerni akaró szándékot. Mindez még inkább érvényes azokra a személyekre, akik, legalábbis a lejátszás-technikai felszínen meghatározó szerepet játszottak ebben a máig is feltáratlan komplexumban. Ilyen személy Vlagyimir Iljics Uljanov is, aki az illegalitásban a Lenin álnevet vette fel, így máig ezen a néven ismeri a világ.
Nem tagadva a konkrét személyek szerepét a társadalmi folyamatokban, az esetek nagy részében a személy csak jelentéktelen bábfigura, akit a történelem tektonikus energiái egy rövid pillanatra a felszínre löknek, de aztán ugyanilyen gyorsan el is tűnik a semmiben.
Mindez természetesen a legcsekélyebb mértékben sem lehet mentség a konkrét személy számára, de az egyén szerepének túlértékelése pontosan azt a lényeget fedi el, amelynek megértése nélkül esélyünk sincs e történelmi lemez-tektonika megértésére.
Az egyes személyek, köztük Lenin szerepének a megértése csak akkor lehetséges, ha előbb ezt a lemez-tektonikát próbáljuk megérteni, vagyis azt a történelmi mélyszerkezetet, ami ezt a magát bolsevizmusnak, kommunizmusnak, szocializmusnak nevező komplexumot „kitermelte”.
Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy noha ez a szerveződési mód önmagát a kapitalizmus történelmi alternatívájaként igyekezett feltüntetni, nemcsak hogy alternatíva nem volt (nem is lehetett) hanem a globális kapitalizmus nélkülözhetetlen „kelléke” volt, és létrehozása ugyanannak a globális szuperstruktúrának a műve, amely a magát a XIX. század óta kapitalizmusnak nevező pusztító létmódot létrehozta.
Ez a főkonstruktőr, vagy inkább fődestruktőr évezredek óta uralja a világot úgy, hogy maga a léte is tabu, automatikusan összeesküvés elméletgyártó és/vagy gyűlöleltbeszélőként bélyegzik meg azt, aki akárcsak utal is létezésére. Sőt az elmúlt évtizedek során azt is elérte, hogy büntetőjogilag is szankcionálható az, aki ennél is tovább merészkedik.
Pedig kellene merészkedünk, mert Lenin, akárcsak Cortez és Pizarro, Cromwell és Robespierre, Lev Davidovics Bronstein és Szamuely Tibor, de akár Hitler és Sztálin is piti kis bérgyilkosok csupán.
Ők tehát csak a lejátszás-technikai felszín bábfigurái, akikre hiába zúdítjuk amúgy jogos indulatunkat, a világ igazi urai ezen legfeljebb csak jókat kuncognak majd.
A történések második szintje már némileg érdekesebb volna, bár itt még mindig csak a Lenin féle bérgyilkosok „tartótisztjeit” találjuk, ez a globális pénzhatalmi rendszer. Cromwell, Bronstein (alias Trockíj) és Lenin, de Hitler is Sztálin is ugyanattól a globális pénzhatalmi struktúrától kapta a forrásokat, amely nélkül az elmúlt ötszáz év során semmi nem történhetett.
Már Fugger is világossá tette V. Károly császár számára, hogy látszólagos hatalma addig tart, amíg ő ezt megfinanszírozza. És Medici is „kézzelfoghatóan” adta a bíborosi konklávé tagjainak tudtára, hogy kit is kell „szabad választásokon” a pápai trónra segíteni. De még ez is csak a Lenin féle bérgyilkosok megbízóinak, tartótisztjeinek a szintje, akik technikailag nyitják meg az utat a lét-erőszak végrehajtása előtt.
Az igazi megbízó, a harmadik szint, az a bizonyos „nem létező” erő, amelyről nincs tudásunk és bátorságunk sem ahhoz, hogy szóljunk róla. Pedig enélkül Lenin szerepéről semmi értelmeset nem igen mondhatunk.
Mint bérgyilkos egyszerűen tette a dolgát, igyekezett megszolgálni a megbízói bizalmát, igaz más választása nem is igen lehetett. Ez a háromezer éve a világot uraló „nem létező”, az általa univerzálissá tett létmód segítségével folyamatosan pusztítja el az emberi létezés külső természetét (ökológiai rendszer) és belső természetét (lelki, erkölcsi, szellemi talapzatát).
A normál üzemmódban pusztító kapitalizmus mellé azért kellett még a magát szocializmusnak nevező brutális politikai kapitalizmust is „megkonstruálnia”, mert a kelet és közép európai paraszti társadalmak gyors és hatékony felszámolására ez látszott a legalkalmasabbnak. És mikor a hetvenes évekre mindezt véghez vitte, akkor még céltalanul ténfergett egy kicsit, aztán a globális SZDSZ lokális kommandóin keresztül szépen visszakerült az „eredeti tulajdonoshoz”.
A kelet és közép európai bennszülöttek bónuszként még úgynevezett demokráciát is kaptak hozzá ajándékba, ami mindössze annyit jelentett számukra, hogy most már lázadni sincs értelme, hisz ő, a nép uralkodik, így ugyan ki ellen lázadna őfelsége a nép.
Igaz, Vladislav Gomulka lengyel pártvezető is azzal az indoklással adta ki a tűzparancsot 1970 karácsonyán, hogy a „dolgozó nép hatalmát mindenkivel szemben megvédjük, ha kell, magával a dolgozó néppel szemben is”.
Hogy a mai úgynevezett nyugati baloldal miért véli úgy, hogy Lenin ma is követendő példa, az mindennél világosabbá teszi, hogy mire is törekszenek valójában ezek az erők.
A jakobinusok, bolsevikok bérgyilkosain keresztül végrehajtott tömeggyilkos létpusztítás ugyanis zavartalanul zajlik, csak most sokkal kifinomultabb módszerekkel. Ma már az emberi önazonosság legmélyebb szintjeinek a totális felszámolása zajlik, és most kap csak igazán értelmet az Internacionálénak az a sora, hogy a „múltat végképp eltörölni”.
És a múlt végképp eltörléséhez Lenin és a hozzá hasonló „elődök” tapasztalatai módfelett hasznosak lehetnek a mai bérgyilkosok számára is. Nem kétséges: ők is legalább olyan sikeresek lesznek, mint elődeik.a szerző közgazdász, volt országgyűlési képviselő, egyetemi oktató.
Forrás: erdely.ma