Hírek Magyarországi hírek Lemon­dott Novák Kata­lin a köz­tár­sa­sá­gi elnö­ki tisztségről

Lemon­dott Novák Kata­lin a köz­tár­sa­sá­gi elnö­ki tisztségről

Novák Kata­lin nyilatkozata:

Tisz­telt és szá­mom­ra oly ked­ves magyar embe­rek hatá­ron innen és túl! Most Önök­höz szó­lok. Nem a poli­ti­ku­sok­hoz, a poli­ti­ka­csi­ná­lók­hoz, hanem azok­hoz, akik­nek a szol­gá­la­tá­ra két évvel ezelőtt felesküdtem.

Azért vál­lal­tam ezt a fel­ada­tot, mert szen­ve­dé­lye­sen sze­re­tem Magyar­or­szá­got, a hazán­kat, és mert hiszek Önök­ben. Hiszem, hogy egy békés, sze­re­tet­tel teli, egy­más­ra oda­fi­gye­lő nem­zet a miénk. Hiszek a csen­des több­ség­ben, a min­den nap kemé­nyen dol­go­zó embe­rek­ben, a becsü­let­ben, az egye­nes tar­tás­ban és a sze­re­tet ere­jé­ben. Eze­ket az érté­ke­ket nagy­szü­le­ink­től, szü­le­ink­től kap­tuk, és gye­re­ke­ink­nek, uno­ká­ink­nak sze­ret­nénk továbbadni.

Hoz­tam egy olyan kegyel­mi dön­tést, mely sokak­ban értet­len­sé­get és békét­len­sé­get vál­tott ki. Ért­he­tő, hogy magya­rá­za­tot vár­nak.
A kegyel­me­zé­si jog­kör mind közül talán a leg­ér­zé­ke­nyebb. Mert egy ember éle­té­ről kell dön­te­ni a kegyel­mi kér­vény és a ren­del­ke­zés­re álló infor­má­ci­ók alap­ján. Tavaly ápri­lis­ban abban a hiszem­ben dön­töt­tem a kegye­lem mel­lett, hogy az elítélt nem élt vissza a rá bízott gyer­me­kek kiszol­gál­ta­tott­sá­gá­val. Hibáz­tam, mert a kegyel­mi dön­tés és az indo­ko­lás hiá­nya alkal­mas volt arra, hogy a pedo­fi­liá­ra vonat­ko­zó zéró tole­ran­cia kap­csán kéte­lye­ket ébresszen. Már­pe­dig itt nincs, és nem is lehet kétely. Soha nem adnék kegyel­met annak, aki­ről azt gon­do­lom, hogy fizi­ka­i­lag vagy lel­ki­leg gyer­me­ke­ket bán­tal­maz. Így volt ez akkor és így van ez ma is.

A köz­tár­sa­sá­gi elnök alap­tör­vény­ből is faka­dó fel­ada­ta meg­je­le­ní­te­ni a nem­zet egy­sé­gét. A gyer­mek a leg­fon­to­sabb kin­csünk. Hiszem, hogy ebben egy­sé­ges a nem­zet – min­den véle­mény­kü­lönb­ség elle­né­re. A gyer­me­kek védel­me közös köte­les­sé­günk. Három gyer­me­ket szül­tem, így sze­mé­lye­sen is átél­tem, mek­ko­ra szük­sé­ge van egy véd­te­len, kiszol­gál­ta­tott élet­nek a biz­ton­ság­ra, a védelemre.

Magyar ember­ként azt vár­nám a köz­tár­sa­sá­gi elnök­től, hogy ne hibáz­zon. Ha még­is, akkor néz­zen szem­be azok­kal, akik­nek elszá­mo­lás­sal tar­to­zik, és vál­lal­jon fele­lős­sé­get. Akár azzal, hogy lemond a köz­tár­sa­sá­gi elnö­ki tiszt­ség­ről. Bocsá­na­tot kérek azok­tól, aki­ket meg­bán­tot­tam, és min­den olyan áldo­zat­tól, aki úgy érez­het­te, nem állok ki mellette.

A gye­re­kek és a csa­lá­dok mel­lett vol­tam, vagyok és leszek. Állam­fő­ként ma utol­já­ra szó­lok Önök­höz. Lemon­dok a köz­tár­sa­sá­gi elnö­ki tisztségről.

A dön­tés nem sze­mé­lyes okból volt nehéz. Azért volt nehéz, mert esküt tet­tem. Arra a kér­dés­re kel­lett most választ talál­nom, hogy esküm­höz híven képes lennék‑e a köz­tár­sa­sá­gi elnö­ki tiszt­sé­get tovább­ra is a magyar nem­zet javá­ra gya­ko­rol­ni? Rendelkeznék‑e azzal a moz­gás­tér­rel, amely ahhoz kell, hogy szu­ve­rén állam­fő­ként jól tel­je­sít­sem a fel­ada­to­mat? Nem a vála­szom mind­két kérdésre.

Bocsá­na­tot kérek azok­tól, akik most úgy érzik, cser­ben hagyom őket. Akik most úgy érzik, hogy a gyű­lö­let legyőz­te a szeretetet.

Azt a kér­dést kel­lett fel­ten­nem magam­nak: mit üze­nek dön­té­sem­mel a gye­re­ke­ink­nek, a magyar fia­ta­lok­nak? Én arra biz­ta­tom őket, hogy szol­gál­ja­nak min­den ere­jük­kel, tehet­sé­gük­kel, ne adják fel a nehéz pil­la­na­tok­ban sem, tart­sa­nak ki, amíg lehet, a hibá­i­kért vál­lal­ják a fele­lős­sé­get, és ha úgy érzik, hogy fel kel­le­ne áldoz­ni­uk szu­ve­re­ni­tá­su­kat, akkor legye­nek képe­sek mél­tó­ság­gal átad­ni a helyet vala­ki másnak.

A szu­ve­re­ni­tás drá­ga kincs. Az ember­nek, a nem­zet­nek egy­aránt. Vigyáz­zunk rá!

Köszö­nöm! Köszö­nöm Önök­nek, hogy célt és értel­met adtak a köz­tár­sa­sá­gi elnö­ki fel­adat­nak. Köszö­nöm a talál­ko­zá­so­kat, ame­lyek a leg­na­gyobb aján­dé­kai vol­tak ennek a két évnek. Köszö­nöm, hogy leül­het­tem a sám­li­ra, hogy sike­rült oda is figyel­met irá­nyí­ta­ni, aho­va a hét­köz­na­pok­ban keve­sebb jut. Azok­nak, akik­kel együtt dol­goz­hat­tam, köszö­nöm a magas szín­vo­na­lú mun­kát, az elhi­va­tott­sá­got, az ember­sé­get. Köszö­nöm a csa­lá­dom­nak a min­den­kor biz­tos hát­te­ret. Köszö­nöm Ist­ván­nak, hogy huszon­öt éve együtt lehe­tünk a szép és a nehéz pil­la­na­tok­ban. Köszö­nöm, hogy segí­tett meg­mu­tat­ni, hogy egy fér­fi ugyan­úgy tud­ja támo­gat­ni a tár­sát, ahogy egy nő. Köszö­nöm Ádám­nak, Tamás­nak és Katá­nak, hogy az édes­any­juk lehe­tek, és hogy célt adnak éle­tem köz­élet után követ­ke­ző sza­ka­szá­nak is.

A poli­ti­ka kemény, oly­kor kegyet­len világ. Van­nak, akik azt gon­dol­ják, hogy nekünk, nők­nek ezért nem is való. Ezzel nem értek egyet. Ne hagy­juk magun­kat! Kel­le­nek a nők a köz­élet­be is, mert hitem sze­rint akkor idő­vel mél­tá­nyo­sabb, béké­sebb és bizo­nyá­ra tar­tal­ma­sabb lesz ez a világ.

Hálás vagyok azért, hogy a magyar nem­ze­tet szol­gál­hat­tam. Isten, áldd meg a magyart! Mert a TIÉD az ország, TIÉD a hata­lom és TIÉD a dicsőség.

For­rás: vasar​nap​.hu