Hírek Elszakított területi hirek Lég­ből kapott ren­del­ke­zés­sel nehe­zí­ti meg a tör­té­nel­mi magyar egy­há­zak ingat­lan­ja­i­nak res­ti­tú­ci­ó­ját a leg­fel­sőbb bíróság

Lég­ből kapott ren­del­ke­zés­sel nehe­zí­ti meg a tör­té­nel­mi magyar egy­há­zak ingat­lan­ja­i­nak res­ti­tú­ci­ó­ját a leg­fel­sőbb bíróság

Drasz­ti­ku­san meg­ne­he­zí­ti az erdé­lyi magyar tör­té­nel­mi egy­há­zak ingat­lan­ja­i­nak res­ti­tú­ci­ó­ját a buka­res­ti Leg­fel­sőbb Íté­lő- és Sem­mí­tő­szék új jog­egy­sé­gi hatá­ro­za­ta. A vala­mennyi romá­ni­ai bíró­ság szá­má­ra köte­le­ző ren­del­ke­zés értel­mé­ben az egy­há­zak­nak köz­vet­le­nül bizo­nyí­ta­ni­uk kell – pél­dá­ul ala­pí­tó okirat­tal – a 19. szá­zad­ban telek­köny­ve­zett isko­lá­ik tulaj­don­jo­gát is. 

A Kró­ni­ka által meg­kér­de­zett jogász sze­rint a leg­fel­sőbb bíró­ság olyas­mit vár el az egy­há­zak­tól, ami a 19. szá­za­di jog­rend­ben nem is léte­zett. A nagy­enye­di Beth­len Gábor Kol­lé­gi­um vagyo­ná­nak vissza­szer­zé­se „borí­tot­ta ki” a buka­res­ti bírákat.

Az 1989-es rend­szer­vál­tás utá­ni romá­ni­ai jog­gya­kor­lat­ban pél­dát­lan jog­egy­sé­gi hatá­ro­za­tot hozott az Erdé­lyi Refor­má­tus Egy­ház­ke­rü­let­nek a nagy­enye­di Beth­len Gábor Kol­lé­gi­um vagyo­ni res­ti­tú­ci­ó­ja kap­csán indí­tott bíró­sá­gi pere­i­re rea­gál­va a buka­res­ti Leg­fel­sőbb Íté­lő- és Semmítőszék. 

Az egy­ház­ke­rü­let hosszú évek óta bíró­sá­gi úton köve­te­li vissza – töb­bek között – a nagy­enye­di kol­lé­gi­u­má­nak egy­ko­ri vagyo­ná­hoz tar­to­zó taná­ri laká­so­kat és egyéb ingat­la­no­kat Nagy­enye­den és Csom­bor­don. A kol­lé­gi­um épü­le­te­in kívül az egy­ház­ke­rü­let­nek sike­rült vissza­sze­rez­nie néhány taná­ri lakást is, azon­ban több eluta­sí­tó bíró­sá­gi íté­let is szü­le­tett. Ami azért non­szensz, mert volt eset, ami­kor az ugyan­azon a telek­köny­vi kivo­na­ton sze­rep­lő egyik ingat­lant a bíró­ság vissza­szol­gál­tat­ta, a mási­kat viszont nem. 

A román Leg­fel­sőbb Íté­lő- és Sem­mí­tő­szék ezek­re a fele­más jogi hely­ze­tek­re kere­sett meg­ol­dást, új, a leg­fel­sőbb bíró­ság által ked­den nyil­vá­nos­ság­ra hozott jog­egy­sé­gi hatá­ro­za­ta azon­ban jelen­tős aka­dá­lyo­kat gör­dít az egy­há­zi res­ti­tú­ció elé. 

Nem elég a telek­könyv, köz­vet­len bizo­nyí­tá­si eljá­rást kér­nek Szé­kely János ügy­véd, a Sapi­en­tia Erdé­lyi Magyar Tudo­mány­egye­tem kolozs­vá­ri jogi sza­ká­nak adjunk­tu­sa hosszú évek óta az Erdé­lyi Refor­má­tus Egy­ház­ke­rü­let egyik jogi meg­bí­zott­ja a bíró­sá­gi perek­ben. Szá­mos ingat­lan­res­ti­tú­ci­ós eljá­rás­ban kép­vi­se­li a refor­má­tus egy­há­zat, így első kéz­ből érte­sült az új buka­res­ti dön­tés­ről, amely nehe­zen meg­va­ló­sít­ha­tó fel­té­te­lek­hez köti az egy­há­zi ingat­la­nok tulaj­don­jo­gá­nak bizo­nyí­tá­si eljárását.

Mivel a leg­fel­sőbb íté­lő­szék több eset­ben meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy egy­há­zi isko­lák és egyéb ingat­la­nok ese­té­ben – füg­get­le­nül attól, hogy a telek­köny­vi kivo­na­ton a tulaj­do­nos milyen néven van fel­tün­tet­ve – a vissza­szol­gál­ta­tás az egy­ház­ke­rü­le­tet ille­ti meg, más eset­ben viszont ezzel ellen­té­tes íté­let szü­le­tett, a leg­fel­sőbb bíró­ság veze­tő­ta­ná­csa jog­egy­sé­gi hatá­ro­zat kimon­dá­sát kér­te a testülettől.

„A meg­szü­le­tett hatá­ro­zat lénye­ge, hogy azok­ban az ese­tek­ben, ami­kor az ingat­lan telek­köny­vén nem az Erdé­lyi Refor­má­tus Egy­ház­ke­rü­let sze­re­pel, hanem vala­mi­lyen egy­há­zi isko­la, a telek­könyv­vel szem­ben az egy­ház­ke­rü­le­ti tulaj­dont csak köz­vet­len bizo­nyí­tá­si esz­kö­zök­kel lehet iga­zol­ni a bíró­ság előtt. Ami azt jelen­ti, hogy min­den egyes, vissza­szol­gál­ta­tás­ra kerü­lő ingat­lan ese­té­ben bizo­nyí­ta­nunk kell, hogy a telek­könyv­ben sze­rep­lő isko­lát az egy­ház­ke­rü­let alapította” 

– magya­ráz­ta a Kró­ni­ká­nak a friss buka­res­ti jogi dön­tés lénye­gét Szé­kely János ügyvéd. 

A szak­em­ber sze­rint eddig is nagyon sok bíró­sá­gi eljá­rás­ban bizo­nyí­tot­ták, hogy az egy­ház­ke­rü­let a való­di tulaj­do­nos, annak elle­né­re, hogy a telek­könyv­ben az isko­la sze­re­pelt. A refor­má­tus egy­há­zi isko­lák a tör­té­nel­mi jog alap­ján az egy­ház vagyo­ná­hoz tartoztak. 

A 19. szá­zad­ban azért telek­köny­vez­ték az isko­lák nevé­re, hogy min­den­ki szá­má­ra legyen nyil­ván­va­ló, mi az ingat­lan ren­del­te­té­se. Az egy­há­zi isko­lák soha nem vol­tak külön­ál­ló jogi sze­mé­lyek: min­dig az egy­ház tulaj­do­nát képez­ték, a telek­köny­vi bejegy­zés a tan­in­té­ze­ti ren­del­te­tést indokolta.

A refor­má­tus egy­ház­nak egy­szer már vissza­szol­gál­ta­tott sep­si­szent­györ­gyi Szé­kely Mikó Kol­lé­gi­u­mot újraállamosították. 

Évszá­za­dok­ra vissza­ha­tó jogszabály 

Az új bizo­nyí­tá­si eljá­rást körül­író íté­lő­szé­ki hatá­ro­zat­ról a refor­má­tus egy­ház jogi kép­vi­se­lő­je azt állít­ja, több szem­pont­ból is szo­kat­lan a romá­ni­ai jog­rend­ben. Az eddi­gi jog­egy­sé­gi hatá­ro­za­tok több fél rész­vé­te­lé­vel zaj­ló, és egy­más­nak ütkö­ző íté­le­te­ket ered­mé­nye­ző, nem egy­sé­ges jog­gya­kor­lat miatt születtek. 

Ebben az eset­ben viszont egyet­len fel­pe­res­ről, az Erdé­lyi Refor­má­tus Egy­ház­ke­rü­let­ről van szó, a dön­tés a tör­té­nel­mi magyar egy­ház jog­kö­ve­te­lé­se­i­re hivat­koz­va szü­le­tett. Az ügy­véd azt is kifo­gá­sol­ja, hogy a leg­fel­sőbb íté­lő­szék tulaj­don­kép­pen nem az egy­sé­ges jog­ér­tel­me­zést biz­to­sít­ja, hanem a konk­rét ügye­ket elbí­rá­ló bíró­sá­gok­nak ad uta­sí­tást arra, hogy az ille­tő ügyek­ben a bizo­nyí­tást miként értékeljék. 

Az eljá­rás azért szo­kat­lan, mert azok a jog­sza­bá­lyok, ami­re a jog­ér­tel­me­zést ala­poz­zák, nem írják elő, hogy a telek­könyv­nek külön­le­ges bizo­nyí­tó ere­je vol­na, ami­vel szem­ben csak köz­vet­len bizo­nyí­tás­ra van lehetőség. 

Érde­kes módon az új jog­egy­sé­gi hatá­ro­zat össze­kö­ti az egy­há­zi ingat­la­nok vissza­szol­gál­ta­tá­sát kimon­dó, 2000/94-es szá­mú sür­gős­sé­gi kor­mány­ren­de­let alkal­ma­zá­sát az 1938/115-ös szá­mú tör­vény­ere­jű ren­de­let­tel, ame­lyet viszont csak 1947-től alkal­maz­tak. A 2. világ­há­bo­rú után beve­ze­tett jog­sza­bály a 94-es sür­gős­sé­gi kor­mány­ren­de­let­tel szem­ben a telek­könyv­nek külön­le­ges stá­tuszt ad, ami az ügy­véd sze­rint több jogi prob­lé­mát felvet. 

Az egyik az, hogy az egy­há­zi isko­lák telek­köny­ve­zé­sé­re zömé­ben a 19. szá­zad­ban került sor, és Romá­ni­á­ban sem lehet a jogot vissza­ha­tó hatállyal alkal­maz­ni. Ma már nem reá­lis opció a román állam szá­má­ra az ingat­lan­res­ti­tú­ció, téves a jog­ér­tel­me­zés is Meg­le­he­tő­sen ború­lá­tó­an vázol­ták a romá­ni­ai vagyon­res­ti­tú­ció kilá­tá­sa­it jogá­szok, egy­ház­fők, poli­ti­ku­sok Mar­kó Atti­lá­nak az egy­há­zi ingat­lan-vissza­szol­gál­ta­tás gya­kor­la­tá­ról szó­ló köte­te Kolozs­várt ren­de­zett bemutatóján.

Alkot­má­nyos­sá­gi kifo­gást emel­né­nek Az új ren­del­ke­zés a gya­kor­lat­ban azt jelen­ti, hogy az egy­ház­ke­rü­let­nek, illet­ve min­den más egy­ház­nak írá­sos doku­men­tu­mok­kal kell bizo­nyí­ta­nia, hogy a saját vagyo­ná­ból egy vagyon­részt – pél­dá­ul ingat­lant, föl­det stb. – az isko­la ala­pí­tá­sá­hoz ren­delt. Mai szó­hasz­ná­lat­tal élve: fel kell mutat­ni az isko­la ala­pí­tó okira­tát pél­dá­ul 1860-ból. 

Szé­kely János ezt azért tart­ja nehe­zen kivi­te­lez­he­tő­nek, mert a jog­egy­sé­gi hatá­ro­zat a mára vonat­ko­zik, és nem a 19. szá­zad­ra. Száz­öt­ven évvel ezelőtt a kora­be­li jog­rend­szer nem írta elő, hogy­ha az egy­ház isko­lát ala­pít, ahhoz ala­pí­tó okirat és min­den olyan eljá­rás szük­sé­ges, amit manap­ság megszoktunk. 

Éppen ezért az új bizo­nyí­tá­si eljá­rás nagyon meg fog­ja nehe­zí­te­ni a folya­mat­ban levő, és a jövő­be­ni res­ti­tú­ci­ót” – von­ja le a vég­kö­vet­kez­te­tést a kolozs­vá­ri jogász.

Dr. Szé­kely János ügy­véd sze­rint a romá­ni­ai jog­rend­ben is szo­kat­lan a Leg­fel­sőbb Íté­lő és Sem­mí­tő­szék új jog­egy­sé­gi határozata.

Az új jog­egy­sé­gi hatá­ro­zat­tal szak­mai körök­ben egy­elő­re nem fog­lal­koz­tak, azon­ban a folya­mat­ban lévő res­ti­tú­ci­ós perek­ben talál­koz­nak vele „élő­ben” az ügy­vé­dek. Mivel Romá­nia vala­mennyi bíró­sá­ga szá­má­ra köte­le­ző hatállyal bíró jogi doku­men­tum­ról van szó, vár­ha­tó­an nagyon nehéz­kes­sé válik az egy­há­zi ingat­la­nok amúgy sem zök­ke­nő­men­tes res­ti­tú­ci­ós folyamata. 

Szé­kely János lapunk­nak nyi­lat­koz­va elmond­ta, való­szí­nű­leg alkot­má­nyos­sá­gi kifo­gást fog­nak emel­ni a ren­del­ke­zés ellen, habár az alkot­mány­bí­ró­ság műkö­dé­sét sza­bá­lyo­zó 1992/47-es szá­mú tör­vény­ben nem sze­re­pel az a kité­tel, hogy a Leg­fel­sőbb Íté­lő és Sem­mí­tő­szék jog­egy­sé­gi hatá­ro­za­tai alkot­má­nyos­sá­gi nor­ma­kont­roll alá esnek. 

A szak­em­ber úgy lát­ja, hogy a buka­res­ti leg­fel­sőbb íté­lő­szék meg­ha­lad­ta a jog­egy­sé­gi hatá­ro­za­tok­ra vonat­ko­zó alkot­má­nyos jog­kö­rét: nem csak jogot értel­me­zett, hanem meg­ha­tá­roz­ta, hogy egyes bizo­nyí­tá­si esz­kö­zö­ket a bíró­sá­gok milyen módon értel­mez­ze­nek. Ami alap­ján csak köz­vet­len bizo­nyí­tás lehet­sé­ges a telek­könyv­vel szemben. 

Az új román jog­ér­tel­me­zés növel­ni fog­ja a stras­bour­gi Embe­ri Jogok Euró­pai Bíró­sá­gá­hoz for­du­ló fel­pe­re­sek szá­mát. A szak­em­ber sze­rint a refor­má­tus egy­ház részé­ről mint­egy 12 – 14 peres bead­vány vár sorá­ra Stras­bourg­ban, amely­nek vala­mennyi jog­or­vos­la­ti lehe­tő­sé­gét kime­rí­tet­ték már Romániában. 

A stras­bour­gi folya­mat is hosszú időt vesz igény­be, de sok eset­ben ez marad az utol­só jog­ér­vé­nye­sí­té­si lehe­tő­ség az itt­hon meg­akasz­tott res­ti­tú­ci­ós kérdésekben.

For­rás: kro​ni​ka​on​line​.ro