Hírek Vélemények/Publicisztikák Látom, csa­lód­tál a kormányban

Látom, csa­lód­tál a kormányban

Látom, csa­lód­tál a kor­mány­ban. Ehhez jogod van, persze. 

Nekem sem tet­szik sok min­den, de úgy vagyok vele, hogy a kor­mány­zás vala­mi olyas­mi, ami min­dig javí­tás­ra szo­rul, nem léte­zik vég­ső, éte­ri álla­pot, ami­kor elér­tük a célt, a töké­le­tes társadalmat. 

Mert olyan, hogy töké­le­tes tár­sa­da­lom, nem létezik. 

A kor­mány­zás annyi­ra bonyo­lult dolog, hogy sok­szor nem is aka­rat kér­dé­se, hogyan ala­kul. Ugyan­olyan fon­to­sak a kül­ső befo­lyá­sok, a körül­mé­nyek, és ha nem nagy­ha­tal­mat kor­má­nyoz­nak az adott ország veze­tői, akkor az is, mek­ko­ra ját­szó­te­ret enged­nek neki mások. Azok, akik egyéb­ként két perc alatt bedönt­het­nék az ország nem­ze­ti valu­tá­ját, erő­szak­kal meg­buk­tat­hat­nák a több­ség által meg­vá­lasz­tott veze­tést ha úgy akar­ják, mert meg­van az ere­jük hozzá. 

Ezen azért gon­dol­kodj el, mielőtt a maxi­mu­mot szá­nod fel­té­tel­nek, és azért csa­lódsz, mert néhány dol­got ez a kor­mány nem pipált ki, ami neked fon­tos. Miköz­ben tel­je­sen ter­mé­sze­tes­nek veszel óri­á­si erő­fe­szí­té­sek árán elért ered­mé­nye­ket, ame­lyek­ről tíz-tizen­öt éve még csak nem is álmodhattál. 

Nem akar­lak meg­bán­ta­ni, de talán nem gon­dolsz a jövő­re. Ez per­sze, nem a te hibád: az embe­rek több­sé­ge csak a múlt­ban és a jelen­ben képes létez­ni. Pedig a mér­leg­vo­ná­sun­kat a jövő­höz is kell iga­zí­ta­nunk. Ha ezt elmu­lasz­tod, és fel­ülsz annak a dema­góg pro­pa­gan­da­szö­veg­nek, hogy itt dik­ta­tú­ra van, meg hogy van­nak sze­gény embe­rek, és nem hiszed el, hogy a dik­ta­tú­ra vala­mi egé­szen más, és sze­gény embe­rek min­dig, min­den tár­sa­da­lom­ban van­nak, vol­tak és lesz­nek, akkor leg­alább gon­dolj arra a pil­la­nat­ra, hogy Orbán Vik­tor eltű­nik a szín­ről, a Fidesz fel­bom­lik, és hata­lom­ra jut az ellen­zék. Nem, egy­ál­ta­lán nem irre­á­lis ez a for­ga­tó­könyv. Én ugyan­ak­ko­ra esélyt adok nekik jövő tavasszal, mint a kor­mány­zó párt­nak, egy­sze­rű­en azért, mert olyan erők moz­dul­tak meg a világ­ban, akik ellen papí­ron sem­mi esé­lye nincs a nem­ze­ti politizálásnak. 

Mert ha nem mond­tam vol­na, jövő tavasszal a nem­ze­ti és a nem­zet­kö­zi erők csap­nak össze Magyar­or­szá­gon. És – bár­mi­lyen fáj­dal­mas – aka­rat­la­nul vagy érzel­mi fel­lán­go­lás­ból, te most azok mel­lé sod­ród­tál, akik kísér­le­ti terep­pé akar­ják ten­ni a hazádat. 

Egyet­len ellen­sze­re lehet az irtó­za­tos nem­zet­kö­zi nyo­más­nak, ami már most is ránk nehe­ze­dik, de ami való­ság­gal elvi­sel­he­tet­len lesz a követ­ke­ző egy évben: maga a válasz­tó. Te, az egy­sze­ri, magyar válasz­tó. Mert végül is (még) te dön­tesz a saját jövődről. 

Nem kell nagy jós­te­het­ség hoz­zá, hogy rövi­den fel­vá­zol­juk, mi tör­té­nik a közel­jö­vő­ben, ha te úgy dön­tesz, hogy a Gyur­csány-Jakab-Feke­te-Győr – félék­nek sza­va­zol bizal­mat Orbán Vik­tor helyett. 

Elő­ször is a Par­la­ment­ről leve­szik a szé­kely zász­lót, és szi­vár­vá­nyo­sat húz­nak fel helyet­te. Min­dent meg fog­nak ten­ni azért, hogy az azo­nos nemű párok gye­re­ke­ket fogad­has­sa­nak örök­be, hogy csa­lád­nak hív­has­sák magu­kat, és tel­je­sen azo­nos jogo­kat kap­ja­nak az ilyen élet­kö­zös­sé­gek. Ezzel együtt min­den léte­ző helyen ömlesz­tik majd a pro­pa­gan­dát, amit fel­nö­vek­vő kis­fi­ad ugyan­úgy nem tud elke­rül­ni, aho­gyan te, vagy a szü­le­id, a bátyá­dék sem. 

Azon­nal meg­nyit­ják a hatá­ro­kat, nem őriz­zük tovább a déli határt. Az uni­ós kvó­ta­el­osz­tást elő­ve­szik, és több tíz­ezer, akár több száz­ezer mig­ránst szór­nak szét Magyar­or­szá­gon. Neked is jut, a lakó­he­lyed köze­lé­be, biz­tos lehetsz ben­ne. És ha bent van fél­mil­lió afri­kai és ázsi­ai az ország­ban, gya­kor­la­ti­lag itt is marad­nak, a nagy részü­ket soha töb­bé nem lehet majd kite­le­pí­te­ni. Tíz év múl­va mecse­tet épí­te­nek, tizen­öt év múl­va saját párt­juk lesz, és beke­rül­nek az Ország­gyű­lés­be. Foly­tas­sam? Feles­le­ges. Kita­lál­tad már a végét, gondolom. 

Első intéz­ke­dé­se­ik között meg­szo­rí­tá­so­kat vezet­nek be. Kivé­tel nél­kül min­den bal­ol­da­li kor­mány így tett 1994 óta – most miért len­ne más­képp? Az önkor­mány­za­ti válasz­tá­sok óta lát­hat­juk a mód­szert: elő­ször elsír­ják, hogy üres a város (az ország) kam­rá­ja, és erre való hivat­ko­zás­sal rövid idő alatt fel­élik a tar­ta­lé­ko­kat. Utá­na pedig jön­nek a meg­szo­rí­tá­sok: nem lesz elég pénz sport­ra, kul­tú­rá­ra, tudo­má­nyos élet­re, sem­mi­re, ami miatt érde­mes egy­ál­ta­lán élni. Utá­na azt fog­ják mon­da­ni, hogy saj­nos, nincs nyug­díj­eme­lés, nincs fize­tés­eme­lés, de van inf­lá­ció és állam­ház­tar­tá­si hiány. És igen, hite­le­ket fog­nak fel­ven­ni az IMF-től, ami gya­kor­la­ti­lag ugyan­az az uzso­ra­ügy­let, mint a devi­za­hi­te­les csa­lás­so­ro­zat – soha nem fogunk belő­le kike­ve­red­ni, ha egy­szer bele­ke­ve­red­tünk. A mun­ka­hely­te­rem­tést újra fel­vált­ja a segé­lye­zés, és ismét magas lesz a mun­ka­nél­kü­li­ség. A fia­ta­lok a mos­ta­ni­nál sok­kal nagyobb mér­ték­ben men­nek el az ország­ból, nem sze­ren­csét pró­bál­ni, hanem azért, mert itt­hon min­den összeomlik. 

Elárul­ják és meg­ta­gad­ják a hatá­ron túli magya­ro­kat, alkut köt­nek a hátuk mögött az ukrá­nok­kal, romá­nok­kal, a javu­ló szerb-magyar és szlo­vák-magyar kor­mány­kö­zi kap­cso­la­to­kat szét­bom­báz­zák. Aho­gyan a viseg­rá­di együtt­mű­kö­dést is. 

Ha újabb világ­vál­ság lesz, akkor a magyar gaz­da­ság garan­tál­tan bedől. Bedől, mert a bal­ol­da­li koa­lí­ció kép­te­len a vál­ság­ke­ze­lés­re. Nézd meg, mit csi­nál­nak, mit mon­da­nak, mit java­sol­nak jár­vány ide­jén! Sze­rin­ted meg tud­ná­nak bir­kóz­ni egy olyan hely­zet­tel, ami­kor mil­li­ók veszí­tik el a mun­ka­he­lyü­ket (köz­tük te is), ami­kor ott a nya­ku­kon a kés, mert Brüsszel­ből és Ber­lin­ből mond­ják meg nekik, hogy mit tehet­nek és mit nem? Nem. Garan­tál­tan össze­dől min­den, és utcá­ra kerül­nek azok az embe­rek is, kik bizal­mat sza­vaz­tak egy Gyur­csány­nak, egy Jakab­nak, egy Fekete-Győrnek. 

Hadd ne foly­tas­sam, hossza­san írhat­nám még. A lényeg az, hogy biz­tos össze­om­lás követ­ke­zik, ha tavasszal oda húzod be az ikszet. Vagy nem húzod be oda, aho­va kellene. 

Végül egy kényes kér­dés­ről, emi­att akár nagy­ké­pű­nek is tart­hatsz, pedig nem rólam van szó, csak tisz­táz­zuk, kinek fáj majd mind­ez, kinek nem. Nekem biz­to­san nem. Min­dent elér­tem az élet­ben, amit akar­tam, nem kell még három ház, nem kell ennél jobb autó, min­den, ami van, pont elég. Har­minc éve las­san, hogy az orszá­gos saj­tó­ban dol­go­zom, bár­mi­lyen kor­mány volt hatal­mon, a kez­de­ti néhány évtől elte­kint­ve nem nél­kü­löz­tem. Nekem tény­leg mind­egy – nin­cse­nek külö­nö­sebb vágya­im, ter­ve­im. Te viszont nap­ról nap­ra élsz, és egy­ál­ta­lán nem mind­egy, mennyi a fűtés­szám­la, mennyit sike­rül (ha sike­rül) meg­spó­rol­nod hó végén, mennyi jut a gye­rek­nek. Szó­val, itt rólad van szó! Vagy azt hiszed, bosszút állsz Orbán Vik­to­ron, a jobb­ol­da­li közös­sé­gen, ha elle­nük sza­va­zol? Hát, raj­tam biz­tos nem állsz bosszút, és aho­gyan fel­idé­zem a bará­ta­im, isme­rő­se­im vége­lát­ha­tat­lan sorát, úgy a kilenc­ven szá­za­lé­ku­kon újfent biz­to­san nem. És azért nem, mert az éle­tünk, a gya­ra­po­dá­sunk, a vagyo­ni hely­ze­tünk alap­ve­tő­en füg­get­len attól, hogy te bün­tetsz vagy nem. Velünk tehát nem szúrsz ki, raj­tunk nem állsz bosszút – maga­don viszont annál inkább. 

Arra sze­ret­né­lek kér­ni, hogy gon­dolj egy­szer a jövő­re is! Gon­dold végig, mi a jó neked, és ne posz­tolj kor­mány­el­le­nes pro­pa­gan­da­szö­ve­ge­ket csak azért, mert a kör­nye­ze­ted­ben hoz­zá nem értő, de rop­pant hatá­ro­zott embe­rek nyom­ják a szö­ve­get Orbán ellen. Külön­ben bár­mennyi­re is sze­re­tet­tel őriz­lek az emlé­ke­ze­tem­ben, azzal a fájó csa­ló­dás­sal enged­lek el vég­leg a múlt­ba, hogy túl sokat gon­dol­tam rólad, és való­já­ban még az alap­ve­tő érde­ke­i­det sem isme­red fel. 

Ezt saj­nál­nám, de hát, nem tudok segí­te­ni. Segí­te­ni a fen­ti­ek­kel tud­tam, kér­lek, pró­bálj befo­gad­ni belő­le valamennyit. 

Köszö­nöm!

For­rás: Face­book / Szen­te­si Zöl­di László