Áthághatók‑e a sza­bá­lyok, ha egy felet­te­sebb jóért küz­dünk? Lehet‑e a bűn esz­kö­ze a jóság­nak? Izgal­mas kér­dé­sek, ame­lyek fel­me­rül­nek  Jor­dan B. Peter­son: Túl a ren­den – újabb 12 sza­bály az élet­hez című köny­vé­ben. A választ közö­sen keres­het­jük meg a szer­ző­vel, miköz­ben a Rox­fort falai és tör­té­né­sei is meg­ele­ve­ned­nek. Vajon Har­ry Pot­ter, Ron és Her­mi­o­ne a helyes úton jár­nak, mikor rossz­ban sán­ti­kál­nak? Rég­óta fog­lal­koz­tat ez a kér­dés, hogy a bűn lehet‑e esz­kö­ze egy „felet­te­sebb jónak”?
Olvas­sá­tok el Far­kas Zol­ek könyvajánlóját!

Nem csu­pán ilyen gon­do­la­tok fel­ve­té­se miatt vált szá­mom­ra e mű 2021 egyik ked­venc köny­vé­vé. Gon­dol­koz­tál már azon, hogy a hő és a nyo­más a közön­sé­ges sze­net töké­le­tes szer­ke­ze­tű, rit­ka érté­kes gyé­mánt­tá ala­kít­ja? Ne érezd magad rosszul, ha nem. Én sem szok­tam ezen tűnőd­ni két mon­dat írá­sa köz­ben. Peter­son köny­vé­ben elme­rül­ve per­sze ilyen simán meg­tör­té­nik. A kana­dai pszi­cho­ló­gus ugyan­is elő­sze­re­tet­tel von ter­mé­sze­ti pár­hu­za­mo­kat az egyén fej­lő­dé­sé­vel. Az egyik feje­zet­ben pont erről ír, hogy a ben­nünk lévő erők néha nem jön­nek ki jól egy­más­sal. Olyan dol­go­kat teszünk, ami­ket bár ne tet­tünk vol­na és olya­no­kat nem, ami­ket meg kel­lett vol­na ten­nünk. A mély­ben dúló har­ca­ink hatá­sá­ra, azok­kal való meg­küz­dés­sel erős jel­lem­re tehe­tünk szert. Mun­kál­ko­dás­ra és sze­líd elfo­ga­dás­ra hív­nak min­ket a sorai. Mind­annyi­an hozunk rossz dön­té­se­ket, és ez tel­je­sen rend­ben van. Én azt hiszem, idén kima­xol­tam az egy főre jutó rossz dön­té­sek szá­mát, de ezek egy része mára aján­dék­ká és tanu­lás­sá érett. A dön­té­se­in­ket csak a cél­ja­ink vilá­gos meg­fo­gal­ma­zá­sá­val tud­juk megalapozni.

Sze­re­tem Peter­son meg­osz­tó, önma­gát hite­le­sen kép­vi­se­lő, kudar­cok­ról őszin­tén val­ló írá­sa­it. Egy pon­ton arról tesz tanú­sá­got saját pél­dá­i­val, hogy sze­rin­te a léte­zés értel­mé­nek való­di tit­ka: a nehéz­ség­re szük­ség van. De bizo­nyos­sá­got ad arra, hogy

az éle­tet a vele járó szen­ve­dés és töré­keny­sé­ge elle­né­re is érde­mes élni.

Már az elő­ző könyv­ben is mesélt lánya beteg­sé­gé­ről, fele­sé­ge gyil­kos kór­ral foly­ta­tott küz­del­mé­ről és a cso­dá­val hatá­ros gyó­gyu­lá­sá­ról. Önma­ga depresszi­ó­ja is sok­szor téma. A szer­ző sze­ret hús­ba­vá­gó kér­dé­se­ket fel­ten­ni, ezál­tal vilá­gít rá, hogy az éle­tünk bizo­nyos tör­té­né­sei gyö­nyö­rű­ek vagy ször­nyű­ek, de van lehe­tő­sé­günk értel­met adni az utób­bi­ak­nak is.

Ahhoz, hogy dön­te­ni tud­juk jó és rossz között, elen­ged­he­tet­le­nek a jó célok. Gon­dol­juk át, mit miért teszünk. Az okok fel­tér­ké­pe­zé­sét köve­tő­en tűz­zünk ki célo­kat és ren­del­jünk cél­ja­ink­hoz a cselekedeteinket! 

A könyv nem hagy egye­dül az álta­la adott gon­do­la­tok­kal, gya­kor­la­ti taná­csa­i­val tár­sad lesz a min­den­na­pok­ban. Több­ször is nyomatékosítja,

ha kemé­nyen mun­kál­kodsz éle­ted egy terü­le­tén, ott pozi­tív, elő­re­mu­ta­tó vál­to­zá­so­kat fogsz elérni.

Peter­son sok min­den­ről híres­sé és hír­hedt­té is vált. Leg­utóbb a men­tá­lis össze­om­lá­sa kavart nagy port. Erről az aré­ná­ban is hall­hat­tak, akik május 9‑én hall­gat­ták őt. Ő az a pszi­cho­ló­gus, aki a saját terünk kita­ka­rí­tá­sá­ra és rend­be­té­te­lé­re hív­ja fel a figyel­met. Beval­lom, elég nagy káosz szo­kott körü­löt­tem ural­kod­ni. Mió­ta köve­tem mun­kás­sá­gát, min­dig a körü­löt­tem lévő dol­gok elpa­ko­lá­sa és rend­be raká­sa a kiin­du­ló­pont. „Ha meg­ta­nu­lod hogyan tegyél vala­mit gyö­nyö­rű­vé az éle­ted­ben – akár csak egy dol­got is -, akkor sike­rült kap­cso­la­tot kiépí­te­ned a szépséggel.”

Nekem – akár­csak a szer­ző­nek – fon­tos témám a báto­rí­tás és a hála. 2015 óta igyek­szem olyan terek­ben dol­goz­ni, olyan embe­rek­kel kap­cso­lód­ni, ahol ez a min­den­na­pok­ban is meg­je­le­nik.  A báto­rí­tás, a meg­erő­sí­tés, a Growth Mind­set, a vissza­jel­zés és a saját kudar­ca­ink sze­líd önma­gunk­hoz való öle­lé­se új remé­nye­ket, erőt, ener­gi­át ad. Tár­sa­dal­mat épít és for­mál. „Szív­szo­rí­tó lát­ni, hogy ren­ge­teg ember milyen kevés báto­rí­tást és útmu­ta­tást kap, és mennyi jó szár­ma­zik abból, ami­kor egy kicsi­vel is több jut belő­le” – írja egy helyütt a szerző.

Peter­son leg­újabb köny­vé­ben is hoz­za a már jól meg­szo­kott szé­les látá­sát és ren­ge­teg hely­ről merít. Izgal­mas pél­dái teszik lebi­lin­cse­lő­vé a néha való­ban aktu­á­lis és fon­tos kér­dé­se­ket bon­col­ga­tó feje­ze­te­ket. Megéri‑e kitűn­ni a tömeg­ből? Mit kezd­jünk azzal, ha foly­ton a múl­ton rágó­dunk? Peter­son a meg­seb­zett szí­vű embe­rek­nek is meg­ol­dást kínál. Sze­re­tem, hogy a könyv­ben a szer­ző gyak­ran velünk együtt gon­dol­ko­dik. Ref­lek­tál saját magá­ra, ha téve­dett, őszin­tén vall róla. Ez is erő­sí­ti szá­mom­ra, hogy milyen embe­ri­en és érzé­ke­nyen gon­dol­ko­dik. Az a hie­de­lem, hogy sosem téve­dünk, csak a mai poli­ti­ká­ban és a hitel­te­len veze­tők tév­ké­pe­i­ben tük­rö­ző­dik. Na meg a vágy­ál­mo­kat muta­tó kamu instaprofilokon.

Mos­tan­ság olyan embe­rek­kel dol­go­zom, akik mer­nek hibáz­ni és ezt beis­mer­ve, fele­lős­sé­get vál­lal­ni és tovább­men­ni. Mutat­ni és élni a való­di­sá­got. Én még ezt tanu­lom. Még sok­szor gúzs­ba köt­nek félel­me­im és inkább nem csi­ná­lok meg vala­mit, csak ne hibáz­zak. A könyv arra báto­rít, hogy merj eles­ni. De fel­áll­ni köte­le­ző. Van erőd tovább men­ni. Vál­lald fel önma­ga­dat! A leg­job­bat add a világ­nak, amid van, és ne azt, amit elvár, hogy megmutass.

A 9. sza­bály­ban a pár­kap­cso­la­to­kat, a ran­di­zást tag­lal­ja. Elme­sé­li pél­dá­ul, hogy szá­mos pszi­cho­ló­gi­ai kuta­tás alap­ján miért nem javall­ja a házas­ság előt­ti együtt lakást. Konk­rét taná­cso­kat ad arra, hogy miként élhet­jük túl kre­a­tív ran­dik­kal a sivár hétköznapokat.

Habár ő maga nem val­lá­sos, szá­mos val­lá­si és szak­rá­lis pél­dán keresz­tül mesé­li el a mély­be szál­lás fon­tos­sá­gát, a gonosszal, a nehéz­sé­gek­kel való meg­küz­dés szükségességét. 

A könyv olva­sá­sa köz­ben gyak­ran eszem­be jutott Hor­váth Árpád jezsu­i­ta szer­ze­tes pár évvel ezelőt­ti pré­di­ká­ci­ó­ja, ahol az arany for­má­ló­dá­sá­hoz hason­lí­tot­ta a talen­tu­ma­in­kat. Ahogy a nemes­fé­met is fáradt­sá­gos mun­ká­val kibá­nyásszák, úgy kell nekünk is a mély­be száll­nunk és meg­dol­goz­va fel­fe­dez­nünk a ben­nünk lévő kin­cse­ket, ame­lye­ket az idő és a ránk nehe­ze­dő nyo­más mind-mind for­mált. íHa­son­ló­an az aján­ló ele­jén olva­sott gyémánthoz. 

A könyv segít meg­dol­goz­ni az éle­tet, belak­ni önma­ga­dat. Izgal­mas uta­zás önma­gunk­kal és a fura kana­dai sztár­pszi­cho­ló­gus­sal. Én nagyon élveztem.

Régi emlé­kek­be hív. Bemu­tat­ja, hogy a saját tör­té­ne­te­ink elme­sé­lé­sé­nek mek­ko­ra sze­re­pe van a tár­sas kap­cso­la­ta­ink­ban. Olyan egy­sze­rű és tri­vi­á­lis dol­gok­ra irá­nyít­ja figyel­me­det, mint az, hogy embe­ri mivol­tunk­ban és sor­sunk­ban egyek vagyunk. A tapasz­ta­la­ta­ink pon­to­san embe­ri mivol­tunk miatt hida­kat adnak egy­más­hoz. Keres­het­jük a közös pon­to­kat. A mun­ka­he­lye­men sok­szor hasz­nál­juk az “ehhez tudok kap­cso­lód­ni” kife­je­zést. A könyv segít kapcsolódni. 

A lel­kes könyv­aján­ló végén azon­ban óva inte­nék min­den­kit: ez egy nehéz könyv. Las­san fogy és nem csak azért, mert gon­dol­kod­ni kell raj­ta. Mor­zsol­ni, cipel­ni a sora­it. Elmél­ked­ni bará­ti beszél­ge­té­sek­ben, a gan­gon haj­nal­ban. A reg­ge­li első vil­la­mo­son a nénik­kel. Néha csak feje­ze­tek­kel később áll össze, hogy “mit akart a köl­tő” – mert Peter­son ilyen. Káo­szos, szét­esik, te meg össze­ra­kod. A végén pedig nagyon hálás leszel.

Peter­son köny­vei nem ilyen meg­mon­dom a tutit önse­gí­tő köny­vek. Inkább pers­pek­tí­vát nyúj­ta­nak, távo­labb­ra uta­zol általuk.

Erő­sí­te­nek abban, hogy érde­mes vagy a törő­dés­re és báto­rí­ta­nak arra, hogy ahol csak tudsz adj, akkor is, ha te magad tra­gi­ku­san keve­set kaptál. 

Ha még nem olvas­tad Peter­son köny­ve­it (12 Sza­bály az élet­hez és a Túl a ren­den), akkor báto­rí­ta­lak, hogy kezdd el! Egy meg­osz­tó kana­dai poli­to­ló­gus-pszi­cho­ló­gus lesz tár­sad, ins­pi­rá­to­rod, nar­ra­tí­va kíná­lód, könnyű és nehéz gon­do­la­to­kon keresz­tül. Egy olyan ember, aki nem is fedi el, hogy maga is küzd pszi­chés prob­lé­mák­kal. Aki­nek kudar­cai van­nak és meg­kö­ve­ti önma­gát. Bocsá­na­tot kér. Mer hibáz­ni. Fele­lős­sé­get vál­lal. Adj neki egy esélyt!

Far­kas Zolek

For­rás: 777b​log​.hu