Hírek Morzsák Küz­de­lem­re ítélve

Küz­de­lem­re ítélve

Nap­ja­ink­ra a nyu­ga­ti világ­ban meg­rop­pan­ni lát­szik a fér­fi­ak és nők közöt­ti évez­re­des szö­vet­ség. Bedő Imre, a Fér­fi­ak Klub­já­nak ala­pí­tó veze­tő­je sze­rint az évti­ze­dek óta tar­tó fér­fi­el­le­nes pro­pa­gan­da a glo­bá­lis gaz­da­ság érde­ke­it szol­gál­ja, a pusz­tí­tó folya­ma­to­kat pedig csak úgy állít­hat­juk meg, ha saját kul­tú­ránk érté­ke­i­re támaszkodunk.

A fér­fi és nő közöt­ti szö­vet­ség évez­re­de­ken és meg­pró­bál­ta­tá­so­kon át fenn­tar­tot­ta a csa­lá­do­kat, lehe­tő­vé tet­te a gye­re­kek fel­ne­ve­lé­sét, vég­ső soron az embe­ri­ség tovább­élé­sét, és ele­ve­nen tar­tot­ta kul­tú­rá­kat. Bedő Imre úgy lát­ja, hogy a hat­va­nas, het­ve­nes évek­ben Ame­ri­ká­ban indult útjá­ra az az agresszív pro­pa­gan­da, amely­nek cél­ja az volt, hogy győ­ze­lem­re segít­se a har­cos femi­niz­must. A nyu­ga­ti világ­ban mára kitel­je­se­dett neo­mar­xis­ta, libe­rá­lis­nak mon­dott ideo­ló­gia, amely­nek része a femi­niz­mus is, a nők­ben és a sze­xu­á­lis kisebb­sé­gek­ben véli meg­ta­lál­ni az új elnyo­mot­ta­kat, akik­nek a meg­men­té­se, fel­eme­lé­se egy­út­tal sza­va­zat­ma­xi­ma­li­zá­lást is hoz­hat a politikusoknak.

Bedő Imre úgy lát­ja, súlyos­bít­ja a hely­ze­tet, hogy a tudo­mány is a neo­mar­xis­ta ideo­ló­gia mel­lé állt. A tudo­má­nyos műhe­lyek ren­ge­teg pénzt és ener­gi­át öltek és ölnek olyan ten­den­ci­ó­zus kuta­tá­sok­ba, ame­lyek fel­ada­ta az, hogy a fér­fi­a­kat bűnös nem­nek állít­sák be, a nőket a fér­fi­ak ellen for­dít­sák. E kuta­tá­sok és a rájuk támasz­ko­dó disszer­tá­ci­ók, elem­zé­sek és újság­cik­kek kizá­ró­lag a domi­nan­cia szem­pont­já­ból vizs­gál­ták a két nem viszo­nyát, ezzel óri­á­si zűr­za­vart okoz­va a nyu­ga­ti világ­ban. Az egye­te­mek és kuta­tó­in­té­ze­tek ráadá­sul kímé­let­le­nül meg­aka­dá­lyoz­zák, hogy ettől elté­rő gon­do­la­tok nyil­vá­nos­sá­got kapjanak.

A pusz­tí­tó folya­ma­tok oka­it Bedő Imre a glo­bá­lis cégek, a glo­bá­lis gaz­da­ság műkö­dé­si mód­já­ban lát­ja. Mint mond­ja, a pro­fit­ma­xi­ma­li­zá­lás­nak leg­in­kább az ked­vez, ha a mun­ka­vál­la­lók, nők és fér­fi­ak kímé­let­len ver­seny­ben van­nak egy­más­sal. Ebben a ver­seny­ben a fér­fi­ak ele­ve kudarc­ra van­nak ítél­ve, hiszen ők évmil­li­ók óta alap­ve­tő­nek tekin­tik, hogy a nőt véde­ni kell, nem legyőz­ni. A velük való ver­seny­be nem adják bele min­den ener­gi­á­ju­kat, tudat alatt eluta­sít­ják a küz­del­met. Főleg, hogy foly­ton azt hall­ják, ők ele­ve rosszak, akik­nek meg kell tagad­ni­uk fér­fi­ener­gi­á­i­kat, így las­san elve­szí­tik önbi­zal­mu­kat. Ez a nők­nek sem jó, ők a küz­de­lem­ben női­es­sé­gü­ket veszí­tik el, és az állan­dó harc elvon­ja őket a csa­lád­tól is.

Ebben a mes­ter­sé­ge­sen elő­ál­lí­tott hely­zet­ben arra sincs mód, hogy mint az ideo­ló­gu­sok kívá­na­tos­nak tart­ják, a világ­ban nagyobb sze­rep jus­son a női ener­gi­ák­nak. Mind­két nem erői fel­mor­zso­lód­nak az ádáz versenyben.

Bedő Imre arra is fel­hív­ja a figyel­met, hogy az embe­rek átne­ve­lé­se már gyer­mek­kor­ban elkez­dő­dik. A kis­fi­úk és kis­lá­nyok per­ma­nens ver­se­nyez­te­té­se, túl­ter­he­lé­se, nemi iden­ti­tá­suk elbi­zony­ta­la­ní­tá­sa szin­tén azt a célt szol­gál­ja, hogy a követ­ke­ző nem­ze­dék zök­ke­nő­men­te­sen beil­lesz­ked­jen majd a nem nél­kü­li mun­ka­vál­la­lók vilá­gá­ba. Ez pedig, mint mond­ja, szám­ta­lan baj for­rá­sa. Hiszen az ember leg­több prob­lé­má­ja a bol­dog­ság hiá­nyá­ból fakad. Mára bizo­nyí­tást nyert, hogy jó néhány, pél­dá­ul daga­na­tos vagy szív- és érrend­sze­ri meg­be­te­ge­dés hát­te­ré­ben pszi­cho­szo­ma­ti­kus zava­rok áll­nak. A bol­dog­sá­got pedig nem mun­ka­he­lyen és nem is a szün­te­len ver­seny­ben lehet meg­ta­lál­ni, hanem a sza­bad­ság nevé­ben fel­szá­mo­lás­ra ítélt csa­lád­ban. A fér­fi- és női ener­gi­ák har­mó­ni­á­já­ra ala­pu­ló együtt­mű­kö­dés, vagy­is a hagyo­má­nyos csa­lád­mo­dell újra­te­rem­té­se csak úgy lehet­sé­ges, ha nem a kelet­ről vagy nyu­gat­ról érke­ző divat­esz­mék­ben keres­sük a meg­ol­dást. Csak­is saját, több ezer éves kul­tú­ránk­ra támasz­kod­ha­tunk, ami a köz­hi­e­de­lem­mel ellen­tét­ben a mai, agyon­tech­ni­ci­zált váro­si lét­ben is biz­tos kapasz­ko­dó­kat nyújt.

For­rás: demok​ra​ta​.hu