Külön­órák helyett mese, játék, szeretet

Az óvo­dá­sok szü­le­i­re nagy nyo­más nehe­ze­dik tavasszal, mikor ten­ger­nyi infor­má­ci­ó­ból kell kivá­lo­gat­ni­uk a való­ban hasz­no­sa­kat, és meg­hoz­ni a dön­tést: hol kezd­je meg hat­éve­sük álta­lá­nos isko­lai tanul­má­nya­it? A kom­pe­ten­cia­ered­mé­nyek, tovább­ta­nu­lá­si sta­tisz­ti­kák és nyelv­ok­ta­tá­si lehe­tő­sé­gek boga­rá­szá­sa köze­pet­te ne feled­kez­zünk meg a leg­fon­to­sabb­ról: mi len­ne való­ban jó a kisgyereknek? 

Az isko­la­vá­lasz­tás kemény dió, hiszen már az óvo­dá­sok szá­má­ra is ren­ge­teg külön­óra – nyelv­tan­fo­lyam, nép­tánc, sakk­szak­kör, úszás, ovis­tor­na – közül válo­gat­hat­nak a szü­lők. Akik sok­szor úgy érzik, ha nem kínál­ják gye­re­kük­nek a lehe­tő­sé­gek szé­les tár­há­zát, lema­rad vala­mi­ről. A nyo­más pedig csak növek­szik az iskola­választás idején.

– Az első gye­rek­kel láza­san keres­tük a leg­jobb isko­lát, emlék­szem, mennyi izga­lom­mal járt, mikor végig­lá­to­gat­tuk az intéz­mé­nye­ket az egy­há­zi­tól a sport­is­ko­lán át a leg­egy­sze­rűbb kör­ze­te­sig. Végül az ott­ho­nunk­hoz leg­kö­ze­lebb eső suli lett a befu­tó, ahol nem volt sem emelt óra­szá­mú nyelv­ok­ta­tás, sem köte­le­ző edzés, viszont a tün­dé­ri taní­tó néni az első pil­la­nat­ban elva­rá­zsol­ta a gye­re­ket. Nem bán­tuk meg, a nagy­fi­unk viszony­lag jó tanu­ló­ként nyolc nyu­godt évet töl­tött az álta­lá­nos­ban, és a kerü­let leg­nép­sze­rűbb közép­is­ko­lá­já­ba is be tudott kerül­ni, igaz, ehhez nyol­ca­dik­ban inten­zív külön­órák­ra is szük­ség volt – mesé­li Eni­kő, aki két kisebb gye­re­ké­vel is ezt az utat válasz­tot­ta. Csil­la ezzel szem­ben egy távo­lab­bi kerü­let kiemel­ke­dő kom­pe­ten­cia­mu­ta­tók­kal büsz­kél­ke­dő isko­lá­ját néz­te ki: neki a közép­is­ko­lai tovább­ta­nu­lá­si sta­tisz­ti­ka is szá­mí­tott az iskolaválasztásnál.

– Sze­ren­csém van, mert a most hato­di­kos nagy­lá­nyom és a negye­dik osz­tá­lyos fiam is bír­ja a sok tanu­lás­sal járó nyo­mást, az edzé­se­ket. A cél beke­rül­ni egy nívós közép­is­ko­lá­ba, ami­re van is esély, lévén mind­két gye­rek jó eszű és kitű­nő tanuló.

Csil­la egy­ko­ri élspor­to­ló­ként pon­to­san tud­ja, milyen fon­tos meg­ta­nul­ni a ren­del­ke­zés­re álló idő beosz­tá­sát. Nem fél attól, hogy a gye­re­kei idő előtt kime­rül­nek a haj­tás­ban, sőt, a nagyob­bik magán­órá­ra is jár, hogy a nyelv­vizs­ga köz­vet­len közel­ség­be kerül­jön a közép­is­ko­lás éveire.

Élet­re szó­ló választás?

Kér­dés azon­ban, vajon tény­leg vég­ér­vé­nye­sen meg­ha­tá­roz­za a gye­rek jövő­jét az álta­lá­nos isko­la kivá­lasz­tá­sa? Régen adott volt a kör­ze­tes isko­la, ám a rend­szer demok­ra­ti­zá­ló­dá­sá­val ma már válo­gat­hat­nak a szü­lők a lehe­tő­sé­gek között, az isko­la­érett­sé­gi tör­vény beve­ze­té­sé­vel – amely hat­éves kor­ban álla­pít­ja meg az isko­lá­ba lépés ide­jét – ráadá­sul újabb szem­pon­tot is figye­lem­be kell ven­ni a választásnál.

– Az isko­la­érett­ség­nek fizi­kai, kog­ni­tív, szo­ci­á­lis és érzel­mi kri­té­ri­u­mai van­nak. Ha egy óvo­dás jó szo­ci­á­lis kész­sé­gek­kel érke­zik az isko­lá­ba; ha meg tud­ja szó­lí­ta­ni a tanárt és az osz­tály­tár­sa­it; ha érzel­mi­leg kiegyen­sú­lyo­zott, és képes arra, hogy kés­lel­tes­se a kíván­sá­ga­it, szük­ség­le­te­it; ha tud kivár­ni, könnyen be fog illesz­ked­ni az isko­la rend­sze­ré­be. A tes­ti érett­ség­ben meg­ha­tá­ro­zó a fizi­kai erőn­lét, a súly, a magas­ság és a fog­vál­tás, hiszen a test leg­ke­mé­nyebb anya­ga kezd for­má­lód­ni, ami ren­ge­teg ener­gi­át köve­tel meg a szer­ve­zet­től – magya­ráz­za Gőbel Orso­lya, a Káro­li Gás­pár Refor­má­tus Egye­tem Fej­lő­dés­lé­lek­tan Tan­szé­ké­nek docen­se. Úgy véli, az iskola­választás egyik leg­fon­to­sabb szem­pont­ja a taní­tó néni sze­mé­lye kell hogy legyen.

– Ha úgy lát­juk, hogy együtt tud működ­ni a gye­re­künk a peda­gó­gus­sal, szim­pa­ti­zál­nak egy­más­sal, ha az isko­lá­nak jó a szel­le­mi­sé­ge, hatá­ro­zott és jó kon­cep­ci­ó­jú a peda­gó­gi­ai prog­ram­ja, és az osz­tály­lét­szám húsz körül meg­áll, akkor remény­ked­he­tünk, hogy jól válasz­tot­tunk – fej­te­ge­ti Gőbel Orso­lya. Sze­rin­te a húsz­fős osz­tály­ban van lehe­tő­ség a dif­fe­ren­ci­ált egyé­ni és cso­por­tos mun­ká­ra, fizi­ka­i­lag sin­cse­nek beszo­rít­va a padok közé a gye­re­kek, és marad tér a terem­ben játék­ra is. A későb­bi tanu­lói éve­ket az első négy kiegyen­sú­lyo­zott­sá­ga, jó lég­kö­re ala­poz­za meg, ezért nem az a fon­tos, hogy a leg­szu­pe­rebb, leg­töb­bet köve­te­lő isko­lá­ban kezd­je meg a gye­rek a tanul­má­nya­it, hanem hogy sze­re­tet­tel­jes, nyu­godt és elfo­ga­dó lég­kör vegye körül. Ilyen alap­ról egy jó képes­sé­gű gyer­mek bár­ho­vá el tud jut­ni, így a közép­is­ko­la-válasz­tás éve már egy olyan ifjút talál­hat meg, aki saját dön­té­se­it, cél­ja­it követi.

– Annak a kis­gyer­mek­nek, aki­nél az érzel­mi sta­bi­li­tás, az önkont­roll képes­sé­ge még éppen ala­kul, játé­ko­sabb isko­lát érde­mes válasz­ta­ni, mint ami­lyen pél­dá­ul a Mon­tes­so­ri- vagy a Wal­dorf-peda­gó­gi­á­val műkö­dő intéz­mé­nyek, az alter­na­tív isko­lák, ahol a játé­kos tanu­lá­son van a hang­súly – mond­ja még a szak­em­ber. Hoz­zá­té­ve: az sem hát­rány, ha nem az uta­zás­sal telik el a reg­gel, ezért érde­mes a lakó­he­lyünk­höz köze­li intéz­ményt választani.

Játék, játék, játék

– Mind­ar­ra, ami­re az isko­la­érett­ség­hez egy gyer­mek­nek szük­sé­ge van, az óvo­dai neve­lés készít fel a fan­tá­zia- és sze­re­pe­já­té­kok­kal, a mesé­vel, az ének­kel, tánc­cal, a rit­mus­já­té­kok­kal és a moz­gás­sal – szö­ge­zi le Gőbel Orso­lya. A moz­gás fon­tos­sá­gá­ra nem vélet­le­nül hív­ja fel a figyel­met: a tel­jes test­tel begya­ko­rolt nagy­moz­gá­sok­ra, a tánc­ra, a leg­kü­lön­bö­zőbb rit­mus­já­té­kok­ra épül­nek ugyan­is azok a funk­ci­ók, amik később az isko­lá­ban szük­sé­ges­sé vál­nak majd.

– Az egész test­tel vég­re­haj­tott moz­gás zsi­ge­ri szin­ten ala­poz­za meg az olva­sás, írás, szá­mo­lás kész­sé­gét. Azok a tevé­keny­sé­gek, ame­lyek idő előtt szű­kí­tik az óvo­dás moz­gás­te­rét, pél­dá­ul ha a ját­szó­tér helyett az asz­tal­hoz ülte­tik, hogy fel­adat­la­pok­ra kon­cent­rál­jon, bénít­ja a képes­sé­gek ter­mé­sze­tes fej­lő­dé­sét. A nagy­moz­gá­sok gya­kor­lá­sa, koor­di­ná­ci­ó­ja veze­ti el a gyer­me­ket az egy­re kisebb, úgy­ne­ve­zett finom­mo­to­ri­kus moz­gá­sok­hoz (magya­rul a kéz­ügyes­ség­hez – a szerk.), melyek az óvo­dai raj­zo­lás örö­mé­ben tel­je­sed­het­nek ki, hogy az isko­lá­ban aztán az írás­moz­gás alap­já­vá vál­ja­nak – hang­sú­lyoz­za a szakember.

A mesék és a sze­rep­já­té­kok a ver­ba­li­tást, a szó­kincs gaz­da­go­dá­sát, a kom­mu­ni­ká­ció maga­biz­tos­sá­gát ala­poz­zák meg. A fan­tá­zia­já­té­kok, a kép­ze­let szár­nya­lá­sa bázist ad a kre­a­ti­vi­tás­hoz. A játé­kok­ban, mesék­ben meg­élt sor­ren­di­ség, tör­té­ne­ti­ség elve­ze­ti a gye­re­ke­ket ahhoz, hogy sza­va­i­kat gon­do­lat­tá, mon­da­tok­ká, saját tör­té­net­té for­mál­ják, ez pedig lehe­tő­vé teszi a folya­mat­ban gon­dol­ko­dás képes­sé­gé­nek kibontakozását.

– Az anyá­val vagy apá­val össze­búj­va olva­sott tör­té­ne­tek vagy az óvó néni­től hal­lott mesék meg­ta­nít­ják a gye­re­ke­ket arra, hogyan kell a nehéz­sé­gek­kel meg­küz­de­ni, és min­ta­ként szol­gál­nak a kitar­tás­ra: aho­gyan a dol­gos leány vagy a baj­ba­ju­tot­ta­kon segí­tő vitéz a szor­gos mun­ka vagy éppen hősi tet­tek után nye­ri el mél­tó jutal­mát. Mind­ezek együtt elen­ged­he­tet­len moz­za­na­tai kel­le­ne hogy legye­nek az óvo­dás­kor­nak – magya­ráz­za Gőbel Orso­lya. Sze­rin­te az isko­lá­ra készü­lés leg­fon­to­sabb fel­ada­ta, hogy a gye­rek hosszan, elmé­lyül­ten sokat és soká­ig tud­jon ját­sza­ni, fon­tos, hogy az öröm meg­je­len­jen ebben a tevé­keny­ség­ben. Ha a kis­gye­rek saját örö­mé­re sok­szor végig­szök­dé­cse­li az ugró­is­ko­lát, elme­rül­ve kavi­cso­kat gyűjt a víz­par­ton, hosszan szem­lé­li a pil­lan­gót vagy a virá­go­kat, mind­ez előny lesz a tanu­lás­ban is, hiszen meg­szok­ja és meg­ér­ti, hogy a tanu­lás­hoz, a dol­gok meg­ér­té­sé­hez, gya­kor­lá­sá­hoz idő kell, sem­mi nem megy egyik pil­la­nat­ról a másikra.

Alfák a kép­er­nyő előtt

– A mos­ta­ni óvo­dá­sok az alfa, az „egy­kat­tin­tá­sos” gene­rá­ció tag­jai, akik bele­nőt­tek az online világ­ba. Jel­lem­ző rájuk, hogy három-négy éve­sen már érdek­lőd­nek a szá­mok, a betűk iránt, hiszen erő­tel­jes képi világ veszi körül őket – magya­ráz­za Gőbel Orsolya.

A szak­em­ber John Hut­ton kuta­tá­sa­i­ra ala­poz­va elmond­ja, hogy azok­nál a gye­re­kek­nél, akik napi egy órá­nál több időt töl­te­nek a kép­er­nyő előtt, az agy fehér­ál­lo­má­nya, ami fon­tos sze­re­pet tölt be a kog­ni­tív funk­ci­ók fej­lő­dé­sé­ben, „szer­ve­zet­le­nebb” lesz. Követ­ke­zés­kép­pen a keve­sebb online lét éret­tebb agyat ered­mé­nyez. Az alfa gene­rá­ció tem­pó­ja a fel­nőt­te­ké­hez alkal­maz­ko­dik, ám félő, hogy kima­rad az éle­tük­ből az az élmény- és tapasz­ta­lat­vi­lág, amely­re szük­ség van a fon­tos tanu­lá­si kész­sé­gek kialakulásához.

– A kicsik­nek a mai világ­ban és így pan­dé­mia ide­jén külö­nö­sen szük­sé­gük len­ne arra, hogy a szü­le­ik időt for­dít­sa­nak a közö­sen meg­élt élmé­nyek­re, mint pél­dá­ul együtt bicik­liz­ni, sétál­ni vagy kirán­dul­ni, ami­kor van idő rácso­dál­koz­ni a min­ket körül­ve­vő világ­ra – hang­sú­lyoz­za a szak­em­ber, rámu­tat­va: nincs olyan elvá­rás egy óvo­dás­sal szem­ben, hogy olvas­nia vagy szá­mol­nia kell tud­nia. Sok­kal fon­to­sabb, hogy mire isko­lá­ba indul, érzel­mi szem­pont­ból sta­bil legyen. Ez a leg­na­gyobb előny, ami­hez hoz­zá tud­ja jut­tat­ni a szü­lő az isko­lá­ba lépő gyer­me­két. Nem a külön­órák szá­mí­ta­nak, hanem az érzel­mi biz­ton­ság, amely­re aztán kog­ni­tív appa­rá­tus, azaz a fon­tos kész­sé­gek és a tudás biz­to­san felépíthetők.

For­rás: Demok​ra​ta​.hu