Köze­leg Ame­ri­ka Trianonja

Most, hogy pár hétig ismét ame­ri­kai terü­le­ten vagyok, láss cso­dát, egy nap­pal érke­zé­sem után már kiújul­tak a feke­te­lá­za­dá­sok Min­nea­po­lis­ban és az Egye­sült Álla­mok más nagy­vá­ro­sa­i­ban egy újabb bün­te­tett elő­éle­tű feke­te halá­la kap­csán, aki ismét rend­őrök­kel dula­ko­dott. Ilyen­kor „fel­böf­fen a kaná­lis”, ahogy meg­bol­do­gult washing­to­ni nagy­kö­vet­sé­gi beosz­tott bará­tunk, Dadi János jel­le­mez­te vol­na az abszurd álla­po­to­kat, ame­lyek során – mily meg­le­pő – a szo­li­da­ri­tá­sát kife­je­ző feke­te cső­cse­lék ismét fosz­to­gat és gyúj­to­gat országszerte.

Mi folyik itt, ked­ves ame­ri­kai bará­ta­im? Bűnö­zők védel­me? A szó­lás­sza­bad­ság arcát­lan kor­lá­to­zá­sa? Az aber­rál­tak „joga­i­nak” előbb­re soro­lá­sa a tör­vény és a hagyo­mány­tisz­te­lő állam­pol­gá­rok kárá­ra? A mig­rá­ció alap­jog­ként keze­lé­se, a csa­lád és a házas­ság több száz éves lété­nek feje tete­jé­re állí­tá­sa? Az embe­ri érté­kek sut­ba dobá­sa, a nem­zet fogal­má­nak megsemmisítése?

És mi jöhet még? A kér­dés köl­tői, de a válasz egy­ér­tel­mű: a libe­rá­li­sok totá­lis hábo­rút indí­tot­tak az embe­ri­ség ellen, így nem sok jót remél­he­tünk heves dekonst­ruk­ci­ós táma­dá­sa­ik elkö­vet­ke­ző idő­sza­ká­ban sem. Mar­xis­ta reto­ri­ká­juk lénye­ge, hogy azzal vádol­nak meg, amit ők követ­nek el. Nem­rég én is meg­kap­tam egy távo­lab­bi roko­nom­tól, hogy „egy utol­só fasisz­ta vagyok”. Azt már azon­ban a ked­ves rokon nem indo­kol­ta meg, hogy miért. Mivel napon­ta fasisz­tá­zik a libe­rá­lis oldal, így nem ren­dí­tett meg túl­sá­go­san ez a pri­mi­tív és nevet­sé­ges vád, hiszen épp egy olyan ember­től érke­zett, aki egy tehe­tős nyu­gat-euró­pai ország­ban nőtt fel, elő­sze­re­tet­tel dro­go­zott, vala­mint saját ere­jé­ből nem volt képes sem tovább­ta­nul­ni, sem boldogulni.

De vissza­tér­ve az ame­ri­kai tör­té­né­sek­re: a Fox tele­ví­zió és a News­max leg­alább nem hall­gat­ja el, hogy ismét tom­bol az ame­ri­kai cső­cse­lék Min­nea­po­lis­ban, ami nem vélet­len, hiszen újfent vas­ta­gon beszállt a csa­tá­ro­zá­sok­ba a Black Lives Mat­ter és az Anti­fa. Mina­pi hír a New York Post­ban, hogy a BLM mar­xis­ta veze­tő­je, a feke­te femi­nis­ta Pat­ris­se Khan-Cull­ors épp egy 1,4 mil­lió dol­lá­ros házat vásá­rolt magá­nak Los Ange­les egyik jómó­dú negye­dé­ben, ahol a lakos­ság nagy része fehér. Vajon miből jutott az erő­sza­kot szí­tó hölgy­nek ilyen szép házi­kó­ra? Talán kér­dez­zük meg az Ama­zont, a Google‑t, a Coca-Colát, az Apple‑t vagy a Mic­ro­sof­tot. Jut is, marad is ala­pon, a BLM veze­tői ezen­túl már fel­té­te­lez­he­tő­en nem fog­nak éhen halni.

Ter­mé­sze­te­sen a rend­őr­nőt, aki a bün­te­tett elő­éle­tű feke­tét a dula­ko­dás köz­ben aka­rat­la­nul meg­lőt­te (azt hit­te, a sok­ko­ló­já­val lő), már­is menesz­tet­ték állá­sá­ból, sőt a rend­őr­fő­nök is lemon­dott. Miköz­ben a Capito­liumba tör­té­nő janu­á­ri beha­to­lás köz­ben indo­ko­lat­la­nul lelőtt fegy­ver­te­len, bün­tet­len elő­éle­tű Ash­li Babb­itt gyil­ko­sa ellen nem indult sem­mi­lyen eljá­rás. Mi több, a Babb­itt meg­gyil­ko­lá­sát vide­ó­ra rög­zí­tő újság­írót bör­tön­be csuk­ták, arra hivat­koz­va, hogy nem volt meg­fe­le­lő fel­ha­tal­ma­zá­sa a tör­vény­ho­zás épü­le­té­ben tar­tóz­kod­nia.
Ez len­ne a jog­ál­lam, amit ránk akar tes­tál­ni a libe­rá­lis bal­ol­da­li ame­ri­kai poli­ti­kai veze­tés és brüssze­li tettestársaik?

Míg koráb­ban az aber­rált szel­le­mi irány­za­tok tér­nye­ré­sét loká­li­san vissza lehe­tett szo­rí­ta­ni, ma a digi­tá­lis világ korá­ban ez szin­te lehe­tet­len. A har­ma­dik világ­há­bo­rú tehát már nem­csak kör­vo­na­la­zó­dik, de lénye­gé­ben kitört. Újabb és újabb fron­tok nyíl­nak meg napon­ta a libe­rá­li­sok agresszi­ó­já­nak nyom­vo­na­lán. A nor­ma­li­tás kép­vi­se­lői ugyan szor­gal­ma­san rávi­lá­gí­ta­nak ezek­re a folya­ma­tok­ra és rend­re lelep­le­zik a Nancy Pel­o­si­kat, Kama­la Har­ri­se­ket és Vera Jou­ro­vá­kat, de mind­ez nem elég. Ide­je had­osz­lo­pa­in­kat ren­dez­ni és bőví­te­ni, hogy szer­ve­zett ellen­tá­ma­dás­ba tud­junk len­dül­ni a szel­le­mi meg­szál­lók ellen. És ehhez potens szö­vet­sé­ge­se­ket kell keres­nünk.
Ide­ha­za pedig idő­köz­ben a neo­ja­ko­bi­nu­sok és a neo­bol­se­vi­kok agresszi­ó­já­val is meg kell küz­de­nünk. De ahhoz, hogy vég­leg elhá­rít­suk és elfojt­suk táma­dá­sa­i­kat, a glo­ba­lis­ta coup d’état (puccs) mögött húzó­dó hát­tér­ha­tal­mat le kell lep­lez­nünk. Már­pe­dig ez a hát­tér­ha­ta­lom nem vala­mi rend­kí­vü­li föl­dön­tú­li erő, hanem egy nagyon is valós, pénz­ügyi túl­erő­ben tob­zó­dó háló­zat, a mul­ti­na­ci­o­ná­lis cégek világa.

Ez ben­nem akkor kris­tá­lyo­so­dott ki, ami­kor a Black Lives Mat­ter nevű mar­xis­ta-rasszis­ta moz­ga­lom támo­ga­tó­i­nak név­so­rát szem­léz­tük egy elő­ző írá­som­ban. Koráb­ban már fel­so­rol­tuk eze­ket, de akkor most még egy­szer meg­em­lí­tek egy párat a szpon­zo­rok név­so­rá­ból: Ama­zon, App­le, Coca-Cola, Face­book, Mic­ro­soft, Nike, Star­bucks, You­Tu­be. Szé­gyell­jék magu­kat! Ha nem füg­ge­nénk tőlük sok tekin­tet­ben, ezek­nek a cégek­nek a ter­mé­ke­it tel­jes­ség­gel boj­kot­tál­nunk kellene.

A világ­szer­te jól ismert kor­po­rá­ci­ók élén neves egyé­nek áll­nak a kor­mány­rúd mögött: Tim Cook, Mark Zuc­ker­berg, Jeff
Bezos, Bill Gates és per­sze Geor­ge Soros. Lehen­ger­lő túl­erő­vel állunk szem­ben. Szpon­zo­ri tevé­keny­sé­gük egy­ben támo­ga­tott agresszió a törvény‑, csa­lád- és nem­zet­tisz­te­lő állam­pol­gá­rok­kal szem­ben. Nem cso­da, hogy kom­mu­ni­ká­ci­ós Ges­ta­po-ala­ku­la­ta­ik vezér­egyé­ni­sé­ge­i­nek vér­nyo­má­sa a pla­fon­ra szö­kik, ha a nem­ze­ti olda­lon is elő­buk­kan­nak hason­ló, habár kisebb faj­sú­lyú tőke­erős egyé­ni­sé­gek. De szé­pen bővül a nem­ze­ti irány­ban elkö­te­le­zett orosz, kínai, olasz, len­gyel, cseh, magyar és más orszá­gok mil­li­ár­do­sa­i­nak tábo­ra is, ami nem kevés­bé irri­tál­ja őket.

Ame­ri­ka Tri­a­non­ja pedig a sze­münk előtt bon­ta­ko­zik ki. Belát­ha­tó időn belül az Egye­sült Álla­mok szét­for­gá­cso­lá­sá­nak lehe­tünk tanúi. Kik idé­zik ezt elő? A Joe Biden által veze­tett demok­ra­ták és a hát­tér­ha­ta­lom. Nekik való­já­ban soha nem tet­szett a pat­ri­ó­ta, erős Ame­ri­ka. Egy gyen­gébb vál­to­za­tot sze­ret­né­nek. A tri­a­no­ni pár­hu­zam tehát nem vélet­len. Nagy-Magyar­or­szág fény­ko­rá­ban az akko­ri állam­ve­ze­tés nai­van és megér­tően vár­ta a romá­no­kat, szer­be­ket, szlo­vá­ko­kat és ruszi­no­kat az olcsó mun­ka­erő végett a határ­vi­dé­ke­ken, és tole­ráns volt velük, sőt enged­te őket pár­hu­za­mos közös­sé­ge­ket épí­te­ni, elő­idéz­ve ezzel az ország meg­cson­kí­tá­sát. Ame­ri­ka is hason­ló sors­ra jut­hat hamarosan.

Tuc­ker Carl­son, a Fox tele­ví­zió műsor­ve­ze­tő­je nem­rég rámu­ta­tott ezek­re a demog­rá­fi­ai folya­ma­tok­ra, a kevert és pár­hu­za­mos tár­sa­da­lom­épí­tés veszé­lye­i­re. Kapott is hide­get-mele­get ezért a libe­rá­lis véle­mény­dik­tá­to­rok­tól. A woke‑, a PC- és a can­cel-kul­tú­ra ugyan­is nem enge­di a sza­bad véle­mény­nyil­vá­ní­tást. Carl­son­hoz hason­ló­an szá­mos elem­ző úgy lát­ja (mint ahogy jóma­gam is), hogy Kali­for­nia, Flo­ri­da, Új-Mexi­kó, Ari­zo­na és más határ­vi­dé­ki álla­mok idő­vel lesza­kad­hat­nak az USA-tól, és önál­ló, disszi­dens álla­mo­kat alkot­hat­nak, vagy akár össze is olvad­hat­nak egy­más­sal. Ne felejt­sük el, hogy az ilyen elsza­ka­dá­si kísér­le­tek miatt tört ki az ame­ri­kai pol­gár­há­bo­rú, amit a Lin­coln vezet­te Észak­nak akkor még sike­rült meg­nyer­nie. Ezút­tal azon­ban az észa­ki­ak a glo­ba­lis­ta áru­lók, és a leg­több libe­rá­lis éppen az észak­ke­le­ti álla­mok­ban él (Con­nec­ti­cut­ban, Rho­de Island­ben, Mas­sa­chu­se­tts­ben és per­sze New York­ban), ahol egyéb­ként az ő dekonst­ruk­ci­ós, fel­for­ga­tó­te­vé­keny­sé­gük éppen a szét­hú­zást, a szét­esést erősíti.

Mit tehe­tünk a pat­ri­ó­ta Ame­ri­ka meg­men­té­se érde­ké­ben? A Men­sa tár­sa­ság egyik tag­ja nem­rég azt vélel­mez­te, hogy a hábo­rú meg­nye­ré­sé­nek kul­csa a pat­ri­ó­ta oldal szá­má­ra a fogyasz­tók, az ügy­fe­lek meg­nye­ré­se lehet. Ha a vásár­lók úgy gon­dol­ják, hogy ele­gük van a libe­rá­li­sok rom­bo­lá­sá­ból, akkor azt kife­je­zés­re fog­ják jut­tat­ni, ami azon­nal a kor­po­rá­ci­ók szpon­zo­ri tevé­keny­sé­gé­nek leál­lí­tá­sát ered­mé­nyez­he­ti. Mi a teen­dőnk tehát? A fogyasz­tók meg­győ­zé­se. Nem könnyű fel­adat, de szin­te az egyet­len meg­ol­dás a libe­rá­lis invá­zió lelas­sí­tá­sá­ra. Ezen a terü­le­ten tehát nagyon átgon­dol­tan és szer­ve­zet­ten kell cselekednünk.

Mind­ez lehet, hogy már késő, és Ame­ri­ka szét­sza­ka­dá­sa évti­ze­de­ken belül meg­tör­tén­het. Önző szem­pont, de meg­em­lí­tem, hogy idő­köz­ben azért hét ágra süt a nap Flo­ri­dá­ban, és a pál­ma­fák árnyé­ká­ban finom kok­té­lo­kat lehet fogyasz­ta­ni. Lehet, hogy így könnyebb ennek a tra­gi­kus össze­om­lás­nak az elvi­se­lé­se. Ugyan­ezt javas­lom a Bala­ton­nál boroz­ga­tó bará­ta­ink­nak is, ami­kor a libe­rá­lis gőz­hen­ger bein­dul és elkezd fasisz­táz­ni. Nyu­god­tan dől­jünk hát­ra és lazul­junk el, viszont legyünk ébe­rek és józa­nok más­nap­ra. Ahogy a Rösz­ké­ről szár­ma­zó Rózsa Sán­dor (a magyar Robin Hood) anno ékes­szólóan össze­fog­lal­ta vala­mi­kor 1850 táján: „Ha min­den­ki úgy tösz, ahogy tön­ni köll, akkó min­den úgy lösz, ahogy lön­ni köll.”

Topo­lán­sz­ky Ádám volt ame­ri­kai köz­tiszt­vi­se­lő, publicista

Fotó: uns­plash

For­rás: Magyar Nemzet