Hírek Vélemények/Publicisztikák „Kosi­cét mon­da­ni nem olyan nagy bűn, mint saját nem­zet­tár­sa­ink ellen fordulni”

„Kosi­cét mon­da­ni nem olyan nagy bűn, mint saját nem­zet­tár­sa­ink ellen fordulni”

Nem olyan nagy bűn Kosi­cét vagy Bra­tis­la­vát mon­da­ni , mint saját nem­zet­tár­sa­ink ellen for­dul­ni poli­ti­kai haszon reményében

– mond­ta Kenye­res Oszkár. 

A Haza­já­ró műsor egyik fősze­rep­lő­jé­vel új képes­köny­vük­ről, tíz év haza­já­rás­ról és a fehér hegyek vará­zsá­ról beszélgettünk.

„Kosicét mondani nem olyan nagy bűn, mint saját nemzettársaink ellen fordulni”

– Hol „haza­jár­tak” legutóbb?

– Leg­utóbb a Maros men­tén, Toron­tál, Arad és Temes hatá­rán for­gat­tunk egy sík­vi­dé­ki epi­zó­dot, ahol olyan nagy­ja­ink szü­let­tek, mint Bar­tók Béla, Kle­bels­berg Kunó és Téry Ödön. Kicsit róluk is szólt a film, és azok­ról a magyar közös­sé­gek­ről, ame­lyek Nagy­csa­nád­tól Maj­láth­fal­ván át Pécs­ká­ig őrzik az iden­ti­tá­su­kat. Téli szü­net mife­lénk nincs, sőt ez az idő­szak szo­kott len­ni a leg­iz­gal­ma­sabb, hisz ilyen­kor a hegyi for­ga­tá­sok sok kihí­vást rej­te­nek. A nap­pa­lok rövid­sé­ge mel­lett a kiszá­mít­ha­tat­lan idő­já­rás, a hideg, a nagy hó a leg­na­gyobb ellen­fe­lünk. Ám ezek­ben a hóna­pok­ban szü­let­nek a leg­szebb fil­mek, hála a fehér­be öltö­zött hegyek vará­zsá­nak. Ha ehhez még egy jó adven­ti vagy far­san­gi tör­té­net is tár­sul a hegy lábá­nál, abból min­dig jó film lesz. 

– Idén tíz­éves a Haza­já­ró, és ennyi idő alatt foga­lom­má vált: a haza­já­rást már ige­ként is hasz­nál­juk, ahogy az imént tet­tem. Hogy érzi, elér­ték az akkor kitű­zött célt?

– Való­ban, szep­tem­ber­ben ünne­pel­tük a Haza­já­ró tíz­éves szü­le­tés­nap­ját. Ez idő alatt 310 epi­zód­ban mutat­tuk be a tör­té­nel­mi haza ter­mé­sze­ti, kul­tu­rá­lis érté­ke­it, magyar közös­sé­ge­it. Az már rög­tön a műsor indu­lá­sa­kor kide­rült, hogy egy hatal­mas űrt töl­töt­tünk be, hisz a hon­is­me­ret és a ter­mé­szet­já­rás szem­üve­gén keresz­tül még sen­ki nem mutat­ta be ilyen rész­le­tes­ség­gel a sok­fe­lé szab­dalt Magyarországot. 

A cél az volt, hogy fel­he­lyez­zük a turiz­mus tér­ké­pé­re a Kár­pát-meden­ce min­den olyan hely­szí­nét, ahol a magyar uta­zót vár­ja egy ter­mé­sze­ti cso­da, a múl­tunk egy darab­ja vagy egy élő, magyar közösség. 

A már jól ismert kira­kat­he­lyek mel­lett sok olyan rej­tett zugát mutat­tuk be a régi hazá­nak, aho­va a film után sokan elutaz­tak a nyo­munk­ban. És ha ehhez még hoz­zá­vesszük, hogy a 2015-ben ala­pí­tott Haza­já­ró Egy­let is az effé­le turiz­mus ser­ken­té­sén mun­kál­ko­dik, akkor úgy érzem, elér­tük a tíz éve kitű­zött célt: a Haza­já­ró által is erő­söd­tek a magyar – magyar kapcsolatok.

https://​www​.you​tu​be​.com/​u​s​e​r​/​h​a​z​a​j​a​r​o​web

– Még­is, sok­szor hal­la­ni hason­ló­kat: „megyünk síel­ni Szlo­vá­ki­á­ba”, vagy a „múlt­kor vol­tunk Orad­já­ban” (Nagy­vá­rad), arról nem is beszél­ve, hogy a hatá­ron túli magya­rok ismét a bal­li­be­rá­lis poli­ti­ku­sok cél­ke­reszt­jé­be kerül­tek. Ez ellen mit lehet tenni?

– Eze­ket a beideg­ző­dé­se­ket nagyon nehéz eltün­tet­ni, mi is szám­ta­lan ilyen eset­tel talál­ko­zunk, még olyan helye­ken is, ahol ezt nem vár­nánk. Mond­juk ahhoz képest, hogy mi volt tíz, húsz vagy har­minc éve, óri­á­si elő­re­lé­pés tapasz­tal­ha­tó ez ügyben.

Kosi­cét, Orad­ját vagy Bra­tis­la­vát mon­da­ni azon­ban nem olyan nagy bűn, mint saját nem­zet­tár­sa­ink ellen for­dul­ni poli­ti­kai haszon reményében.

 Hogy miért nem ala­kult ki nem­ze­ti mini­mum az ügy­ben, hogy kül­ho­ni és anya­or­szá­gi magyar közt nincs különb­ség, nos, erről sokat lehet­ne beszél­ni. Ezt az osto­ba­sá­got még a bol­se­viz­mus plán­tál­ta el az agyak­ban, de ki gon­dol­ta vol­na 2004-ben, hogy lesz­nek olya­nok, akik erre kam­pányt épí­te­nek? Nehéz elkép­zel­ni egy decem­ber 5. szin­tű áru­lást bár­mely más euró­pai nem­zet­nél, leg­alább­is én nem isme­rek hason­lót. A Haza­já­ró annyit tehet, hogy fel­ke­re­si azo­kat a helye­ket, ahol nagy­ja­ink szü­let­tek, és ahol a mai napig magya­rok küz­de­nek a meg­ma­ra­dá­sért. Nem­rég Szat­már­ban for­gat­tunk, Dsi­da Jenő, Ady End­re, Káro­li Gás­pár, Köl­csey Ferenc szü­lő­föld­jén. Aki az elsza­kí­tott részek magyar­ja­it kár­hoz­tat­ja, jus­son eszé­be, hogy mi len­ne ez a nem­zet Szat­már szü­löt­tei és szel­le­me nél­kül. Mert aki a jelen magyar­ja­it meg­ta­gad­ja, hogy tud fel­áll­ni annál a Him­nusz­nál, ami a szat­má­ri táj­ban született?

– Hegyet mászik, med­vés feny­ve­sek­ben túrá­zik, folya­ma­to­san úton van. Nem érzi úgy, hogy már nincs ked­ve fel­húz­ni a túrabakancsot?

– Az elmúlt tíz esz­ten­dő­ben nagyon sokat vál­to­zott a világ, ben­ne mi is, hisz még­is­csak éle­tünk har­ma­da, negye­de a haza­já­rás­sal telt. E tíz esz­ten­dő alatt ren­ge­teg élménnyel és szám­ta­lan meg­ha­tá­ro­zó talál­ko­zás­sal let­tünk gaz­da­gab­bak. Talán ez az oka, hogy hála isten­nek ugyan­az­zal a lel­kü­let­tel, moti­vá­ci­ó­val kelünk újra és újra útnak, mint a leg­ele­jén. Ráadá­sul a Kár­pát-meden­ce olyan sok­szí­nű szeg­le­te a világ­nak, hogy nincs két ugyan­olyan régió, min­de­nütt mást nyújt a táj és az abban fogant geni­us loci.

A Haza­já­ró szem­mel 2. 

– Milyen vidé­ken, hol érez­te azt, hogy na, ezért a tájért meg­ér­te az egész?

– Nehéz len­ne kivá­lasz­ta­ni egyet­len­egy hely­színt, ezért inkább úgy fogal­ma­zok, hogy azok a hegy­sé­gek a kedven­ceim, melyek­ről olyan pont­ról néz­he­tünk le, ahol a hegyek lábá­nál magyar tele­pü­lé­sek sora­koz­nak. Gömört, Tor­nát, Kalo­ta­sze­get, Csí­kot, Gyer­gyót, Kászont, Három­szé­ket, Udvar­hely­szé­ket éppen ilyen hegyek kere­te­zik, így ami­kor a nap végén meg­fá­rad­va elér­jük egy-egy vissza­eresz­ke­dés után a falu hatá­rát, tud­juk, hogy a leg­jobb hely­re érke­zünk, és a hegyi katar­zis után vár még ben­nün­ket egy remek beszél­ge­tés, adomázás.

– Még hány epi­zód, évad van a tar­so­lyuk­ban? Ha véget ér a műsor, gon­dol­tak már egy­faj­ta folytatáson?

– Jelen­leg már a 11. éva­dot for­gat­juk. Amennyi­ben lehe­tő­sé­günk lesz rá, akkor még 90 fil­met tudunk készí­te­ni. Ez eset­ben a tör­té­nel­mi hazá­nak min­den apró zugá­ba elju­tunk, min­den puzzle a helyé­re kerül, és 14 évad­dal kirak­juk Nagy-Magyar­or­szág „tér­ké­pét”. Ter­mé­sze­te­sen nem ter­vez­tünk ilyen hosszú idő­re, de most már végé­re aka­runk jár­ni az útnak. Ráadá­sul sok olyan helyen vár­nak ben­nün­ket Ung­vár­tól, Kolozs­vá­ron át Maros­vá­sár­he­lyig, ahol még nem jártunk. 

Emel­lett spin-off­nak talán a Kár­pá­tok főge­rin­cé­nek bejá­rá­sa és lefor­ga­tá­sa len­ne a legalkalmasabb.

– A fővá­ros­ban ma 18 órá­tól mutat­ják be (Mil­le­ná­ris Ház, Lövő­ház utca 39.) a Haza­já­ró szem­mel című albu­muk máso­dik köte­tét, mely­ben a Haza­já­ró-éva­dok kép­anya­gát adják köz­re. Miért dön­töt­tek úgy, hogy soro­za­tot készí­te­nek belőle?

– Már az első könyv kiadá­sa előtt soro­zat­ban gon­dol­kod­tunk. Esze­rint min­den évad külön köny­vet kap, amely­ben nem­csak táj­ké­pek sze­re­pel­nek, hanem – köszön­he­tő­en a werk­fo­tók­nak – a for­ga­tás pil­la­na­ta­i­ba, nehézségei­be is bete­kint­het­nek az olvasók. 

Első­sor­ban a Kár­pá­tok sze­rel­me­se­i­nek ajánl­juk, hisz a máso­dik évad­ban töl­töt­tük talán a leg­több időt a magas hegyekben.

 És azok­nak is akik ily módon sze­ret­nék meg­idéz­ni a tör­té­nel­mi Magyar­or­szág tája­it, amely­ben a XXI. szá­zad ele­jén is szám­ta­lan magyar közös­ség él és virul.

Borí­tó­kép: Kenye­res Osz­kár a Kár­pá­tok­ban (For­rás: Facebook)

For­rás: magyar​nem​zet​.hu