Könyvünnep
Annak rendje-módja szerint lezajlott az idei ünnepi könyvhét, amit talán helyesebb volna könyvünnepnek nevezni. Kipakolták áruikat a kiadók, a napernyők alá kiültek dedikálni a szerzők, jöttek a vevők és a bámészkodók, volt eső is, mint szinte mindig, talán csak az igazi kánikula maradt el, az korábban néhányszor már megizzasztotta a résztvevőket.
Volt komoly kultúra, volt hiúság zsibvására, sorok lektűrökért és a pultokon eladatlanul szerénykedő remekművek, ahogy már ez lenni szokott.
Ami új volt, az az ezer szólamban felhangzó siratókórus a könyvkultúra végpusztulásáért. Hogy nincs mit tenni, úgysem olvas már senki, a kinyomtatott gondolatnak már nincs súlya és érvénye, a könyv ma már nem eszköze az ismeretek szerzésének, legföljebb dísztárgy, nem lehet eladni, ilyen súlytalan világban élünk.
Mindez ostobaság. Mikor föltalálták a fényképezést, a festészet halálát jósolták. Mikor megjelent a mozi, a színház végéről beszéltek. Mikor elterjedt a televízió, a mozi végét föltételezték. Mikor a mozgókép betört a számítógép, sőt az okostelefon világába, a televízió megszűnését vetítették előre. És lám, van festészet, fénykép, színház, mozi, televízió és film a telefonon, mindez együtt, egymás mellett.
És van könyv, rengeteg könyv, évente csak Magyarországon tízezer új cím, minden órára jut egy, amiből ha leszámítjuk is a különféle apró kiadványokat, még mindig hatalmas mennyiség – ami el is kel, jórészt el is olvassák. Az igaz, hogy a lakosságnak talán ha öt százaléka olvas rendszeresen irodalmat, de önáltatás, a múlt indokoltlan megszépítése azt hinni, hogy régen többen lettek volna öt százaléknál. Az az öt százalék pedig formálja a világot.
A nyomtatott szöveg, a könyv belátható ideig legyőzhetetlen, mert olyasmire képes, amire semmilyen más médium sem: ahelyett, hogy bezárna a maga világába, ablakot nyit a világmindenségre. Mindig lesznek emberek, akik nem hagyják ki az emberi létnek ezt az egyik legnagyobb kalandját. És könyvhét is lesz, szerzőkkel, olvasókkal, esővel és napsütéssel, ahogy annak történnie kell.
Forrás: demokrata.hu