Kifent kés

Til­tott kas­té­lyok-még­sem hábo­rús gonosz­te­vő Báró Kemény János, Erdély egyik leg­na­gyobb humanistája?

Mar­git­tai Gábor­Ro­má­ni­á­ban ma min­dent bevet­nek, csak hogy meg­aka­dá­lyoz­zák az 1945 után elkob­zott javak jog­sze­rű vissza­szol­gál­ta­tá­sát. A hiva­ta­li sza­bo­tázs, a tör­té­ne­lem­ha­mi­sí­tás és a karak­ter­gyil­kos­ság ezt az álla­mi szin­tű mes­ter­ter­vet szol­gál­ja.­ A napok­ban dőlt el egy jóvá­té­te­li per, amely össze­om­lás­sal fenye­get­te Erdély egyik leg­ré­geb­bi tör­té­nel­mi családját.

Fotó: MTI – Mohai Balázs

Most már én is kivé­rez­tem, bele­fá­rad­tam, nem látom a végét – mond­ta elke­se­re­det­ten báró Kemény End­re, ami­kor néhány hete érdek­lőd­tem, hogy áll a per, amely meg­ha­tá­roz­hat­ja az ősi Kemény-famí­lia jóvá­té­te­li har­ca­it jó idő­re, talán egy­szer és min­den­kor­ra. De akár a töb­bi erdé­lyi tör­té­nel­mi csa­lá­dét is, ha pre­ce­denst teremt. Hiszen rom­ba dönt­het min­dent, amit három évti­zed alatt nagy keser­ve­sen sike­rült vissza­épí­te­ni – a román res­ti­tú­ci­ós tör­vé­nyek útvesz­tő­jé­ben bolyong­va. Amúgy is évek óta tart a jóvá­té­tel „vissza­for­dí­tá­sa” Romá­ni­á­ban, ez a fű alatt zaj­ló, de nagyon haté­kony folya­mat: az 1945 után elkob­zott, 1990 után vissza­pe­relt java­kat a bal­ká­ni állam igyek­szik vissza­ven­ni – vagy a meg­nyert perek elle­né­re sem adja vissza őket.

Kemény End­re, báró Kemény János Magyar­or­szá­gon élő uno­ká­ja júli­us ele­jén azt felel­te kér­dé­sem­re, ez az eljá­rás most arról szól, hogy ha a hata­lom­nak sike­rül bebi­zo­nyí­ta­ni nagy­ap­ja „hábo­rús bűnös­sé­gét”, pon­to­sab­ban Romá­nia máso­dik világ­há­bo­rús ellen­sé­gei közé sorol­ni őt, akkor az akár tel­jes vagyon­el­kob­zás­hoz is vezet­het, és leg­rosszabb eset­ben még az Erdély észa­ki határ­vi­dé­két őrző Kemény-vár­kas­tély is vissza­ke­rül­het román kéz­re. Mind­hi­á­ba ölte a csa­lád éve­it, pén­zét és ideg­rend­sze­rét a több ezer négy­zet­mé­te­res, impo­záns épü­let visszaharcolásába.

Báró Kemény János lányá­val, Mikolt­tal a két világ­há­bo­rú között. A cél a múlt kisa­já­tí­tá­sa
Fotó: A Kemény-csa­lád archívuma

„Nagy kő esett le a szí­vünk­ről. Meg­nyer­tük a pert!” – olva­som most a kora reg­ge­li ujjon­gó e‑mailt, ame­lyet End­re kül­dött. Hosszú, lélek­őr­lő huza­vo­na után, a tár­gya­lást ötöd­ször elha­laszt­va végül úgy dön­tött a Pra­ho­va megyei tör­vény­szék, hogy báró Kemény János, Erdély talán leg­na­gyobb mecé­ná­sa, író, szer­kesz­tő, az Erdé­lyi Heli­kon maros­vé­csi szer­ve­ző­je és ven­dég­lá­tó­ja, erdé­lyi és anya­or­szá­gi írók támo­ga­tó­ja, a Con­cor­dia zsi­dó szín­ház lét­re­ho­zó­ja és finan­szí­ro­zó­ja, a magyar – román meg­bé­ké­lés apos­to­la nem bűnös. Nem lett haza­áru­ló, nem buj­to­ga­tott romá­nok meg­gyil­ko­lá­sá­ra, nem vált „hor­thys­ta-fasisz­ta” báró­vá. Nem lett új főne­me­si bűn­bak, nem lett újabb Wass Albert-ügy.

Úgy­hogy foly­tat­ha­tó a pár­vi­a­dal az örökségért.

A tel­jes cik­ket itt lehet elolvasni

Kap­cso­ló­dó videó

For­rás: Magyar Nemzet