Hírek Magyarországi hírek Két­na­pos temp­lom­bú­csút tar­tot­tak Kis Szent Teréz ünnep­hez kap­cso­lód­va Keszthelyen

Két­na­pos temp­lom­bú­csút tar­tot­tak Kis Szent Teréz ünnep­hez kap­cso­lód­va Keszthelyen

Énekes rózsa­fü­zér imád­ság­gal, ska­pu­lá­rés kör­me­net­tel és szent­mi­sé­vel ünne­pel­tek Lisieux‑i Szent Teréz litur­gi­kus emlék­nap­ja alkal­má­ból a keszt­he­lyi Kis Szent Teréz-bazi­li­ká­ban. Az októ­ber 1‑jén, szom­ba­ton este bemu­ta­tott szent­mi­se főce­leb­rán­sa és szó­no­ka Csé­ry Ger­gő pacsai plé­bá­nos volt; vasár­nap Takáts Ist­ván érse­ki álta­lá­nos hely­nök muta­tott be kon­ce­leb­rált búcsúi szentmisét.

Lisieux‑i Kis Szent Teréz litur­gi­kus emlék­nap­ján, októ­ber 1‑jén, szom­ba­ton éne­kes rózsa­fü­zér imád­ság­gal kez­dő­dött a keszt­he­lyi Kis Szent Teréz-bazi­li­ka búcsúünnepe.

Ezt köve­tő­en ska­pu­lá­rés kis kör­me­net tar­tot­tak a bazi­li­ká­ban, Mezei And­rás plé­bá­nos vezetésével.

A szom­ba­ti elő­es­ti szent­mi­se főce­leb­rán­sa és szó­no­ka Csé­ry Ger­gő pacsai plé­bá­nos volt.

A szent­mi­se után a tapol­cai pro­tes­táns ének­együt­tes egy­ház­ze­nei áhí­ta­tát hall­gat­hat­ták meg a hívek.

*

A Kis Szent Teréz-bazi­li­ka búcsú­ün­ne­pén, vasár­nap Takáts Ist­ván érse­ki álta­lá­nos hely­nök muta­tott be ünne­pi szent­mi­sét, melyen kon­ce­leb­rált a Kis Szent Teréz-bazi­li­ka plé­bá­no­sa, Mezei And­rás atya, vala­mint Bacsa Dávid káplán.

A temp­lom­bú­csú alkal­má­ból zsú­fo­lá­sig meg­telt hívek­kel, az ország szá­mos részé­ről érke­ző zarán­do­kok­kal a keszt­he­lyi bazilika.

A szent­mi­se ele­jén Dub­lecz Károly, a Kis Szent Teréz-plé­bá­nia kép­vi­se­lő-tes­tü­le­té­nek elnö­ke köszön­töt­te a meg­je­len­te­ket. Így fogal­ma­zott: „A keszt­he­lyi Kár­mel, füg­get­le­nül attól, hogy vannak‑e itt éppen kár­me­li­ta szer­ze­te­sek, vagy nem, a hazai kár­me­li­ta lel­ki­ség egyik fon­tos köz­pont­ja, aho­vá sokan zarán­do­kol­nak az ország külön­bö­ző része­i­ről is. Nekünk itt élők­nek külö­nö­sen sokat jelent!”

Takáts Ist­ván érse­ki hely­nök homí­li­á­ja ele­jén leszö­gez­te: „nagyon fon­tos (…), hogy ne olyan vala­kit lás­sunk ma, és olyan vala­kit ünne­pel­jünk, akit tisz­tel­ni lehet, de követ­ni nem kell”.

Szent­be­szé­dé­ben arra hív­ta a jelen­lé­vő híve­ket, zarán­do­ko­kat, hogy meg­ta­lál­ják azo­kat a pon­to­kat, ame­lyek­ben szá­muk­ra is erőt tud adni Kis Szent Teréz éle­te, élet­pél­dá­ja; hogy meg­ért­sék az ő szent­sé­gét, „ hogy követ­ni is tud­juk, hogy nekünk is erőt adjon.”

Fon­tos len­ne meg­él­ni annak az örö­mét: az, hogy Krisz­tus­hoz tar­to­zunk, milyen nagy aján­dék – mond­ta a szó­nok. Hoz­zá­tet­te: sok­szor a világ közöm­bös­sé­gét tapasz­tal­va ébre­dünk erre rá. Meg­élünk kudar­co­kat, gyászt; látunk embe­ri gonosz­sá­got; mind­annyi­an félünk ezek­től a pil­la­na­tok­tól, de ha az erre adott válasz nem a féle­lem, nem a két­ség­be­esés, nem a gyű­lö­let lesz, „hanem az élet vála­sza, úgy, ahogy ez a fia­tal lány tanít­ja nekünk:

még job­ban sze­ret­ni, még inkább Isten­hez tar­toz­ni, még inkább ebbe a világ­ba sze­re­te­tet hozni,

akkor biz­tos, hogy ezek a sebek, vala­mi nagyon szé­pet, vala­mi nagyon neme­set fog­nak meg­ér­lel­ni az éle­tünk­ben, pont úgy, mint ahogy az igaz­gyön­gyök születnek”.

A kis út, amellyel Szent Teréz olyan sokak­nak ad báto­rí­tó pél­dát, és amely min­den­ki­nek szól: a hét­köz­na­pok­ban való hűség, a helyt­ál­lás, a mel­let­tünk lévők irán­ti sze­re­tet­ben való kitar­tás­ra való meg­hí­vás – emel­te ki szent­be­szé­dé­ben Takáts Ist­ván érse­ki álta­lá­nos helynök. 

Ott, ahol vagyok azt a jót meg­ten­ni, ami­re képes vagyok, és azok szá­má­ra, aki­ket Isten nekem ad.

A Krisz­tus­sal való közös­ség, a Krisz­tus­ra hagyat­ko­zás, a biza­lom ele­ven reményt adott ennek a fia­tal lány­nak, min­ket is báto­rí­tó ele­ven reményt – hang­zott el a pré­di­ká­ci­ó­ban. – Nagyon jól tud­ta, hogy a mennyek orszá­gá­ban kitel­je­se­dik mind­az, amit az ember meg­élt az életében.

Az örök élet remé­nyét milyen módon éljük? Hisszük‑e, hogy éle­tünk­ben nem szen­ve­dés, beteg­ség, embe­ri gonosz­ság és a halál mond­ja ki az utol­só szót, hanem az Isten sze­re­te­te. Merem‑e az éle­te­met az örök élet táv­la­tá­ban lát­ni? – hang­zott el Takáts Ist­ván prédikációjában.

„Kívá­nom, hogy mind­annyi­unk szá­má­ra a meg­ér­ke­zés pil­la­na­ta, pont úgy, ahogy Kis Szent Teréz taní­tot­ta, a jól meg­élt élet örö­me legyen, ne elmu­lasz­tott lehe­tő­sé­ge­ké, hanem a haza­té­rés örö­méé, az ünne­pé” – fogal­ma­zott szent­be­szé­de végén az érse­ki álta­lá­nos helynök.

Az ünnep zenei szol­gá­la­tát a keszt­he­lyi Kis Szent Teréz Kórus végezte.

A záró­ál­dás előtt Takáts Ist­ván érse­ki álta­lá­nos hely­nök meg­ál­dot­ta a kihe­lye­zett rózsá­kat, ame­lye­ket a hívek hazavihettek.

A búcsúi szent­mi­se végén, miu­tán Mezei And­rás plé­bá­nos köszö­ne­tét fejez­te ki mind­azok­nak, akik szol­gá­la­tuk­kal, önkén­tes mun­ká­juk­kal, segít­sé­gük­kel szeb­bé tet­ték az ünne­pet, rózsa­esőt tar­tot­tak Kis Szent Teréz tiszteletére.

Iste­nünk, te meg­nyi­tod orszá­go­dat az alá­za­to­sak és a kicsi­nyek előtt. Tégy min­ket a Gyer­mek Jézus­ról neve­zett Szent Teréz útjá­nak bátor köve­tő­i­vé, hogy köz­ben­já­rá­sá­ra meg­nyíl­jék szá­munk­ra örök dicső­sé­ged. A mi Urunk, Jézus Krisz­tus, a te Fiad által, aki veled él és ural­ko­dik a Szent­lé­lek­kel egy­ség­ben, Isten mind­örök­kön örök­ké. Ámen.

Szö­veg és fotó: Halász Gábor

For­rás: magyar​ku​rir​.hu