Hírek Elszakított területi hirek Kár­pát-meden­cei vál­lal­ko­zók szö­vik a magyar szö­vet­ség hálóját

Kár­pát-meden­cei vál­lal­ko­zók szö­vik a magyar szö­vet­ség hálóját

Egy­re keve­seb­ben emlé­kez­het­nek rá, milyen volt az élet Magyar­or­szá­gon a máso­dik világ­há­bo­rút köve­tő­en egé­szen a rend­szer­vál­tá­sig, így arra is, hogy abban az idő­ben a szo­ci­a­lis­ta barát­ság jegyé­ben nem volt ildo­mos a hatá­ron túli magya­rok ügyé­vel, prob­lé­má­i­val álla­mi szin­ten fog­lal­koz­ni, az akko­ri inter­na­ci­o­na­lis­ta veze­tés pedig szó­fo­ga­dó alatt­va­ló­nak bizo­nyult. Kádár János­nak és MSZMP‑s párt­tár­sa­i­nak eszé­be sem jutott har­col­ni a hatá­ron túli magya­ro­kért, a kül­ho­ni hon­fi­tár­sa­ink joga­i­ért, nem akar­tak ten­gelyt akasz­ta­ni a szom­szé­dok­kal és leg­fő­kép­pen a szov­jet nagy­test­vér­rel. Az anya­or­szág segít­sé­ge jósze­ri­vel abban merült ki, hogy néhány lel­kes és egy­ben vak­me­rő magyar – komoly retor­zi­ót koc­káz­tat­va – köny­ve­ket és más segít­sé­get csem­pé­szett át a hatá­ron. Ez csepp volt a ten­ger­ben, bár a kül­ho­ni­ak érté­kel­ték a gesztusokat.

A rend­szer­vál­tás után foko­za­to­san egy­re több lehe­tő­ség nyílt arra, hogy az anya­or­szá­gi és a hatá­ron túli magyar­ság újra egy­más­ra talál­jon, és álla­mi szin­ten is mind több figyel­met kap­tak a tri­a­no­ni béke­dik­tá­tum miatt ide­gen­be sza­kadt hon­fi­tár­sa­ink. Ennek mér­té­ke per­sze min­dig attól füg­gött, hogy a szom­szé­dos orszá­gok­ban éppen mennyi­re tole­rál­ták a magya­rok össze­ka­pasz­ko­dá­sát – és leg­fő­kép­pen attól, hogy itt­hon a bal­ol­dal vagy a jobb­ol­dal kor­má­nyoz­ta az országot.

A 2010-es magyar­or­szá­gi ország­gyű­lé­si válasz­tást köve­tő­en – 1998 után újra – Orbán Vik­tor ala­kí­tott kor­mányt, azóta a Fidesz – KDNP-párt­szö­vet­ség már har­ma­dik cik­lus óta áll az ország élén. E ked­ve­ző poli­ti­kai kör­nye­zet lehe­tő­sé­get adott a hatá­ro­kon átíve­lő nem­zet­egye­sí­tés­re és a hatá­ron túli magya­rok egy­re foko­zot­tabb támo­ga­tá­sá­ra. Főként a Potá­pi Árpád János vezet­te nem­zet­po­li­ti­kai állam­tit­kár­ság mun­ká­já­nak köszön­he­tő­en mos­tan­ra olyan, az élet szá­mos terü­le­tét átszö­vő támo­ga­tá­si rend­szer épült ki az anya­or­szág és a kül­ho­ni magyar­lak­ta terü­le­tek között, amely hatal­mas segít­sé­get jelent, és nem­csak anya­gi, hanem lel­ki érte­lem­ben is.

E rend­szer része­ként évek óta meg­ren­de­zik a Kár­pát-meden­cei magyar vál­lal­ko­zók talál­ko­zó­ját, ame­lyen rend­re több mint száz fel­vi­dé­ki, kár­pát­al­jai, erdé­lyi és dél­vi­dé­ki vál­lal­ko­zó vesz részt. A ren­dez­vény tavaly az online tér­ben zaj­lott, de idén újra sze­mé­lyes rész­vé­tel mel­lett tar­tot­ták meg a talál­ko­zót, aho­vá ezút­tal is száz­húsz vál­lal­ko­zó uta­zott el Mező­kö­vesd­re. E prog­ram rend­kí­vül sike­res, ami­re meg­annyi bizo­nyí­ték van. Az egyik leg­fon­to­sabb az, hogy ha vala­ki egy­szer ellá­to­gat az ese­mény­re, akkor az ille­tő nagyon sok­szor dup­lá­zik, trip­lá­zik, de olyan is van, aki állan­dó részt­ve­vő­je lett a rendezvénynek.

A cégek kép­vi­se­lői min­dig ódá­kat zeng­nek a Kár­pát-meden­cei magyar vál­lal­ko­zók talál­ko­zó­já­ról, ahol sokat tanul­hat­nak az elő­adók­tól, men­to­rok­tól; olyan kér­dé­sek­re kap­hat­nak választ, amellyel cégü­ket még inkább fej­lő­dő pályá­ra tud­ják állí­ta­ni. Sokan eme­lik ki azt is, hogy a töb­bi vál­lal­ko­zó­val szo­ros barát­sá­go­kat köt­nek, akik­kel nem­csak cége­ik ügy­me­ne­té­ről tud­nak beszél­get­ni, így tapasz­ta­la­tot is cse­rél­ni, hanem a sze­rep­lők nem egy eset­ben egy­más üzle­ti part­ne­rei lesz­nek. Emel­lett a vál­lal­ko­zók meg­erő­söd­nek és fel­töl­tőd­nek a több­na­pos ren­dez­vé­nyen, hiszen érzik, hogy egy­más­ra és az anya­or­szág­ra is számíthatnak.

E sok­sze­rep­lős kap­cso­lat­rend­szer mára olyan szi­lárd háló­vá erő­sö­dött, amely jelen­tős ver­seny­előny­be hoz­hat­ja a hatá­ron túli magyar vál­lal­ko­zó­kat hely­ben, és így a több­sé­gi nem­zet cége­i­vel, tár­sa­sá­ga­i­val szem­ben is könnyeb­ben tud­ják áll­ni a sarat. E szám­ta­lan támo­ga­tás, prog­ram és gesz­tus után pedig talán nem cso­da, hogy a hatá­ron túli magya­rok köré­ben komoly támo­ga­tott­ság­gal bír az Orbán-kor­mány. A kül­ho­ni­ak érzik, hogy Magyar­or­szág nem felejt­ke­zik el róluk, és ahogy mond­ják: az anya­or­szág is szá­mít­hat rájuk.

Bor­so­di Attila

Fotó: MTI/Balázs Attila

For­rás: Magyar Nemzet