Hírek Vélemények/Publicisztikák Jogunk van kész­pénz­zel fizetni!

Jogunk van kész­pénz­zel fizetni!

Talán nem hat köz­hely­nek, hogy fur­csa ez az új világ, a XXI. szá­zad. A poli­ti­ka, a gaz­da­ság, az érdek­vi­szony­rend­sze­rek sze­rep­lői – tisz­te­let a kivé­tel­nek – gát­lás­ta­la­nul pró­bál­ják az egyé­ni érde­ke­i­ket lenyom­ni a tár­sa­da­lom több­sé­gé­nek tor­kán. Nincs szé­gyen­ér­zet meg­szó­la­lá­sa­ik­ban követ­ke­zet­len intéz­ke­dé­se­ik nega­tív hatá­sai miatt. Ha, mond­juk, nekünk nem felel meg intéz­ke­dé­se­ik sora: „És akkor mi van?” – von­ják meg vállukat.

Kény­szer­ből kény­te­le­nek vagyunk elfo­gad­ni az abszur­di­tás éle­tünk­be tör­té­nő beágya­zó­dá­sát. Az új és leg­újabb gene­rá­ci­ók meg sem ütköz­nek az osto­ba­sá­gok soro­za­tán, hisz ők élet­ko­ruk­ból adó­dó­an nem ismer­he­tik a „kütyük” nél­kü­li vilá­got. A nyel­vé­szet­ben léte­zik egy fel­is­me­rés, hogy ha a tár­sa­da­lom által hasz­nált köz­be­széd eltér az iro­dal­mi nyelv­től, az ille­té­ke­sek elgon­dol­kod­nak a módo­sí­tás beil­lesz­té­sén a sza­bály­rend­szer­be. Ugyan­ak­kor – a nyel­vi pél­dá­nál marad­va – ha az ige­kö­tő az ige előtt van, egy­be­ír­juk, még akkor is, ha a Goog­le „nyelv­tan” arra akar rábe­szél­ni, hogy írjuk külön. Nem lehet min­den eset­ben – divat vagy egye­sek érde­ke miatt – eltér­ni a meg­lé­vő gya­kor­lat­tól, mert hosszú távon meg­ne­he­zí­ti a tár­sa­da­lom nor­má­lis működését.

Ahogy elfo­gad­ha­tat­lan egy­re több szol­gál­ta­tó sze­rep­té­vesz­té­se, ami­kor ható­sá­gi jogo­sít­vá­nyo­kat sza­vaz­nak meg saját maguk­nak vagy élet­mód­vál­tás­ra kény­sze­rí­te­nek a meg­nyil­vá­nu­lá­sa­ik­kal. Figyel­men kívül hagy­ják azt a tényt, hogy a szol­gál­ta­tást igény­be vevők­től szár­ma­zik a bevételük.

 Más­kü­lön­ben hogyan for­dul­hat elő, hogy bizo­nyos köz­szol­gál­ta­tó tár­sa­ság és annak fiók­in­téz­mé­nye heten­te egy alka­lom­mal biz­to­sít sze­mé­lyes ügy­fél­fo­ga­dá­si időt, miköz­ben tele­fo­non gya­kor­la­ti­lag sosem érhe­tő el a hiva­tal? Az inter­ne­ten keresz­tü­li pró­bál­ko­zás­ra pedig az alap­fo­kú infor­ma­ti­ku­si vizs­ga sem min­dig elég­sé­ges. Per­sze nem sza­bad álta­lá­no­sí­ta­ni, de időn­ként akad meg­hök­ken­tő eset.

Ezek között lát­vá­nyos pél­da, ami­kor a kész­pénzt sze­ret­nék kivon­ni a for­ga­lom­ból. Konk­ré­tan. Léte­zik szé­kes­fő­vá­ro­sunk­ban olyan, álta­lam töb­bé nem láto­ga­tott plá­za (sok­fé­le bol­tot magá­ba fog­la­ló bevá­sár­ló­köz­pont), amely­nek alag­so­ri par­ko­ló­ját kész­pénz­tu­laj­do­nos nem hasz­nál­hat­ja. Ugyan­is a sorom­pó­val ellá­tott par­ko­ló kilép­te­tő rend­sze­rét csak bank­kár­tyá­val lehet hasz­nál­ni. A belé­pés­nél nem ad jegyet, hanem a rend­szá­mot jegy­zi meg, majd távo­zás­kor a kár­tyá­val lehet kifi­zet­ni a gép által kijel­zett össze­get. Attól most tekint­sünk el, hogy eset­leg az intéz­ményt több­nyi­re kár­tyá­val ren­del­ke­zők láto­gat­ják gép­ko­csi­val. De élhet Buda­pes­ten olyan „fele­lőt­len” pol­gár, aki nem bank­kár­tyát, hanem kész­pénzt kíván par­ko­lás­ra használni.

Nem új kele­tű beszéd­té­ma, hogy 

a kár­tya­hasz­ná­lat folya­ma­to­san kiszol­gál­tat­ja annak tulaj­do­no­sát, mikép­pen alkal­mas arra is, hogy egy ember­ről tel­jes körű „fel­vé­telt” készít­sen min­den­na­pi tevé­keny­sé­ge köz­ben. Arról nem is beszél­ve, hogy fel­ké­szült ügyes­ke­dők képe­sek meg­csa­pol­ni az ille­tő bank­szám­lá­ját. Leg­in­kább viszont az elfo­gad­ha­tat­lan, hogy kor­lá­toz­za az ember leg­főbb kivált­sá­gát, a sza­bad válasz­tás jogát arra, hogy saját dol­ga­it oly módon intéz­ze, aho­gyan azt sze­ret­né, per­sze a tör­vény biz­to­sí­tot­ta kere­tek között.

A pél­dá­ban sze­rep­lő garázs sorom­pó­ja való­di kor­lá­tot jel­ké­pez, mivel meg­foszt­ja az embe­re­ket alap­ve­tő joga­ik­tól. Az elvet, ami­re a par­ko­ló­tár­sa­ság is épí­tet­te a kon­cep­ci­ó­ját, két dolog gene­rál­ja. Egy­fe­lől a poli­ti­kai ambí­ció, ami­vel már Orwell korá­ban sem ok nél­kül rio­gat­ták az embe­ri­sé­get. A cél egy­ér­tel­mű: a több­ség legyen kiszol­gál­tat­va a gépe­ket irá­nyí­tó tech­ni­ku­sok­nak és a mögöt­tes érdek­kö­rök­nek. Min­den­ki tegye azt, amit eme kisebb­ség akar. A világ­kor­mány-vízió eléré­sé­nek egyik haté­kony esz­kö­ze a kész­pénz nél­kü­li élet.

A másik ok, mely képes a poli­ti­ka mel­lé fel­so­ra­koz­tat­ni a szol­gál­ta­tók bizo­nyos körét, hogy a kész­pénz­moz­gás költ­sé­get gene­rál, csök­kent­ve a pro­fit­ju­kat. Amennyi­ben a par­ko­ló pél­dá­já­nál mara­dunk, ez azt jelen­ti, hogy a tár­sa­ság kész­pénz­be­vé­te­lét át kell adja egy másik ipar­ág kép­vi­se­lő­jé­nek, aki ter­mé­sze­te­sen meg­fe­le­lő díja­zás mel­lett fel­dol­goz­za a hoz­zá eljut­ta­tott kész­pénzt, ame­lyet vagy vissza­ad meg­fe­le­lő for­má­ban, vagy a bank­kö­zi keres­ke­de­lem­ben helye­zi el. Mivel a ban­kok­nál is hason­ló a hely­zet, nem vélet­len, hogy a ban­kok kar­ölt­ve rek­lá­moz­zák a „Hasz­nálj kár­tyát!” csá­bí­tó vilá­gát. Ezért szűn­nek meg sor­ra az ATM-ek és a bank­fi­ó­kok. Ezzel ugyan­is ren­ge­teg saját költ­sé­get képe­sek meg­spó­rol­ni a bank­rész­vé­nye­sek örö­mé­re. (Mi meg par­kol­junk otthon.)

Nem lehet kér­dés, hogy már túl is vagyunk azon a pil­la­na­ton, ami­kor feje tete­jé­re állt a világ. Sem okok, sem kizá­ró tények nem áll­nak annak útjá­ba, hogy vissza­for­dít­suk és tal­pá­ra állít­suk azt, ami már elfo­gad­ha­tat­lan módon műkö­dik. Arról van szó, hogy a szol­gál­ta­tó szek­tor­ban dol­go­zók épp­úgy meg­szen­ved­he­tik a „tár­sa­ik” otrom­ba intézkedéseit. 

Ami­kor része­se­i­vé vál­ná­nak saját cégük­nél a több­ség érde­ke­it súj­tó cini­kus intéz­ke­dés­nek, áll­ja­nak ellen azok beve­ze­té­sé­nek. Mert erre is van köve­ten­dő jó példa.

Tör­tént ugyan­is, hogy egy fut­ball­sta­di­ont láto­gat­ván a szol­gá­la­tot tel­je­sí­tő par­ko­ló­őr a „ven­dég­szek­tor­ba” – mely lénye­ge­sen távo­labb volt a bejá­rat­tól – pró­bált tes­sé­kel­ni. Kér­dé­sem­re, hogy ennek mi az értel­me, azt vála­szol­ta: ő sem tud­ja. Majd fesze­get­ve a par­ko­lá­si sza­bály kere­te­it, újabb kér­dés­sel áll­tam elő: ven­dég­szur­ko­ló­ként par­kol­hat­nék gép­ko­csim­mal köze­lebb a bejá­rat­hoz? Hát per­sze – mond­ta a leg­na­gyobb ter­mé­sze­tes­ség­gel a szol­gá­la­tát embe­ri módon értel­mez­ni tudó ember­tár­sam. És így lőn! Mind­eb­ből per­sze nem követ­ke­zik, hogy bont­sák le a plá­za gará­zsá­ban elhe­lye­zett sorom­pót. De gon­dol­ják újra, való­ban célszerű‑e a pénz­em­be­rek érde­két előbb­re helyez­ni az egy­sze­rű embe­rek érde­ké­vel szemben?

Höl­gye­im és ura­im! Kérem önö­ket, ha csak tehe­tik – a móka/szórakozás/változatosság ked­vé­ért –, oly­kor fizes­se­nek kész­pénz­zel. Higgyük el, hogy annak is van tör­vé­nyes joga, aki még nem vál­tot­ta ki a bank­kár­tyá­ját, pél­dá­ul azért nem, mert olyan gene­rá­ció tag­ja, ame­lyik a kész­pénz „bűvö­le­té­ben” élte az életét.

Föl­di László

For­rás: vdtab​log​.hu