Hírek Magyarországi hírek Jézus szü­le­té­se min­den­ki szá­má­ra üdvös­sé­get hozhat

Jézus szü­le­té­se min­den­ki szá­má­ra üdvös­sé­get hozhat

Jézus szü­le­té­se min­den­ki szá­má­ra üdvös­sé­get hoz, aki enge­di, hogy lel­ké­ben meg­va­ló­sul­jon Isten szán­dé­ka – olvas­ha­tó a Magyar Kato­li­kus Püs­pö­ki Kon­fe­ren­cia az MTI-hez kará­csony alkal­má­ból eljut­ta­tott ked­di közleményében.

 Azt írták: decem­ber 25-én Jézus Krisz­tus szü­le­té­sét ünne­pel­jük. Ez az üdv­tör­té­net köz­pon­ti ese­mé­nye, mert Jézus nem­csak egy az embe­rek közül, hanem Isten fia, a Meg­vál­tó, a Világ Világossága.

 Az idei évben a világ­jár­vány miatt a csa­lá­dok csak szűk kör­ben ünne­pel­het­nek, „de talán így még inkább a lényeg­re tudunk majd figyel­ni, a nagy össze­jö­ve­te­lek helyett békés, nyu­godt vára­ko­zás­sal enged­jük, hogy a kis­ded Jézus meg­szü­let­hes­sen ben­nünk” – fogalmaztak.


Kitér­tek arra: a keresz­tény hit sze­rint Jézus a pró­fé­ták által meg­jö­ven­dölt mes­si­ás, aki meg­vált­ja az embe­ri­sé­get a bűne­i­től. Az üdv­tör­té­net­ben szü­le­té­sé­ről tanús­kod­nak az Ószö­vet­ség pró­fé­tá­i­nak jöven­dö­lé­sei, az úgy­ne­ve­zett mes­si­á­si jövendölések.


A hagyo­mány nem őriz­te meg Jézus szü­le­té­sé­nek dátu­mát. Az első szá­za­dok­ban az egy­ház víz­ke­reszt nap­ján ünne­pel­te, és a kele­ti egy­há­zak­ban meg­ma­radt ez a szo­kás. Nyu­ga­ton I. Gyu­la pápa 350-ben nyil­vá­ní­tot­ta Jézus szü­le­té­sé­nek nap­já­vá decem­ber 25-ét. Az idő­pont kivá­lasz­tá­sa nagy való­szí­nű­ség­gel azért esett erre, a téli nap­for­du­ló­hoz köze­li nap­ra, mert a Római Biro­da­lom­ban ez volt a Sol invic­tus, a legyőz­he­tet­len nap ünne­pe – olvas­ha­tó a közleményben.


Jézus szü­le­té­sét soká­ig csak a temp­lo­mok­ban ünne­pel­ték, később az évszá­za­dok során külön­bö­ző szo­ká­sok kap­cso­lód­tak az ünnep­hez, mint pél­dá­ul a bet­le­hem­ké­szí­tés, a kará­csony­fa-állí­tás, a pász­tor­já­ték és a regölés.


Kará­csony­fát a XVI. szá­zad­ban a német evan­gé­li­ku­sok állí­tot­tak elő­ször ott­ho­na­ik­ban. Örök­zöld­je az örök­ké­va­ló­ság­ra, három­szög for­má­ja a Szent­há­rom­ság­ra utal, ágai a keresz­tet idé­zik. A kará­csony­fa gyer­tyái a szü­le­tett vilá­gos­ság­nak, díszei pedig az örök dicső­ség­nek a jelei. A fa tete­jén a kará­cso­nyi csil­lag azt feje­zi ki, hogy a kará­csony­fát állí­tó ember ott­ho­na ugyan­az a bet­le­he­mi bar­lang lett, amely fölött meg­állt az újszü­lött Jézus­hoz utat muta­tó csillag.

    Kará­csony nap­ja a csa­lád ben­ső­sé­ges ünne­pe. A csa­lád­ta­gok­tól körül­vett kará­cso­nyi asz­tal a hívő ember szá­má­ra az oltár jel­ké­pe és a csa­lád egy­sé­gé­nek és össze­tar­to­zá­sá­nak szimbóluma.

„Az ünnep alka­lom arra, hogy fel­is­mer­jük és elfo­gad­juk Isten min­den embert meg­érin­tő sze­re­te­tét, amely átra­gyog a bet­le­he­mi éjsza­ka rideg­sé­gén és meg­hit­té vál­toz­tat­ja azt” – tet­ték hozzá.

For­rás: MTI