Isten éltes­sen Magyarország!

Sze­re­tik szent­ist­vá­ni gon­do­lat­ként csak azt kiemel­ni, hogy első kirá­lyunk vég­ren­de­le­té­ben inte­lem­ként hagy­ta Szent Imre her­ceg­nek, jó, ha egy ország sok­fé­le nép­ből, sok­fé­le nem­ze­ti­ség­ből, sok­nyel­vű­ség­ből tevő­dik össze – fogal­ma­zott az állam­ala­pí­tás ünne­pén Azbej Tris­tan, az üldö­zött keresz­té­nyek meg­se­gí­té­sé­ért és a Hun­gary Helps Prog­ram meg­va­ló­sí­tá­sá­ért fele­lős állam­tit­ká­ra közös­sé­gi oldalán. 

Augusz­tus 20-án, Magyar­or­szág állam­ala­pí­tá­sá­nak ünne­pén Azbej Tris­tan kiemel­te: a szent­ist­vá­ni gon­do­lat­nak azon­ban nem­csak ez az ele­me van. Sza­vai sze­rint ez a gon­do­lat sok­kal mélyebb, sok­kal szé­le­sebb, átfo­góbb, és nem is élhe­tett vol­na meg kilenc­száz esz­ten­dőt, ha csak ilyen kevés­ből álla­na. Face­book olda­lán köz­zé­tett bejegy­zé­sé­ben Gróf Tele­ki Pál gon­do­la­ta­it is idézi:

A szent­ist­vá­ni gon­do­lat­nak ele­me az is, hogy az ország veze­té­se olyan kezek­ben legyen, ame­lyek az ország­al­ko­tó és fenn­tar­tó gon­do­la­tot, esz­me­vi­lá­got és érzé­se­ket lényük egé­szé­ből kép­vi­se­lik… és hogy ugyan­olyan böl­csen kell az ország min­den­ko­ri hely­ze­té­hez és a nem­zet min­den­ko­ri szük­ség­le­te­i­hez képest kor­má­nyoz­ni, mint ezt Szent Ist­ván is meg­tet­te a maga korá­ban. Leg­alább is erre kell töre­ked­nünk a magunk véges erőivel… 

Azbej Tris­tan Szent Ist­ván nap­ján, a szent­ist­vá­ni gon­do­lat­ról írt poszt­ját végül hazánk ünne­pi köszön­té­sé­vel zár­ja: “Isten éltes­sen, Magyarország!”

Augusz­tus 20. az egyik leg­ré­gibb magyar ünnep­nap: Szent Ist­ván király nap­ja, a keresz­tény magyar állam­ala­pí­tás, a magyar állam ezer­éves foly­to­nos­sá­gá­nak emlék­nap­ja. Ural­ko­dá­sa ide­jén I. Ist­ván még augusz­tus 15-ét, Nagy­bol­dog­asszony nap­ját avat­ta ünnep­pé, ekkor­ra hív­ta össze Fehér­vár­ra a kirá­lyi taná­csot és tar­tott tör­vény­na­pot. Éle­te végén a beteg király ezen a napon aján­lot­ta fel az orszá­got Szűz Mári­á­nak, és 1038-ban ő maga is azon a napon halt meg. Az ünnep dátu­mát Szent Lász­ló király tet­te át augusz­tus 20-ára, mert 1083-ban VII. Ger­gely pápa hoz­zá­já­ru­lá­sá­val ezen a napon emel­tet­ték oltár­ra I. Ist­ván relik­vi­á­it a szé­kes­fe­hér­vá­ri bazi­li­ká­ban, ami a szent­té ava­tá­sá­val volt egyenértékű.

Szent Ist­ván a füg­get­len magyar állam szimbóluma

Tud­ta, hogy az 1848-as sza­bad­ság­harc leve­ré­se után hosszú ide­ig nem tart­hat­ták meg az augusz­tus 20-ai nem­ze­ti ünne­pet? Indok­lá­suk sze­rint azért, mert Szent Ist­ván a füg­get­len magyar állam szim­bó­lu­ma volt. Elő­ször 1860-ban lehe­tett ismét meg­ün­ne­pel­ni ezt a napot, ami való­sá­gos nem­ze­ti tün­te­tés­sé vált. Az 1867-es kiegye­zés után az ünnep vissza­nyer­te régi fényét, 1891-ben Ferenc József az ipa­ri mun­ká­sok szá­má­ra is mun­ka­szü­ne­ti nap­pá nyil­vá­ní­tot­ta augusz­tus 20-át, 1895-ben pedig a bel­ügy­mi­nisz­ter elren­del­te a köz­épü­le­tek fel­lo­bo­gó­zá­sát címe­res zász­ló­val – írja a Múlt Kor. A tör­té­nel­mi maga­zin rész­le­te­sen fel­idé­zi, hogy a két világ­há­bo­rú között az ünnep­lés kiegé­szült a Szent István‑i (Tri­a­non előt­ti) Magyar­or­szág vissza­ál­lí­tá­sá­ra való folya­ma­tos emlé­kez­te­tés­sel. Augusz­tus 20. 1945-ig nem­ze­ti ünnep volt, ezután ezt eltö­röl­ték, de egy­há­zi ünnep­ként még 1947-ig nyil­vá­no­san ünne­pel­het­ték. Ist­ván erek­lyé­jét a Szent Koro­ná­val együtt a máso­dik világ­há­bo­rú végén a nyi­la­sok Nyu­gat­ra szál­lí­tot­ták. A Szent Job­bot 1945. augusz­tus 18-án hoz­ták vissza Auszt­ri­á­ból Buda­pest­re, és 1947-ig még sze­rep­lő­je volt a Szent Ist­ván-napi ünnep­nek. (A Szent Koro­na csak 1978-ban került haza az Egye­sült Államokból.)

A kom­mu­nis­ta rend­szer az ünnep val­lá­si és nem­ze­ti tar­tal­mát nem vállalta

A kom­mu­nis­ták nem mer­ték eltö­röl­ni az ünne­pet, ámde tar­tal­mi­lag vál­toz­tat­tak raj­ta. Elő­ször az új kenyér ünne­pé­nek nevez­ték el augusz­tus 20-át, majd az új alkot­mány hatály­ba lépé­sét mint új – szo­ci­a­lis­ta – állam­ala­pí­tást, 1949. augusz­tus 20-ára idő­zí­tet­ték. 1949 és 1989 között augusz­tus 20-át az alkot­mány nap­ja­ként ünne­pel­ték, 1950-ben pedig az Elnö­ki Tanács tör­vény­ere­jű ren­de­le­te a Magyar Nép­köz­tár­sa­ság ünne­pé­vé is nyil­vá­ní­tot­ta. A rend­szer­vál­to­zás­sal fel­ele­ve­ned­tek a régi tra­dí­ci­ók, és 1989 óta ennek meg­fe­le­lő­en ren­de­zik meg a Szent Jobb-kör­me­ne­tet. Szent Ist­ván ünne­pé­nek iga­zi reha­bi­li­tá­ci­ó­ja 1991-ben tör­tént meg: az 1990-es első sza­bad válasz­tá­sok nyo­mán lét­re­jött Ország­gyű­lés 1991. már­ci­us 5‑én a nem­ze­ti ünne­pek – már­ci­us 15., augusz­tus 20., októ­ber 23. – közül Szent Ist­ván nap­ját nyil­vá­ní­tot­ta a Magyar Köz­tár­sa­ság hiva­ta­los álla­mi ünnepévé.

For­rás: Pes­tis­ra­cok, Múlt-kor