Isten éltes­sen Magyarország

Szent Ist­ván király imája:

A mély­ség­ből kiál­tok Hoz­zád , hall­gass meg Uram!

Taníts meg, hogy kell könnyez­ni a meg nem érde­melt öröm­ben, s hogyan kell örül­ni a meg­ér­de­melt könnyben.

Adj erőt, hogy kevély­sé­gem csil­lo­gá­sát elho­má­lyo­sít­sam, s az alá­za­tos­ság szín­te­len­sé­gét oko­san csillogtassam.

Taníts meg, hogyan kell a gyen­gék­hez leha­jol­ni, s hogyan kell fék­te­len erő­vel egye­ne­sen állni.

Adj erőt, hogy fölé­nye­sen legyőz­zem a tes­tet, s alá­za­to­san meg­ad­jam magam a léleknek.

Taníts sze­líd szó­ra, ha bán­tá­sok érnek, s hideg mosoly­ra, ha jog­ta­lan dicsérnek.

Adj erőt nap­köz­ben, hogy el ne fárad­jak, s fáradt­sá­got este, hogy rög­tön elaludjak.

Taníts meg len­dül­ni, ha Rád talál­tam, s hir­te­len meg­áll­ni, ha utat hibáztam.

Ne add meg min­dig, amit nagyon kérek. Taníts bátor len­ni, mikor nagyon félek.

Engedd a vilá­got meg­vet­ve sze­ret­ni, csak maga­dat ne hagyd soha elfeledni.

Ez a kíván­sá­gom, ez marad­jon vég­leg, de ha más­ként szólnék,

nagyon szé­pen kér­lek, ne nehez­telj reám, ne for­dítsd el orcád,

hiszen a mély­ség­ből kiál­tok fel Hozzád.