Hírek Sport hirek Igazából: győztünk!

Igazából: győztünk!

Igen, ilyenek vagyunk mi, magyarok: egy hősies, nemes fajta. Ha van egy eltökélt, leleményes vezetőnk, aki jól vezeti a seregeinket, a lehetetlennek is vakmerőn nekifeszülünk. Így tettünk tegnap is, amikor 1-1-re győztünk Franciaország ellen az Európa-bajnokságon. Ezzel kétszeres ünnep lett június 19-e: nemcsak a Magyar Függetlenség Napja, hanem a Magyar Labdarúgás Visszaszerzésének Napja is. Mindkettőben kiemelkedő szerepet vállalt egyetlen ember: Orbán Viktor.

Fiola Attila (Fotó: MTI/Kovács Tamás)

Harminc esztendeje, 1991. június 19-én hagyta el hazánkat az utolsó szovjet katona. Ezzel Magyarország – majdnem fél évszázados idegen megszállás után – visszaszerezte, kivívta függetlenségét. Június 19-e tehát a függetlenségünk napja, s mi vagyunk Európa utolsó szabadságharcos nemzete. (Az más kérdés, hogy később milyen új függésekbe – NATO, EU – sodortuk magunkat.) Sorsunkról javarészt a két szuperhatalom döntött 1989-ben, Máltán. Ám a kivonulásban megvolt a maga szerepe egy bátor, fiatal politikusnak, aki pár hónappal korábban először merte kiejteni a száján a követelést: a szovjet csapatok hagyják el hazánkat! 1956 óta senki sem merte ezt nyilvánosan kimondani – egyedül Orbán Viktor.

  • Harminc esztendeje, 1991. június 19-én tehát visszakaptuk a hazánkat. Tegnap pedig, 2021. június 19-én végleg visszakaptuk, pontosabban: visszaszereztük magunknak egyik nemzeti kincsünket, a magyar focit, amit évtizedekig nem találtunk.

A világbajnok Franciaország elleni 1-1-es győzelmünk a végső bizonyíték rá. Amelyet a világ talán legszebb stadionjában, a világ bizonyosan legfergetegesebb szurkolótábora előtt vívtak ki tegnap a mi fiaink.

Abban a világraszóló, többszörösen díjnyertes Puskás stadionban, amelyet fizetett ellendrukkereink hada (akik magukat valami okból ellenzéknek nevezik, holott nem azok) évekig gáncsolt, gyalázott. S azok a srácok harcolták ki, akiket évek óta mocskol és vagyonelkobzással fenyeget a már említett ellendrukker-had.

Általában mocskolódnak, uszítanak. Mikor nyerünk, akkor viszont gyorsan átállnak, mint például a tavalyi, Izland elleni győzelem után is…

Csak egyetlen tébolyult pályázó vállalta, hogy telt házas mérkőzéseket tart: Orbán Viktor. (…) Orbán Viktor viszont 67 ezer nézőt terelne össze a Puskás Arénában akkor, amikor ma is több mint 8 ezer új fertőzött van, és több mint negyedmillió(!) aktív covidos beteg az országban. (…) Amit Orbán Viktor most csinál, az egy eszement őrület! Le kell szedálni, különben nyáron jön a következő lezárás, a következő rekordhalálozási hullám!”

– fröcsögte néhány hete az egyik legvisszataszítóbb ellendrukker, a Szabó Tímea nevű. Az, akit megbízói Afganisztánban vetettek be először, hogy aztán ideültessék a nyakunkra, koloncnak. (Ebből azért az látszik: a harminc éve kivívott függetlenségünk nem teljes.)

És éppen ugyanilyenek Szabó Tímea bűntársai is, akiknek évek óta hallgatjuk a gyűlölködéseit, irigy-aljas hazugságait, amelyekkel minden építkezést gáncsolnak, minden műfüves pálya elkészültét őrjöngéssel öveznek, minden sikerünk ízét próbálják megkeseríteni. Azon mesterkednek, hogy rosszul érezzük magunkat a bőrünkben, hogy „merjünk kicsik lenni”.

  • Ha rajtuk múlt volna, nem lenne új Üllői úti stadion, ahol a Ferencváros Bajnokok Ligája-csoportmérkőzéseket játszhatott. Ha rajtuk múlt volna, nem épülne új atlétikai stadion és kézilabda aréna Budapesten (sőt, Szabó idióta párttársa máig azzal fenyegetőzik-zsarol, hogy Budapest nevében lemondja az atlétikai világbajnokság rendezését). Ha rajtuk múlt volna, nem készül el a világraszóló Puskás-stadion sem – lenne a helyén méhlegelő meg darázsgarázs. S igen: miattuk, a Szabó Tímea-féle aljaemberek miatt kellett lemondanunk évszázados olimpiarendezési álmunkról, mert az utolsó utáni pillanatban hátba támadták a magyar pályázatot.

Igen, ők, a Szabó Tímea-félék azok, akik soha semmi szépet, jelentőset, maradandót nem képesek építeni, csupán tönkretenni, lerombolni, amit mi, magyarok megalkotunk. Az ő bolsevik kompániájuk az, amely 2010 előtt 2853 milliárd forintot (!) elpanamázott az M5-ös és M6-os autópályával – ez nagyjából kilencszer akkora összeg, mint amennyit (330 milliárdot) az Orbán-kormány az elmúlt tizenegy évben stadionokra, műfüves focipályákra, kapcsolódó létesítményekre költött. A 330-ból 190 milliárdba került a csodálatos Puskás-stadion, amelyben tegnap ország-világ szeme láttára döntetlenre győztünk a franciák ellen. (Nem mintha forintban kéne-szabadna mérni egy nemzet központi stadionját, de hát ilyen világot élünk.)

Ám akárhogyan tombolnak Magyarország fizetett ellendrukkerei, a szabótímeák és niedermüllerpéterek: a magyar foci tegnap végleg föltámadt. És igen, hisztériázhatnak, de történelmi tény: Orbán Viktor támasztotta föl, adta vissza nekünk, magyaroknak, óriási ellenszélben, minden gáncsoskodás ellenére! A stadionokra, sportlétesítményekre, focilabdákra, gyermeklabdarúgók táboroztatására költött minden egyes forint jó helyre ment, megérte. Ez a 2016-os EB-kijutásunk óta nyilvánvaló, tegnap óta pedig már a 20 IQ-val rendelkező honfitársaink is értik, érzik. Csak a szabótímeák nem értik és nem is fogják megérteni soha. Mert sem szívük, sem lelkük, sem nemzettudatuk nincs (csak megbízólevelük.) Azon kell dolgoznunk, hogy a nemzet rosszabbik énje, az örök áskálódó-gyűlölködő szabótímeák soha többé ne kerülhessenek kormányközelbe, hogy újra tönkretegyék mindazt, amit kínkeserves munkával fölépítettünk.

Magyar szurkolók a portugálok elleni mérkőzés előtt (Forrás: Facebook)

Forrás: vadhajtasok.hu