Hírek Elszakított területi hirek Ifjú­ko­ra ször­nyű autó­bal­ese­te csak új pályá­ra állí­tot­ta, de nem tör­te meg

Ifjú­ko­ra ször­nyű autó­bal­ese­te csak új pályá­ra állí­tot­ta, de nem tör­te meg

Decem­ber vége óta magyar irá­nyí­tó­ja van a romá­ni­ai sport­élet­nek: a kerék­pá­ros para­lim­pi­ai baj­nok Novák Károly Edu­árd elvál­lal­ta a Romá­ni­ai Magyar Demok­ra­ta Szö­vet­ség fel­ké­ré­sét az ifjú­sá­gi és sport­tár­ca veze­té­sé­re. Kor­lá­to­zott lehe­tő­sé­gek, sport­be­li mély­re­pü­lés és súlyos men­ta­li­tás­be­li hiá­nyos­sá­gok köze­pet­te látott mun­ká­hoz, így aztán a kihí­vás a bukás és a győ­ze­lem vál­to­za­ta­it egy­aránt felvillantja.

– Negyed­szá­za­da, 1996 janu­ár­já­ban egy autó­bal­eset­ben elve­szí­tet­te a láb­fe­jét, és remény­tel­jes gyors­kor­cso­lyá­zó-pálya­fu­tá­sa egy csa­pás­ra lezá­rult. Gon­dolt már arra, hogy sport­mi­nisz­te­ri kine­ve­zé­se a sors egy­faj­ta vála­sza a „Miért épp velem tör­tént meg?” típu­sú kér­dés­re?
– Az autó­bal­eset pil­la­na­tá­ban az első gon­do­la­tom az volt, hogy szer­te­fosz­lott az álmom. Min­den erőm­mel készül­tem a gyors­kor­cso­lya-világ­baj­nok­ság­ra, tizen­öt éven át vár­tam az alka­lom­ra, ren­ge­te­get dol­goz­tam érte. Olasz­or­szá­gi edző­tá­bor­ba indul­tunk 1996 janu­ár­já­ban, éjjel, sza­ka­dó hóban utaz­tunk, ami­kor egy kami­on miatt kicsit le kel­lett húzód­ni az úttest­ről. A kami­on elha­lad­tá­val a sofőr igye­ke­zett vissza­hoz­ni a kis­buszt az útpad­ká­ról, de ahogy az autó fel­ug­rott, oldal­ra for­dult, és csúsz­ni kez­dett lefe­lé a túl­ol­da­li lej­tőn. Neki­szán­kó­zott az útkor­lát sza­lag­já­nak, amely egy koráb­bi ütkö­zés követ­kez­té­ben elsza­kadt, és az utas­tér­be beha­to­ló sza­lag­csonk gya­kor­la­ti­lag levág­ta a lábfejemet.

A kér­dé­sé­re a válasz iga­zá­ból már Lon­don­ban, a 2012-es para­lim­pi­án meg­ér­ke­zett. Azért tör­tént mind­ez, hogy olim­pi­ai baj­nok lehes­sek. Ami­óta az esze­met tudom, az akar­tam lenni.

A bal­eset után egy hónap­pal már azon gon­dol­kod­tam, mit tud­nék spor­tol­ni a továb­bi­ak­ban. Mert az fel sem merült, hogy abba­hagy­jam. Kor­cso­lya, hoki moz­gás­sé­rül­tek szá­má­ra nem nagyon léte­zett, edző és saját tudás sem, vala­mi mást kel­lett hát kitalálnom.

– Milyen sugal­lat­ra dön­tött épp a kerék­pá­ro­zás mel­lett?
– Kor­cso­lyá­zó­ként is kiegé­szí­tő sport­ág­nak szá­mí­tott, sokat teker­tem. Ennek elle­né­re nem vol­tam fel­ké­szül­ve az új sport­ág­ra, úgy­hogy iga­zá­ból öt év eltel­té­vel kezd­tem el komo­lyan kerék­pá­roz­ni. Édes­anyám­tól kap­tam egy kis pénzt köl­csön, néhány hét múl­va már indul­tam és győz­tem egy ama­tőr ver­se­nyen. Hatal­mas erőt adott, meg­győ­zött, hogy újra álmod­ha­tok. Az sem érde­kelt már, hogy van‑e hoz­zá pén­zem, csa­pa­tom, edzőm, dol­goz­tam, amennyi bele­fért. Meg­nő­sül­tem, a lag­zi­pénz­ből egy kis céget ala­pí­tot­tunk, csa­pa­tot, huszon­öt éve­sen pedig már tud­tam: nincs időm más­ra vár­ni, sem szö­vet­ség­re, sem minisz­té­ri­u­mok­ra. Támo­ga­tó­kat kezd­tem gyűj­te­ni, csa­pa­tot csi­nál­ni, saját rend­szert építeni.

– Hogyan fogad­ta ezt az elszánt­sá­got a moz­gás­sé­rült ember­rel bár­mit is nehe­zen kez­dő kon­zer­va­tív szé­kely közeg?
– Érde­kes tör­té­ne­te­im van­nak erről. Szé­pen össze­ra­kott pre­zen­tá­ci­ós map­pá­val kopog­tam be a poten­ci­á­lis támo­ga­tók­hoz, és bár kate­go­ri­kus vissza­uta­sí­tás­sal nem nagyon, hárí­tás­sal annál inkább talál­koz­tam. De azért akad­tak olya­nok, akik bíz­tak ben­nem. A Tus­nád ásvány­víz tulaj­do­no­sá­nak, Kur­kó Gyár­fás­nak külö­nö­sen sokat köszön­he­tek, ő az első pil­la­nat­tól támo­ga­tott. Így indult el a hógolyó.

Kez­det­ben a kör­nye­ze­tem is vic­ce­sen viszo­nyult hoz­zám, az embe­rek röhög­tek raj­tam, ha brin­gás­nak öltöz­tem. Utcai „vere­ke­dé­sek” is elő­for­dul­tak köz­tem és az autó­sok között az útbir­tok­lás jogá­ért, de ma már rit­kán dudál­nak rám, meg­szok­ták a csa­pa­tom lát­vá­nyát, tisztelnek.

Meg­van a len­dü­let. Az öltöny is jól áll neki
Fotó: Face­book

– Lon­don után mint­ha behúz­ta vol­na a kézi­fé­ket. A csú­cson kell abba­hagy­ni?
– Nem készül­tem abba­hagy­ni a ver­seny­zést, az olim­pi­ai győ­ze­lem után azon­ban új moti­vá­ci­ót kel­lett keres­nem. Rájöt­tem, mek­ko­ra ere­je, kisu­gár­zá­sa van egy olim­pi­ai arany­nak. Arra gon­dol­tam, a jövő ala­kí­tá­sa érde­ké­ben ki kel­le­ne hasz­nál­nom ezt az erőt, hogy az utá­nam jövők­nek ne kell­jen lefut­ni­uk ugyan­azo­kat az üres körö­ket. Meg­pá­lyáz­tam a Román Kerék­pá­ros-szö­vet­ség elnö­ki tiszt­sé­gét, bár leg­fel­jebb elkép­ze­lé­se­im lehet­tek arról, mire vál­lal­ko­zom. Miu­tán azon­ban a kerék­pár­sport vilá­gá­ból is érkez­tek meg­ke­re­sé­sek, úgy dön­töt­tem, bele­vá­gok. Sem­le­ges, pár­tok­tól füg­get­len ember­ként veszé­lyes is vol­tam nem­csak a szö­vet­ség akko­ri veze­tő­i­re, de a sport­mi­nisz­té­ri­um­ra is. Egyet­len sza­va­zat­tal, de meg­nyer­tem a választást.

– Sport­mi­nisz­ter­ként kire akar „veszé­lyes” len­ni?
– Min­de­nek­előtt a közép­sze­rű­ség­re, az eset­le­ges­ség­re, a pazar­lás­ra. Ezért is vál­lal­tam el a felkérést.

– Mire volt ele­gen­dő a kine­ve­zé­se óta eltelt idő?
– A mun­ka­tár­sak­kal való meg­is­mer­ke­dés­re, az igaz­ga­tók tevé­keny­sé­gé­nek fel­tér­ké­pe­zé­sé­re. Igyek­szem miha­ma­rabb fel­mér­ni, kiket finan­szí­roz a minisz­té­ri­um, hiszen 118 szer­ve­zet tar­to­zik ide a Román Olim­pi­ai Bizott­ság­tól a külön­bö­ző szö­vet­sé­ge­ken át az álla­mi klu­bo­kig. Janu­ár végé­re sze­ret­nék az ismer­ke­dé­si peri­ó­dus végé­re jut­ni, feb­ru­ár­tól pedig kez­dőd­het a saját prog­ra­mok, pro­jek­tek felépítése.

– Mit örö­költ az előd­jé­től, akad‑e a „hagya­ték­ban” tovább­vi­tel­re érde­mes elem?
– Úgy tűnik, elő­döm­nek egy arány­lag jó menedzs­men­tet sike­rült össze­ál­lí­ta­nia, amely meg­kezd­te az uni­ós pén­zek lehí­vá­sát, reá­lis, konk­rét prog­ra­mok­nak azon­ban nyo­muk sincs. Sze­rin­tem abból kell kiin­dul­nunk, hogy milyen célo­kat köve­tünk, milyen­nek sze­ret­nénk lát­ni húsz év múl­va a romá­ni­ai spor­tot. Az év végé­ig sze­ret­nénk kidol­goz­ni Romá­nia sport­stra­té­gi­á­ját, annak tör­vé­nyes kere­té­vel, amely képes rend­szer­be állí­ta­ni azt a bizo­nyos 118 tagú „csa­pa­tot”. Az eddi­gi szét­eső, min­den kon­cep­ci­ót nél­kü­lö­ző finan­szí­ro­zá­si mód­szer élet­kép­te­len, a pén­zek ötlet­sze­rű, ala­csony haté­kony­sá­gú fel­hasz­ná­lá­sá­hoz vezet.

– A csa­pat­spor­tok ver­sus egyé­ni spor­tok kér­dés­ben milyen pri­o­ri­tá­so­kat vall?
– Ha az az elsőd­le­ges célunk, hogy minél több érmet nyer­jünk az olim­pi­án, akkor ennek a kér­dés­fel­ve­tés­nek nincs is valós alap­ja. Annyi pénz belát­ha­tó időn belül nem lesz a román sport­ban, hogy vala­mennyi sport­ágat azo­nos, de leg­alább ará­nyos mér­ték­ben finan­szí­roz­zunk. Első fázis­ban a meg­lé­vő pén­zek fel­hasz­ná­lá­sá­nak haté­kony­sá­gát sze­ret­nénk növel­ni, mert eddi­gi isme­re­te­im sze­rint ez a muta­tó nem nagyon halad­ja meg a 20 szá­za­lé­kot. Miköz­ben a romá­ni­ai GDP alig 0,6 szá­za­lé­kát for­dít­ják sport­ra, nagy­ság­ren­di­leg 658 mil­lió lejt (135,4 mil­lió euró), amit az alko­hol- és dohány­for­gal­ma­zás utá­ni adók 0,5 szá­za­lé­ká­val lehet növel­ni. A csa­pat­spor­tok és egyé­ni spor­tok min­dig is két vilá­got fog­nak alkot­ni, hiszen míg pél­dá­ul eve­zés­ben négy-öt olim­pi­ai érem is san­szos, egy csa­pat­sport leg­fel­jebb ket­tő­vel kecseg­tet a női és fér­fi­szak­ág­ban. Az ered­mény­ori­en­tált­sá­got pedig nem sza­bad figyel­men kívül hagyni.

– Olim­pi­ai évben plá­ne. Ennek érde­ké­ben külön­le­ges for­rá­sok­ra is nyí­lik lehe­tő­ség?
– Az olim­pi­á­ra kva­li­fi­kált, illet­ve arra esé­lyes spor­to­lók szá­má­ra min­dent biz­to­sí­ta­ni kell a fel­ké­szü­lés érde­ké­ben. Jelen­leg 56 olim­pi­ai rész­vé­tel­re jogo­sult romá­ni­ai spor­to­ló van, 80 körü­li azok szá­ma, akik még kijut­hat­nak, én abban bízom, hogy ez a szám leg­alább száz­ra emel­ke­dik. Ez azért is fon­tos, mert az olim­pi­án ered­mé­nyes spor­to­lók lesz­nek az „eltar­tó­ink” a közel­jö­vő­ben, nem­csak arcu­la­ti szem­pont­ból, hanem pénz­ügyi­leg is. A kva­li­fi­kált spor­to­lók szá­ma és hova­tar­to­zá­sa amúgy meg­le­he­tős hűség­gel tük­rö­zi a szö­vet­sé­gek­ben zaj­ló mun­kát. Pél­dá­ul az eve­zős szö­vet­sé­gét, amely már­is 18 olim­pi­ai részt­ve­vőt tud felmutatni.

– Köz­ben meg újra kel­le­ne épí­te­ni a román sport alap­ja­it. Hogyan, milyen menet­rend sze­rint kíván­ja ezt meg­va­ló­sí­ta­ni?
– Első­sor­ban a gye­re­kek minél koráb­bi, de kor­spe­ci­fi­kus meg­moz­ga­tá­sá­val, az első osz­tá­lyos gyer­mek test­ne­ve­lé­si órá­ja ne úgy néz­zen ki, mint egy gim­na­zis­táé. Ebben a téma­kör­ben alap­ve­tő­en meg kell vál­toz­tat­nunk a jelen­le­gi, külön­bö­ző nor­ma­tel­je­sí­tés­re épü­lő test­ne­ve­lé­si­ó­ra-gya­kor­la­tot, ami inkább taszít­ja a diá­ko­kat. A leg­fon­to­sabb, hogy moz­gás­ra biz­tas­suk a gye­re­ke­ket, meg­sze­ret­tes­sük velük a külön­bö­ző spor­to­kat. Növel­ni sze­ret­ném a tor­na­órák szá­mát, a mai heti egyet min­den­na­pos­sá vál­toz­tat­ni, de első lépés­ben leg­alább heti négy­re emel­ni. Ez ter­mé­sze­te­sen okta­tá­si minisz­té­ri­u­mi hatás­kör is, de úgy íté­lem meg, hogy ebben a kér­dés­ben kon­szen­zus van a pár­tok között, tehát nem lesz külö­nö­sebb aka­dá­lya egy ilyen cél­za­tú jog­sza­bály-módo­sí­tás­nak. Ugyan­ak­kor meg kell taní­ta­ni a gye­re­ke­ket a helyes táp­lál­ko­zás­ra, ami egész­ség­ne­ve­lé­si kérdés.

A lon­do­ni para­lim­pi­án Novák Károly Edu­árd vit­te a romá­ni­ai csa­pat zász­la­ját
Fotó: MTI/Beliczay László

– Azt sze­ret­né, ha vala­mennyi gyer­mek meg­ta­nul­na úsz­ni, kor­cso­lyáz­ni, kerék­pá­roz­ni, mond­ta az egyik első, minisz­ter­ként adott nyi­lat­ko­za­tá­ban. Ennek a törek­vés­nek azon­ban jelen­tős inf­ra­struk­tu­rá­lis aka­dá­lyai van­nak.
– A régi­ók adott­sá­ga­i­nak meg­fe­le­lő­en, árnyal­nám akko­ri kije­len­té­se­met. Az inf­ra­struk­tu­rá­lis adott­sá­gok­tól ter­mé­sze­te­sen nem lehet elte­kin­te­ni, ennek az álla­pot­nak a fel­mé­ré­sét sze­ret­nénk befe­jez­ni 2021 végé­re. Igyek­szünk min­den műkö­dő­ké­pes min­tát meg­vizs­gál­ni, de egyet­len olyan mód­szert sem isme­rek, ame­lyet egy az egy­ben alkal­maz­ni lehet­ne a romá­ni­ai való­ság­ra. Egy dolog biz­tos: bár­mi­lyen stra­té­gi­á­val ruk­ko­lunk is elő, az csak­is jobb lehet, mint a jelen­le­gi. Egé­szen pon­to­san vég­re len­ne egy stra­té­gia, mert jelen­leg a román sport ügye arra sod­ró­dik, amer­re a szél és az áram­la­tok viszik.

– Egyet­len kor­mány­za­ti cik­lus alatt kép­te­len­ség uszo­dák és jég­csar­no­kok szá­za­it fel­épí­te­ni. Van olyan ter­ve, amely már néhány éven belül is lát­ha­tó ered­mé­nye­ket hoz­hat?
– Kis regi­o­ná­lis olim­pi­ai köz­pon­tok lét­re­ho­zá­sát – ma inkább aka­dé­mi­ai köz­pon­tok­nak neve­zik eze­ket – a meg­va­ló­sít­ha­tó kate­gó­ri­á­ba sorol­nám. Ezek­ben lehet­ne meg­te­rem­te­ni a ver­seny­ké­pes fel­ké­szü­lé­si kere­te­ket, ide össz­pon­to­sí­ta­nánk a leg­job­ba­kat, a leg­te­het­sé­ge­seb­be­ket, a fia­ta­lok az isko­lát is ott végeznék.

– Egye­sek azért aggód­nak, hogy nem lesz elég ide­je a minisz­te­ri mun­ká­ra, miu­tán egy­elő­re nem adta fel az idei para­lim­pi­ai játé­ko­kon való indu­lás remé­nyét sem. Való­ban nem?
– Csak­is abban az eset­ben, ha való­ban sike­rül meg­fe­le­lő­en fel­ké­szül­nöm. De erre a kér­dés­re a későb­bi­ek­ben tér­jünk még vissza.

For­rás: Magyar Nemzet