„Hoz­tam bun­dát, ara­nyat, és fel­akasz­tot­tam pár magyar parasztot”

A HALÁL NÉPBIZTOSA – DOKUMENTUM-JÁTÉKFILM KÉSZÜLT SZAMUELY TIBOR ÉLETÉRŐL

Sza­mu­ely Tibor ele­gán­san, nép­biz­to­si „bőr­ben” bero­bog egy vidé­ki tele­pü­lés főte­ré­re, asz­tal­hoz ül, az egyik pri­bék­je meg­gyújt­ja a ciga­ret­tá­ját, majd sor­ban elé viszik a „bűnös” parasz­to­kat. Mi a bűnök? Szót mer­tek emel­ni a tanács­köz­tár­sa­ság ellen, netán még tet­tek is elle­ne. A Lenin-fiúk nevet­ve, vic­ce­lőd­ve veze­tik az akasz­tó­fá­hoz az elítél­te­ket, majd kivég­zik őket.

Így mutat­ko­zott be Magyar­or­szá­gon a kom­mu­niz­mus, és még­is van­nak, akik nem értik, hogy azóta miért nem kérünk belőle.

A halál nép­biz­to­sa című játék-doku­men­tum­film ezzel a kemény jele­net­tel kez­dő­dik, ám a tanács­köz­tár­sa­ság bru­ta­li­tá­sá­hoz képest még vissza­fo­gott­nak is mond­hat­juk a jelenetet.

Nem árt tud­ni, hogy mind­ezt akkor művel­ték a kom­mu­nis­ta külö­nít­mé­nye­sek, ami­kor min­den irány­ból ellen­sé­ges had­se­re­gek támad­ták Magyar­or­szá­got. De nekik fon­to­sabb volt tisza­vi­rág-éle­tű ter­ror­ál­la­muk fenn­tar­tá­sa, mint a nem­zet vagy a haza megvédése.

Sza­mu­ley neve a magyar nyelv­ben már foga­lom­má vált: bele­sű­rű­sö­dik a kom­mu­niz­mus min­den szennye, bűne és álnok­sá­ga, az ember­te­len­ség és a haza­áru­lás. De hát nincs mit szé­pí­te­ni raj­ta, hisz ilyen ember volt a magyar­or­szá­gi kom­mu­nis­ták ficsúr­ja, aki a román táma­dás­kor pará­dés május else­jei fel­vo­nu­lá­son múlat­ta az időt.

A román táma­dók helyett a magyar parasz­to­kat gyö­tör­ték Fotó: Hat­lac­z­ki Balázs

A Stef­ka Ist­ván által ren­de­zett A halál nép­biz­to­sa című film egy szé­pen fény­ké­pe­zett, még véres drá­ma­i­sá­gá­ban is monar­chi­ás han­gu­la­tú doku­men­tum-játék­film lett, mely Sza­mu­ely Tibor, a tanács­köz­tár­sa­ság véres­ke­zű nép­biz­to­sá­nak az éle­té­ről szól. Sze­re­tem, hogy ha egy tör­té­nel­mi doku­men­tum­film­ben tény­leg hason­lí­ta­nak a szí­né­szek az álta­luk meg­for­mált karak­te­rek­hez. Ez A halál nép­biz­to­sá­ban nagyon jól sike­rült: Res­tár Dáni­el nem­csak ijesz­tő­en hason­lít a nép­biz­tos­ra, hanem a játé­kán is érez­ni lehet, hogy meg­ér­tet­te a jel­le­mét. Sor­bán Csa­ba Kun Bélá­ja azon­ban karak­te­re­sebb is lehe­tett vol­na, inkább szi­go­rú és vissza­fo­gott, pedig Kun jóval dör­zsöl­tebb és pök­hen­dibb figu­ra volt. Bala­zsovsz­ky Ákos Cserny József és per­sze Amb­rózy Áron Lenin­je önma­gá­ért beszél.

De miért érde­mes doku­men­tum­fil­met for­gat­ni Sza­mu­ely éle­té­ről? Azért, mert éle­te és sor­sa nagyon jól jel­ké­pe­zi a kom­mu­nis­ta bűn­tár­sa­i­ét is. A meg­tor­lás egyik kulcs­fi­gu­rá­ja­ként ő vezé­nyel­te a bel­ső ellen­ál­lás meg­tö­ré­sét, ret­te­gett „halál­vo­na­tá­val” jár­ta az orszá­got, és kije­len­tet­te, hogy „a vér lesz az, mely az iga­zi kom­mün­vi­lág­hoz elve­zet min­ket”. A paraszt­ság vidé­ki meg­moz­du­lá­sa­it Sza­mu­ely pri­bék­jei foj­tot­ták vér­be, a fővá­ros­ban Cserny József kézi­grá­ná­tok­kal és akna­ve­tők­kel jár­őrö­ző külö­nít­mé­nye­sei garázdálkodtak.

Váry Albert összeg­zé­se sze­rint a kom­mu­nis­ta rém­ura­lom 133 nap­ja alatt 590 ember éle­tét oltot­ták ki, bár elkép­zel­he­tő, hogy ennél is több embert végez­tek ki.

Az alko­tás Sza­mu­ely Tibor sor­sán keresz­tül mutat­ja be a tanács­köz­tár­sa­ság 133 nap­já­nak tör­té­ne­tét. Sza­mu­ely Tibor csa­lád­já­ról és újság­írói műkö­dé­sé­ről viszont kevés rész­le­tet tudunk meg, ezt bőveb­ben is ki lehe­tett vol­na fej­te­ni. Sza­mu­ely Kun Bélá­val Nagy­vá­ra­don ismer­ke­dett meg, a két ember talál­ko­zó­ját egy nagy­vá­ra­di kávé­há­zi jele­net­ben lát­hat­juk. Ő ajánl­ja a nép­biz­tos figyel­mé­be későb­bi fele­sé­gét, Szi­lá­gyi Jolán gra­fi­kus­mű­vészt, aki szin­tén a Gali­lei Kör tag­ja volt. Ez pedig fon­tos rész­let, hiszen Raf­fay Ernő sza­bad­kő­mű­ves­ség­gel fog­lal­ko­zó köny­ve­i­ből tud­juk: a Gali­lei Kör egy radi­ká­lis libe­rá­lis fedő­szer­ve­zet volt, az egyik fővá­ro­si sza­bad­kő­mű­ves páholy­hoz volt beköt­ve, és később több gali­le­is­tát talá­lunk a tanács­köz­tár­sa­ság veze­tői között.

Roman­ti­kus víg­já­ték is lehet­ne, de inkább kom­mu­nis­ta bohó­zat­há­zas­ság Fotó: Hat­lac­z­ki Balázs

Sza­mu­ely részt vett az első világ­há­bo­rú­ban, szi­bé­ri­ai hadi­fog­ság­ba került, majd az 1917-es kom­mu­nis­ta hata­lom­át­vé­tel után sza­ba­dí­tot­ták ki, és Lenin cél­zot­tan sza­ba­dí­tot­ta rá a Kun-Sza­mu­ely párost Magyar­or­szág­ra, hogy elvé­gez­zék a kom­mu­nis­ta akna­mun­kát. A tör­té­nel­mi ese­mé­nyek­kel pár­hu­za­mo­san – melye­ket a nar­rá­tor­tól, Fer­kó Dáni­el­től, vagy az állan­dó­an vissza­té­rő rik­kancs­tól tudunk meg – Sza­mu­ely sor­sa is kibon­ta­ko­zik: meg­mássza a pro­le­tár­dik­ta­tú­ra rang­lét­rá­ját, egy­re több hatal­mat kap, és biz­tat­ják is, hogy ezzel vissza­él­jen: poli­ti­kai gyil­kos­sá­go­kat ren­del meg, elkez­di meg­fé­lem­lí­te­ni a fővá­ro­si és vidé­ki magyarokat.

Azt is meg­tud­juk, hogy egy szo­ci­a­lis­ta nőnek ezzel a mon­dat­tal lehet iga­zán ked­ves­ked­ni egy hosszú, fáradt nap után: „hoz­tam bun­dát, ara­nyat, és fel­akasz­tot­tam pár magyar parasz­tot”. A fele­sé­gé­hez, Szi­lá­gyi Jolán­hoz (Réti Nóra) fűző­dő kap­cso­la­ta is érde­kes, hisz a fosz­to­ga­tó kör­út­ja­i­ról álta­lá­ban bőr­bun­dát, arany­ék­sze­re­ket, gyön­gyö­ket és pénzt neki visz haza a kom­mu­nis­ta élhar­cos, az ízig-vérig szo­ci­a­lis­ta asszony (a szin­tén szo­ci­a­lis­ta világ­né­ze­tű Kerns­tok Károly fes­tő­mű­vész tanít­vá­nya) pedig örül a zsák­mány­nak, ez a „bol­dog házas­sá­guk” titka.

Sza­mu­ely tör­té­ne­té­ből az derül ki, hogy a kom­mu­nis­ták­nak csu­pán egyet­len baja volt a bur­zsu­jok­kal és az arisz­tok­ra­ták­kal, még­pe­dig az, hogy nem ők ültek a helyük­ben. A véres 133 nap alatt a hará­cso­lá­son és a haza jövő­jé­nek elté­koz­lá­sán kívül más­sal nem törőd­tek, a fővá­ro­si sze­gény gyer­me­kek bala­to­ni nya­ral­ta­tá­sa pedig maga volt a nagy­be­tűs és nevet­sé­ges lát­szat­in­téz­ke­dés, hisz sem­mi­fé­le szo­ci­á­lis prob­lé­mát nem akar­tak való­já­ban megoldani.

A doku­men­tum-játék­film egyik leg­jobb jele­ne­té­ben két, vona­ton uta­zó fér­fi tanács­köz­tár­sa­sá­gos vic­ce­ket mond, és ebből is kide­rül, hogy a kora­be­li pes­ti humor milyen jól meg­ra­gad­ta a cif­ra kom­mu­nis­ta nyo­mo­rú­ság lényegét:

„– Azt hal­lot­ta, hogy miért megy Pes­ten olyan rosszul a fogorvosoknak?

– Miért?

– Mert sen­ki sem meri kinyit­ni a száját.”

A jelen­té­sek sze­rint Sza­mu­ely öngyil­kos­sá­got köve­tett el

A halál nép­biz­to­sa, doku­men­tum-játék­film, 2021.

Sze­rep­lők: Rese­tár Dáni­el (Sza­mu­ely), Réti Nóra (Sza­mu­ely fele­sé­ge, Szi­lá­gyi Jolán), Sor­bán Csa­ba (Kun Béla), Amb­rózy Áron (Lenin)

Kre­a­tív pro­du­cer: Stef­ka István

Ope­ra­tőr: Győry Márk

For­ga­tó­könyv­író: Csur­ka Dóra

Tech­ni­kai ren­de­ző: Holics­ka Ádám

Pro­du­cer-társ­ren­de­ző: Huth Gergely

For­rás: Magyar Nemzet