Hírek Morzsák Hon­nan ered a kará­csony­fa hagyománya?

Hon­nan ered a kará­csony­fa hagyománya?

Az ünnep elma­rad­ha­tat­lan része, hogy fel­dí­szít­jük a kará­csony­fát és alá tesszük az aján­dé­ko­kat. De vajon mikor­tól állí­tot­tak elő­ször kará­csony­fát, és hon­nan eredt el ez a hagyomány?

A kará­csony­fa ünne­pi díszek­kel való fel­dí­szí­té­sé­nek hagyo­má­nya min­den bizonnyal az ünne­pi idő­szak egyik leg­fon­to­sabb jel­lem­ző­je, szin­te a világ min­den táján. De elgon­dol­kod­tál már vala­ha ennek az iko­ni­kus szo­kás­nak a gyö­ke­re­in? A kará­csony­fa fel­ta­lá­lá­sa (Invent­ing the Christ­mas Tree) című köny­vé­ben Bernd Brun­ner a tör­té­nel­mi fel­jegy­zé­sek­ben kutat­ja a kará­csony­fa hagyo­má­nyá­nak eredetét.

A könyv­ről meg­je­lent egyik recen­zió kifej­ti, hogy a kará­csony­fák­ról már a közép­kor­ban szü­let­tek elszórt emlí­té­sek, ame­lyek arra utal­nak, hogy a 15. szá­zad­ra a kará­csony­fák foko­za­to­san beépül­tek az ünnep­sé­gek­be egész Észak-Európában.

A kará­csony­fák első fel­jegy­zett elő­for­du­lá­sát tör­té­nel­mi viták öve­zik: Brun­ner Német­or­szág­ból, Ang­li­á­ból és a bal­ti tér­ség­ből szár­ma­zó bizo­nyí­té­ko­kat vizsgál.

Ki csi­nál­ta először?

Brun­ner kuta­tá­sai sze­rint a dél­nyu­gat-német­or­szá­gi Fre­i­burg a lehet­sé­ges jelölt, mivel 1419-ből szár­ma­zó fel­jegy­zé­sek sze­rint a helyi kór­ház­ban a pék­ta­non­cok jóvol­tá­ból almá­val, ostyá­val, és mézes­ka­láccsal fel­dí­szí­tett fát állítottak.

Az észt­or­szá­gi Tal­linn­ból szár­ma­zó kon­ku­rens állí­tás sze­rint azon­ban az első kará­csony­fa 1441-ben egy ünne­pi tánc során díszí­tet­te a város­há­zát, bár a közép-német „bom” szó hasz­ná­la­ta utal­hat egy fel­dí­szí­tett osz­lop­ra vagy árboc­ra is. Érde­kes módon ren­ge­teg külön­bö­ző kará­cso­nyi kife­je­zést hasz­nál­nak még ma is az évszak meg­ün­nep­lé­sé­re. Gon­dol­junk pél­dá­ul a kata­lán tió de Nadal­ra vagy a fran­cia Bûche de Noël-re.

Bár a korai kará­csony­fák­ról szá­mos tör­té­nel­mi doku­men­tum a 16. szá­zad­ban jele­nik meg, egy­ér­tel­mű, hogy ezek a hagyo­má­nyok mélyebb gyö­ke­rek­kel ren­del­kez­nek. Brun­ner fel­jegy­zi azo­kat az ese­te­ket, ami­kor a helyi ható­sá­gok tör­vé­nye­ket hoz­tak, hogy meg­véd­jék a fákat a válo­ga­tás nél­kü­li kivá­gás­tól az ünnep­sé­gek miatt. Fel­ső-Elzász­ban egy 1561-es tör­vény értel­mé­ben a pol­gá­rok csak „egy nyolc cipő­nyi hosszú­sá­gú fenyőt” vihet­tek el az erdőből.

A 16. szá­zad­ra már sok ott­hon­ba kerül­tek egész fák vagy ágak, ami a kará­csony­fa hagyo­má­nyá­nak tar­tós nép­sze­rű­sé­gét jel­zi. Ma, ami­kor tovább­ra is fel­dí­szít­jük és körül üljük kará­csony­fá­in­kat, egy olyan hagyo­mány előtt tisz­tel­günk, amely évszá­za­dok óta össze­köt ben­nün­ket az ünnep szellemével.

For­rás: Ale­te­ia / 777b​log​.hu

For­dí­tot­ta: Szi­lá­gyi Anna 

Borí­tó­kép – Fotó: Dre​am​sti​me​.com