Hírek Vélemények/Publicisztikák Hogyan tanítsd és őrizd meg anya­nyel­ved külföldön

Hogyan tanítsd és őrizd meg anya­nyel­ved külföldön

Vicsa­csán Réka, nyel­vész és édes­anya saját tapasz­ta­la­ta­in ala­pu­ló tanácsai 

Nagyon sokan vagyunk abban a hely­zet­ben szer­te a vilá­gon, hogy nem szü­lő­föl­dün­kön élünk és a több­sé­gi nyelv las­san elnyom­ja az ott­hon­ról hozott nyel­vet. Szán­dé­ko­san nem írtam anya­nyel­vet, hiszen előbb azt kel­le­ne tisz­táz­ni, hogy mi az anyanyelv. 

Az anya­nyelv

Ami­kor meg­hall­juk ezt a szót, óha­tat­la­nul az édes­anyák­hoz köt­jük. Per­sze, nem vélet­le­nül, hiszen az ese­tek több­sé­gé­ben a gye­re­kek, szü­le­té­sük­től kez­dő­dő­en egy bizo­nyos korig, leg­több időt az édes­any­juk­kal töl­te­nek. Pedig az anya­nyelv nem kizá­ró­la­go­san az anyák által beszélt nyelv. Az anya­nyel­vet leg­könnyebb úgy meg­ha­tá­roz­ni, mint az a nyelv, amely­be bele­szü­le­tünk. A kör­nye­ze­tünk nyel­ve. Deme Lász­ló egyik írá­sá­ban így fogal­maz , ami talán egyik leg­il­lőbb meg­ha­tá­ro­zá­sa annak, hogy mi is az az anya­nyelv: “Az anya­nyelv nem csak az anyán­ké, eset­leg nem is föl­tét­le­nül az övé. Anya­nyel­ve az árva­gyer­mek­nek is van. Az anya­nyelv annak a köz­vet­len kör­nye­zet­nek a nyel­ve, amely­be az ember­pa­lán­ta esz­mél­ni kezd, elő­ször ismer­ke­dik és barát­ko­zik meg a kül­vi­lág­gal. Ez a nyelv olyan mélyen ivó­dik belénk, hogy nem is töp­ren­günk raj­ta: miért alma az alma, és miért lab­da a labda.”

Két- vagy többnyelvűség

De mi van abban az eset­ben, ha a gye­rek bele­szü­le­tik egy kör­nye­zet­be, amely­nek a nyel­ve nem a szü­lei anya­nyel­ve és elsa­já­tít­ja mind­ket­tőt (vagy akár töb­bet is)? Ame­lyik hoz­zá a leg­kö­ze­lebb áll, nagy való­szí­nű­ség­gel azt fog­ja anya­nyelv­ként meg­ha­tá­roz­ni. Ő pedig két- vagy több­nyel­vű beszé­lő lesz. A két­nyel­vű­ség nem jelen­ti azt, hogy mind­két nyel­ven egé­szen pon­to­san ugyan­azt tud­ja a beszé­lő vagy ugyan­azo­kon a terü­le­te­ken képes jól kife­jez­ni magát, de mind­két nyel­vet kom­for­to­san hasz­nál­ja. Néhol az egyik erő­sebb, vagy pre­fe­rál­tabb, néhol a másik. Lehet szi­tu­á­ció vagy akár téma­füg­gő is. Erdé­lyi­ként pél­dá­ul én mind a magyart mind pedig a román nyel­vet elsa­já­tí­tot­tam és bár a magyart helyez­tem előny­be, sok­kal job­ban tudom/tudtam kife­jez­ni magam hiva­ta­los ügyek­ben romá­nul. Az Ame­ri­ká­ban szü­le­tett vagy fel­nö­vő gye­re­ke­ink több­sé­ge ugyan­ezt fog­ja tapasz­tal­ni. Két­nyel­vű­ként ott­hon és köz­vet­len kör­nye­ze­té­ben hasz­nál­ni fog­ja a magyart, miköz­ben a nap töb­bi részé­ben ango­lul kom­mu­ni­kál. Ez nem kis mun­ka sem a szü­lők, sem a gye­re­kek számára. 

Sok­szor hal­lom azt, hogy magyar szü­lők mennyi­re sze­ret­nék azt, ha gye­re­ke­ik beszél­nék a nyel­vet, de szá­mos nehéz­ség­be ütköz­nek. Van, aki fel­ad­ja. Van, aki ren­ge­teg időt és ener­gi­át bele­fek­tet, ami­nek előbb-utóbb beérik a gyü­möl­cse. Most rész­le­te­sen nem térek ki a két- és több­nyel­vű­ség elő­nye­i­re, de szá­mos pozi­tí­vu­ma van kezd­ve azzal, hogy a több nyel­vet beszé­lők agya más­képp fej­lő­dik, pél­dá­ul nagyobb sűrű­sé­gű lesz a szür­ke­ál­lo­mány, keve­sebb eséllyel vagy később ala­kul­nak ki olyan beteg­sé­gek, mint az Alz­he­i­mer-kór vagy elme­za­var. De az sem elha­nya­gol­ha­tó, hogy a gyer­me­kek óha­tat­la­nul több kul­tú­rá­val is meg­is­mer­ked­nek, tágabb látó­kö­rű­ek és elfo­ga­dób­bak lesz­nek, sok­kal több eséllyel indul­nak a mun­ka­erő­pi­a­con stb.  Hogyan érjük el mind­ezt? Hogyan adjuk át a tudás­nak ezt az aján­dé­kát, miköz­ben min­ket is hoz­zá­se­gít ahhoz, hogy meg­őriz­zük anyanyelvünket?

Tanulunk
A 1848 – 49-es sza­bad­ság­harc és for­ra­da­lom­ról tanulunk

A két- és több­nyel­vű gyer­mek­ne­ve­lés kihívásai

Magyar anya­nyel­vű szü­lő­ket kér­dez­tem, hogy milyen kihí­vá­sok­kal küsz­köd­nek a neve­lés során. Álta­lá­nos­ság­ban az okok a követ­ke­zők vol­tak: a csa­lád­ban csak egyik szü­lő magyar. Ami­kor a másik szü­lő is ott­hon van, kire­keszt­ve érez­né magát, ha ő nem érte­né a beszél­ge­tést. Másik gond, hogy a kör­nye­ze­ti nyelv erős. Mikor a gyer­me­kek idő­seb­bek lesz­nek, bará­to­kat sze­rez­nek, a nap leg­na­gyobb részé­ben a másik nyel­vet beszé­lik. Ennek követ­kez­té­ben az a nyelv erő­sö­dik meg, így kényel­me­sebb a gye­rek­nek azt hasz­nál­ni és már eluta­sít­ja a másik nyel­vet. Bizo­nyos ese­tek­ben a szé­gyen is okoz­za az eluta­sí­tást. A gye­rek nem sze­ret­né, hogy őt más­nak lás­sák, a más­sá­got nega­tí­vum­ként fog­ja fel. Van, ami­kor a szü­lő félel­mei áll­nak a nyelv­ta­nu­lás útjá­ba pl. az a tév­hit, hogy a gye­rek kever­ni fog­ja a nyel­ve­ket, vagy nem tanul­ja meg ren­de­sen a több­sé­gi nyel­vet. Hogyan tud­juk még­is vala­hogy eze­ket a kihí­vá­so­kat elkerülni? 

5+1 Tipp 

1. Pri­o­ri­tá­sok meg­ha­tá­ro­zá­sa és kon­szen­zus 

Elsőd­le­ge­sen azt kell tisz­táz­ni, hogy a szülő(k) szá­má­ra mennyi­re fon­tos a gye­rek nyelv­tu­dá­sa. Ha a két szü­lő között nem fel­tét­le­nül egye­zik meg a cél, kon­szen­zus­ra kell jut­ni. A gye­re­kek leg­in­kább akkor haj­la­mo­sak ellent­mon­da­ni és eluta­sí­ta­ni egy nyel­vet és kul­tú­rát, ha azt lát­ják a szü­lőn, hogy tulaj­don­kép­pen neki sem annyi­ra fon­tos. A szü­lő akkor veszí­ti el a csa­tát, ami­kor ő olyas­mit vár a gye­re­ké­től, ami­ben ő maga sem tud jó pél­dá­val szol­gál­ni. Értem ezt pél­dá­ul abban az eset­ben, mikor a szü­lő elvár­ja, hogy a gye­rek érdek­lőd­jön a magyar nyelv és kul­tú­ra iránt, de ő maga nem érdek­lő­dik irán­ta, nem hasz­nál­ja rend­sze­re­sen a nyel­vet, nem olvas magya­rul, nem vesz részt a magyar kul­tu­rá­lis ren­dez­vé­nye­ken vagy csak néha­nap­ján, nem szív­ügye a közös­ség, nem kere­si azo­kat az alkal­ma­kat és tár­sa­sá­go­kat, ahol gye­re­ke hasz­nál­hat­ná a nyel­vet. Ha a szü­lő is úgy gon­dol­ja, hogy gyer­me­ke töb­bet ér el azzal, ha spor­tol­ni, tán­col­ni, zenél­ni tanul stb. nyelv­óra helyett és nem pró­bál­ja meg össze­egyez­tet­ni eze­ket úgy, hogy mind­egyik­re azo­nos mennyi­sé­gű időt szán, akkor a gyer­me­ke sem fog­ja pri­o­ri­tás­ként kezel­ni a magyar (vagy iga­zá­ból bár­mi­lyen más nyelv) elsa­já­tí­tá­sát. Ezt pedig a kez­de­tek­től, pici baba kor­tól, vagy ide­gen kör­nye­zet­be való köl­tö­zés kez­de­té­től nagyon kon­zek­ven­sen kell fel­épí­te­ni. Már a pocak­ban kifej­lő­dik a kis­ba­ba hal­lá­sa, így akkor érde­mes elkez­de­ni azon a nyel­ven beszél­ni hoz­zá, ame­lyet sze­ret­nénk, hogy a kör­nye­ze­té­nek nyel­ve mel­lett elsa­já­tít­son. Szü­le­té­se után pedig egyik (vagy mind­két) szü­lő azt a nyel­vet hasz­nál­ja, ami­kor a gye­rek­kel kom­mu­ni­kál. Ugyan­ak­kor a gye­re­kek nem csak abban nagyon ügye­sek, hogy el tud­ják külö­ní­te­ni és sze­mély­hez tud­ják köt­ni a nyel­ve­ket (pl. nagy­ma­má­val magya­rul beszé­lek, de a szom­széd néni­vel ango­lul), hanem a szi­tu­á­ci­ós nyelv­hasz­ná­la­tot is könnye­dén elsa­já­tít­ják (pl. a lányom nagyon ügye­sen meg­ta­nul­ta, hogy ott­hon magya­rul beszé­lünk, de az óvo­dá­ban angolul). 

2. Követ­ke­ze­tes­ség 

Itt jön be a kép­be a követ­ke­ze­tes­ség. Min­den olyan szü­lő­től, ahol már nagyob­bak a gye­re­kek és beszé­lik a nyel­vet, azt hal­lom, hogy nekik ez az, ami segí­tett. Ugyan­ak­kor ezt java­sol­ja a szak­iro­da­lom is, egyéb­ként össze­za­var­juk a gye­re­ket. Ha elha­tá­roz­tuk, hogy szá­munk­ra fon­tos a gyer­me­künk nyelv­ta­nu­lá­sa, a kul­tú­ra és hagyo­má­nya­ink elsa­já­tí­tá­sa, akkor azon nagyon rend­sze­re­sen és folya­ma­to­san kell dol­goz­ni. Ez ren­ge­teg kihí­vás­sal, lemon­dás­sal jár, hiszen a szü­lő szá­má­ra is kime­rí­tő tud len­ni, sok­szor kudarc­ként is meg­él­he­ti, ha nem úgy fej­lő­dik a nyelv­tu­dás, ahogy ő vagy a kör­nye­ze­te elvár­ja. Ezért nagyon fon­tos, hogy ebben az elha­tá­ro­zás­ban lehe­tő­leg sem­mi ne ingas­sa meg. Legyen mel­let­te egy támo­ga­tó társ, aki nem sér­tő­dött­ség­gel rea­gál, ha nem érti a másik szü­lő és gye­re­ke közöt­ti beszél­ge­tést, hanem akár ő is meg­ta­nul­hat­na vala­mennyi­re azon a nyel­ven. Hal­lot­tam olyan eset­ről is, ami­kor a szü­lő és gye­re­ke együtt tanul­tak egy bizo­nyos nyel­vet, így moti­vá­lóbb volt a gye­rek szá­má­ra a tanu­lás. Leg­in­kább akkor kell követ­ke­ze­tes­nek len­ni, ami­kor eljön az az idő­szak, hogy a gye­rek nem sze­ret­ne az adott nyel­ven vála­szol­ni, eluta­sít­ja azt a nyel­vi kör­nye­ze­tet, mert ren­ge­teg mást tart érde­ke­sebb­nek, fon­to­sabb­nak. Sokan itt szok­ták fel­ad­ni, mert ez az egyik leg­ne­he­zebb idő­szak. Nem azt mon­dom, hogy a gye­re­ket bele kell kény­sze­rí­te­ni hely­ze­tek­be. De az se legyen kifo­gás, hogy nem sze­ret­ne magyar közös­ség­be jár­ni vagy magya­rul beszél­ni, mert az neki nem tet­szik. Ren­ge­teg múlik a szü­lő hoz­zá­ál­lá­sán és hogy eze­ket a hely­ze­te­ket hogyan keze­li, felajánl‑e pél­dá­ul olyan opci­ót, ami szin­tén a nyelv­ta­nu­lást szol­gál­ja vagy vala­mi tel­je­sen más­ba csap át. Pél­dá­ul egé­szen ter­mé­sze­tes az, ha a gye­rek fel­hoz­za, hogy inkább fociz­ni men­ne, mint­sem magyar­órá­ra. Ilyen­kor viszont fel­ajánl­hat­juk neki azt, hogy meg­kér­jük a tanárt, iktas­son be egy kis foci­zást a szün­idő­ben, vagy akár azt is, hogy magyar­óra után, eset­leg hét köz­ben vala­me­lyik dél­után eljár­hat focizni. 

Játék a Napocs­ka Magyar Iskolában

3. Idő

Azt szok­ták mon­da­ni, hogy az idő nagy úr. Így van ez a nyelv­ta­nu­lás­sal is. Ha a gyerek(ek) csak abban az 1 – 2 órá­ban hall­ja a nyel­vet napon­ta, ami­kor a szü­lő meg­ér­ke­zett a mun­ká­ból, az nem lesz ele­gen­dő egy hala­dóbb szint elsa­já­tí­tá­sá­hoz. Vala­ho­gyan időt kell kiszo­rí­ta­ni arra, hogy alka­lom legyen a nyel­vet hasz­nál­ni. Ez nem fel­tét­le­nül jelen­ti azt, hogy a szü­lő marad­jon ki a mun­ká­ból. De hét­vé­gén lehet­ne több időt töl­te­ni azzal, hogy azon a nyel­ven beszél­nek. A nyá­ri vaká­ci­ók során, aki meg­te­he­ti, beirat­hat­ja a gye­re­ket nyelv­tá­bor­ba vagy, ami még ennél is jobb, vala­hogy meg­ol­da­ni azt, hogy gye­re­ke hosszabb időt tölt­sön az adott nyel­vi kör­nye­zet­ben. Ren­ge­teg magyar nyel­vű tábor van Ame­ri­ká­ban és szer­te a vilá­gon. Ilye­nek a Diasz­pó­ra Isko­la­tá­bor, a Ti Ti TáborCsip­ke Tábor, magyar isko­lák által szer­ve­zett hét­vé­gi vagy egy­he­tes tábo­rok, vagy akár az AMIT által meg­szer­ve­zett online Olva­só­tá­bor. De ha van ott­hon rokon­ság és meg­old­ha­tó, hogy a gyerek(ek) tel­jes nya­ra­kat tölt­se­nek ott­hon, az ren­ge­te­get segí­te­ne abban, hogy behoz­zák a lemaradásukat. 

4. Sok olvasás

És ha már fen­tebb emlí­tet­tem az olva­só­tá­bort, beszél­jünk egy keve­set az olva­sás­ról. Az olva­sás és fel­ol­va­sás során olyan szó­kinccsel ismer­ked­nek a gye­re­kek, ame­lyek­kel talán addig nem. A mesék, ver­sek tör­té­ne­tei által belá­tást nyer­nek a kul­tú­rá­ba is. Meg­is­mer­ked­nek a hét­fe­jű sár­kánnyal, János Vitéz­zel, Bogyó és Babó­cá­val, Maszat­tal, hogy néhány ismer­teb­bet említ­sek. Az olva­sás hoz­zá­se­gít ahhoz is, hogy tágul­jon a téma­kör, ami­ről elbe­szél­get­het gye­rek és szü­lő. Egy-egy tör­té­ne­tet meg lehet beszél­ni, kér­dez­ni lehet róla, be lehet vele indí­ta­ni a kép­ze­lő­erőt: vajon ő mit csi­nált vol­na vala­me­lyik sze­rep­lő helyé­ben? Hogyan írná át a mese végét? Milyen más sze­rep­lőt tud­na elkép­zel­ni még a novel­lá­ban? stb. 

5. Magyar közös­sé­gi élet­ben való részvétel

Az ott­ho­ni olva­sás mel­lett a magyar közös­sé­gi élet­ben való rész­vé­tel az, ami ren­ge­te­get fej­leszt­het a gye­re­kek szó­kin­csén. Azok a gye­re­kek, akik a közös­sé­ge­i­ken belül eljár­nak magyar isko­lá­ba, egyéb ren­dez­vé­nye­ken részt vesz­nek, jóval tágabb szó­kinccsel gaz­da­god­nak, mint azok, akik nem része­sei ezek­nek a prog­ra­mok­nak. Hiszen ha bele­gon­do­lunk, elő­ször is nem ele­gen­dő az a pár óra nyelv­hasz­ná­lat miu­tán a gye­rek haza érke­zik az óvo­dá­ból vagy isko­lá­ból. A szó­kincs, amit ott­hon hasz­ná­lunk, álta­lá­ban kime­rül abban, hogy mi tör­tént aznap velük, becsomagolta‑e a tás­ká­ját vagy mit sze­ret­ne vin­ni uzson­ná­ra. Per­sze, most egy kicsit sar­kí­tot­tam, de tény és való, hogy egy­ál­ta­lán nem vagy csak nagyon rit­kán kerül­nek elő olyan témák, ame­lyek­ről a gye­re­kek a magyar isko­lá­ban hall­hat­nak. Gon­dol­junk csak egy nagyon egy­sze­rű pél­dá­ra. A gye­re­kek az isko­lá­ban szü­re­ti bál­ra készül­nek és elbe­szél­get­nek a szü­re­ti szo­ká­sok­ról, meg­ta­nul­ják a Lipem-lopom a sző­lőt című dalt. Elke­rül­he­tet­len, hogy előbb azt kell­jen tisz­táz­ni, mi is az a ‘csősz’, ‘fur­kós­bot’, vagy ‘vas­ka­lap’. Azon­nal három új szó­val bővült a szó­kin­csük. De ugyan­így gya­rap­szik a tudá­suk azzal kap­cso­lat­ban is, hogy hagyo­má­nyo­san miként ünnepelték/ünnepeljük a szü­re­tet, milyen tör­té­nel­mi ese­mé­nyek­hez fűző­dik egy-egy ünne­pünk, vagy éppen hol helyez­ke­dik el a Bala­ton, milyen az állat­vi­lá­ga stb. 

Szü­re­ti bál a Pho­e­ni­xi Magyar Kul­tu­rá­lis Egye­sü­let szervezésében

+1

A kitar­tás ereje

Nem győ­zöm hang­sú­lyoz­ni, hogy mind­eh­hez nem ele­gen­dő elszánt­nak len­ni. Nagyon fon­tos, hogy mind­vé­gig tart­sunk ki a dön­té­sünk mel­lett még akkor is, ami­kor úgy érez­zük, hogy most már bead­juk a dere­kun­kat. A gye­re­kek és a körü­löt­tünk lévők oly­kor kegyet­le­nek tud­nak len­ni. Meg­bán­ta­nak, elbi­zony­ta­la­ní­ta­nak, meg­kér­dő­je­le­zik, hogy minek csi­nál­juk, mikor úgy­sem ezzel fog érvé­nye­sül­ni az élet­ben a gye­re­künk. Min­den­ki szá­má­ra talán kicsit más az, hogy mi moti­vál­ja. Engem elsőd­le­ge­sen az moti­vál, hogy én el sem tud­nám azt kép­zel­ni, hogy a gye­re­kem­mel ne magya­rul beszél­jek. Szá­mom­ra ez az a nyelv, ame­lyen a leg­job­ban tudom kife­jez­ni a gon­do­la­ta­i­mat és érzé­se­i­met. Ugyan­ak­kor azt sem tud­nám elkép­zel­ni, hogy a magyar nagy­szü­le­i­vel ne magya­rul beszél­jen. Nyel­vész­ként azt is tudom, hogy mennyi hoz­zá­adott tudást és képes­sé­get jelent.

Nem utol­só­sor­ban közös­sé­gi veze­tő­ként nem egy olyan másod‑, har­mad­ge­ne­rá­ci­ós magyar­ral talál­koz­tam, aki elmon­dá­sa sze­rint nagyon bán­ja, hogy nem tanul­ha­tott meg magya­rul és olyan is van, aki elíté­li szü­le­it, nagy­szü­le­it, ami­ért nem taní­tot­ták őt meg magya­rul. Tudom, hogy meg lehet ten­ni, hiszen jóma­gam is egy másik kul­tú­rá­ban nevel­ked­tem, ahol a magyar kisebb­sé­gi nyelv volt. Igen, Erdély­ben könnyebb magyar gye­re­ket nevel­ni, hiszen ren­ge­teg olyan lehe­tő­ség van, ami itt nincs pl. magyar tan­nyel­vű isko­lá­ba jár­ni, magyar szín­da­ra­bo­kat meg­néz­ni, magya­rok­kal barát­koz­ni stb. De ha vala­ki tény­le­ge­sen szi­lárd ebben az elha­tá­ro­zá­sá­ban, egé­szen biz­tos vagyok ben­ne, hogy meg­ta­lál­ja azo­kat a lehe­tő­sé­ge­ket, ame­lyek hoz­zá­se­gí­te­nek ahhoz, hogy meg­őriz­ze és átad­ja  anya­nyel­vét a gye­re­ke­i­nek. Kívá­nom, hogy talál­já­tok meg ti is eze­ket a lehe­tő­sé­ge­ket és a kel­lő moti­vá­ci­ót, amit aztán ne enged­je­tek el. 

www,hungarianhub.com