Hírek Vélemények/Publicisztikák Hitler és Lenin egyformán kezelendő a közemlékezetben

Hitler és Lenin egyformán kezelendő a közemlékezetben

A kettős mércét, ami a nácizmus és a kommunizmus közötti különbségtételben ragadható meg, tetten érhetjük a jogalkotásban, a médiában, a politikai nyilatkozatokban egyaránt – közölte Borbély Zsolt Attila, aki az Erdély.ma portálon megjelent írásra reagált.

Borbély Zsolt Attila
Borbély Zsolt Attila

Csekély a valószínűsége annak, hogy a holland baloldal nyílt Lenin-rajongása, amiről hírt adott az Erdély. ma portál s melynek mögötteseiről lényegre tapintó eszmefuttatást közölt Bogár László, az első számú aktív magyar elemző, akit egyszerre jellemez a jelenségek mögé látás képessége és szólás bátorsága, elgondolkodtatná azt a tábort, mely a fősodratú politikum, illetve az azt erősítő analóg, elektronikus és a közösségi média hatására lassan elveszíti realitás érzékét, józan ítélőképességét és emberi erkölcsi mércéjét.

Azok után, hogy a férfi és nő közötti banális, természet adta biológiai különbségek nyílt hangoztatása karriereket dönthet romba, hogy gyermekek tömegeit vetik alá a média által sugalmazott hangulatváltásukra hivatkozva nemváltó műtétnek és teszik tönkre őket egy életre, hogy egy nyíltan rasszista, kultúraromboló mozgalom és annak visszaeső bűnöző ikonja előtt letérdeltetik a sportvilág színe javát, hogy lábbal tapossák a szólásszabadságot nap, mint nap, börtönnel fenyegetve a valóságot kendőzetlenül kimondókat, hogy több államban elveszik a gyermekét azoknak, akik nem az újkreténség dogmái szerint nevelik őket, hogy homofób, a nőket emberszámba nem vevő iszlám tömegeket engednek be Európába azok, akik a nők és a homokosok jogaival kelnek és fekszenek (csak azért, hogy felszámolják a keresztény fehér kultúrát hordozó közösségeket), aligha fogja bárki azt mondani közülük, hogy eddig és nem tovább.

Pedig ez is egy szintlépés. 

Marx Károly köreikben elismert tekintély, valójában nem is beszélhetünk a rehabilitációjáról, hiszen a baloldal soha meg nem tagadta. De Marx és Lenin között van egy lényegi különbség, mégpedig az, hogy utóbbi köztudottan a politikai motivációjú tömeggyilkosság elméleti és gyakorlati képviselője. 

marx  engels lenin

És itt érünk el a baloldal által folyamatosan alkalmazott kettős mérce kérdéséig. E kettős mércét, ami a nácizmus és a kommunizmus közötti különbségtételben ragadható meg, tetten érhetjük a jogalkotásban, a médiában, a politikai nyilatkozatokban egyaránt.

A nácizmus bűneit nemhogy tagadni nem lehet, de e kérdésben a fősodor téziseitől eltérő történelmi kutatások eredményeinek közreadásával is a börtönt kockáztatja egy történész Európa legtöbb államában. 

A vörös csillag lehet egy sör szimbóluma, – próbálja meg ezt valaki a horogkereszttel – , az 1919-es terrorállam, a Tanácsköztársaság erényeiről bárki szólhat, míg Jörg Haider kijelentését, melyben Harmadik Birodalom szociálpolitikáját dicsérte, – a politikus igencsak gyanús körülmények között bekövetkezett haláláig – úgy idézték, mint szélsőségességének bizonyítékát.

 Az Unió egyes államaiban máig működnek kommunista pártok, míg a hitlerizmus iránti nyílt nosztalgiával szemben minden eszközzel fellépnek. A példák sora vég nélkül sorolható.

Holott ebben a kérdésben egyetlen olyan elvi álláspont képzelhető el, mely összeegyeztethető a legalapvetőbb emberi értékrend lényegében kultúrafüggetlen értéktételezésével, éspedig az emberi élet szentségével. 
 

Minden további magyarázat vagy lábjegyzet nélkül leszögezhető, hogy az az ideológia, vallás, politikai irány, mely bármilyen alapon ártatlan emberek életére tör, embertelen és elítélendő. 

Ebbe természetesen beleértendő a baloldal által elképesztő cinizmussal női alapjogként tételezett abortusz is, melynek jegyében ma már életképes kisbabák is meggyilkolhatók egyes államokban. 

Erkölcsi szempontból semmi különbség nincs aközött, hogy valakit osztály-hovatartozása, vallási, politikai nézetei vagy etnikai származása okán gyilkolnak meg. 

Képzeljük el, ha valaki nyíltan képviselné azt az álláspontot, hogy a nácizmus és a kommunizmus közül a nácizmus felvállalhatóbb, hiszen a kommunizmus a rendszer-működtetés jegyében elkövetett tömeggyilkosságok mellett nyomort hozott, míg a nácizmus olyan gazdasági fejlődést, melyet még egy Gyurcsány-párti polgármester is elismer. A ma Lenint éltetők egy csapásra az illető megfeszítését kérnék. Ez az abszurd ezeknek az embereknek a gondolkodásában és politikai gyakorlatában: a következetesség, a koherens elvi alapok teljes hiánya. 

Lovas Istvánnak, a magyar nemzeti újságírás fejedelmének vesszőparipája volt az az imperatívusz, hogy a nácizmus és a kommunizmus tömeggyilkosságai között nem lehet különbséget tenni, s minden erejével küzdött eme különbségtétel ellen, még a holokauszt-tagadás rágalmát is kiprovokálva ellenségeiből. De emlékezhetünk arra is, hogy mekkora felhördülést okozott az első Orbán kormány idején a Terror Házának megnyitása. 

Mert ez az, amire ez a jobb híján bal-liberálisnak nevezett politikai bűnszövetség allergiás: annak az evidenciának a kimondása, hogy a nácizmus és kommunizmus egyaránt elítélendő, illetve, hogy Hitler és Lenin egyformán kezelendő a közemlékezetben.

Forrás: erdely.ma