Hit Paj­zsa-díj 2022

Tamás József, a Gyu­la­fe­hér­vá­ri Főegy­ház­me­gye nyu­gal­ma­zott segéd­püs­pö­ke és Kont­ra Éva szer­ze­tes, a Magya­rok Nagy­asszo­nya Tár­sa­ság első álta­lá­nos elöl­já­ró­ja kap­ta idén a Hit Paj­zsa-díjat. A kom­mu­niz­mus áldo­za­ta­i­nak emlék­nap­ja alkal­má­ból éven­te oda­ítélt elis­me­rést Buda­pes­ten, a Jezsu­i­ta Rend Pár­be­széd Házá­nak dísz­ter­mé­ben adták át 2022. feb­ru­ár 26-án. Az aláb­bi­ak­ban Tamás József püs­pök atya sza­ba­don elmon­dott köszö­nő­sza­va­i­nak leira­tát olvashatják.

Tamás József püs­pök köszönőszavai

Tisz­telt Elnök Úr, Tisz­telt Állam­tit­kár Úr, Tisz­telt Püs­pök Atya, Tisz­telt Hor­váth Úr: a Hit Paj­zsa-díj Ala­pí­tó­ja, Tisz­telt Sza­bolcs Atya: a Hit Paj­zsa-díj Kurá­to­ra, Ked­ves Jelenlévők!

Enged­tes­sék meg nekem, hogy far­sang lévén egy ked­ves anek­do­tá­val kezd­jem mon­da­ni­va­ló­mat. Isten nyug­tas­sa, a pap­bá­csi, aki­től hal­lot­tam ezt a tör­té­ne­tet, már meg­halt. Hogy ő találta‑e ki vagy való­ban meg­tör­tént vele, ezt nem tudom. Ez a tör­té­net arról szól, hogy a hit­tan­órá­ról elké­sett néhány gyer­mek, s ami­kor meg­ér­kez­tek, meg­kér­dez­te tőlük, hogy hol vol­tak. Őszin­tén elmond­ták, hogy lát­tak egy nyá­jat s a nyáj között volt egy sza­már. S addig bámész­kod­tak, amíg elkés­tek. És az egyik gyer­mek azt mond­ja: ez a sza­már olyan nagy volt, mint a pap­bá­csi. Erre a másik: menj el te, nincs is olyan nagy sza­már, mint a papbácsi.

Mind­annyi­an ismer­jük Virág­va­sár­nap­nak a tör­té­ne­tét, Jézus bevo­nu­lá­sa Jeru­zsá­lem­be sza­má­ron tör­tént. És én ami­kor most ezt a díjat kap­tam, arra gon­dol­tam, hogy való­ban az a sza­már nem kép­zel­te azt, hogy az az ünnep­ség, amit szer­vez­tek Jézus szá­má­ra az ünne­pé­lyes bevo­nu­lás alatt, az a pál­ma­ág­len­ge­tés, az a hozsan­ná­zás, a ruhák­nak a föld­re való lete­rí­té­se neki szólna. 

Ő is tud­ta azt, hogy ez mind Jézus­nak szól. Vala­hogy így érzem én is. Mind­az, amit Sza­bolcs atya is elmon­dott a lau­dá­ci­ó­ban, nem rólam, nem nekem szólt, hanem egye­dül a Jóis­ten­nek. Őne­ki, aki éle­tet adott, és aki olyan talen­tu­mok­kal aján­dé­ko­zott meg engem, ame­lyek­kel tud­tam vala­mit kez­de­ni és tud­tam mások­nak a szol­gá­la­tá­ra len­ni. Éppen ezért én ezt a díjat úgy érté­ke­lem, hogy a Jóis­ten kap­ta mind­azért, amit álta­lam tett és adott annak a nép­nek, amely köré­ben szol­gá­lok mint pap és már 25 éve mint püspök.

Én úgy gon­dol­tam, hogy ezt a díjat olya­nok kap­ják, akik meg­jár­ták a pok­lok pok­lát, bör­tö­nök­ben síny­lőd­tek. A mi pap­ja­ink között is vol­tak, akik tizen­négy évet töl­töt­tek kemény bör­tö­nök­ben. Én azon­ban már nem abba a gene­rá­ci­ó­ba tar­to­zom, hiszen 1964-ben kien­ged­ték a bör­tö­nök­ből nem­csak a poli­ti­kai fog­lyo­kat, hanem a papo­kat is. Az igaz, hogy a kom­mu­niz­mus ide­jén szen­ved­tünk. Nem­csak azért, mert ki akar­ták vol­na tép­ni az embe­rek szí­vé­ből, lel­ké­ből a hitet, szen­ved­tünk kisebb­sé­gi sor­sunk­ban is bőven. Én abban az idő­ben éltem, ami­kor a sze­ku­rit­áté más mód­sze­rek­kel pró­bált dol­goz­ni, meg­fé­lem­lí­te­ni az embe­re­ket, s ezért nem­csak meg­fi­gyel­ték, hanem sok­szor hívattak. 

Enge­met is hívat­tak. Én is töl­töt­tem több időt is a sze­ku­rit­áté falai között, hall­va – nem tudom, hogy lemezről‑e vagy való­ság­ból – olyan fáj­dal­mas han­go­kat, ame­lyek azt kel­tet­ték ben­nem, hogy eze­ket az embe­re­ket ütik és verik. 

De hát ezek még­sem mér­he­tők össze azok­nak a szen­ve­dé­sé­vel, akik bör­tö­nök­ben vol­tak. Ha mind­ezek elle­né­re is adták ezt a díjat, én nagyon szé­pen köszö­nöm. És külö­nö­sen azt köszö­nöm ebben, hogy a tavaly­tól kez­dő­dő­en már a hatá­ron túl­ra lépett az ebben a díj­ban való része­sü­lés. Ez is egy olyan gesz­tus, amit annak ide­jén a jelen­le­gi Magyar Kor­mány indí­tott el a nem­zet­nek az egye­sí­té­sé­ben: hogy nem leír­tak ben­nün­ket, hanem sok­kal inkább meg­be­csül­nek min­ket és iga­zi test­vé­rek­ként tekin­te­nek ránk. 

Ezt sze­ret­ném külö­nö­sen kihang­sú­lyoz­ni és ezt sze­ret­ném külö­nö­sen is köszön­ni. Most mi külö­nös­kép­pen is druk­ko­lunk azért, hogy hogyan tovább, milyen dön­tés lesz ápri­lis 3‑án, mert nem sze­ret­nénk, ha vissza­tér­ne egy olyan kor­szak, amely­ben mi újra leírot­tak len­nénk. Nagyon hálá­sak vagyunk min­den­fé­le erköl­csi, anya­gi támo­ga­tá­sért is, amit kap­tunk ettől a Kor­mány­tól. Hol­nap reg­gel 9 óra­kor a Magya­rok Nagy­asszo­nya-temp­lom­ban is azért fogom a szent­mi­sé­met végez­ni, hogy nagyon jó dön­tés tör­tén­jen majd a választáson.

Végül sze­ret­ném meg­kö­szön­ni ezt a szép ünnep­sé­get, ennek a meg­szer­ve­zé­sét, sze­ret­ném meg­kö­szön­ni szív­ből és mind­annyi­uk­nak, akik itt van­nak, a jelen­lé­tet. A Jóis­ten áld­jon meg mind­annyi­un­kat és segít­sen az életünkben. 

(Leje­gyez­te: Var­ga Gabriella)

For­rás: eletunk​.net