Hírek Magyarországi hírek Harmadszor kapja magyar kutató a legfontosabb matematikai elismerést

Harmadszor kapja magyar kutató a legfontosabb matematikai elismerést

A matematikai Nobel-díjként emlegetett Abel-díjat 2021-ben Lovász László akadémikusnak és az izraeli születésű Avi Wigdersonnak ítélték. A ma közzétett indoklás szerint „meghatározó jelentőségű munkásságukért az elméleti számítógép-tudomány és a diszkrét matematika terén, és szerepükért abban, hogy ezek a modern matematika központi területeivé válhattak” érdemelték ki az elismerést.

A számítási bonyolultság elmélete – amely az algoritmusok sebességével és hatékonyságával foglalkozik – az 1970-es években még gyerekcipőben járt, de ma már a matematika és az elméleti számítógép-tudomány elismert területe. – Lovász és Wigderson az elmúlt évtizedekben vezető szerepet játszott ebben a fejlődésben. Tevékenységük sok szempontból összefonódik, hiszen munkásságuk meghatározó volt a számítási véletlenszerűség megértése és a hatékony számítás határainak kutatása szempontjából – méltatta a díjazottakat Hans Munthe-Kaas, az Abel-bizottság elnöke. Nekik köszönhetően a diszkrét matematika és a viszonylag fiatal elméleti számítógép-tudomány a modern matematika központi területeivé vált. A norvégok szerint Lovász László tudományos publikációi mellett számos könyv szerzőjeként ismert, műveiben mindig világosan és érthetően fogalmaz. Munkásságának egyik legfontosabb eredménye, hogy meghatározta, hogyan képes a diszkrét matematika megoldani a számítógép-tudomány alapvető elméleti kérdéseit.

– 2012-ben jelen voltam Szemerédi Endre oslói Abel-díj-átadásán. Eljátszottam a gondolattal, hogy egyszer talán én is ott állhatok a norvég király mellett. Ugyanakkor tudni kell rólam, hogy sohasem a díjak motiváltak. A megismerés öröme és izgalma semmi mással össze nem hasonlítható élményt jelentett számomra – mondta el Lovász László, aki szerint a matematika területén az Abel-díj a legnagyobb presztízsű, külsőségeiben is a Nobel-díjhoz legjobban hasonlító elismerés. Az akadémikus egy alkalommal úgy nyilatkozott: szerencsés volt, hogy részese lehetett egy olyan időszaknak, amelyben a matematika együtt fejlődött egy alkalmazási területtel.

A megismerés öröme és izgalma semmi mással össze nem hasonlítható élményt jelent számára
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

– A gráfelmélet, a kombinatorika és a diszkrét matematika játszik jelentős szerepet ezen a területen, mi, magyarok ezekben hagyományosan jók vagyunk. Elsősorban Erdős Pál nevét kell kiemelni, aki az előbb említett tudományágak világszerte elismert képviselője volt. Szerencsésnek tartom magam, hogy Erdőssel középiskolásként találkozhattam. Bátorított, egyengette a pályámat. A számítógépek megjelenésével a korábban lenézett gráfelmélet, kombinatorika és diszkrét matematika jelentősége ugrásszerűen megnőtt. Olyan új eredmények születtek, amelyek nélkül nem létezhetne a modern informatika. Nagy áttörés volt, az ember érezte, hogy nagy dolgok részese lehet. Akkor kevesen gondolták, hogy a biológia is felhasználhatja a matematikusok felismeréseit. Ha újrakezdhetném a pályámat, a matematika mellett a biológiával is behatóbban foglalkoznék – ismerte el az akadémikus.

Az 1948-ban Budapesten született Lovász Lászlót tizenéves kora óta „sztármatematikusként” emlegették. Nem nyomasztotta a sztárság. Nem ezzel foglalkozott, hanem annak örült, hogy megoldott problémákat. Az ELTE hallgatójaként 1970-ben, 22 évesen kandidátusi fokozatot szerzett. Ekkor már nemzetközi konferenciákon tartott előadásokat és 15 publikációja jelent meg. A magyar rendszer furcsasága miatt csak 1971-ben diplomázott, egy évvel azután, hogy megszerezte kandidátusi fokozatát. Először az ELTE-n, majd a szegedi József Attila Tudományegyetemen oktatott, ahol 1975-ben a geometria tanszék vezetője lett. 1982-ben az ELTE Számítógép-tudományi Tanszék élére nevezték ki. 1993-ban a számítógép-tudomány és matematika professzora lett a Yale Egyetemen. 1999-ben a Microsoftnál kezdett tudományos kutatóként dolgozni, majd 2006-ban visszatért az ELTE-re. A világ számos egyetemén volt vendégprofesszor.

– A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején az időm felét itthon, a másikat az Egyesült Államokban töltöttem. Olykor azt éreztem, hogy elaprózom az energiáimat, miközben számos érdekes problémával találkoztam. Azért fogadtam el a Yale Egyetem állásajánlatát, mert nyugalomra vágytunk. Összesen tizennégy évet éltünk a tengeren túl, aminek a második fele a Microsoftnál telt el – mondta el Lovász László, aki az informatikai cégnél rövid ideig együtt dolgozott a magyar származású Charles Simonyival, a kétszeres űrturistával. Az akadémikus nem vágyott az űrbe, efféle kalandok nem izgatták, de számos olyan pontja van a világnak, amit szívesen meglátogatna turistaként.

A koronavírus-járvány alaposan átírta az MTA elnökségének utolsó hónapjait – arra ugyanis nem volt jogszabály, hogy miként kell tisztségviselőket választani pandémia idején. Tavaly ősz óta az Európai Kutatási Tanács támogatásával, nemzetközi együttműködés részeként a járvány terjedésével kapcsolatos problémákat elemzi társaival. Azt figyelik, hogy milyen adatokat érdemes gyűjteni. Úgy érzi, jól haladnak.

Lovász László számos díjat kapott, köztük az 1999-ben Wolf- és Knuth-díjat, 2001-ben Gödel-, míg 2010-ben Kiotó-díjat. Elnöke volt a Nemzetközi Matematikai Uniónak és kétszer a Magyar Tudományos Akadémiának. Feleségével, Vesztergombi Katalinnal – aki szintén matematikus, és kutatótársként gyakran együtt dolgoznak – négy gyermekük és hét unokájuk van.

Az Abel-díjat a norvég kormány finanszírozza, és 7,5 millió norvég korona (körülbelül 271 millió forint) pénzjutalommal jár. A díjat a Norvég Tudományos Akadémia adja. A nyertesek kiválasztása öt nemzetközileg elismert matematikusból álló Abel-bizottság ajánlásán alapul. Lovász László mellett két magyar matematikus érdemelte ki eddig ezt az elismerést: Az 1926-ban Budapesten született, 1941 óta az Egyesült Államokban élő Lax Péter 2005-ben, Szemerédi Endre pedig 2012-ben.

Forrás: Magyar Nemzet