Hírek Magyarországi hírek Har­mad­szor kap­ja magyar kuta­tó a leg­fon­to­sabb mate­ma­ti­kai elismerést

Har­mad­szor kap­ja magyar kuta­tó a leg­fon­to­sabb mate­ma­ti­kai elismerést

A mate­ma­ti­kai Nobel-díj­ként emle­ge­tett Abel-díjat 2021-ben Lovász Lász­ló aka­dé­mi­kus­nak és az izra­e­li szü­le­té­sű Avi Wig­der­son­nak ítél­ték. A ma köz­zé­tett indok­lás sze­rint „meg­ha­tá­ro­zó jelen­tő­sé­gű mun­kás­sá­gu­kért az elmé­le­ti szá­mí­tó­gép-tudo­mány és a diszk­rét mate­ma­ti­ka terén, és sze­re­pü­kért abban, hogy ezek a modern mate­ma­ti­ka köz­pon­ti terü­le­te­i­vé vál­hat­tak” érde­mel­ték ki az elismerést.

A szá­mí­tá­si bonyo­lult­ság elmé­le­te – amely az algo­rit­mu­sok sebes­sé­gé­vel és haté­kony­sá­gá­val fog­lal­ko­zik – az 1970-es évek­ben még gye­rek­ci­pő­ben járt, de ma már a mate­ma­ti­ka és az elmé­le­ti szá­mí­tó­gép-tudo­mány elis­mert terü­le­te. – Lovász és Wig­der­son az elmúlt évti­ze­dek­ben veze­tő sze­re­pet ját­szott ebben a fej­lő­dés­ben. Tevé­keny­sé­gük sok szem­pont­ból össze­fo­nó­dik, hiszen mun­kás­sá­guk meg­ha­tá­ro­zó volt a szá­mí­tá­si vélet­len­sze­rű­ség meg­ér­té­se és a haté­kony szá­mí­tás hatá­ra­i­nak kuta­tá­sa szem­pont­já­ból – mél­tat­ta a díja­zot­ta­kat Hans Mun­the-Kaas, az Abel-bizott­ság elnö­ke. Nekik köszön­he­tő­en a diszk­rét mate­ma­ti­ka és a viszony­lag fia­tal elmé­le­ti szá­mí­tó­gép-tudo­mány a modern mate­ma­ti­ka köz­pon­ti terü­le­te­i­vé vált. A nor­vé­gok sze­rint Lovász Lász­ló tudo­má­nyos pub­li­ká­ci­ói mel­lett szá­mos könyv szer­ző­je­ként ismert, műve­i­ben min­dig vilá­go­san és ért­he­tő­en fogal­maz. Mun­kás­sá­gá­nak egyik leg­fon­to­sabb ered­mé­nye, hogy meg­ha­tá­roz­ta, hogyan képes a diszk­rét mate­ma­ti­ka meg­ol­da­ni a szá­mí­tó­gép-tudo­mány alap­ve­tő elmé­le­ti kérdéseit.

– 2012-ben jelen vol­tam Sze­me­ré­di End­re oslói Abel-díj-átadá­sán. Elját­szot­tam a gon­do­lat­tal, hogy egy­szer talán én is ott áll­ha­tok a nor­vég király mel­lett. Ugyan­ak­kor tud­ni kell rólam, hogy soha­sem a díjak moti­vál­tak. A meg­is­me­rés örö­me és izgal­ma sem­mi más­sal össze nem hason­lít­ha­tó élményt jelen­tett szá­mom­ra – mond­ta el Lovász Lász­ló, aki sze­rint a mate­ma­ti­ka terü­le­tén az Abel-díj a leg­na­gyobb presz­tí­zsű, kül­ső­sé­ge­i­ben is a Nobel-díj­hoz leg­job­ban hason­lí­tó elis­me­rés. Az aka­dé­mi­kus egy alka­lom­mal úgy nyi­lat­ko­zott: sze­ren­csés volt, hogy része­se lehe­tett egy olyan idő­szak­nak, amely­ben a mate­ma­ti­ka együtt fej­lő­dött egy alkal­ma­zá­si területtel.

A meg­is­me­rés örö­me és izgal­ma sem­mi más­sal össze nem hason­lít­ha­tó élményt jelent szá­má­ra
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

– A gráf­el­mé­let, a kom­bi­na­to­ri­ka és a diszk­rét mate­ma­ti­ka ját­szik jelen­tős sze­re­pet ezen a terü­le­ten, mi, magya­rok ezek­ben hagyo­má­nyo­san jók vagyunk. Első­sor­ban Erdős Pál nevét kell kiemel­ni, aki az előbb emlí­tett tudo­mány­ágak világ­szer­te elis­mert kép­vi­se­lő­je volt. Sze­ren­csés­nek tar­tom magam, hogy Erdős­sel közép­is­ko­lás­ként talál­koz­hat­tam. Báto­rí­tott, egyen­get­te a pályá­mat. A szá­mí­tó­gé­pek meg­je­le­né­sé­vel a koráb­ban lené­zett gráf­el­mé­let, kom­bi­na­to­ri­ka és diszk­rét mate­ma­ti­ka jelen­tő­sé­ge ugrás­sze­rű­en meg­nőtt. Olyan új ered­mé­nyek szü­let­tek, ame­lyek nél­kül nem létez­het­ne a modern infor­ma­ti­ka. Nagy áttö­rés volt, az ember érez­te, hogy nagy dol­gok része­se lehet. Akkor keve­sen gon­dol­ták, hogy a bio­ló­gia is fel­hasz­nál­hat­ja a mate­ma­ti­ku­sok fel­is­me­ré­se­it. Ha újra­kezd­het­ném a pályá­mat, a mate­ma­ti­ka mel­lett a bio­ló­gi­á­val is beha­tób­ban fog­lal­koz­nék – ismer­te el az akadémikus.

Az 1948-ban Buda­pes­ten szü­le­tett Lovász Lász­lót tizen­éves kora óta „sztár­ma­te­ma­ti­kus­ként” emle­get­ték. Nem nyo­masz­tot­ta a sztár­ság. Nem ezzel fog­lal­ko­zott, hanem annak örült, hogy meg­ol­dott prob­lé­má­kat. Az ELTE hall­ga­tó­ja­ként 1970-ben, 22 éve­sen kan­di­dá­tu­si foko­za­tot szer­zett. Ekkor már nem­zet­kö­zi kon­fe­ren­ci­á­kon tar­tott elő­adá­so­kat és 15 pub­li­ká­ci­ó­ja jelent meg. A magyar rend­szer fur­csa­sá­ga miatt csak 1971-ben dip­lo­má­zott, egy évvel azután, hogy meg­sze­rez­te kan­di­dá­tu­si foko­za­tát. Elő­ször az ELTE‑n, majd a sze­ge­di József Atti­la Tudo­mány­egye­te­men okta­tott, ahol 1975-ben a geo­met­ria tan­szék veze­tő­je lett. 1982-ben az ELTE Szá­mí­tó­gép-tudo­má­nyi Tan­szék élé­re nevez­ték ki. 1993-ban a szá­mí­tó­gép-tudo­mány és mate­ma­ti­ka pro­fesszo­ra lett a Yale Egye­te­men. 1999-ben a Mic­ro­soft­nál kez­dett tudo­má­nyos kuta­tó­ként dol­goz­ni, majd 2006-ban vissza­tért az ELTE-re. A világ szá­mos egye­te­mén volt vendégprofesszor.

– A nyolc­va­nas évek végén, a kilenc­ve­nes évek ele­jén az időm felét itt­hon, a mási­kat az Egye­sült Álla­mok­ban töl­töt­tem. Oly­kor azt érez­tem, hogy elap­ró­zom az ener­gi­á­i­mat, miköz­ben szá­mos érde­kes prob­lé­má­val talál­koz­tam. Azért fogad­tam el a Yale Egye­tem állás­aján­la­tát, mert nyu­ga­lom­ra vágy­tunk. Össze­sen tizen­négy évet éltünk a ten­ge­ren túl, ami­nek a máso­dik fele a Mic­ro­soft­nál telt el – mond­ta el Lovász Lász­ló, aki az infor­ma­ti­kai cég­nél rövid ide­ig együtt dol­go­zott a magyar szár­ma­zá­sú Charles Simo­nyi­val, a két­sze­res űrtu­ris­tá­val. Az aka­dé­mi­kus nem vágyott az űrbe, effé­le kalan­dok nem izgat­ták, de szá­mos olyan pont­ja van a világ­nak, amit szí­ve­sen meg­lá­to­gat­na turistaként.

A koro­na­ví­rus-jár­vány ala­po­san átír­ta az MTA elnök­sé­gé­nek utol­só hónap­ja­it – arra ugyan­is nem volt jog­sza­bály, hogy miként kell tiszt­ség­vi­se­lő­ket válasz­ta­ni pan­dé­mia ide­jén. Tavaly ősz óta az Euró­pai Kuta­tá­si Tanács támo­ga­tá­sá­val, nem­zet­kö­zi együtt­mű­kö­dés része­ként a jár­vány ter­je­dé­sé­vel kap­cso­la­tos prob­lé­má­kat elem­zi tár­sa­i­val. Azt figye­lik, hogy milyen ada­to­kat érde­mes gyűj­te­ni. Úgy érzi, jól haladnak.

Lovász Lász­ló szá­mos díjat kapott, köz­tük az 1999-ben Wolf- és Knuth-díjat, 2001-ben Gödel‑, míg 2010-ben Kio­tó-díjat. Elnö­ke volt a Nem­zet­kö­zi Mate­ma­ti­kai Uni­ó­nak és két­szer a Magyar Tudo­má­nyos Aka­dé­mi­á­nak. Fele­sé­gé­vel, Vesz­ter­gom­bi Kata­lin­nal – aki szin­tén mate­ma­ti­kus, és kuta­tó­társ­ként gyak­ran együtt dol­goz­nak – négy gyer­me­kük és hét uno­ká­juk van.

Az Abel-díjat a nor­vég kor­mány finan­szí­roz­za, és 7,5 mil­lió nor­vég koro­na (körül­be­lül 271 mil­lió forint) pénz­ju­ta­lom­mal jár. A díjat a Nor­vég Tudo­má­nyos Aka­dé­mia adja. A nyer­te­sek kivá­lasz­tá­sa öt nem­zet­kö­zi­leg elis­mert mate­ma­ti­kus­ból álló Abel-bizott­ság aján­lá­sán ala­pul. Lovász Lász­ló mel­lett két magyar mate­ma­ti­kus érde­mel­te ki eddig ezt az elis­me­rést: Az 1926-ban Buda­pes­ten szü­le­tett, 1941 óta az Egye­sült Álla­mok­ban élő Lax Péter 2005-ben, Sze­me­ré­di End­re pedig 2012-ben.

For­rás: Magyar Nemzet