Hírek Amerikai hirek Vélemények/Publicisztikák Harc a jogért, repub­li­ká­nus beke­mé­nyí­tés: kis­okos az ame­ri­kai Leg­fel­sőbb Bíróságról

Harc a jogért, repub­li­ká­nus beke­mé­nyí­tés: kis­okos az ame­ri­kai Leg­fel­sőbb Bíróságról

Szom­bat haj­nal­ra elhunyt Ruth Bader Gins­burg, az ame­ri­kai Leg­fel­sőbb Bíró­ság, meg­győ­ző­dé­se­sen libe­rá­lis tag­ja, a nemek közöt­ti egyen­lő­ség és az abor­tusz­jo­gok fárad­ha­tat­lan har­co­sa (port­rénk itt olvas­ha­tó róla). Helyé­re min­den­képp sze­ret­ne még Donald Trump és a repub­li­ká­nus sze­ná­tu­si több­ség új bírót válasz­ta­ni – derült ki az ame­ri­kai elnök és Mitch McCon­nell sze­ná­tu­si több­sé­gi repub­li­ká­nus veze­tő szavaiból. 

Az alkot­mány­bí­ró­ság­ként és leg­utol­só fel­lebb­vi­te­li fórum­ként szol­gá­ló SCOTUS kilenc­ta­gú tes­tü­let, mely­ben Donald Trump eddi­gi két kine­ve­zé­sé­nek (Neil Gor­such, Brett Kava­naugh) köszön­he­tő­en 5 – 4‑es, eny­he kon­zer­va­tív több­ség van. A bíró­ság bírá­i­nak a kine­ve­zé­se élet­fogy­tig szól; egye­sek lemon­da­nak, ha már nyug­díj­ba men­né­nek, mások, mint a 87 éve­sen, rák­ban elhunyt Ginsburg,halálukig kitar­ta­nak, akár évti­ze­de­kig is szol­gál­va a testületben.

Gor­such 53 éves, Kava­naugh pedig 55. A Bill Clin­ton által jelölt Step­hen Beyer viszont 82; az idő­sebb Bush által 1991-ben jelölt Cla­ren­ce Tho­mas 72, és az ugyan­csak őál­ta­la jelölt Samu­el Ali­to 70. Az ame­ri­kai Leg­fel­sőbb Bíró­ság tag­jai:
Elnök: John Roberts (1955), jelöl­te: Geor­ge W. Bush (2005).
Tagok: 
Cla­ren­ce Tho­mas (1948), jelöl­te: Geor­ge H. W. Bush (1991).
Step­hen Breyer (1938), jelöl­te: Bill Clin­ton (1994).
Samu­el Ali­to (1950), jelölt: Geor­ge W. Bush (2005).
Sonia Soto­mayor (1955), jelöl­te: Barack Oba­ma (2009).
Elena Kagan (1960), jelöl­te: Barack Oba­ma (2010).
Neil Gor­such (1967), jelöl­te: Donald Trump (2017).
Brett Kava­naugh (1965), jelöl­te: Donald Trump (2018).
Elhunyt: Ruth Bader Gins­burg (1933−2020), jelöl­te: Bill Clin­ton (1993). 

A jelen­le­gi Leg­fel­sőbb Bíró­ság repub­li­ká­nus bírái (Roberts, Tho­mas, Ali­to, Gor­such, Kava­naugh) való­ban kon­zer­va­tí­vok, s ha Donald Trump még egy jelölt­je bejut­na a tes­tü­let­be, akkor sok évig biz­to­san kon­zer­va­tív több­sé­ge len­ne a tes­tü­let­nek, bár Tho­mas és Ali­to élet­ko­rát tekint­ve ez a több­ség nem jelen­te­ne fel­tét­len több évti­ze­des bebetonozottságot.

Hogy válasz­ta­nak leg­fel­sőbb bírát?

Az ame­ri­kai alkot­mány sze­rint a Leg­fel­sőbb Bíró­ság tag­ja­it az elnök jelö­li ki a sze­ná­tus bele­egye­zé­sé­vel. Ennek jegyé­ben az elnök jelö­lé­se után a sze­ná­tus jogi bizott­sá­ga tart meg­hall­ga­tá­so­kat, majd jelen­tést küld a sze­ná­tus­nak, ami­ben vagy ajánl­ja a jelölt meg­sza­va­zást, vagy nem ajánl­ja, eset­leg sem­le­ges állás­pon­tot fog­lal el. 

Rit­ka, hogy a sze­ná­tus eluta­sít­son vala­kit, ilyen eddig 12 eset­ben tör­tént, utol­já­ra 1987-ben sza­vaz­ták le Ronald Rea­gan jelölt­jét, Robert Bor­kot, mivel a demok­ra­ták stúl­sá­go­san jobb­ol­da­li­nak tar­tot­ták. Az is elő­for­dul­hat ugyan­ak­kor, hogy egy elnök vissza­von­ja jelölt­jét, mert lát­ja, hogy nem fog­ják meg­sza­vaz­ni; ez tör­tént Geor­ge W. Bush 2006-os jelölt­jé­vel, Har­ri­et Miersszel.

Ronald Rea­gan elnök­sé­gé­ig álta­lá­ban egy hónap alatt lezaj­lott a kine­ve­zé­si eljá­rás, azóta azon­ban sok­kal hosszabb idő­re nyúlt, ami mutat­ja, hogy erő­sebb az ideo­ló­gi­ai szembenállás.

Ha sza­va­zat­egyen­lő­ség van, akkor a sze­ná­tus elnö­ke, egy­ben az alel­nök, Mike Pen­ce sza­va­za­ta dönt. Ez nem rit­ka eset: 1789 óta 261-szer dön­tött az alel­nök sza­va­za­ta a sze­ná­tus­ban, Mike Pence‑é pél­dá­ul már hétszer.

Brett Kava­naugh

A Kava­naugh-hábo­rú

Brett Kava­naugh meg­hall­ga­tá­sa a jogi bizott­ság előtt 2018. szep­tem­ber 4‑én kez­dő­dött és négy napig tar­tott. A bizott­ság szep­tem­ber 20-án sza­va­zott vol­na Kava­naugh­ról, de Chris­tine Bla­sey Ford, egy Palo Alto‑i pszi­cho­ló­gus pro­fesszor sze­xu­á­lis zak­la­tás­sal vádol­ta meg a jelöl­tet még tiné­dzser­ko­rá­ból. A vádak bizo­nyít­ha­tat­la­nok vol­tak és az egész tör­té­net ellent­mon­dá­sos volt, de  For­dot ismert demok­ra­ta jogá­szok és tanács­adók segí­tet­ték. (Brett Kava­naugh-val kap­cso­la­tos anya­ga­ink itt olvas­ha­tó­ak).

„Minél tovább hagy­juk, hogy a demok­ra­ták húz­zák a folya­ma­tot, annál több nőt készí­te­nek fel rá, hogy emlé­kez­zen arra: Kava­naugh molesz­tál­ta őt” – nyi­lat­koz­ta akkor egy repub­li­ká­nus sze­ná­tu­si mun­ka­társ a The Atlan­tic újságírójának. 

A demok­ra­ták arra ját­szot­tak, hogy a 2018 novem­be­ri sze­ná­tu­si válasz­tá­so­kon a repub­li­ká­nu­sok talán elve­szí­tik több­sé­gü­ket, így­ha addig el tud­ják húz­ni a folya­ma­tot, akkor lőt­tek Kava­naugh jelöltségének.

Az elke­se­re­dett, kul­túr­har­cos kine­ve­zé­si pro­ce­dú­ra lát­tán maga Ruth Bader Gins­burg jegyez­te meg, hogy az ő meg­hall­ga­tá­sa annak ide­jén (1993) milyen pár­tat­lan, kul­tu­rált módon történt.

Ez azon­ban annak is köszön­he­tő volt, hogy Gins­burg meg­hall­ga­tá­sa ide­jén demok­ra­ta több­ség volt. És még vala­mi­nek: Gins­burg nem iga­zán volt haj­lan­dó érde­mi vála­szo­kat adni a bizott­ság kér­dé­se­i­re, ami azóta gya­kor­lat­tá vált; elmé­le­ti kér­dé­sek­be nem bocsát­koz­nak a jelöl­tek, konk­rét ügyek­ről meg azzal az indok­kal nem nyi­lat­koz­nak, hogy azok később a bíró­ság elé kerülhetnek.

Ezt a stra­té­gi­át ugyan­ak­kor már Anto­nin Sca­lia is alkal­maz­ta 1986-ban, egé­szen ext­rém módon; akko­ri­ban azon­ban még repub­li­ká­nus kéz­ben volt a szenátus. 

A modern, kul­túr­har­cos meg­hall­ga­tá­sok sorá­nak kez­de­te egy évvel később kez­dő­dött, a Ronald Rea­gan által 1987-ben jelölt Robert Bor­kkal, ami­kor­ra már a repub­li­ká­nu­sok elvesz­tet­ték sze­ná­tu­si több­sé­gü­ket. A Bor­kkal szem­be­ni demok­ra­ta karak­ter­gyil­kos­ság annyi­ra egy­ér­tel­mű volt, hogy azóta az ilyes­mit „bor­ko­lás­ként” emlegetik. 

Repub­li­ká­nus nagyvonalúság

A Nati­o­nal Review Kava­naugh jelö­lé­se kap­csán fel­hív­ta a figyel­met arra, hogy vala­mi­ért álta­lá­ban a repub­li­ká­nu­sok játsszák az úri­em­bert a bírói kine­ve­zé­sek­nél és meghallgatásoknál.

A demok­ra­ta jelöl­te­ket álta­lá­ban nagy több­ség­gel fogad­ják el,s ha nem is sza­vaz­zák meg őket, vagy meg­old­ják ejté­sü­ket más­képp, mint Oba­ma jelölt­je, Mer­rick Gar­land ese­té­ben, nem „bor­kol­ják” meg az ille­tőt, nem indí­ta­nak elle­ne had­já­ra­tot, nincs karak­ter­gyil­kos­ság. Clin­ton jelölt­jei könnyen átmen­tek (Ruth Bader Gins­burg: 96 – 3; Step­hen Breyer: 87 – 9;), de előt­tük Cla­ren­ce Tho­mast, Geor­ge Bush jelölt­jét évszá­za­do­san ala­csony támo­ga­tott­ság­gal (52−48) hagy­ta jóvá a sze­ná­tus. És bár Geor­ge W. Bush első jelölt­jét, John Robert­set 78 – 22 arány­ban erő­sí­tet­ték meg, máso­dik jelölt­je, Samu­el Ali­to 58 – 42-es támo­ga­tott­sá­got élve­zett csak. Oba­ma alatt viszont megint nagyobb támo­ga­tott­sá­ga volt a demok­ra­ta kine­ve­zet­tek­nek (Sonia Soto­mayor: 68 – 31; Elena Kagan: 63 – 37).

Azaza repub­li­ká­nus jelöl­te­ket nem támo­gat­ták cse­ré­be a demokraták.

A bírák nem min­dig köve­tik az álta­luk kine­ve­zett elnök irány­vo­na­lát, ami­re a Bork helyett kine­ve­zett Antho­ny Ken­ne­dy is jó pél­da, s aki egy­re libe­rá­li­sabb lett későb­bi dön­té­se­i­ben. Lin­da Green­hou­se azt írja az ame­ri­kai Leg­fel­sőbb Bíró­ság­ról szó­ló kis köny­vecs­ké­jé­ben (The U.S. Sup­re­me Court: A Very Short Int­ro­duc­ti­on, 2012), hogy a kon­zer­va­tív bírák egy része libe­ra­li­zá­ló­dik az évek folya­mán. Kon­zer­va­tí­vab­bá azon­ban nem szo­kás vál­ni, a folya­mat tehát fél­ol­da­las (igaz, 1967 – 1993 között nem volt demok­ra­ta kine­ve­zés a bíró­ság­ba, tehát min­ta sincs nagyon a vizs­gá­ló­dás­ra). Azon­ban érde­kes mód több­nyi­re azok a repub­li­ká­nus elnö­kök által kine­ve­zett kon­zer­va­tív bírák libe­ra­li­zá­lód­nak, akik előt­te nem szol­gál­tak a szö­vet­sé­gi bíró­sá­go­kon, vagy nem éltek a fővá­ros­ban, Washing­ton­ban. Akik ren­del­kez­nek ezzel a tapasz­ta­lat­tal, azok nem változnak. 

Az ame­ri­kai sze­ná­tus ülésezik

Repub­li­ká­nus bekeményítés

A repub­li­ká­nu­sok viszon­zat­lan nagy­vo­na­lú­sá­gá­nak a Trump-jelö­lé­sek­kel volt vége, ami­kor a jobb­ol­dal letett a két­har­ma­dos bíró­vá­lasz­tá­sok­ról, és beve­tet­te a „nuk­le­á­ris opci­ót”. Hiva­tal­ba lépé­se után Trump egyik első dol­ga volt Neil Gor­such jelö­lé­se az elhunyt Anto­nin Sca­lia helyé­re. Gor­such 49 évé­vel 1991 óta a leg­fi­a­ta­labb jelölt­nek szá­mí­tott. A Sze­ná­tus­ban a demok­ra­ták obst­ru­ál­ták Gor­such jelö­lé­sét, egy ilyen vita lezá­rá­sá­hoz ugyan­is majd­nem két­har­ma­dos több­ség kell, 60 sza­va­zat a száz­ból, a repub­li­ká­nu­sok­nak azon­ban csak 51 sze­ná­to­ra volt, a demok­ra­ták­nak 47, s ült a tes­tü­let­ben két füg­get­len. Ezután vetet­ték be a repub­li­ká­nu­sok a „nuk­le­á­ris opci­ót”, ami bizo­nyos ese­tek­ben­en­ge­dé­lye­zi, hogy a sze­ná­tus egy­sze­rű több­ség­gel dönt­sön amúgy két­har­ma­dos ügyekben,

ami lehet­sé­ges a viták­nál is. Ez az opció azért „nuk­le­á­ris”, mert rit­kán alkal­maz­zák, drasz­ti­kus lépés­nek szá­mít. Ugyan­ak­kor 2013-ban a demok­ra­ták már alkal­maz­ták ezt szö­vet­sé­gi bírák kije­lö­lé­sé­nek lezá­rá­sá­hoz, épp a repub­li­ká­nu­sok ellen.

Most a reub­li­ká­nu­sok­nak 53 sze­ná­to­ra van, a demok­ra­ták­nak 45, s két füg­get­len ül a testületben. 

Mitch McCon­nell, a sze­ná­tus repub­li­ká­nus elnöke

Sze­ná­tu­si válasz­tá­sok is jönnek

Bonyo­lít­ja a hely­ze­tet, hogy novem­ber 3‑án nem csak elnök­vá­lasz­tás lesz Ame­ri­ká­ban, hanem a sze­ná­tu­si szé­kek egy­har­ma­dá­ért válasz­tá­si ver­senyt kell nyer­ni. A sze­ná­tus tag­jai ugyan hat évig szol­gál­nak, de a tes­tü­let egy­har­ma­dát (33 helyet) két­éven­te válasz­ják. A repub­li­ká­nu­sok 2014-ben nyer­ték el a sze­ná­tu­si több­sé­get, és meg­tar­tot­ták azt a 2016-os és 2018-as sze­ná­tu­si válasz­tá­so­kon is. Novem­ber­ben a demok­ra­ták 12, a repub­li­ká­nu­sok 23 sze­ná­tu­si szé­ket igye­kez­nek megvédeni.

„Biz­tos, hogy lesz sza­va­zás a Sze­ná­tus­ban Trump jelölt­jé­ről” – fogal­ma­zott koráb­ban Mitch McConnell.

Trump akár már a jövő hét folya­mán is meg­ne­vez­he­ti a jelölt­jét – koráb­ban a 48 éves Amy Coney Bar­rett neve merült fel, aki ellen, nő lévén, nehéz len­ne sze­xu­á­lis zak­la­tá­si váda­kat fel­hoz­ni –, de a tel­jes pro­ce­dú­ra akár két hóna­pot is igény­be vehet, vagy­is csak jóval a novem­ber 3‑i elnök­vá­lasz­tást köve­tő­en érhet véget.

For­rás: Man­di­ner / Szil­vay Gergely