Nem gon­dol­tam vol­na, hogy ami­kor a San Fran­cis­có­tól észak­ra fek­vő világ­hí­rű bor­vi­dék egyik köz­pont­já­ba, Sono­ma város­ká­ba láto­ga­tok, egy külö­nö­sen érde­kes magyar nyom­ra bukkanok.

Harasz­thy 1857-ben a Sono­ma-völgy­ben 226 hek­tá­ron léte­sí­tett szőlőültetvényt

Fotó: Pro­tics János

Sono­ma a leg­né­pe­sebb ame­ri­kai állam viszony­lag rövid tör­té­nel­mé­nek egyik meg­ha­tá­ro­zó helye. 1846. júni­us 14-én – ami­kor még Mexi­kó­hoz tar­to­zott a város­ka – bátor ame­ri­kai tele­pe­sek egy cso­port­ja John Fre­mont őrnagy veze­té­sé­vel itt tűz­te ki a med­vét ábrá­zo­ló zász­lót, amely ma is Kali­for­nia hiva­ta­los zász­la­ja, és ezzel kinyil­vá­ní­tot­ta füg­get­len­sé­gét Mexi­kó­tól. Lét­re­jött a kali­for­ni­ai köz­tár­sa­ság, amely pon­to­san 26 napig tar­tott. Sono­má­ba ugyan­is nem érke­zett meg idő­ben annak a híre, hogy a mexi­kói – ame­ri­kai hábo­rú már véget ért. Ami­kor ezt a har­co­ló felek meg­tud­ták, letet­ték a fegy­vert és a kali­for­ni­ai köz­tár­sa­ság is meg­szűnt. De Sono­ma így is úgy sze­re­pel az ame­ri­kai tör­té­ne­lem­ben, mint Kali­for­nia első fővárosa. 

Ter­mé­sze­te­sen nem hagy­tam ki a leg­ér­de­ke­sebb emlék­he­lye­ket sem, így az egy­ko­ri lak­ta­nyát, amely ma múze­um­ként szol­gál. A leg­ér­té­ke­sebb erek­lye a tör­té­nel­mi – med­vés – zász­ló, amely mind­má­ig Kali­for­nia jelképe.

Egy külön helyi­sé­get szen­tel­tek Mari­a­no Guada­lu­pe Val­le­jo tábor­nok­nak, aki a 19. szá­zad első felé­ben a tér­ség telj­ha­tal­mú ura volt, mai szem­mel akár kor­mány­zó­nak is nevez­het­nénk. Hír­ne­vét az indi­án ősla­kos­ság elle­ni kímé­let­len fel­lé­pés­sel ala­poz­ta meg, később a mexi­kói kor­mány telj­ha­tal­mú parancs­nok­ká nevez­te ki. Az ő reg­ná­lá­sa alatt több város­ka is épült a tér­ség­ben. Emlé­két mai napig szá­mos emlék­hely, szo­bor őrzi, sőt az egyik város­ka is az ő nevét viseli.

Nos, a sono­mai múze­um­ban, a Val­le­jo emlék­szo­bá­ban, az egyik vit­rin­ben elhe­lye­zett boros­üveg alatt ez az angol nyel­vű fel­irat sze­re­pelt: „Arpad Harasz­thy, Val­le­jo veje, bor és pezs­gő­ké­szí­tő­ként vált híressé”.

Hihe­tet­len­nek tűnt, hogy a kali­for­ni­ai tábor­nok­nak magyar veje volt. Később a Harasz­thy név­vel gyak­ran talál­koz­tam a bor­vi­dé­ken. Amint azt helyi isme­rő­se­im­től meg­tud­tam, főleg Harasz­thy Ápád apja, Harasz­thy Ágos­ton örvend mind­má­ig nagy tisz­te­let­nek. Őt tart­ják ugyan­is a kali­for­ni­ai bor aty­já­nak, és a Harasz­thy borá­szat mind­má­ig léte­zik Sono­má­ban, igaz ma már olasz tulaj­don­ban van. A Harasz­thy név foga­lom a kali­for­ni­ai borá­szok között. De hogyan is került egy magát gróf­nak titu­lá­ló (való­já­ban nem ren­del­ke­zett gró­fi cím­mel) magyar vál­lal­ko­zó Kali­for­ni­á­ba a 19. szá­zad derekán? 

Harasz­thy Ágos­ton 1812 – 1869

Fotó:  Pro­tics János

A kaland­vá­gyó „gróf”

Éle­te első 28 évét nagy­részt Magyar­or­szá­gon töl­töt­te, igaz, már akko­ri­ban is kacsin­ga­tott nyu­gat felé. 1812-ben, a for­ron­gó Euró­pa tár­sa­dal­mi-poli­ti­kai vál­to­zá­sai köze­pé­be szü­le­tett tra­di­ci­o­ná­lis, de nem arisz­tok­ra­ta csa­lád­ban. A szá­zad nagy magyar refor­me­re, Szé­che­nyi gróf köve­tő­je lett, de az ő szel­le­mi­sé­gét végül egy másik kon­ti­nen­sen sike­rült gyümölcsöztetnie.

1833 janu­ár­já­ban fele­sé­gül vet­te Dedin­sky Ele­o­nó­rát, aki­től hat gyer­me­ke szü­le­tett. Harasz­thy iga­zi reform­ko­ri magyar haza­fi volt, fia­i­nak magyar neve­ket adott: Géza, Atti­la, Árpád, Béla. Lánya­it Idá­nak és Otéli­á­nak keresz­tel­te. A csa­lád Bács megyé­ben, Futa­kon tele­pe­dett le. Hama­ro­san a megye köve­té­vé válasz­tot­ták a pozso­nyi ország­gyű­lés­be. Itt barát­sá­got kötött töb­bek között Wes­se­lé­nyi Mik­lós­sal és Kos­suth Lajos­sal is. 

Az 1830-as évek­ben a Habs­burg-ház és a magyar neme­sek között azon­ban meg­rom­lott a viszony, Harasz­thy is egy­re kel­le­met­le­neb­bül érez­te magát, így utaz­gat­ni kez­dett. Bejár­ta Nagy-Bri­tan­ni­át és az Egye­sült Államokat.1840-ben végül csa­lád­já­val együtt kiván­do­rolt az Egye­sült Államokba.

Elő­ször Wis­con­sin állam­ban tele­pe­dett le, ahol meg­ala­pí­tot­ta Harasz­thy-fal­vát (ma Sauk City). Itt a város nagy­sza­bá­sú fej­lesz­té­sé­be kez­dett, uta­kat, hida­kat, mal­mot épít­te­tett, és támo­gat­ta újabb euró­pai beván­dor­lók letelepedését.

1848-ban fel­szá­mol­ta a wis­con­si­ni érde­kelt­sé­ge­it, és Kali­for­ni­á­ba köl­tö­zött. San Die­gó­ban, az akkor mind­össze 650 fős kis­vá­ros­ban föl­det is vásá­rolt. Hama­ro­san itt is meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pe lett a helyi köz­élet­ben. Szám­ta­lan fej­lesz­tés kötő­dik hoz­zá. Még utca is visel­te a nevét egé­szen az 1960-as éve­kig, ami­kor az autó­pá­lya-épí­tés miatt fel­szá­mol­ták az utcát.

1850 már­ci­u­sá­ban San Die­go megye első seriff­jé­vé válasz­tot­ták. Később, 1851-ben a terü­let első kép­vi­se­lő­je­ként bevá­lasz­tot­ták a kali­for­ni­ai népgyűlésbe.

Ekko­ri­ban for­dult az érdek­lő­dé­se iga­zán a bor­ter­me­lés felé. Sokat utaz­ga­tott a San Franciscó‑i öböl kör­nyé­kén alkal­mas bor­ter­mő vidé­ket keres­ve. Végül 1857-ben jutott el a Sono­ma-völgy­be, ahol 226 hek­tá­ron léte­sí­tett szőlőültetvényt.

Ter­ve­it Vale­jo tábor­nok is támo­gat­ta. Az itt lét­re­ho­zott, mai napig aktív borá­sza­tát Bue­na Vis­tá­nak nevez­te el. Harasz­thy meg volt róla győ­ződ­ve, hogy ezen a vidé­ken olyan minő­sé­gű boro­kat lehet ter­mel­ni, ame­lyek a leg­ne­ve­sebb euró­pai borok­kal is ver­seny­re tud­nak majd kel­ni. 1861-ben láto­ga­tást tett Euró­pá­ban és több mint 300 sző­lő­faj­tá­val tért vissza az ott­ho­ná­ba. Egy csa­pás­ra az ő sző­lő­je és vörös­bo­ra lett a leg­hí­re­sebb, leg­nép­sze­rűbb az új ame­ri­kai államban.

Sono­ma: az egy­ko­ri lak­ta­nya, ma múzeum

Fotó:  Pro­tics János

Magyar, akit az ame­ri­kai elnök is dicsért

A Bue­na Vis­ta zarán­dok­he­lyé vált a helyi borá­szok köré­ben. Borai sor­ra nyer­ték a díja­kat, de fon­tos sze­re­pe volt a konyak, a pezs­gő és a mazso­la készí­té­sé­nek meg­ho­no­sí­tá­sá­ban is.

1862-ben a kali­for­ni­ai Álla­mi Mező­gaz­da­sá­gi Tár­su­lat elnö­ké­vé válasz­tot­ták. Ő lett a kali­for­ni­ai sző­lő­kul­tú­ra atyja.

Éle­te tra­gi­ku­san ért véget. 1869-ben Nica­ra­gu­á­ba uta­zott, itt veszett nyo­ma, ami­kor egy malom meg­vá­sár­lá­sá­ra indult. Fel­té­te­le­zé­sek sze­rint egy kro­ko­dil fal­ta fel. Sír­em­lé­ke a Corin­to mel­let­ti Haci­en­da San Anto­ni­ó­ban áll.

Halá­lá­nak szá­za­dik évfor­du­ló­ján, 1969-ben Kali­for­nia állam kor­mány­zó­ja, Ronald Rea­gan, a későb­bi ame­ri­kai elnök, kong­resszu­si beszé­dé­ben tisz­te­let­tel adó­zott emlé­ke előtt. A kali­for­ni­ai sze­ná­tus nyolc évvel koráb­ban pedig ünne­pé­lyes hatá­ro­zat­ban mond­ta ki

Harasz­thy Ágos­ton a kali­for­ni­ai sző­lő­kul­tú­ra aty­ja, aki Kali­for­ni­át az Egye­sült Álla­mok sző­lős­kert­jé­vé varázsolta.

Harasz­thy­nak köszön­he­tő, hogy nap­ja­ink­ban az USA összes bor­fo­gyasz­tá­sá­nak 85 szá­za­lé­ka Kali­for­ni­á­ból származik”.

For­rás: ma7​.sk