Hagy­más ros­té­lyos – György Atti­la tollából

Hagy­más rostélyos !

Nagy ked­ven­cem.

Készí­tik ezt manap­ság már mar­ha­hús­ból is, de ezt most hagy­juk ki, ennyi erő­vel homár­ból is lehetne.

Az iga­zi hagy­más ros­té­lyos csak disz­nó­ból készül­het, tet­szés sze­rint hagy­ma­ka­ri­kák­kal, fok­hagy­ma nagyon kell hoz­zá, aztán pityó­ka, legyen ez hasáb‑, natúr, vagy püré. 

(Utób­bi az igazi.)

Rossz­nyel­vű gaszt­ro­mó­ku­sok sze­rint ez az étel is úgy szü­le­tett, mint a cigány­pe­cse­nye, hogy derék indo­eu­ró­pai test­vé­re­ink nem iga­zán tar­tot­tak disz­nót annó, több­nyi­re elhul­lott jószá­go­kat szed­tek össze, aztán ezt tény­leg jól meg kel­lett süt­ni, mel­lé meg krump­li, pityó­ka min­dig akadt, és bőven, két kéz­zel hagy­mát rá, kész az ötcsil­la­gos lakoma.

Nagyon nem árt mel­lé vala­mi sava­nyú­ság, üsse kő, ha murö­tu­ra nincs, akkor a ková­szos vagy ece­tes ubor­ka is megteszi…

Egyik ked­venc helye­men ma ez a menü.

Szil­va­pá­lin­kát aján­lok mellé.

For­rás: facebook