Hírek Vélemények/Publicisztikák Hábo­rú rob­ban­hat ki Kína és az Egye­sült Álla­mok között

Hábo­rú rob­ban­hat ki Kína és az Egye­sült Álla­mok között

Mára egy új hideg­há­bo­rú ala­kult ki Kína és az Egye­sült Álla­mok között. Évek óta gaz­da­sá­gi és kiber­há­bo­rú zaj­lik a két ország között, és fenn­áll a veszé­lye egy hábo­rú kirob­ba­ná­sá­nak is. Kína egy évti­ze­den belül a leg­erő­sebb és leg­be­fo­lyá­so­sabb ország­gá vál­hat. Salát Ger­gelyt, a Páz­mány Péter Kato­li­kus Egye­tem BTK Kínai Tan­szé­ké­nek egye­te­mi docen­sét kér­dez­tük Kína fel­emel­ke­dé­sé­ről és az Egye­sült Álla­mok Kína-elle­nes politikájáról.

– Elkép­zel­he­tő, hogy fegy­ve­res konf­lik­tus ala­kul­hat ki Kína és az Egye­sült Álla­mok között?

– Saj­nos ennek fenn­áll a veszé­lye. Min­den bizonnyal ez nem egy totá­lis hábo­rú len­ne, mert az a hely­zet, ami az első hideg­há­bo­rú­nál fenn­állt, az most is jelen van. Azaz, hogy mind a két fél ren­del­ke­zik olyan nuk­le­á­ris fegy­ver­zet­tel, mellyel – ha meg is támad­ják –, még akkor is képes a másik félt porig bom­báz­ni. Ez a tény elret­ten­tet­te a szem­ben álló orszá­go­kat a totá­lis hábo­rú­tól az 50-es évek­től a Szov­jet­unió szét­hul­lá­sá­ig, és ez nin­csen más­kép­pen ma sem.

Ám az, hogy a felek egy har­ma­dik hely­szí­nen, egy pro­xy hábo­rút vív­ja­nak – eset­leg Afri­ká­ban vagy éppen Dél­ke­let-Ázsi­á­ban – az elképzelhető.

Lát­hat­tuk, hogy az elmúlt évek­ben az Egye­sült Álla­mok és Kína között egy jelen­tős gaz­da­sá­gi hábo­rú tört ki. A fel­szín alatt rég­óta zaj­lik egy össze­tett kiber­há­bo­rú is. Elké­pesz­tő erők feszül­nek egy­más­nak a vir­tu­á­lis térben.

Hogy mind­ezek­ből lesz‑e konk­rét hábo­rú, azt még nem lehet tud­ni, de ennek a lehe­tő­sé­gét sem­mi eset­re sem lehet kizárni.

– Az elmúlt évek­ben az ame­ri­kai dön­tés­ho­zók Kína-elle­nes szank­ci­ók egész sorát vezet­ték be, mi veze­tett idáig?

– Az, hogy az Egye­sült Álla­mok szá­má­ra egy nagyon kel­le­met­len pszi­chés hely­zet állt elő. Vége ugyan­is annak az uni­po­lá­ris álla­pot­nak, amit az elmúlt évti­ze­dek­ben meg­szok­hat­tak. A Szov­jet­unió össze­om­lá­sa utá­ni 20 – 30 évben csu­pán Ame­ri­ka volt a világ egyet­len glo­bá­lis szuperhatalma.

Mára viszont szo­ro­san fel­zár­kó­zott mel­lé Kína is.

Ami­kor egy rend­sze­ren belül van egy régi hege­món, aki meg akar­ja őriz­ni a pozí­ci­ó­it, és meg­je­le­nik egy új hata­lom, ame­lyik viszont sze­ret­né újra osz­ta­ni az erő­for­rá­so­kat és a befo­lyá­si öve­ze­te­ket, akkor az nem szo­kott túl jól vég­ződ­ni… A tör­té­nel­mi tapasz­ta­lat az, hogy ilyen hely­zet­ben szok­tak kitör­ni az iga­zán komoly konf­lik­tu­sok és háborúk.

– Mit nyer­het­nek a felek az ellenségeskedéssel?

– A két ország ver­se­nye a nem­zet­kö­zi befo­lyá­son, a nagy­ha­tal­mi stá­tusz betöl­té­sén van. Az Egye­sült Álla­mok és Kína sok szem­pont­ból logi­ku­san visel­ke­dik, de a műkö­dé­sük mélyén meg­je­len­nek azok a nagy­ha­tal­mi ambí­ci­ók, ame­lyek vala­hol tel­je­sen irra­ci­o­ná­li­sak is. Ha meg­néz­zük a tör­té­nel­met sok­szor min­den azon múlt, hogy ki az erő­sebb kutya.

A poli­ti­kát pedig olyan embe­rek for­mál­ják, akik­nek szin­te csak az szá­mít, hogy ki a domi­nán­sabb, és az aka­ra­tát a másik­ra kényszerítse.

Nyil­ván, akit ez nem érde­kel, nincs ben­ne ilyen moti­vá­ció, és abból nem lesz poli­ti­kus, plá­ne nem egy világ­ha­ta­lom veze­tő­je. Az Egye­sült Álla­mok és Kína közöt­ti ellen­té­tek a jövő­ben még job­ban kiéle­ződ­ni látszanak.

– A jelen­tős különb­ség dacá­ra a kínai és az ame­ri­kai gaz­da­ság is ezer szál­lal össze van köt­ve.

– Még ez a sze­ren­cse! Nem tud­tak még min­den csá­pot elvág­ni, mert akkor még rosszabb len­ne a hely­zet a két ország között. Az elmúlt évek jel­sza­va az Egye­sült Álla­mok­ban a „deco­up­ling”, azaz a szét­vá­lasz­tás volt.

A Trump-kor­mány­zat nagy erők­kel igye­ke­zett az ame­ri­kai gaz­da­sá­got levá­lasz­ta­ni a Kínáról.

Ebben vár­ha­tó­an Joe Bin­den poli­ti­ká­ja sem fog külön­böz­ni. A kína­i­ak alkal­maz­kod­tak a hely­zet­hez, így mára ők is igye­kez­nek önál­ló­vá ten­ni a gaz­da­sá­gu­kat, hogy ne legye­nek kiszol­gál­tat­va az Egye­sült Államoknak.

– Ha jól tudom, Kína gaz­da­sá­ga a követ­ke­ző évek­ben el is fog­ja hagy­ni az Egye­sült Álla­mo­két. Való­ban így lesz?

– Igen, egyes becs­lé­sek sze­rint ez 2028-ban tör­tén­het meg. Addig­ra a kínai gaz­da­ság nagyobb lesz, mint az ame­ri­kai. Ez önma­gá­ban nem fog sem­mi­lyen vál­to­zást hoz­ni, a nap ugyan­úgy fog süt­ni, mint bár­mi­kor más­kor. Kína gaz­da­sá­gi fölé­nyé­re ala­poz­va azon­ban az élet min­den terü­le­tén lesz­nek majd változások.

Tör­té­nel­mi pél­dák­ból tud­juk, hogy a domi­náns gaz­da­sá­gok nyo­má­sá­ra az élet szá­mos terü­le­tén befo­lyás­ra tesz­nek majd szert.

Gon­dol­junk csak bele a máso­dik világ­há­bo­rú óta messze az Ame­ri­kai Egye­sült Álla­mo­ké a leg­na­gyobb gaz­da­ság. Aho­va tudott, oda be is beszi­vár­gott. Meg­je­len­tek az ame­ri­kai pop­kul­tú­ra ter­mé­kei: éte­lek, ita­lok, fil­mek, szoft­ve­rek, ame­ri­kai stan­dar­do­kon kiala­kí­tott táv­köz­lé­si és infor­ma­ti­kai háló­za­to­kat hasz­ná­lunk stb.

Mind­ez nem fel­tét­le­nül annak köszön­he­tő, hogy az ame­ri­ka­i­ak min­den­ben a leg­job­bak, hanem inkább annak, hogy az ame­ri­kai gaz­da­ság súlya az élet min­den más élet­te­rü­le­tén is érvényesül.

Ha Kínáé lesz az első leg­na­gyobb gaz­da­ság, akkor – ha más­kép­pen is, mint az ame­ri­kai –, de az ő hatá­suk is meg­je­le­nik Euró­pá­ban is.

– Ame­ri­ka rég­óta azt haj­to­gat­ja, hogy a kínai infor­ma­ti­kai esz­kö­zök és alkal­ma­zá­sok veszé­lye­sek, mert az infor­má­ci­ók a Kínai Kom­mu­nis­ta Párt kezé­ben fut­nak össze. Valós ön sze­rint ez a veszély?

– Bár­mi­lyen ada­tun­kat átadunk egy cég­nek, az adott cég ott­ho­ná­nak szol­gá­ló állam, tit­kos­szol­gá­lat hoz­zá­fér­het ezek­hez az ada­tok­hoz. A veszély tehát fenn­áll. A Tik­Tok­nál és az 5G-háló­zat­nál lán­golt fel leg­in­kább ez a vita.

Utób­bi­nál azért nem olyan egy­sze­rű a kép­let, hogy ha a Hua­wei kábe­lén megy az ada­tunk, akkor az biz­tos, hogy a pekin­gi tit­kos­szol­gá­lat iro­dá­já­ban fog landolni.

A hír­szer­zés több­nyi­re szoft­ve­re­sen szo­kott ada­to­kat kinyer­ni, ez nem­csak Kíná­ban van így, hanem más­hol is. Min­den állam és min­den cég gyűj­ti az ada­to­kat. Az adat az új olaj. A mes­ter­sé­ges intel­li­gen­cia korá­ban az adat lesz a leg­fon­to­sabb erő­for­rás. A fel­hasz­ná­ló­nak tud­nia kell, hogy ha hasz­nál vala­mit, legyen az hard­ver vagy éppen szoft­ver, akkor azt vala­hol vala­kik lát­hat­ják és hoz­zá­fér­het­nek. Azaz ki lesz téve az adott ország tit­kos­szol­gá­la­ta érdek­lő­dé­sé­nek. Ezt saj­nos nem lehet megúszni.

Az Egye­sült Álla­mok ugyan­ezt csi­nál­ta, emlé­kez­he­tünk az NSA-bot­rány­ra, ami­kor a tit­kos­szol­gá­la­tuk meg­csa­pol­ta a Goog­le és a töb­bi szol­gál­ta­tó adatait.

Ne legyünk nai­vak, biz­to­sak lehe­tünk abban, hogy ezt ma is csi­nál­ják. Ezen a téren ilyen gát­lá­sa­ik a kína­i­ak­nak sin­cse­nek. A nagy álla­mok, a nagy cégek és a tit­kos­szol­gá­la­tok nem arról híre­sek, hogy külö­nö­seb­ben gát­lá­so­sak len­né­nek, ha az nem szol­gál­ja az érdeküket.

– Orosz­or­szág és India poli­ti­kai és kato­nai ere­je sem leír­ha­tó, a két ország milyen kap­cso­la­to­kat kíván kiala­kí­ta­ni a fel­tö­rek­vő Kíná­val?

– Miu­tán az ame­ri­ka­i­ak a kína­i­kat és az oro­szo­kat tart­ják a fő ellen­sé­gük­nek, így ebből kifo­lyó­lag a két orszá­got rákény­sze­rí­tet­te arra, hogy egy­más­nak ves­sék a hátu­kat. Ennek ered­mé­nye­kép­pen soha nem látott jó kap­cso­lat ala­kult ki Peking és Moszk­va között. Mást nem is tehet­nek, mert a kül­ső nyu­ga­ti nyo­más össze­nyom­ja őket, és az együtt­mű­kö­dés­re kény­sze­rí­ti őket. India tra­di­ci­o­ná­li­san igye­ke­zett távol tar­ta­ni magát a nagy­ha­tal­mi vetél­ke­dés­től, de mivel Kína szom­széd­ja, és terü­le­ti vitá­ik is van­nak, így nem túl jó a kap­cso­la­tuk. Elkép­zel­he­tő, hogy szé­pen las­san átsod­ród­nak az ame­ri­ka­i­ak tábo­rá­ba. Meg kell val­la­ni, hogy Washin­gon mos­ta­ná­ban igen szé­pen udva­rol az india­ik­nak, hogy Kína kör­be­ke­rí­té­sét szol­gá­ló poli­ti­ká­ját kiteljesítse.

– Az Egye­sült Álla­mok Kína-elle­nes kül­po­li­ti­ká­ja hogyan vál­toz­tat­ja meg Kína és az Euró­pai Unió kapcsolatait?

– A kína­i­ak sok szem­pont­ból part­ner­nek, lehe­tő­sé­get lát­nak az Euró­pai Uni­ó­ban és Magyar­or­szág­ban is. Euró­pá­val szem­ben nin­cse­nek ellen­sé­ges szán­dé­ka­ik vagy félel­me­ik, Ame­ri­ká­val viszont annál inkább. Ame­ri­ka mivel gaz­da­sá­gi és poli­ti­kai veszély­tár­sat lát Kíná­ban, ezért min­den esz­köz­zel igyek­szik az euró­pa­i­a­kat is maga mel­lé sodorni.

– Ilyen esz­köz a média, a véle­mény­for­má­lás alakítása?

– Pon­to­san. Ame­ri­ká­nak nagy hatá­sa van az euró­pai köz­gon­dol­ko­dás, a Kíná­hoz való hoz­zá­ál­lás kiala­kí­tá­sá­ban. Óri­á­si sze­re­pet ját­szik ebben a nyu­ga­ti saj­tó és a média. Ha meg­fi­gyel­tük az utób­bi idők Kíná­ról szó­ló hír­adá­sa­it, akkor azt vehet­tük ész­re, hogy folya­ma­to­san csak kígyót-békát kia­bál­tak Pekingre.

Ennek követ­kez­mé­nyé­ben az euró­pai és a magyar köz­vé­le­mény­ben is elkép­zel­he­tet­le­nül rossz és egy­ol­da­lú meg­íté­lé­se lett Kínának.

A nyu­ga­ti saj­tó­ban a kína­i­a­kat és a kínai poli­ti­kai veze­tést gonosz zsar­nok­ként mutat­ják be: ahol elnyom­ják az ujgu­ro­kat, ahol elve­rik a hong­kon­gi diá­ko­kat, ráadá­sul tavaly ránk sza­ba­dí­tot­tak egy isme­ret­len vírust is… Egy ilyen elő­ké­szí­tett tere­pen az euró­pai uni­ós kor­mány­za­tok – Magyar­or­szág kivé­te­lé­vel – nem kísé­rel­ték meg, hogy Kíná­tól ren­del­je­nek vak­ci­nát, mert tar­tot­tak a köz­vé­le­mény rosszal­lá­sá­tól, a poli­ti­kai nép­sze­rű­ség vesztéstől.

A tibe­ti és az ujgur füg­get­len­sé­gért tün­te­tők Párizs­ban (For­rás: Uns​plash​.com)

– Mi tehát nagyon sema­ti­ku­san, leegy­sze­rű­sít­ve lát­juk Kínát, a kína­i­ak hogyan lát­nak min­ket?

– A kína­i­ak men­ta­li­tá­sa más, más­kép­pen áll­nak a kül­vi­lág­hoz, mint mi. A 70-es évek végén rájöt­tek, hogy egy olyan moder­ni­zá­ci­ós kény­szer­ben van­nak, mely miatt nyit­ni­uk kell. Fel­is­mer­ték, hogy szá­muk­ra is nél­kü­löz­he­tet­len, hogy sok új ele­met, tech­no­ló­gi­át, tudást, intéz­ményt átve­gye­nek a nyu­ga­ti világ­tól. Kivált­kép­pen igaz ez a gaz­da­ság és a tudo­mány terü­le­tén. A moder­ni­zá­ci­ó­ban Euró­pa is egy­faj­ta min­ta­ként ját­szott sze­re­pet. Úgy tör­tént mind­ez, hogy tud­ták a nyu­ga­ti poli­ti­kai beren­dez­ke­dés soha­sem lehet szá­muk­ra min­ta, hiszen tel­je­sen más kul­tu­rá­lis és tör­té­ne­ti fej­lő­dés jel­lem­zi őket, mint minket.

A Kínai Kom­mu­nis­ta Párt szá­má­ra Euró­pa és az otta­ni gyár­tás-fej­lesz­tés egy utol­éren­dő cél volt, ennek érde­ké­ben az elmúlt évti­ze­dek­ben min­dent meg is tett.

Tud­ták, hogy meg kell ismer­ni­ük min­ket, hogy sike­re­seb­bek legye­nek. Ehhez ide kel­lett jön­ni­ük, meg kell ismer­ni­ük a mi kul­tú­rán­kat. Ennek hatá­sá­ra, ami ma nyu­ga­ton könyv­si­ker, azt azon­nal lefor­dít­ják kína­i­ra, a siker­fil­me­ket is bevi­szik a mozik­ba. Tanul­má­nyoz­zák és ismer­ked­nek a nyu­ga­ti kul­tú­rá­val. Az nyi­tott­ság és ismer­ke­dé­si szán­dé­kuk viszont egy­ol­da­lú, mi nem követ­jük az ő pél­dá­ju­kat. A magyar vagy éppen az ame­ri­kai olva­só­nak fogal­ma sincs arról, hogy Kíná­ban mik vol­tak az elmúlt évek könyv­si­ke­rei, mik fog­lal­koz­tat­ják a poli­ti­ku­sa­i­kat. Nem tudunk róluk.

Kez­dőképünk illuszt­rá­ció (For­rás: Uns​plash​.com)

For­rás: vasar​nap​.hu

%d bloggers like this: