HA KELL, UTCÁRA VONULUNK EGYHÁZAINK ÉS KÖZÖSSÉGI JAVAINK VÉDELME ÉRDEKÉBEN

Mint isme­re­tes, a zila­hi ügyész­ség bün­te­tő­el­já­rást kez­de­mé­nye­zett Kató Béla, az Erdé­lyi Refor­má­tus Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke ellen, vala­mint a Király­há­gó­mel­lé­ki Refor­má­tus Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke ellen is az egy­ko­ri Wes­se­lé­nyi kol­lé­gi­um épü­le­té­nek vissza­szol­gál­ta­tá­sa ügyében. 

Emlé­kez­te­tünk: a kol­lé­gi­um vissza­szol­gál­ta­tá­sát még – Tőkés Lász­ló püs­pök­sé­gé­nek ide­jé­ben – 2003-ban kez­de­mé­nyez­te a Király­há­gó­mel­lé­ki Refor­má­tus Egy­ház­ke­rü­let (KREK), miu­tán a kom­mu­nis­ta rezsim 1948-ban elvet­te azt az egy­ház­tól. Amint azon­ban az (saj­ná­la­to­san) vár­ha­tó volt, a buka­res­ti res­ti­tú­ci­ós bizott­ság eluta­sí­tot­ta a vissza­szol­gál­ta­tást, mely dön­tést meg­tá­mad­ta az egy­ház­ke­rü­let, de a pert első fokon elvesztette. 

A fel­leb­be­zést a leg­fel­sőbb bíró­ság tár­gyal­ta, majd 2019-ben a Leg­fel­sőbb Íté­lő és Sem­mí­tő­szék elfo­gad­ta a KREK fel­leb­be­zé­sét, hatá­lyon kívül helyez­ve az első­fo­kú íté­le­tet és elren­del­ve az ügy újratárgyalását. 

E fen­teb­bi összeg­zés is jól mutat­ja: a romá­ni­ai res­ti­tú­ci­ós folya­mat újból elég­te­len­re vizs­gá­zott, s három évti­zed­del a rend­szer­vál­tás után az erdé­lyi magyar közös­ség­nek és ezzel együtt egy­há­za­ink­nak még min­dig jogos tulaj­do­na­ik vissza­szer­zé­sé­ért kell véget nem érő perek­be bonyolódniuk. 

Épp ezért a lehe­tő leg­pon­to­sab­ban kell meg­fo­gal­maz­nunk állás­pon­tun­kat: a vissza­szol­gál­ta­tá­sok hát­rál­ta­tá­sa és elle­he­tet­le­ní­té­se a lopás minő­sí­tett ese­te, mely­nek kap­csán való­já­ban nem a román ügyész­ség­nek egy­há­za­ink kárá­ra, hanem a nem­zet­kö­zi igaz­ság­szol­gál­ta­tá­si szer­vek­nek Romá­ni­á­val szem­ben len­ne feladatuk.

Az elmúlt évek­ben lát­hat­tuk már, milyen ket­tős mér­cé­vel mér a román igaz­ság­szol­gál­ta­tás, a Bat­thyán­eum vissza­szol­gál­ta­tá­sá­nak meg­ta­ga­dá­sa­kor, ami­kor Har­gi­ta megye kárá­ra ítél­tek a Békás-szo­ros elcsa­to­lá­sa­kor, vagy hősi kato­na­te­me­tőnk kap­csán, ami­kor az Úzvöl­gyé­ben a békés magyar teme­tő­vé­dők­re botok­kal és zász­ló­ru­dak­kal táma­dó fel­hec­celt cső­cse­lék ügye követ­kez­mé­nyek nél­kül maradt. 

Meg­ta­pasz­tal­hat­tuk a román igaz­ság­ság­szol­gál­ta­tás „haté­kony­sá­gát” akkor is, ami­kor ártat­lan szé­kely haza­fi­a­kat, kon­cep­ci­ós per kere­té­ben, évek­re bebör­tö­nöz­tek, s lát­tuk a román igaz­ság­szol­gál­ta­tás „ere­jét” akkor is, ami­kor épp magyar zász­lót éget­tek Nagy­vá­rad bel­vá­ro­sá­ban, vagy nyom­da­fes­té­ket nem tűrő, szél­ső­sé­ge­sen magyar­el­le­nes rig­mu­so­kat ordi­bál­tak sport­ese­mé­nye­ken – a fel­so­ro­lás pedig, saj­nos, hosszan foly­tat­ha­tó lenne.

E mos­ta­ni eset a kom­mu­nis­ta dik­ta­tú­ra leg­sö­té­tebb idő­sza­kát ele­ve­ní­ti fel, azo­kat az éve­ket, ami­kor a román ható­sá­gok egy­há­zi veze­tő­ink fizi­kai elle­he­tet­le­ní­té­sét is nyíl­tan gya­ko­rol­ták. Éppen ezért a kiala­kult hely­zet­ben köte­les­sé­günk az nem­zet­kö­zi fóru­mok tájé­koz­ta­tá­sa is, hogy pél­dá­nak oká­ért a hatá­ro­kon túl­ra sza­kí­tott magyar közös­sé­ge­ket érő folya­ma­tos jog­tip­rá­sok­kal szem­ben érzé­ket­len Euró­pai Bizott­ság dön­tés­ho­zói is szem­be­sül­je­nek a kisebb­ség­vé­de­lem min­ta­ál­la­ma­ként szá­mon­tar­tott Romá­nia való­di állapotairól.

Ebben a hely­zet egy­ér­tel­mű kiál­lás­ra van szük­ség. Éppen ezért az Erdé­lyi Magyar Szö­vet­ség veze­tő­i­ként vilá­gos­sá tesszük: kiál­lunk egy­há­zunk veze­tő­je mel­lett, és min­den ren­del­ke­zé­sünk­re álló esz­köz­zel támo­gat­juk egy­há­za­in­kat abban, hogy érvény­re tud­ják jut­tat­ni saját, és tel­jes közös­sé­günk igazát. 

Ugyan­ak­kor vissza­uta­sí­tunk min­den, a hata­lom részé­ről érke­ző meg­fé­lem­lí­té­si szán­dé­kot, s ha kell, a koráb­bi, magyar­el­le­nes­sé­get eluta­sí­tó meg­moz­du­lá­sa­ink­hoz hason­ló­an, újra utcá­ra vonu­lunk, hogy Buka­rest szá­má­ra is ért­he­tő legyen: nem enge­dünk a meg­fé­lem­lí­té­si kísér­le­tek­nek és nemet mon­dunk az állam­po­li­ti­ká­vá emelt magyarellenességre!Úgy tűnik – füg­get­le­nül attól, hogy a magyar­ság poli­ti­kai kép­vi­se­le­te épp kor­má­nyon van vagy sem – Romá­nia szé­gyen­szem­re az a hely, ahol még 2021-ben is alap­ve­tő joga­in­kért kell küzdenünk. 

Ezek­ben az idők­ben nem marad más lehe­tő­sé­günk tehát, mint a jog által biz­to­sí­tott vala­mennyi esz­köz­zel vál­lal­ni ezt a küzdelmet!

Csom­or­tá­nyi István,az Erdé­lyi Magyar Nép­párt elnöke,az Erdé­lyi Magyar Szö­vet­ség társ­el­nö­ke Mezei János,a Magyar Pol­gá­ri Párt elnöke,az Erdé­lyi Magyar Szö­vet­ség társelnöke 

For­rás: nep​part​.eu