Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe-Szűz Máriával almát oltani

Nem tudjuk, tényleg van-e összefüggés a sumérok Baba (más olvasatban Bawu vagy Bau) nevű termékenység-istennője és a csángómagyarok Babba Máriája között, amint azt a szép emlékű Daczó Árpád korábbi csíksomlyói ferences szerzetes, néprajzkutató bizonygatta, ám tény, hogy régen úgy tartották, hogy a gyerekre vágyó nő, ha Gyümölcsoltó Boldogasszony napján óránként imádkozik, élete párjának közreműködésével biztosan teherbe esik, még ha nem is föltétlen aznap estére, mivel Szűz Mária is ezen a napon fogadta méhébe Jézust.

Emellett más szokások, hiedelmek is kötődtek az oltás, szemzés napjához.

Katolikus vidékeken ezen a napon nem mentek ki a mezőre, de a fák oltására, szemzésére alkalmasnak tartották, tapasztalatból tudván, hogy ekkorra már nagyjából megindul a nedvkeringésük.

A középkorban sok helyen újév napjaként ünnepelték.

Egy 16. századi csízió szerint az ember ilyenkor Szűz Máriával almát olt. Régebb szinte minden faluban volt oltóember, vagy ha nem, valamely szomszéd településről hívták át.

Sütő András egyik nagybátyja, Gyümölcsoltó (Székely) Gergely is „kertről kertre lopakodva nemesítette a gazdáikkal együtt csendesen száradozó mezőségi fákat.”

A néphit szerint március 25-én nem szabad letörni a frissen beoltott fa ágát, mert akkor vér folyik belőle. Arra is nagyon vigyáztak, nehogy véletlenül törjön le, mert az várható szerencsétlenséget jelentett.

Több csíki községben (Csíkszentsimon, Csicsó, Jenőfalva, Ajnád stb.) a nagyböjt folyamán oltott gyümölcsfákra piros szalagot kötöttek az igézet ellen.

Jó jel, ha nincs már hó Korondon úgy tartották, ha Gyümölcsoltó Boldogasszony napjára a búzavetésekről nem tűnik el a hó, ezt akár zsákkal is, de el kell hordani, mert veszélyezteti a termést. A férfiak kimentek a búzaföldekre, és ha egy-egy barázdában, hajtásban visszamaradt havat találtak, lapáttal megmozgatták vagy szétszórták, hogy minél hamarabb elolvadjon. Erre nem mindig volt lehetőség, mert például 1907-ben az egész határt vastag hótakaró borította ezen a napon.

Pozsony Ferenctől tudjuk, hogy a zabolai gazdák március utolsó hetében vetették a zabot, az árpát és a cukorrépát.

Csíkmenaságon népi kívánalom, hogy Gyümölcsoltókor már ne legyen hó a vetéseken. Csíkszentkirályon azt tartják, hogy ezen a napon »jő fel a föld fagya«.”

A székelyvarságiak az angyali üdvözlet napjának, Jézus megfoganása ünnepének tartották Gyümölcsoltó Boldogasszony napját. Ők sem dolgoztak, misére mentek. Ha az ünnep nagyböjtre esett, mellőzték a sötét tónusú ruhákat, az asszonyok a templomban is inkább világos, színes ruhában jelentek meg. A jó bő egy hónappal későbbi, azaz Szent György-napi időjárást is kikövetkeztették, mondván: „amennyit kap a juh a legelőn Gyümölcsoltókor, annyit kap a fehérmarha ugyanott Szent Györgykor.”

Erre hajaz egyébként a gyimesiek tapasztalata is, miszerint ha ezen a napon rossz idő van, akkor rossz tavasz várható. Máshol úgy tudták, a napfelkelte előtti szép tiszta idő termékeny évet jósol.

A moldvai magyarok is Jézus születésének hírül adásáról emlékeznek ezen a napon, az ünnep ihleti az Üdvözlégy és az Úrangyala imádságokat, amit például a magyarfalusiak is előszeretettel imádkoznak.

Régebb a férfiak itt is ekkor oltották be a gyümölcsfákat, amelyek „ilyenkor üttek ki”, azaz kezdtek el rügyezni.

Lázár András 1494-ben Csíkmindszenten Mária-kápolnát építtetett Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére, aki a szászfalui (Gyergyócsomafalva) templomot és az árkosi kismama-otthont is oltalmazza.

Forrás: szekelyhon.ro