Hírek Elszakított területi hirek Gyü­mölcs­ol­tó Bol­dog­asszony ünne­pe-Szűz Mári­á­val almát oltani

Gyü­mölcs­ol­tó Bol­dog­asszony ünne­pe-Szűz Mári­á­val almát oltani

Nem tud­juk, tény­leg van‑e össze­füg­gés a sumé­rok Baba (más olva­sat­ban Bawu vagy Bau) nevű ter­mé­keny­ség-isten­nő­je és a csán­gó­ma­gya­rok Bab­ba Mári­á­ja között, amint azt a szép emlé­kű Daczó Árpád koráb­bi csík­som­lyói feren­ces szer­ze­tes, nép­rajz­ku­ta­tó bizony­gat­ta, ám tény, hogy régen úgy tar­tot­ták, hogy a gye­rek­re vágyó nő, ha Gyü­mölcs­ol­tó Bol­dog­asszony nap­ján órán­ként imád­ko­zik, éle­te pár­já­nak köz­re­mű­kö­dé­sé­vel biz­to­san teher­be esik, még ha nem is föl­tét­len aznap esté­re, mivel Szűz Mária is ezen a napon fogad­ta méhé­be Jézust. 

Emel­lett más szo­ká­sok, hie­del­mek is kötőd­tek az oltás, szem­zés napjához.

Kato­li­kus vidé­ke­ken ezen a napon nem men­tek ki a mező­re, de a fák oltá­sá­ra, szem­zé­sé­re alkal­mas­nak tar­tot­ták, tapasz­ta­lat­ból tud­ván, hogy ekkor­ra már nagy­já­ból meg­in­dul a nedvkeringésük. 

A közép­kor­ban sok helyen újév nap­ja­ként ünnepelték.

Egy 16. szá­za­di csí­zió sze­rint az ember ilyen­kor Szűz Mári­á­val almát olt. Régebb szin­te min­den falu­ban volt oltó­em­ber, vagy ha nem, vala­mely szom­széd tele­pü­lés­ről hív­ták át.

Sütő And­rás egyik nagy­báty­ja, Gyü­mölcs­ol­tó (Szé­kely) Ger­gely is „kert­ről kert­re lopa­kod­va neme­sí­tet­te a gaz­dá­ik­kal együtt csen­de­sen szá­ra­do­zó mező­sé­gi fákat.” 

A nép­hit sze­rint már­ci­us 25-én nem sza­bad letör­ni a fris­sen beol­tott fa ágát, mert akkor vér folyik belő­le. Arra is nagyon vigyáz­tak, nehogy vélet­le­nül tör­jön le, mert az vár­ha­tó sze­ren­csét­len­sé­get jelentett. 

Több csí­ki köz­ség­ben (Csík­szent­si­mon, Csi­csó, Jenő­fal­va, Ajnád stb.) a nagy­böjt folya­mán oltott gyü­mölcs­fák­ra piros sza­la­got kötöt­tek az igé­zet ellen. 

Jó jel, ha nincs már hó Koron­don úgy tar­tot­ták, ha Gyü­mölcs­ol­tó Bol­dog­asszony nap­já­ra a búza­ve­té­sek­ről nem tűnik el a hó, ezt akár zsák­kal is, de el kell hor­da­ni, mert veszé­lyez­te­ti a ter­mést. A fér­fi­ak kimen­tek a búza­föl­dek­re, és ha egy-egy baráz­dá­ban, haj­tás­ban vissza­ma­radt havat talál­tak, lapát­tal meg­moz­gat­ták vagy szét­szór­ták, hogy minél hama­rabb elol­vad­jon. Erre nem min­dig volt lehe­tő­ség, mert pél­dá­ul 1907-ben az egész határt vas­tag hóta­ka­ró borí­tot­ta ezen a napon. 

Pozsony Ferenc­től tud­juk, hogy a zabo­lai gaz­dák már­ci­us utol­só heté­ben vetet­ték a zabot, az árpát és a cukorrépát. 

Csík­me­na­sá­gon népi kívá­na­lom, hogy Gyü­mölcs­ol­tó­kor már ne legyen hó a veté­se­ken. Csík­szent­ki­rá­lyon azt tart­ják, hogy ezen a napon »jő fel a föld fagya«.” 

A szé­kely­var­sá­gi­ak az angya­li üdvöz­let nap­já­nak, Jézus meg­fo­ga­ná­sa ünne­pé­nek tar­tot­ták Gyü­mölcs­ol­tó Bol­dog­asszony nap­ját. Ők sem dol­goz­tak, misé­re men­tek. Ha az ünnep nagy­böjt­re esett, mel­lőz­ték a sötét tónu­sú ruhá­kat, az asszo­nyok a temp­lom­ban is inkább vilá­gos, szí­nes ruhá­ban jelen­tek meg. A jó bő egy hónap­pal későb­bi, azaz Szent György-napi idő­já­rást is kikö­vet­kez­tet­ték, mond­ván: „amennyit kap a juh a lege­lőn Gyü­mölcs­ol­tó­kor, annyit kap a fehér­mar­ha ugyan­ott Szent Györgykor.” 

Erre hajaz egyéb­ként a gyi­me­si­ek tapasz­ta­la­ta is, misze­rint ha ezen a napon rossz idő van, akkor rossz tavasz vár­ha­tó. Más­hol úgy tud­ták, a nap­fel­kel­te előt­ti szép tisz­ta idő ter­mé­keny évet jósol. 

A mold­vai magya­rok is Jézus szü­le­té­sé­nek hírül adá­sá­ról emlé­kez­nek ezen a napon, az ünnep ihle­ti az Üdvöz­légy és az Úran­gya­la imád­sá­go­kat, amit pél­dá­ul a magyar­fa­lu­si­ak is elő­sze­re­tet­tel imádkoznak. 

Régebb a fér­fi­ak itt is ekkor oltot­ták be a gyü­mölcs­fá­kat, ame­lyek „ilyen­kor üttek ki”, azaz kezd­tek el rügyezni. 

Lázár And­rás 1494-ben Csík­mind­szen­ten Mária-kápol­nát épít­te­tett Gyü­mölcs­ol­tó Bol­dog­asszony tisz­te­le­té­re, aki a szász­fa­lui (Gyer­gyó­cso­ma­fal­va) temp­lo­mot és az árko­si kis­ma­ma-ott­hont is oltalmazza. 

For­rás: sze​kely​hon​.ro