Győ­ze­lem az ame­ri­kai nép felett

Jelen állás sze­rint Anti bácsi nyer­te a válasz­tást, Trump pedig pakol­hat és mehet. Talán job­ban jár, ha ő sem csak az élők között pró­bál sza­va­zó­kat szerezni. 

A „jelen állás“ kité­tel azért indo­kolt, mert Trump ígé­re­tet tett arra, hogy perek sorát fog­ja indí­ta­ni, hogy meg­tá­mad­ja az ered­ményt – és ha kell, a Leg­fel­sőbb Bíró­sá­gig is elvi­szi az ügyet. Vagy­is igen izgal­mas hóna­pok­ra készül­he­tünk, mert bizony hóna­pok­ba fog tel­ni, mire hiva­ta­lo­san is ered­ményt hir­det­nek (és könnyen lehet, hogy Anti bácsi nem fog­lal­hat­ja el még janu­ár­ban a Fehér Házat).

Az est­ab­lish­ment sze­rint tel­je­sen indo­ko­lat­la­nul hisz­ti­zik a még reg­ná­ló elnök, hiszen nincs itt sem­mi lát­ni­va­ló, min­den tel­je­sen tör­vé­nye­sen tör­tént. Abszo­lút nor­má­lis, hogy a főként demok­ra­ta veze­té­sű álla­mok­ban a szám­lá­lók elfá­rad­nak, elvo­nul­nak pár órá­ra, majd meg­ér­ke­zik bő száz­ezer sza­va­zat, egy­től egyig Biden­re, és hogy a rész­vé­tel is lukas­en­kai és kim dzsong un‑i magas­sá­gok­ba emel­ke­dik. Néhány gra­fi­kon is úgy néz ki, mint­ha Kará­csony Ger­gely raj­zol­ta vol­na zsír­kré­tá­val őket, de ez is meg­szo­kott. Az is abszo­lút a nor­mál üzem része, hogy „szoft­ver­hi­bá­ból“ faka­dó­an került töb­be­zer sza­va­zat a repub­li­ká­nu­sok­tól a demok­ra­ták­hoz, és hogy ezt a hibás szoft­vert alkal­maz­ták másutt is.Arról nem is beszél­ve, hogy a demok­ra­ták, úgy tűnik, kon­zer­va­tív irányt vet­tek, és komo­lyan vet­ték Edmund Bur­ke bon­mot­ját, misze­rint a nem­zet az élők, a hol­tak, és a még meg nem szü­le­tet­tek közössége.

Ha ebből kivesszük a meg nem szü­le­tet­te­ket, akik­nek a demok­ra­ták sze­rint nem csak a sza­va­zás­hoz nincs joguk, hanem sok más dolog­hoz sem, akkor szó sze­rint értet­ték a kon­zer­va­tí­vok pápá­já­nak üze­ne­tét és meg­sza­vaz­tat­ták a halot­ta­kat. Ez min­den bizonnyal a fun­da­men­ta­liz­mus egyik mellékhatása. 

Ezek a rend­el­le­nes­sé­gek nem zavar­ják a hala­dó újság­író­kat és az est­ab­lish­men­tet sem, akár demok­ra­ták, akár repub­li­ká­nu­sok (erre még később visszatérünk).

Ha ennek csak a tize­de meg­tör­tén­ne kis­ha­zánk­ban, a New York Times tom­bo­ló cik­ket kör­möl­ne Novák Ben­já­min váz­la­tát szo­ro­san követ­ve, hogy Orbán putyi­ni­zá­ló­dá­sá­nak vég­ső fázi­sá­ba érkez­tünk, ide­je, hogy a hadi­ten­ge­ré­szet csa­pa­tai part­ra száll­ja­nak Tihanynál. 

Jegyez­zük meg, hogy a kiter­jedt csa­lás lehe­tő­sé­ge már rég­óta kódol­va volt az ame­ri­kai rend­szer­ben. Ezt innen nehéz meg­ér­te­nünk, mert nálunk sze­mé­lyi és lak­cím­kár­tya nél­kül be sem enged­nek a kije­lölt sza­va­zó­he­lyi­ség­be. Oda­át bol­dog-bol­dog­ta­lan lead­hat sza­va­za­tot, most már levél­ben is. A demok­ra­ták meg­sza­vaz­tat­ják az ille­gá­lis beván­dor­ló­kat, azo­kat, akik­nek nincs ame­ri­kai állam­pol­gár­sá­guk, több helyen sza­vaz­tat­nak embe­re­ket, sza­va­zat­szü­re­te­ket tar­ta­nak stb-stb. A csa­lás lehe­tő­sé­ge gya­kor­la­ti­lag vége­lát­ha­tat­lan. A levél­sza­va­zás ere­de­ti cél­ja nem az volt, hogy aki el tud men­ni a saját lábá­val a sza­va­zó­he­lyi­ség­be, az inkább levél­ben sza­vaz­zon – ezt a lehe­tő­sé­get viszont most kihasz­nál­ták a demok­ra­ták és jól lát­ha­tó­an pont a levél­sza­va­za­tok­kal nyer­tek. Bámu­la­tos, hol tart már a tudomány. 

A józan ész uni­ver­zu­má­ban (aho­va a hala­dók nem sze­ret­nek jár­ni) Trump­nak nem csak lehe­tő­sé­ge, hanem köte­les­sé­ge is utá­na­néz­ni, ha vala­mi svind­li van. Már­pe­dig itt nem egy-egy elszórt, elszi­ge­telt eset­ről van szó, hanem ren­ge­teg fur­csán egye­di elszi­ge­telt eset­ről. 

A RÉGI REND ÉS A FORRADALOM

Min­den­eset­re szá­mol­junk most azzal, hogy min­den így marad, az Egye­sült Álla­mok elnö­két Joe Biden­nek, alel­nö­két pedig Kama­la Har­ris­nek hív­ják. Tegyük fel, hogy min­den tör­vé­nye­sen és tisz­tes­sé­ge­sen zaj­lott (Mi az, hogy! Nagyon is!), és az ered­ményt a Leg­fel­sőbb Bíró­ság is hely­ben hagy­ja az elhú­zó­dó küz­del­mek után. Mit jelent ez az ered­mény? Az ered­mény egyet­len dol­got bizo­nyít: azt, hogy az est­ab­lish­ment, az elit lepo­rol­ta magát a 2016-os pofon után, had­rend­be állt és fel­ké­szült a mos­ta­ni válasz­tás­ra. Négy évvel ezelőtt ugyan­is nem gon­dol­ták komo­lyan, hogy bár­ki is kívül­ről veszé­lyez­tet­he­ti az ő bérelt helyü­ket a hatalomban.

Ami­kor Trump beje­len­tet­te, hogy indul, a fotel­je­ik­be bele­ké­nyel­me­se­dett média­fasz­fe­jek önfe­led­ten rötyög­tek, majd közöl­ték, hogy sosem lesz elnök, sőt jelölt sem. Jó hecc­nek tar­tot­ták, de egy pil­la­nat­ra sem gon­dol­ták, hogy megtörténhet. 

Aztán leol­vadt az arcuk. 

Ezt a jelen­sé­get ismer­jük hazai pél­dá­ból is. Ami­kor 1998-ban a Fidesz meg­nyer­te a válasz­tást, a poszt­kom­mu­nis­ta kong­lo­me­rá­tum lefa­gyott. Nem értet­ték, ez miként lehet­sé­ges, hiszen min­den a kezük­ben volt. A Fidesz a tel­jes gaz­da­sá­gi-poli­ti­kai-kul­tu­rá­lis hata­lom­mal szem­ben tudott győz­ni. Ez a poszt­kom­mu­nis­ta sta­tus quo őrző­i­nek sze­mé­ben ano­má­lia volt. Ennek a lehe­tő­sé­ge nem sze­re­pelt a tervben. 

Ugyan­ez tör­tént Trump ese­té­ben is. Tanul­va az óvat­lan­sá­guk­ból és hibá­juk­ból össze­kap­ták magu­kat, és fel­so­ra­koz­tak. Nem csak a mainst­ream média dol­go­zott Trump ellen, hanem a glo­ba­liz­mus egyéb tőke­erős szer­ve­ze­tei: a nagy tech-cégek, a mély­ál­lam és a poli­ti­kai est­ab­lish­ment pár­to­kon átíve­lő kon­szen­zu­sa (lásd a Fox News ese­tét, akik a válasz­tá­si haj­rá­ban job­ban kam­pá­nyol­tak Trump ellen, mint a CNN) dol­go­zott azon, hogy még egy­szer ne legyen rés a paj­zson. Trump tehát – 2016-hoz hason­ló­an – egye­dül állt szem­ben ezzel a gépe­zet­tel. A különb­ség pusz­tán annyi, hogy most már komo­lyan vették. 

(És jegyez­zük meg azt is, hogy nem vélet­le­nül nyif­fan­tot­ták ki Ber­nie San­derst is immár két­szer a bel-demok­ra­ta csi­hi­pu­hik­ban. Bár veze­tő­ként való­szí­nű­leg kár­té­kony komon­is­ta lett vol­na, nem szol­gál­ta vol­na ki a fen­ti hatal­mi komp­le­xum igényeit.)

Biden győ­zel­me az eli­tek győ­zel­me az ame­ri­kai nép felett. 

Lénye­gé­ben ennyi a magya­rá­zat és sem­mi több. Tömény­te­len pénzt, pari­pát és fegy­vert tol­tak abba a pro­jekt­be, hogy meg­buk­tas­sák az elnö­köt. A Biden-rezsim nem önál­ló jogon léte­zik, hanem ezen eli­tek megbízásából.A Biden-rezsi­met nem Biden és még csak nem is a sok­kal agresszí­vabb balos Har­ris fog­ja irá­nyí­ta­ni Biden eset­le­ges távo­zá­sa után, hanem ez a hatal­mi kong­lo­me­rá­tum: a nagy tech-cégek, a glo­ba­lis­ta tőke (szem­ben a nem­ze­ti tőké­vel), a mainst­ream média és a mélyállam.

(Sokan rossz­in­du­la­tú­an fel­té­te­le­zik, hogy Kama­la Har­ris más­ra se vár, csak Biden halá­lá­ra, hogy átve­hes­se a hatal­mat. Fel­há­bo­rí­tó­nak tar­tom a fel­té­te­le­zést. Ha vár­ja is a halá­lát, az mind­össze ami­att lehet, hogy akkor vég­re demok­ra­ta sza­va­zó lehet belőle.) 

És ne feled­jük, hogy ahogy 2016-ban, úgy most sem áll Trump mel­lett a repub­li­ká­nus derék­had. Már négy évvel ezelőtt is min­dent meg­tet­tek vol­na a bukásáért,

a Con Inc. (Kon­zer­va­tív Rt.) most is aktí­van segí­ti a pár­to­kon átíve­lő akna­mun­kát Trump­pal szem­ben, lövik szép sor­ban hát­ba a reg­ná­ló elnö­köt. És itt jegyez­zük meg, hogy a demok­ra­ták pont úgy visel­ked­nek, ahogy szá­mí­tunk rá, ám nincs undo­rí­tóbb a Vichy-konzervatívoknál.

Tisz­te­le­tet érde­mel­nek azok a repub­li­ká­nu­sok, akik most Trump mel­lett áll­nak, és nem haj­lan­dó­ak föl­ad­ni a tisz­tes­sé­gü­ket némi pén­zért és pozí­ci­ó­ért az elkö­vet­ke­zen­dő időszakban. 

Az eli­tek össze­fo­gá­sá­val és a sta­tus quo őrzé­sé­vel szem­ben áll a Trump-koa­lí­ció. (A fen­ti­ek miatt még csak repub­li­ká­nus­nak sem lehet­ne titu­lál­ni.) Mint azt a jelen­le­gi válasz­tás meg­mu­tat­ta, ez a koa­lí­ció – a hazug balos pro­pa­gan­dá­val szem­ben – tel­je­sen szín­vak, sőt: Trump növel­te feke­te és lati­nó sza­va­zó­i­nak szá­mát. Trump koa­lí­ci­ó­já­ban van­nak a hét­köz­na­pi embe­rek, feke­ték, fehé­rek és lati­nók, nők és fér­fi­ak. Azok az embe­rek, akik dol­goz­nak, és érzik, hogy a Trump-kor­mány­zat alatt tud­tak egy­ről a ket­tő­re jutni. 

A front­vo­nal tel­je­sen vilá­gos: Anti bácsi, az eli­tek báb­ja a hét­köz­na­pi embe­rek­kel szem­ben. És Trump eset­le­ges lelé­pé­sé­vel ez a front­vo­nal nem fog meg­vál­toz­ni. 

A VESZETTEK

Biden­nek ráadá­sul nem lesz könnyű dol­ga: a szo­ros ered­mény nem fog erős elnök­sé­get ered­mé­nyez­ni, com­bos repub­li­ká­nus ellen­szél­lel fog szem­be­néz­ni – ami ebben a kor­ban és ezzel a men­tá­lis álla­pot­tal súlyo­sabb kihí­vás, mint nor­má­lis esetben. 

Továb­bá Anti bácsi­nak több cso­port is be fog­ja nyúj­ta­ni a szám­lát. Egy­részt a fen­ti elit, aki­nek jóvol­tá­ból egy­ál­ta­lán nyer­he­tett – nekik min­den kéré­sü­ket kész­sé­ge­sen kell tel­je­sí­te­nie, vagy leg­alább­is úgy ten­nie, mint­ha egy­ál­ta­lán csi­nál­na vala­mit. Más­részt ott van a radi­ká­lis bal­ol­dal, amely­nek az igé­nye­it lehe­tet­len kielé­gí­te­ni. Könnyen lehet, hogy Biden­nek ugyan­úgy törő-zúzó, fosz­to­ga­tó Anti­fa-és BLM-bri­gá­dok­kal kell szem­be­néz­nie, mint Trump­nak. A pro­jekt szel­le­mi szü­lői és finan­szí­ro­zói kien­ged­ték a szel­le­met a palack­ból, most már késő visszagyömöszölni. 

Így az öreg haj­sza­gol­ga­tó több­fron­tos küz­de­lem­mel néz szem­be. Ebben a küz­de­lem­ben az egyet­len esé­lye, ha az eddi­gi gya­kor­lat alap­ján szimp­lán elfe­lejt min­dent, ami éppen történik. 

VISSZA A SZABADSÁG TÉRRE

Hason­ló­kép­pen vár­ha­tó, hogy ahogy az Egye­sült Álla­mok­ban, úgy nálunk is vissza­ren­de­ző­dés lesz. A régi rend erői úgy­sem tűn­tek el tel­je­sen, most ismét beren­dez­ked­het­nek tar­tó­san. Az ún. „füg­get­len­ob­jek­tív“ újság­írók ismét jár­hat­nak heten­te több­ször laza­cos szend­vi­cset maj­szol­ni és mósze­rol­ni a magyar kor­mányt a Sza­bad­ság tér­re. Újra lesz mogyi a füg­get­len lakás­szín­há­zak­ra és kurá­to­rok­ra, a Nyílt Tár­sa­da­lom Ala­pít­vány helyi ágen­se­i­nek megint nagy lesz az arcuk, és kicsit meg­nő az Alin­sky-kép­zé­sek támogatása. 

De jobb­ol­da­li test­vé­re­im­nek csak annyit tudok mon­da­ni, hogy

nem kell beszarni.

Ugyan most ren­dez­ték sora­i­kat és nem lesz könnyű, de ezt a mutat­ványt már ismer­jük. Nincs túl sok kre­a­ti­vi­tás a for­ra­da­lom-export­ban, min­den egyes tün­te­té­sen ugyan­az a kore­og­rá­fia, ugyan­azok a szim­bó­lu­mok, ugyan­azok a szlo­ge­nek, ugyan­azok az embe­rek, ugyan­azok a kikép­ző­tisz­tek, ugyan­az a recept.

Ráadá­sul a Trump-kor­mány hiva­tal­ba lépé­se előtt csak árnya­lat­nyi különb­ség volt demok­ra­ták és repub­li­ká­nu­sok között, mert úgy­is a mély­ál­lam dön­tött. A demok­ra­ták agresszív ideo­ló­gi­ai meg­szál­lot­ság­ból, a Vichy-kon­zer­va­tí­vok pedig fölé­nyes­ke­dés­ből szok­tak kiok­tat­ni, a két eljá­rás gya­kor­la­ti követ­kez­mé­nye nincs olyan messze egymástól. 

Egy­részt a modell nem műkö­dik itt a vége­ken, ugyan­is szim­pá­tia helyett ellen­ál­lást szül. Vagy­is ha a szel­le­mi meg­szál­lók nem len­né­nek neki­fu­tás nél­kül ilyen agresszí­vek és vég­te­le­nül osto­bák, meg­ért­het­nék, hogy a folya­ma­tos gyar­ma­to­sí­tá­si kísér­le­tük csak ellen­ál­lást szül. És akkor van pis­lo­gás, hogy még­is hogyan vonul­hat tény­le­ges tömeg (a sámi rólu nem­kü­lö-féle rent-a-mobbal szem­ben) a reg­ná­ló kor­mány­zat mel­lett. A lel­kes kol­la­bo­rán­sok siet­nek majd a segít­sé­gük­re, az meg a velük szem­be­ni utá­la­tot fog­ja erő­sí­te­ni. Gond egy szál se. 

Más­részt sze­gény ame­ri­ka­i­ak épp most veszí­tet­ték el az utol­só mor­zsá­it is annak a morá­lis és poli­ti­kai tőké­nek, hogy máso­kat oktas­sa­nak ki jog­ál­la­mi­ság­ból, válasz­tá­sok tisz­ta­sá­gá­ból, fékek­ből és ellen­sú­lyok­ból, egyebekből.

Lukas­en­ka kifi­no­mul­tab­ban szo­kott csal­ni. Ezért, ami­kor a vissza­ren­de­ző­dött ame­ri­kai kül­ügy­ből meg­ér­ke­zik az első sziri­üsz­kon­szörn, akkor nyu­god­tan mond­hat­juk azt, hogy hja kérem, elő­ször lesz­nek szí­ve­sek zök­ke­nő­men­te­sen és tör­vé­nye­sen lebo­nyo­lí­ta­ni egy válasz­tást, utá­na beszél­he­tünk. Így amit a demok­ra­ták meg­nyer­tek a réven, elve­szí­tet­ték a vámon. 

Tet­szet­tek vol­na keve­sebb demok­rá­ci­át expor­tál­ni, hát­ha marad ott­hon is. 

Nem áll­nak job­ban a kor­rup­ci­ós vádak­kal sem – melyek­kel majd nyil­ván elő­áll­nak a szin­tén jól ismert recept sze­rint – ugyan­is ország-világ bele­néz­he­tett már Hun­ter Biden lap­top­já­ba. Min­den lehet­sé­ges érvük össze­om­lott, nincs alap­ja a pro­jekt­nek. Nem lesz komo­lyan vehe­tő ember, aki ne röhög­ne köré­jük árkot. 

TEHÁT:

Az eli­tek vég­re­haj­tot­ták a res­ta­u­rá­ci­ót, min­den ere­jü­ket moz­gó­sít­va nagyon nyög­ve­nye­lő­sen legyőz­ték az ame­ri­kai népet. 

Ekko­ra erő­fö­lénnyel ez nem túl nagy teljesítmény. 

For­rás: kont​ra​.hu