György Atti­la tol­lá­ból – Zsí­ros kenyér

Lesz még zsír és lágy kenyér! Haj­da­ná­ban Bor­nem­issza Anna Nagy­asszo­nyunk, aki­nél sze­rin­tem mara­dan­dób­bat nem alko­tott sen­ki, a Sza­kács­köny­vé­ben olyan recep­te­ket írt, ami úgy kez­dő­dik, hogy: „Végy három hízott ökröt…”

Na per­sze, aho­gyan Hofi mon­da­ná: „vegyél leve­gőt. De honnan?!”

Hát, onnan, ahon­nan. Mel­les­leg a teke­nyős­bé­ka elké­szí­té­sé­nek vagy tizen­két mód­ja vagyon a Nagy­asszony sze­rint, a rákok­ról, móku­sok­ról, pelék­ről nem is óhaj­tok beszél­ni, sőt emlé­kez­ni sem.

Na, de a zsíroskenyér.

Hát, ha vala­mi, ez az, ami táp­lál, fel­üdít, egész­sé­get ád, ez nem a csí­ki sör, ez tény­leg a mienk, ez az, ami­vel túl­él­tünk hábo­rú­kat, dik­ta­tú­rát, vál­sá­got, járványt.

A jó öreg zsí­ros­ke­nyér… Hogy megkívántam!

Annak ide­jén még mus­tá­ro­san is ettük. Furán hang­zik, de a zsír mus­tár­ral igen jó, kiegé­szí­tik egy­mást, mint a V4-ek.

Szó­val, a zsí­ros­ke­nyér receptje:

Elő­ször is, végy egy disz­nót. Jó nagy legyen, és a sza­lon­ná­ja, miu­tán a mészá­ros fel­dol­goz­ta, és elfo­gyott a kel­lő mennyi­sé­gű szil­va­pá­lin­ka, leg­alább három ujj­nyi vas­tag legyen.

Miu­tán elké­szült, fel­da­ra­bo­ló­dott, szét­sze­dő­dött, lett belő­le son­ka, tar­ja, kol­bász, véres, májas, disz­nó­fő­sajt, a távo­li jövő­ben kocso­nya, a sza­lon­ná­ból szé­pen neki­fogsz töpör­tyűt csinálni.

Ez egy nem túl bonyo­lult műve­let, bár­me­lyik közép­ko­ri alki­mis­ta meg tud­ta vol­na csi­nál­ni. De nekük nem sike­rült az arany­ké­szí­tés, nekünk az arany­szí­nű, ropo­gós töpör­tyű igen. (Iste­nem, de éhes lettem.)

Aztán meg­ma­rad a zsír, amit ügye­sen leszűrsz, és hagyod áll­ni magá­ban, áll Ő ren­dü­let­le­nül, mint a hon­véd a Har­gi­tán.
Na, akkor neki­fogsz, veszel magad­nak föl­det, beül­te­ted búzával.

Ha beérik, és el nem viszik a sere­gé­lyek, a vere­bek, és egyéb isten­át­kai a magot, learatod.

Kicsé­pe­led, elvi­szed a mol­nár­hoz, aki kiőrli.

Majd haza­mész, bol­do­gan, meg­né­zed a face­boo­kos isme­rő­se­id­nél a kovász recept­jét, és csi­nálsz magad­nak kenyeret.

Ha ezzel is meg­vagy, meg­sze­led, per­sze a kenyér­re keresz­tet raj­zolsz előtte.

És meg­ke­ned a zsírral.

Veres­hagy­ma köte­le­ző mel­lé, anél­kül olyan len­ne, mint Észak-Korea atom­bom­ba nélkül.

És meg­eszed. De meg­eszed! És még egyet. És vita nincs, mehet az egész világ a fené­be. A zsí­ros­ke­nyér a túl­élés, a civi­li­zá­ció kulcsa.

Jó étvá­gyat.

For­rás: Facebook